Dolgozók Lapja, 1973. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-28 / 278. szám

1873. november 28. szerda Pillanatkép­ Nau­sz eset A vasútállomás felé tart helyi járat, de nem tud befor­a­dulni a főútvonalra, „dugóba” kerül. A vonatindulásig már csak percek hiányoznak és a kijárati ajtónál idős bácsi to­porog. A vezető nyomja a kup­lungot, de gázt nem ad. Ál­lunk. A bácsi végre megsokall­­ja, és így szól „Barátocskám, hát nem tudna maga egy kacsát gorsabban haladni!” A pilóta kicsit följebb ránt­ja szemöldökét, és így felel a kérdésre: „Tudnék és a bá­tyám. Csakhogy a szabályzat szerint nem hagyhatom el ko­csim volánját...” \ DOLGOZOK LAPJA fs megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnökség miért megalakulása után A középpontban az önkor áll Lapunkban beszámoltunk arról, hogy Komárom megyé­ben is megalakult a megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnöksége, és megtartotta első munkaértekezletét. A Komárom megye útjain rovatunkban rendszeresen tá­jékoztatást kívánunk adni KBT munkájáról. Az elnökség a tagjait szólaltatjuk meg, és be­mutatjuk, milyen feladatok várnak egy-egy szakterület képviselőjére. Elsőiként dr. Szilágyi Imrét, az Állami Biz­tosító Komárom megyei igaz­gatóját kerestük meg kérdése­inkkel. — Hogyan segítheti az új el­nökség munkáját az Állami Biztosító? — A november 21-i alakuló ülésen a KBT elnöksége már megkezdte munkáját. Dr. Né­meth Nándor elvtárs, mint a KBT elnöke szólt az elnökség programjáról, és felvázolta azokat az elképzeléseket, ame­lyek az újonnan létrehozott KBT feladatait kell, hogy ké­pezzék a jövőben. A KBT programja szerint a közlekedés három összetevője közül a jö­vőben­ döntően az ember felé kell a figyelmet fordítani. A közlekedésben résztvevő em­ber magatartása határozza meg ugyanis elsősorban azt az irányvonalat, amely a balese­tek számának emelkedésében, vagy csökkenésében, a balese­tek súlyosságában és egyes új baleseti okok jelentkezésében nyilvánul meg. Ma a felnőtt lakosság mintegy 25 százaléka gépjárművet vezet. A közúti balesetek miatt bekövetkezett halálos és személyi sérülés olyan nagymérvű, mintha „népbetegség” pusztítana. En­nek megelőzése érdekében az állami és társadalmi szervek­nek legalább olyan mérték­ben össze kell fogniuk, mint amikor járvány veszélyezteti a lakosságot.­­ A KBT programjában természetesen a közlekedés másik két tényezőjével — az úttal, illetve a járművel — kapcsolatos kérdések is szere­pelni fognak. E kettő közül el­sősorban az utak állapota, a táblák és útburkolati jelek he­lyes alkalmazása, a helysége­ken átvezető útszakaszok kellő megvilágítása döntő mérték­ben hozzájárulhat a balesetek számának csökkenéséhez, vagy emelkedéséhez. A járművek közlekedésre való alkalmassá­ga a háromévenkénti gépjár­műszemléken véleményeim szerint kellőképpen elbírálha­tó. A gépjárművek műszaki hibája eddig is csak elenyésző százalékban volt a balesetek okozója. Ez a felsorolás termé­szetesen csak sorrendi kérdés, a KBT működése közben meg­felelő súllyal kell, hogy fog­lalkozzon mindhárom tényező­vel kapcsolatos kérdésekkel. — Növekedik-e a biztosító szerepe? — Az Állami Biztosító sze­repét a megye közlekedésének biztonságosabbá tételében következőkben látom: A rend­­­őrség után az Állami Biztosító az az intézmény, amelynek mű­ködése legszorosabban kapcso­lódik a közlekedéshez. A me­gye területén megkötött CAS­­CO-biztosítások­kal intézetünk anyagi biztonságot nyújt a közlekedésben résztvevő gép­­járműtulajdonosok részére. A kötelező gépjárműfelelősségi biztosítás alapján pedig a köz­lekedés minden résztvevő­je, sőt a járművek által veszé­lyeztetett minden vagyontárgy tulajdonosa részére nyújtunk ugyancsak anyagi biztonságot. A biztosító ilyen irányú tény­kedése természetesen csak közvetve szolgálja a közleke­dés biztonságát. — A KBT munkájához köz­vetlen és konkrét segítséget is tudunk nyújtani. A segítség­­nyújtás területei elsősorban a következők: — A propaganda és felvilá­gosító munkánkat a jövőben úgy fogjuk alakítani, hogy az eddiginél intenzívebben szol­gálja a balesetmegelőzést.­­ A gépjárműkárok rende­zésénél elemezni fogjuk azo­kat az okokat, amelyek bal­esetet eredményeztek. Az elemzés eredményeit illetékes bizottságával, a KBT illetve a rendőrséggel közösen érté­kelni fogjuk. Ennek alapján meg lehet határozni a baleseti okok kiküszöbölésének lehető­ségét.­­ Ugyancsak a gépjármű­baleseti károk rendezésénél meg lehet figyelni helyileg a balesetek alakulását, tehát azt, hogy melyek a balesetve­szélyes útszakaszok a megyé­ben. Erre fel fogjuk hívni a KBT, illetve a rendőrség fi­gyelmét, és az előbbihez ha­sonlóan intézkedéseket lehet tenni a baleseti veszély elhá­rítására. — Személyes tapasztalatai alapján milyennek ítéli a me­gye közlekedési helyzetét? — Úgy vélem, csak a közle­kedésben résztvevők — külö­nösen a gépjárművezetők felelősségének növelésével, el­méleti és gyakorlati ismereteik folyamatos bővítésével, a köz­lekedési morál javításával le­het a balesetek csökkenését elősegíteni. A közlekedésben résztvevők egyéni felelősségé­nek csökkenéséhez vezethet a gépjárművek felelősségbizto­sításának kötelezővé tétele az állami tulajdonban lévő gép­járművek részére. A kormány­­rendelet életbe ugyanis a biztosító lépése óta megtéríti bármely rendszámmal ellátott gépjármű üzemben tartója volt a felelős, és a vállalatok a gépjárművezetőt anyagila is felelősségre vonták. Ugyan­csak ilyen irányban hat az BM-rendelet, amely szerint a a 15 000 forint alatti kárt okozó közúti balesetekhez nem köte­lező a rendőrséget hívni, ha személyi sérülés nem történt. Véleményem szerint így külö­nösen az ittas vezetés követ­keztében okozott balesetek maradhatnak megtorlatlanul. Ilyen irányban hat a biztosító gyorsított kárrendezési eljárá­sa is.­­ Mégis úgy vélem, e fenti intézkedések a korszerű gép­­járműi közlekedéshez feltétlenül szükségesek. A gépjárművek számának növekedése és az ebből eredő irányítási, ellen­őrzési, kárrendezési, stb., fel­adatok csak ehhez hasonló további intézkedésekkel lesz­nek a jövőben megoldhatók. A fenti példákban én csak a lehetőséget fedeztem fel, amely a balesetek emelkedésére kihat számának abban az esetben, ha nem foglalkozunk megfelelően a közlekedésben, résztvevőkkel, ha nem tudato­sítjuk mindenkiben megfelelő oktatással, neveléssel, a propa­ganda- és felvilágosító munka sokféle eszközével, hogy a leg­főbb érték az ember... — fe­jezte be a beszélgetést dr. Szilágyi Imre. Mészáros Lajos KRESZ-vetélkei hivatásos ipjármi vezetők részére Vasárnap délelőtt a Komá­rom megyei Rendőr-főkapi­tányságon került sor a tatabá­nyai szállítási vállalatok KRESZ-vetélkedőjénak döntő­jére. Ezt megelőzően a megye­­székhely tizenhat vállalatánál tartották meg az elődöntőket. A döntőbe kilenc csapat ke­rült. Egy-egy csapat három versenyzővel képviseltette ma­gát. Az izgalmas és magas szín­vonalú versenyen alaposan kitettek magukért a résztvevő h­ivatásos gépkocsivezetők. A zsűrinek komoly gondot oko­zott a végső sorrend kialakí­tása. A legtöbb pontot a tatabá­nyai erőmű csapata szerezte meg. A második helyen a posta versenyzői végeztek. Nagy harc volt a harmadik helyért is a KOMÉP és a Vo­lán között. Végül is a Volán csapata bizonyult jobbnak, s megszerezte a harmadik he­lyet. Az első három helyezett csapat tagjai a Komárom megyei Közlekedésbiztonsági Tanácstól értékes ajándéktár­gyakat vehettek át. — L — Ilyen is van... Hétfőn délelőtt a Centrum Áruház előtti kijelölt gyalog­­átkelőhelyen rendkívül ked­ves látványban volt részük a buszmegállóban tartózko­dóknak. Az átkelőhelyen — felügyelettel — kis óvodások haladtak át, amikor odaérke­zett egy zöld színű Trabant. Vezetője — látva a csöppsé­geket — azonnal megállt, ki­ugrott a gépkocsiból, majd mint egy rendőr, karját fel­emelve, egymás után állította meg az érkező járműveket. A kis csöppségek hangos „köszönjük szépen”-nel nyug­tázták a kedves gesztust. Nem csak a picinyeknek tetszett. Nekünk is, akik ezt láttuk. A kocsi rendszáma: IP 86-37 volt. — h — Télies az időjárás, csúsznak az utak. Vigyázzunk! fl radar és „áldozatai”. Hosszú autókaraván halad az E—5-ös úton. Egy darabig együtt haladunk, aztán itt-ott megszökik egy-egy Zsiguli. Szembe jövő autósok — kiala­kult szokás szerint — kezük­kel, egyesek fényszórójukkal jeleznek. Előttem egy lengyel, sárga színű Fiattal, megnyug­szom, biztosan őt üdvözlik. Mögöttem egy Trabant, s vezetője nem bírja elviselni, hogy csak 60 km-es sebesség­gel haladok. Éppen Szőnyt készülünk el­hagyni, amikor a Trabant uta­sai barátságosan ránk moso­lyognak, és megelőznek. Bos­­­szant a dolog, utasaim szem­rehányóan néznek rám, mint „mazsolára”... Szemben nincs forgalom. Trabantos barátaink nem nyugszanak meg a fölöttem aratott sikerrel, hanem meg­előzik a lengyeleket is. Azok vérszemet kapva a szemtelen­ségen, no, meg hogy szégyent ne hozzanak jó hírű kocsijuk­ra, vadul a gázra lépnek, és pillanatok alatt eltűnnek. A Fiattal nem versenyezhetek, de egy Trabanttal szemben én sem hagyom magam, a gázra lépek... Előzök, s éppen sportosan ki akarom fújni magam, mi­kor rájövök, hogy már késő. Előttem egy rendőr int, hogy álljak meg. Szép sorban meg­állunk, elől a vezető lengyel, akit az előzés óta most látok először, mögöttem a Trabant A lengyel nem érti, nem akarja érteni, miért állították meg. Képeket mutat városá­ról, de ez sem segít. Bedobja utolsó érveit, emlegeti Zsig­­mondot, a királyt, s kiabálja Bem apó nevét, de a rendőr hajthatatlan. Fizetünk mind a hárman, sorrendben, ahogy befutottunk... Úgy indulunk, mintha vizs­gán lennénk, szabályosan, udv­variasan. A lengyel még min­­­dig magyaráz a kocsiban is. Nem messze, egy camion az árokba borulva. Csak ekkor­fogom föl, milyen jókor jött a figyelmeztetés, hiszen ki tudja, milyen eredménnyel zárult volna a „maszek rally”, ha nemzetközi nem jön a radar... S az is tudatosodik bennünk, mindig úgy kell közlekednünk, mintha állan­dóan ott suhanna mögöttünk a radarral felszerelt rendőségi kocsi... Füredi Az Inlilii Si­pírjai Oroszlányban Miért csökkent a szervezet taglétszáma? Azt hiszem, kevesen vagyunk autósok, akik ne értenénk egyet a szakemberek vélemé­nyével, amikor azt mondják, valamennyiünknek szükségünk van a jogosítvány megszerzése után is egyéni, vagy kollektív továbbképzésre. Ennek a le­hetőségét, módszereit kutatják, keresik a szakembereink. Hasznos és eddig már jól bevált az a forma, mely a Ma­gyar Autóklub szervezeteiben immár egy évtizede meghono­sodott. Erről beszélgettünk Oroszlányban a klub helyi ve­zetőivel: Bőhm Lőrinc elnök­kel, Térés Tibor titkárral és Pasztuha Sándor gazdasági ve­zetővel. el. Tíz évvel ezelőtt határozták Oroszlányban is az autóklubok megteremtését. Az első időszakban nagy volt a lelkesedés, sokan látogatták a rendezvényeket. Később azon­ban sok minden megváltozott az 1973-as év már visszaesést jelentett a klub életében. A vezetők csak részben is­merik az okokat. A klubtagok véleménye szerint a 200 Ft-os évi tagdíj magas, és emiatt so­kan visszaléptek, megszüntet­ték tagságukat. A klub vezetői mégis úgy vé­lik, a tagok megkapják ennek az ellenértékét. Sokféle szol­gáltatást vezettek be. Például sátrakat is kölcsönöznek, tú­rákat szerveznek, előadásokat rendeznek. Az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy a klubtagok közöm­bössége sok esetben meghiúsí­totta a lelkes vezető gárda el­képzeléseit. Tény az is, hogy segítséget kaptak a városi tanácstól, a Petőfi művelődési otthontól — ennek ellenére nemn kilábalni a gondokból­ sikerült Véleményünk szerint a köz­lekedési fegyelem és morál Oroszlányban sem áll olyan magas színvonalon, hogy ne lenne szükség a szervezet te­vékenységére. Sajnálatos len­­ne, ha Oroszlányban nem is­­mernék fel az Autóklub fontos­ságát az autósok összefogásá­ban, a közlekedési kultúra for­málásában. Ebben a városban is egyre növekszik a személyi tulajdonban lévő gépjárművek száma, és nem lehet senki szá­mára sem közömbös, hogy az ott élő autósok milyen színvo­nalon ismerik a közlekedési szabályokat, és mit tesznek an­nak érdekében, hogy minél ke­vesebb baleset történjen útja­inkon. A klub vezetősége ugyan kissé elkedvetlenedett, de nem mondott arról a szándékáról, hogy továbbra is összefogja az autósokat, működtesse a klu­bot. Ehhez azonban az orosz­lányi autósok segítségére van szüksége... — Halász — MINDENKI MEGFELELI.­ Ezen a napon is nagy volt a forgalom az AFIT II-es számú Autójavító Vállalatának máromi üzemegységében. ké­t kultúráb­an berendezett vá­rakozóban kávé és üdí­tő italok fogyasztása mel­lett töltötték idejüket a gépkocsitulajdonosok. Nyu­godtak voltak, hiszen az autó­szerviz szakembereinél jó kezekben tudták járműveiket. Minden a megszokott rendbe folyt, az ügyfelek közül senki sem vette észre azt a feszült­séget, ami az irodaépület fo­lyosóin érezhető volt. Huszon­egy műszaki vezetői beosztás­ban dolgozó szakember gázolt, biztonságtechnikai vizi­és munkavédelmi ismereteik­ről adtak számot. Szíves szóval invitált Ba­logh János szb-titkár: — Üljünk be a vizsgázók közé, halljuk, lássuk, mit tudnak! Aztán mégis amellett dön­tünk, nem zavarjuk a vizsgá­zókat ... Hogy tapintatunk túlzott volt-e, vagy sem, arról az el­sőként sikeres vizsgát tett Bathó András így nyilatko­zott: — Engem senki sem zavar­t­hat a felkészülésben, jól néz­nénk ki, ha a szerviz lakatos­részlegének vezetőjét ilyen csekélység bizonytalanná tenné. Nem töprengtem ak­kor sem, amikor az írásbeli és szóbeli tételeket húztam. Hogy melyiket a sok közül? Ez nem okozhat problémát. Mindent tudni kell, hetekkel előtte úgy készültem föl, hogy önmagam előtt is bizonyíthassak, és pél­dát is szeretnék mutatni a rám bízottak számára ... A gépkocsiszerelők csoport­­vezetője, Lipóth Sándor is megérkezett. Sárga színű ove­­rállján látszott, hogy előtt is dolgozott, s az vizsga­ese­mény után azonnal munkába áll. — Szükséges ez a vizsga, tudni kell a fiatal szervizállo­máson úgy irányítani a mun­kát, hogy a műszak végén az itt dolgozó családapák és fiatal szakemberek olyan egészsé­gesen térjenek vissza család­jukhoz, ahogy otthonról el­jöttek. A villanyszerelők csoport­­vezetője, Keresztes György sem váratott sokáig nyilatko­zatával : — Amikor beindult a szerviz, sokan bosszankodtunk a hálózati kötések szakszerűt­lensége miatt. A trafó gyakor­ta leégett. Olykor a hideg is kitelt, s kimerítő volt az ál­landó készenlét, az áraminga­dozás sok bajt okozott. Ma minden rendben van, műkö­dik az új trafó is. A munka­­védelmi vizsgára szívesen ké­szültem föl, a biztonságtech­nika ismereteit pedig tovább­adom munkatársaimnak. — Mind­­ a 21 .szakember megfelelt — mondta a vizsga végén dr. Elekes Dénes, az AFIT osztályvezető jogtaná­csosa. — Először rendeztünk a komáromi üzemegységnél ilyen jellegű vizsgát. Csak két szóval minősítettük a vezető szakembereket: igen. Vagyis megfelelt, vagy nem, nem felelt meg. Tud, vagy nem tud —, s ebben minden szerepelt. Itt nem lehet „ha”, vagy „ta­lán”. Emberéletekről van szó. Sok munkával szerzett pénz­ből megvásárolt gépkocsikról, a biztonságos közlekedésről. — Egy év múlva megismé­teljük a vizsgát — vette át a szót Fodor József, az AFIT Tröszt szociálpolitikai és munkavédelmi csoportveze­tője. A munka követelményei egyre nagyobb felkészültséget kívánnak dolgozóinktól, hiszen a gépjárművek is egyre kor­szerűbbek lesznek. — Valóban így van — egé­szítette ki a hallottakat Fo­dor Attila gépészeti üzem­mérnök, biztonságtechnikai megbízott. Bizonyítékul be­mutatott néhány vizsgakér­dést, amelyek mind azt jelez­ték: a szakma minden csínját­­bínját, a balesetvédelem egész rendszerét alaposan kellett ismerniük, összesen 106 kér­dés szerepelt a biztonság­­technikai és munkavédelmi vizsga anyagában. A 21 szak­ember megfelelt a kérdések­re ... Kálmány Kornélia J Túlzott óvatosság? A gyalogo­sokat is kötelező megállásra inti az almásfüzitői közúti át­járónál elhelyezett tábla , mert ugye a lépcsőkön jármű­vel egyelőre még senki nem közlekedik

Next