Dolgozók Lapja, 1973. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-08 / 132. szám

2 EGY NAP a külpolitikában „Fecskék” a CDU-ban Olyan hír érkezett Bonnból, amely aligha kerül a világ­lapok első oldalára; a rádió- és televízió bemondói legfeljebb sokadikként közlik majd a hallgatóval, illetve nézővel, ami­kor híreket mondanak. Mindössze annyi történt, hogy Walther Leisler Kiep, a Nyugat-Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) országos elnökségének tagja felszólította az el­lenzéket: vizsgálja felül külpolitikai irányvonalát. Kiep nem akárki. ő intézi a CDU pénzügyeit és ez nyugatnémet politikai-társadalmi struktúra ismeretében igen a nagy befolyást jelent. Nem nehéz elképzelni, milyen kapcso­latai lehetnek fontos pénzügyi gazdasági körökkel éppen a CDU „pénzügyminiszterének” — hiszen az ellenzéki blokk­nak ez a nagyobb pártja adta a legutóbbi időkig a kancel­lárt és nem is olyan régen ezekben a gazdasági körökben azt remélték, hogy hamarosan újra így lesz. Most azonban, úgy tűnik, éppen ezek a fontos gazdasági körök kezdik felismerni, hogy az esélyek megítélését illetően bizony tévedtek. Erre komolyabban kétségtelenül a legutóbbi bonni­ választások eredményei nyomán döbbentek rá. De azó­ta is sok minden történt, ami felismerésüket elmélyíthette: 1. Szinte az egész világ az enyhülési folyamat jelentős ál­lomásaként , és nem utolsó sorban Brandt nagy bel- és külpolitikai sikereként, értékelte Leonyid Brezsnyev bonni látogatását. 2. Nemcsak az európai, hanem az egész nemzetközi hely­­­zet a párbeszédek, a konstruktív megközelítések felé halad, elég Brezsnyev közelgő washingtoni látogatására gondolni. 3. Folytatódik a CDU belső válsága, amely Barzel­mondásával még a beavatatlanabb választók számára se­is nyilvánvaló lett. 4. Sok üzletember döbbent rá arra, milyen lehetőséget vesztett volna el, ha az ellenzék külpolitikája diadalmaskodik és nem realizálódhattak volna a Szovjetunióval megkötött, illetve megkötendő monstre-üzletek. Igen, a „kincstárnok” Kiep zendülése önmagában nem szenzáció. De jól jelez egy folyamatot, amely az ellenzéken belül kétségtelenül elkezdődött és amelynek hosszabb távon jelentősége lehet. Egy fecske nem csinál nyarat. De nem egy van. -lengyel megállapodás Csütörtökön dr. Szekér Gyu­la nehézipari miniszter veze­tésével nehézipari delegáció utazott egynapos tárgyalásra Varsóba. Aláírták a műanyag- és szintetikus-szál gyártási együttműködési megállapodást. Az egyezmény értelmében 1978. és 1985. között a lengyel ipar kielégíti a magyar textil­ipar egyre növekvő­ igényét, poliészter-selyemből, Magyar­­ország pedig, ennek ellenében polivinnikloridot szállít majd Lengyelországba. A megálla­podás a komplex programnak megfelelően segíti és a lengyel műszál- a magyar és mű­anyagipar integrált fejleszté­sét, s mindkét fél részére je­lentős gazdasági előnyöket biztosít. Az együttműködés alapján mentesülünk a poli­észter selyemüzem építéséhez szükséges több milliárd fo­rintos beruházás terhe alól, a lengyel partnerek pedig ké­sőbbre halasztják PVC-üze­­mük építését. Az együttmű­ködés különben olyan nagy­üzemek építését teszi lehetővé, amelyek már a világpiaci ver­senyben sikeresen szerepelhet­nek. A megállapodás alapján termékek cserearányát a min­­­denkori árak és a választók figyelembevételével határozzák meg. A hétéves időszakra meg­kötött szerződés szerint a szál­lítandó alapanyagok értéke el­éri a 300 millió rubelt. Francia ni i íriszt ertamics Pompidou államfő elnökle­tével csütörtökön ülést tartott a francia minisztertanács. Mint a kormány képviselője sajtóértekezleten közölte, miniszterek megemlékeztek a a TU-144 katasztrófája követ­keztében életüket vesztett pol­gári és katonai személyekről. Robert Galley hadügyminisz­ter rámutatott, hogy a szeren­csétlenség okainak kivizsgálá­sára francia és szovjet bizott­ságot hoztak létre. Rendelke­zésükre áll minden olyan esz­köz, amelynek segítségével fel tudják kutatni a TU-144 ron­csainak helyét és összegyűjt­­hetik a lehető legtöbb infor­mációt. DOLGOZOK LAPJA Helsinki látogatás Biszku Bélának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárá­nak a vezetésével szerdán a Finn Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának a meghí­vására Helsinkibe érkezett a Magyar Szocialista Munkás­párt küldöttsége. Az MSZMP-delegáció tagjai az időszerű nemzetközi kér­désekről, valamint a két párt tevékenységéről és feladatai­ról tárgyalnak majd a Finn Kommunista Párt vezetőivel. A pártküldöttség látogatást tesz a finn testvérpárt lapp­földi szervezeténél és találko­zik a helsinki és az uusimaai helyi pártszervezet képviselői­vel is. Sikeresen végződött az űrséta Houston Csütörtökön, közép-európai idő szerint 16 óra 23 perckor a Skylab amerikai űrlaborató­rium utasai kinyitották a Skylab fedélzeti nyílását és először Conrad, majd Kerwin kilépett a világűrbe, hogy az űrutazások történetében első­ízben lezajló páros űrséta so­rán kívülről próbálja meg ki­szabadítani azt a napelem­szárnyat, amely még a fellö­véskor rongálódott meg és szorult be. A két űrhajós különleges, erre a célra készített szerszá­mokat vitt magával. A kellék­tár legfontosabb része egy több darabból összeszerelhető rúd, amelynek a végén egy csapszegvágót helyeznek el. Ezzel próbálják majd átvágni azt az alumíniumhuzalt, amelybe a napelemszárny be­akadt. munkát A tényleges szerelőt a program szerint Conrad végzi, míg egy körül­belül 18 méteres „köldökzsi­nór” köti az óránként 27 500 kilométeres sebességgel ke­ringő űrlaboratóriumhoz. Az űrséta első fázisában problémát az jelentette, hogy a meg tudja-e vetni Conrad lábát valahol, hogy időnként a megpihenhessen és ne csak a kezével kelljen kapaszkodnia az űrlaboratórium külső falán. Az űrsétát végző két aszt­ronauta ruhájának hőmérsék­letét különleges folyadék sza­bályozza. A külső hőmérsék­let ugyanis hol olyan forró, mint egy kemencében, hol pe­dig fagypont alá esik, attól függően, hogy napfényben, vagy árnyékban dolgoznak-e. A Skylab két űrhajósának, Conradnak és Kerwinnek két­órás megfeszített munka után sikerült kiszabadítani a be­szorult „szélmalomszárnyat” s ennek napelemei már meg is kezdték a napenergia elektro­mos energiává való átalakítá­sát. A megrongálódott nap­elemszárny nem működik ugyan teljes kapacitással, de így is elegendő lesz a prog­ram sikeres végrehajtásához. Conrad és Kerwin teljesít­ménye a maga nemében egye­dülálló, nemcsak azért, mert először hajtottak végre páros űrsétát, hanem azért is, mert ez volt az első eset, hogy űr­hajó műszaki hibáját asztro­nauták űrséta keretében ja­vítsák ki. Jobboldali manőver Chilében A chilei reakció a Népi Egy­­ségkormány ellen folytatott tá­madásai sorában szerdán újabb manőverhez folyamodott. A képviselőházban több mint hétórás viharos ülés után a többségben lévő jobboldali ellenzék megszavazta két mi­niszter mandátumának felfüg­gesztését. A keresztény balol­dali Sergio Bitar bányaügyi- és a kommunista Luis Figue­roa munkaügyi- és népjóléti miniszter ellen .törvénysértá­­si” vádat emeltek és felelőssé­­tették őket egy több mint 40 napig tartó­ bányászsztrájk kirobbanásáért. Az egységkor­­­mány képviselői a szavazáskor elhagyták a termet, így az in­dítvány a jobboldali szavaza­tokkal érvényre emelkedett. Kudarcot vallottak a jobb­oldal sztrájkfelhívó próbálko­zásai a világ legnagyobb réz­bányájának számító Chuqui­­camatában, ahol a bányászok szerdán titkos szavazással a sztrájk ellen foglaltak állás­t. Továbbra is áll a munka azon­ban El Tem­entében, az ország második legnagyobb rézbá­nyájában, ahol a bányászok vezetői elutasították a Bányász Szövetség által előterjesztett javaslatokat. Dubnai tervek Nyikolaj Bogoljubov aka­démikus, a Dubnai Egyesült Atomkutató Intézet igazgató­ja beszédet mondott az in­tézet tudományos tanácsának ülésszakán, amelyen a szocia­lista országok ismert fiziku­sai vesznek részt. Mint mon­dotta, azok a javaslatok, amelyeket a résztvevő tagál­lamok képviselői nyújtottak be az intézet 15 éves fejlesz­tési távlatairól, tükrözik, résztvevők érdekeltek abban, a hogy közös erőfeszítésekkel biztosítsák a testvéri orszá­gok tudományos együttműkö­désének további bővítését. Bogoljubov professzor meg­állapította, hogy a 17 éve alapított dubnai intézet tudó­sai új részecskéket és vegyi elemeket fedeztek fel és mikrovilág új törvényszerű­­­ségeit tárták fel. A fejleszté­si tervek szerint — mint mondotta — részletekbe me­nően tanulmányozni kell új fizikai berendezések építésé­nek, illetve a már működő berendezések rekonstrukciójá­nak lehetőségeit. A tervezetek szerzői egysé­gesek abban a kívánságukban is, hogy Dubnának fejleszte­nie kell együttműködését hatalmas gyorsítókkal rendel­­­kező nagy tudományos köz­pontokkal (Szerpuhov, Novo­­szibirszk, Cern, Genf, Egye­sült Államok.) Az elemi részecskék fizi­kája mellett — folytatta Bo­goljubov akadémikus — a dub­nai intézet munkájában részt­vevő tagállamok nagy érdek­lődést tanúsítottak az atom­mag fizikájának fejlesztése iránt is. Közölte, hogy Lengyelor­szágból érkezett és más országokból javaslatok elsősor­ban egy olyan nagyérzékeny­ségű és gyorsan működő be­rendezés kifejlesztését indít­ványozták, amely lehetővé teszi, hogy nagymennyiségű tudományos információt jut­tassanak el a résztvevő or­szágok laboratóriumaiba to­vábbi feldolgozás céljából. Bogoljubov végül közölte, hogy Bulgária és az NDK képviselői változatlanul fon­tosnak tartva az alapkutatá­sokat, indítványozták: Dubna létesítsen kapcsolatokat az alkalmazott tudományokkal foglalkozó intézetekkel, to­vábbá: a dubnai intézet tudo­mányos potenciálját kapcsol­ják be a környezetvédelmi problémák tanulmányozásába Sfi«. június 8, pontok KGST 27. ülésszak Eszmecserék, városnézés a delegációk csütörtöki programján Alekszej Koszigin szovjet kormányfő szerdán Prágában találkozott Fock Jenő minisz­terelnökkel. A meleg,­ baráti légkörű találkozón eszmecse­rét folytattak a szovjet—ma­gyar együttműködés kérdései­ről, valamint a két ország részvételéről a szocialista gaz­dasági integráció­­ komplex programjának megvalósításá­ban. Koszigin szovjet kormányfő szerdán ugyancsak találkozott a KGST prágai ülésszakán résztvevő számos delegáció ve­zetőjével. Megbeszélést foly­tatott Piotr Jaroszewicz len­gyel miniszterelnökkel, Carlos Rafael Rodriguez kubai mi­niszterelnök-helyettessel és Anton Vratusával, a Jugosz­láv Szövetségi Végrehajtó Ta­nács alelnökével. A megbeszélésen megvitat­ták a kétoldalú együttműködés fejlesztésének távlatait, vala­mint a KGST tevékenységé­nek kérdéseit. A KGST 27. ülésszakának harmadik napján, csütörtökön folytatta munkáját a tagálla­mok képviselőiből álló szer­kesztő bizottság, amely előké­szíti a záródokumentumokat. A delegációk vezetői és tag­jai a csütörtöki napot Cseh­szlovákia képviselőivel való találkozókra, kétoldalú tár­gyalásokra és prágai városné­zésre használták fel. Este a küldöttségek tagjai a Smetana Színházban meg­tekintették Szergej Prokofjev Romeo és Júlia című balett­jének előadását. A KGST 27. ülésszakának jegyzőkönyvét pénteken dél­előtt írják alá a Cernin-palo­­tában. Lubomir Strougal, a csehszlo­vák kormány elnöke csütör­tökön délelőtt találkozott Alek­szej Kosziginnal, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökével. Beszélgetésük során megvitatták a csehszlovák— szovjet együttműködés to­vábbfejlesztésének számos kérdését. Mindkét fél hangsú­lyozta, hogy a szocialista gaz­dasági integráció komplex programjának megvalósítása igen jelentős a KGST-tagálla­mok testvéri együttműködésé­nek erősítése szempontjából. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében folytatott beszélgetésben részt vettek: Frantisek Hamouz és Václav Hula — a csehszlovák kor­mány elnökhelyettesei, Nyiko­laj Bajbakov és Mihail Le­­szecsko — a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettesei, Nyikolaj Patolicsev, szovjet külkereskedelmi mi­niszter és Vlagyimir Macke­­vics, a Szovjetunió prágai nagykövete. — O­­A KGST-tagállamok — Csehszlovákia, Bulgária, Ku­ba, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, a Német De­mokratikus Köztársaság, Ro­mánia és a Szovjetunió — ál­landó képviselőinek, valamint Jugoszlávia állandó KGST- képviselőjének részvételével csütörtökön délután Prágában megtartotta 63. ülését a KGST Végrehajtó Bizottsága. Le Duc Tho-Kissinger­tanácskozás Párizs Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB-tagja és Henry Kissinger amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó csütörtökön­ "délután 15.05 óra­" kor folytatta konzultációit Pá­rizs egyik elővárosában, St. Nom-la-Breteche-ben. Az újabb vietnami-ameri­kai megbeszéléssorozat erede­tileg csütörtök délelőttre ki­tűzött második ülését minden indoklás nélkül, a VDK kül­döttségének szóvivője szerint „amerikai kérelemre” halasz­tották el délutánra. Kissinger újságírók érdek­lődésére válaszolva azt mon­dotta, az ülés időpontja el­halasztásának „nincs különö­sebb oka, csak több időre van szükségünk, hogy valamit el­készítsünk”. Azt persze nem közölte, hogy mi az a „valami” de párizsi megfigyelők felté­telezik, hogy a január 27-én aláírt vietnami békemegálla­podás rendelkezéseinek szigo­rúbb végrehajtását célzó „ki­­­egészítő okmányról” van szó. Egyébként az amerikai nem­zetbiztonsági főtanácsadó pén­teken tesz eleget „második párizsi megbízatásénak”. A francia külügyminisztérium szóvivője és Ronald Ziegler, a washingtoni Fehér Ház Pá­rizsban tartózkodó sajtótitká­ra csütörtökön egybehang­zóan közölte: Michel Jobert francia külügyminiszter pén­teken délelőtt 9.00 órakor fo­gadja Henry­­ Kissingert. A két politikus áttekinti majd a Reykjavíkban tartott leg­utóbbi francia—amerikai csúcstalálkozón hozott dönté­seket és a döntések végrehaj­tását célzó intézkedéseket. Amerika útjain 1. Borisz Sztrelnyikov és Va­­szilij Peszkov, a Pravda, il­letve a Komszomolszkaja Pravda tudósítója amerikai országjárásuk során 16 000 ki­lométert tettek meg autóval az atlanti partoktól a Csendes­óceánig, és vissza. Találkoztak munkásokkal és farmerekkel, tudósokkal és diákokkal, cow­­boyokkal és indiánokkal. A két moszkvai lapban közölt útleírásuk, — amely az APN sajtóügynökség közvetítésével jutott el hozzánk — az em­berekről és a természetről, az amerikai társadalom néhány problémájáról szól. Talán két éve történt, hogy a kaliforniai egyetem diákjai temetést rendeztek egy autó tiszteletére. Az évfolyam ös­­­szeadta a pénzt, vásároltak egy Ford-kocsit, megásatták sírt, a kocsit eltemették és a a sírdombra kereszt helyett ka­rót tűztek. Szomorúságnak vagy fájdalomnak nyoma sem volt, a szertartás résztvevői mintha ellenségüket temették volna el. Első Henry Ford nem volt filozófus. Tehetséges, auto­­didakta technikus, élelmes és jó pszichológiai érzékkel ren­delkező vállalkozó volt. Az angol nyelvben a férfira és az emberre egy szó van. Egy hí­res Ford-reklám azt kürtölte világgá, hogy nem is ember az, akinek nincs saját gépko­csija. Henry Still amerikai történész szerint már abban az időben olyan, mindent meghatározó szenvedély a gépkocsi birtoklása, amely születésétől haláláig minden amerikait hatalmában tar­tott. Teltek az évek. A gépkocsi­­állomány gyorsabban növeke­dett, mint Amerika lakossága. 1900-ban Amerikában 76 mil­lió 995 ezer ember élt és 4192 gépkocsi futott az országúton. 1970-ben az ország lakossága már 204 millió 765 ezer főre növekedett, s az utakon 110 millió gépkocsi futott. A gépkocsi egyre nagyobb hatalomra tett szert az embe­rek fölött. Először is új utak­ra volt szükség. 1921-ben az Egyesült Államokban az autó­utak hossza 387 000 mérföld; húsz évvel később az autópá­lyák hosszúsága 1 400 000 mér­földre növekedett. Ma pedig a körülbelül 4 millió mérföl­det kitevő autóutak Amerika büszkeségei. Az autóhoz benzin, gumi, tartalékalkatrész és szerviz kellett. Az Egyesült Államok­ban több mint 300 000 ben­zintöltő állomás és az azokat kiegészítő szervizállomás mű­ködik. A kőolajipar évente 75 milliárd gallon benzinnel lát­ja el azt az autóparkot gallon — 3,78 liter). Az autó­­ 1 gyártásra használják fel az Egyesült Államok acélterme­lésének negyed részét, ólom­termelésének 51 százalékát, gumitermelésének 75 százalé­kát és cinktermelésének 35 százalékát. Majdnem 13 mil­lió amerikai, lényegében min­den hatodik munkaképes em­ber vagy autógyárban dolgo­zik, vagy a javító műhelyek­ben, a benzintöltő állomásokon keresi mindennapi kenyerét, esetleg a gépkocsireklámban vagy az autókereskedelemben foglalkoztatják. Az autó utazó társadalom­má változtatta az amerikaia­kat. Megváltoztatta az ameri­kai városok és települések arculatát. Megváltoztatta ma­gát az amerikai embert is. Ve­gyétek el tőle a gépkocsit és többé nem lesz ember, nem lesz „szupermen”. Elveszti presztízsét­­ és nevetségessé vá­lik, tehetetlenné és ügyetlen­né, mint a lovasság közé ke­veredett gyalogos. A magánautó úgyszólván minden városban megölte tömegközlekedést. Teljesen el­­­tűntek az utcákról az autóbu­szok, a trolibuszokra már nem is emlékeznek. Vegyétek el John Smith-től a gépkocsi­ját és ő égnek meredő hajjal állapítja meg, hogy nemcsak a munkahelyétől, hanem meg­szokott üzleteitől, barátaitól, mozijaitól , az egész világ­tól elvágták. Pedig a szóban forgó John Smith reggelenként, amikor a gépkocsi volánja mellett a New York-i forgalomban munkahelye felé igyekszik, utcákon, hidakon, alagutakon keletkező közlekedési dugó­kat. Csúcsforgalomban egy­­egy dugó okozta gépkocsisor gyakran eléri a 10—15 mérföld hosszúságot. Több ezer gép­kocsi egymástól néhány cen­timéteres követési távolságra, a teknősbéka gyorsaságával halad. Kiszámították, hogy Los Angeles a­pró szoros értelmé­ben fellélegezhetne, ha 80 százalékkal csökkentenék gépkocsik számát a város köz­­­pontjában. Ahhoz azonban, hogy a város mindennapi éle­te ne károsodjék, tömegköz­lekedésre lenne szükség, ami Los Angelesben gyakorlatilag nincs. Körülbelül 10 évvel ez­előtt került szemétdombra az utolsó városi troli. A város megkérdezett lakosságának 57 százaléka azt vallja, hogy szí­vesen hagyná kocsiját garázs­ban és menne autóbusszal munkahelyére, de autóbusz sincs. Nem véletlen, hogy az amer­­ikai városok polgármesterei olyan gondosan tanulmányoz­zák a moszkvai, leningrádi és kijevi tömegközlekedés műkö­désének tapasztalatait. Út­közben igen sok amerikai mondta nekünk: „Tudjuk, hogy hamarosan a Szovjet­unióban is sok lesz a gépko­csi. Vigyázzanak, hogy ne is­mételjék meg a mi társadal­munk hibáját.” (Folytatjuk­ V. Peszkov B. Sztrelnyikov

Next