Dolgozók Lapja, 1973. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

IRODALOM, KÉPZŐMŰVÉSZET, Változó és állandó elemek A DOLGOZÓK LAPJA VASÁRNAPI MELLÉKLETE A munkásosztály — mu kásságra kell támaszkodni! Ma alapvető kérdés számunkra, hogy a szocialista nagyiparban dolgozó nagyüzemi munkásság megfelelő súllyal vegyen részt államunk irányt-Évek óta a politikai és taktikai döntések kialakításadományos élet egyik központi hoz, — vagyis a valóság isvita témája a problematikája munkásosztály méretén alapuló cselekvéshez. Mind tőkés. A változásokra figyelve mind szocialista viszonylatban azonban nem szabad megseugyanis olyan változások törledkezni a munkásosztály áltennek. a társadalom szerke-landó vonásairól, amelyek tusában, döntő mértékben zetében, amelyek átformálják minden változás mellett fo- hallassa szavát az ország, a a munkásosztályról alkotott lyamatosan jellemzik a társa- munkahely ügyeiben, és anyahagyományos képünket, fo dalom e nagy csoportját. Éogi értelemben is mindinkább galmainkat. A termelőerőkben a munkásosztály lényegét legyen élvezője az ország gyarohamos fejlődése, a tudomá- kifejező fő törvényszerűségek tapodásának. nyos-technikai haladás és en- elhanyagolása vezetett és vezetnek a társadalmi struktúrára sok esetben az osztály egész gyakorolt hatása, a magántó-létének megkérdőjelezéséhez, lajdon megszüntetése és az új Erre irányította a figyelmet tulajdonviszonyok kifejlődése a legutóbb a szocialista orszászocialista országokban — ezek pártjainak varsói elme-folyamatok magasabb szintre emelik a munkásosztályt, bővítik határait, módosítják kapcsolatát, viszonyát a többi dolgozó osztályhoz, réteghez. Hazánk immár küszöbön áll a tudományos-technikai forradalom néven ismert folyó Olykor jóindulatú embereti konferenciája is, ahol el rek is — akik meg vannak vetettek minden olyan néző- győződve arról, hogy osztálytét, amely kétségbe vonja a alapon állnak — beleesnek az munkásosztály létét és egyre osztályálláspontot tagadó kinövekvő szerepét a társadalmakba. Ez manapság többnyiri irányításban, a társadalmi re úgy jelentkezik, hogy szélfeladatok megoldásában, Bőségekben gondolkodnak. Mai viszonyaink melyek a munkásosztály között, nem mérik fel reálisan a társasadalom különböző osztályai rakterét meghatározó főbbnak, rétegeinek a szocializvánusok? Az osztály legfantomus viszonyai között kdbontosabb jellemzője, hogy tévé- hozó egységesülési folyamatát,kenysége — miután a terme A társadalmi integrálódás l és legfejlettebb területén, az létező folyamat, amelynek és* tanúi ^navrmkh^fejlő ésürík ipari nagyüzemben dolgozik — lényege az egyes osztályok és SASS 123f alapvető jelentőségű « rétege* *«***«.«W-nak és az új intenzív fejlődés dal ° TM f§esz fejlődésében. Ez kibontakozásának. Már érezhetőtétek iSwetflLE*hető, hogy a meginduló technikai átalakulás, az ipar, közlekedés korszerűsítése,a vj,koró nagyobb eltérések, illetve különbségek fokozatos kiegyenlítődése és ennek talaján az alapvető érdekek közelítése. A tulajdonviszonyokban lezajló változások és a mezőerővé emeli a proletárhatalom gazdaság nagyfokú gépesítése, védelmében, a szocialista a falusi életmód rohamos „várendszer továbbfejlesztésében, rostasodása” alapján ma már nők szervezettségének, fegyelmének, koncentráltságamod^^i^arácalexraterárnfe- nak* s mindannak, ami a munse, a fejlett Ldmoló £ k at kásosz tályt a legfőbb politikai kalmazása és az iparszerű munkavégzés meghonosodása dolgozik^^Lét Mind A munkásosztály léte és tévé- a társadalom főbb osztályai magsabb szakmai követelmékenysége az össznépi tulaj- és rétegei az alapvető érdekek nyékét támasztanak, s bővítik Ezert, a «kjmi tallkoznak. Ugyanakleginkább érdekelt a szocializ- kor látni kell, hogy még mindig lényeges különbségek másnak érvényesítésében, munka szerinti elosztás mega valósításában, a kispolgári eszmék és felfogás elleni fonizmus eszméinek, erkölcsi névelemet, a szellemi igénybevételt. Valósággal kitágítják a munkásosztály határait, és új rétegeiket vonnak be az osztály körébe a mezőgazda- , . _ ,. a»»«. * Nw«.. *«miségi munkakörökből és az a gazdasági integráció gondolatának képviseletében. Ebből vannak az egyes osztályok rétegek létfeltételeiben. Ezt fejezik ki a sajátos érdekek, az érdekeltérések, sőt, összeütközések. Ha túlbecsüljük a társadalmi különbségek kiegyenlítődését, s nem veszünk úgynevezett hamuik ® ektor- fakad a munkásosztály sorra tudomást a meglévő oztályágazatok (kereskedelem, köz dalmisaga, amely a társadalom és szociális különbségekről, waiffáltatásoki rész gyökeres átalakitasában, a akkor akarva-akaratlanul hatarányának a növekedésével szocialista építés mindennapi térbe szorítjuk a munkásosz- SHfazatoakT^Ta gyakorlatában jut kifejezésre, tály vezető szerepének objek- A nagyüzemi munkásság szerepe munkásosztályon belül, akiknek tevékenysége közvetlenül nem kapcsolódik az anyagi termelésihez. Az állami tulajdon mellett a szövetkezeti csoporttulajdon uralkodóvá válása és a két alapvető tulajdonforma szüntelen fejlődése pedig elindította a munkásosztály és a parasztság közeledésének, az osztályhatárok lebomlásának hosszú történelmi folyamatát. A társadalmi fejlődésnek ezek az új tényezői itthon és határainkon túl is heves vitákat váltottak ki. E vitákban jó néhányan, sokszor megfeledkezve a társadalmi leginkább a nagyüzemi mui rendszer fundamentumát lekásság számára magától értelemtő állandó elemekről, intődő a szocialista átalakulás kább a társadalmi-gazdasági folyamata, mert e réteg létfejlődés változásait hangjú feltételeivel állnak a legszolgázták. Ezen az úton nem egyosabb kapcsolatban a savvitázó végül eljutott a muncialista építés konkrét kövekásosztály létének tagadása- telményei. Ugyancsak e réteg hoz is. öntudata, politikai aktivitása Feltétlenül szükséges a fej- fejezi ki leginkább a munkáslődés új jelenségeit, a társa- osztály egészének valóságos halmi struktúra változásait , érdekeit. Következésképpen a lehető legteljesebben és leg- pártnak az osztály kezepontosabban felmérni, és fő szerepe érvényesítésekor, számolni hatásaival. Ez elen célkitűzéseinek egedhetetlen az objektív folyamatásakor elsősorban megfogalaleg- matok és tendenciák reális öntudatosabb és legaktívabb megítéléséhez, a helyes po- rétegre, a nagyüzemi műntv alapját, azaz formálissá tesszük vezető szerepének tényét. Éppen a szövetségesekhez fűződő kapcsolat szilárdsága és állandó erősítése követeli azt, hogy a munkásosztály a szocialista építés fontos tényleges gazdasági helyzetétapasztalata — ezt pártunk bgy adódó politikai vezető sze- 1972. novemberi határozata is repet foglaljon el, és ez márkiemelte —, hogy bár a társadalmi elismerést is nyerjen, s adalom egésze, az egyes ősz- Pártunknak fontos tapasztalatálgok és rétegek egyaránt ja, hogy csak akkor életképes érdekeltek a haladásban, a szövetségi politikája, ha az szocializmus építésében, az szorosan összekapcsolódik érdekeltség foka és közvetlen munkásosztály vezető szerepe-a vége mégsem azonos. Még munkásosztályon belül sem!a A munkásosztályon belül, vel. Birta István Azonos és eltérő érdekek Bélai Mária: diitatos Eget döngetnek a hangok Ott benn még kalapál a tudatot cafatokká marcangolja az éter A mélység vízszintbe terült s derékszögben felült a viaskodás alapján egy test a műtőasztalon kivonták tudatát megszorozták a lehetetlent A szög csúcsán eszmélek a dönget hullámhosszán. Politizáló amatőr színjátszók A munkásszínjátszók orszá Et azonban csak az egyik gos fesztiválján vetette fel Vi- fő mozzanat. A másik, és úgy tányi Iván, hogy a cethalról vélem, sokkal lényegesebb, tebemutatott előadás közben éskintettel arra, hogy a tortaután hallotta a közönség sut- lom és forma adekvátságában fogását: mi az a cethal? mi az, mégis csak a tartalom a megami ellen lázadni kell? — Igaz határozó momentum: a poliaz a megállapítása: „mindig titáló amatőr színjátszás. Idővan, ami ellen lázadni kell”. A művészet tükröző funkcióban talán ezt nem szükséges a hivatásos színjátszással ja a valóság megváltoztatása- egybevetni. Az viszont mindenféleképpen igaz, hogy a jó hordoz- amatőr csoport mindig politivalami,zál. Az amatőr csoportok lognak szándékával szándékot magában terhes, za. Minél művészibb annál inkább késztett a valóság megváltoztatására is kiválóbbjai nem óhajtanak el(egyebek mellett), tehát nem ringatni bennünket, hanem ringat el, nem kell olyan is felráznak a hétköznapok inolúziókat, amelyek párhuzama notóniájának vészes álmodaaz életben — mindennapjazásaiból. Ezt pedig tudatosan (Nem véletlen tehát, a tanácskozáson, amely a Népházban nemrégiben lezajlott, elsősorban a csoport vezetőjét emlegették, mint aki e tudatosság mértékéért feleinkban — nincsen meg. A teszik, „nagy színházak’’ — azaz ál- hogylandó, úgynevezett kőszínházak — feladata a színházkultúra terén egészen tisztázott. Az amatőröké nagyjából most kerül a tisztázódás stádiuma- lős.) ba. Ezért is érdemel néhány szót a politizáló amatőr színjátszás. Kettős vonulatot kell itt számba venni. Az egyik a formai megújulásozen belül, amikor A politizálás, s még egyszerűbb megközelítésben: az élet tényeire való ilyen vagy olyan reagálás mindenképpen aktivitást feltételez, s ha csak mozgás- gondolkodásról vagy beszélgettetésről van is szó, potenciálisalmi színpadok bebizonyítottan a cselekvést rejti magának, hogy a színjátszás joga ban. Azt is hozzátesszük miniomkörébe éppúgy belefér verses, oratorikus összeállítás, amint az egyfelvonásos vagy dig: a valóság jobbításának szándékával. Így van-e ez mindig az háromfelvonásos színjáték, amatőr mozgalomban is? Az dráma. Ez már önmagában hallatlan nagy eredménynek aktivitás vonatkozásában ha nem volt problémám (legszámít, hiszen ma még talán feljebb annyi a megjegyezni nem is mértük meg igazi súvalóm, de ezt soha nem rejtját ennek a kőszínházak vatettem véka alá, hogy egy-egy natkozásában, ahol ugyancsak bemutató nyilván nem volt —, örök megújulás zajlik, az mert a „második műszak” amatőr mozgalom azonban úgymond, hobbyjaként nem is mintha konkurrenciát teremtehetett — egyenértékű az eletett volna dinamizmusával, rugalmasságával, s ezzel abből élő színészekkel, társulatokkal szemben támasztható tán egész színházkultúránkat követelménnyel). Az aktivitás lényegében előre lendítette, pedig, ami a fiatalokat ilyen együttesekbe kényszeríti, eleven hatóerő. Ezzel persze mindig, mindenképpen okosan kell élni. Abban a szellemben, ahogy a korábbi megfogalmazásokat visszhangozta az említett tanácskozás is: közösségi-közönség vonatkozásban éppúgy, mint közösségi csoport vonatkozásban. Kifelé is, Befelé is. Mindenképpen figyelemre méltó azonban, amit az egyik korreferátumban hallottunk (a Valóság is publikálta az e témával foglalkozó, de még nem végleges következtetéseket levonó tanulmányt). Nevezetesen arról van szó, hogy a direkt-indirekt politizáló célkitűzésekkel működő mozgalomban meglehetősen szép számmal akadnak olyan fiatalok, akiket a szociológiai vizsgálat hozzáértői „kiábrándultnak” neveznek, s ehhez nyugodtan odatehetjük az „erősen kritizálva politizáló” alapállású fiatalokat is noha e két kategória korántsem azonosítható. Az amatőr mozgalom kritikus hangvételének jogosságát ország-világ előtt — mások mellett — éppen a tatabányai Bányász Színpad Kukabúvárok című műsora igazolta. Ugyanakkor akár ezzel a csoporttal, akár a megyében működő más csoporttal is vitáznunk kellett már azért, hogy igényesen, színvonalasan szolgálják-e mindig kultúrpolitikai célkitűzéseinket. S itt az igényesség és a színvonal kérdése nem elsősorban formai kérdés volt, hanem nagyon is tartalmi vonatkozású: megfelelő mélységben, dialektikusan és differenciáltan közelítenek-e egy adott, exponált témához, avagy csak úgy nagy vonalakban jelzik, hogy bizony, ők megmondják a véleményüket a nem-fiatalok világáról. (Aminek persze maguk is óhatatlanul részesei, akár igenlőként, akár a nem tetsző momentumok tényleges átalakítóiként, jövőnket formáló dolgozókként — valamennyien a maguk munkahelyén is. Nincs annál könnyebb ugyanis, mint a munkahelyen bólogatni, a színpadról pedig az ellenkezőjét mondani, azaz „ágálni”). Azt hiszem, azon egyszerűen vitatkozni sem kell, hogy politizáljanak-e az amatőr színjátszók. Persze, hogy politizáljanak! Létük értelmét többek közt éppen ez az aktivitás teremti meg. Az azonban már egyáltalán nem mindegy, hogyan politizálnak. Vitányi Iván szavaihoz visszakanyarodva : a valóság-megváltoztató szándék tisztes, de nem elegendő. Ha a közönség, ahogy ezt mondani szokás, nem vette a lapot, nem mindenképpen a közönségben kell keresni a hibát, hanem a műsor transzponálásában is. Vitányi szerint ilyenkor másképp kell közvetíteni, hogy hatásos legyen, amit az együttes mondani akar. Nos Ez nagyon fontos, tanulsákövetkeztetés megyénk amatőr színjátszó mozgalma számára is. (jenkei) TÉLI ÁLOM (Jusztin felv). „Tanulótársai cimbalma" Domb? Márton Csokonai ta mindenre az olvasnivalót, valamely tárgyon, mely étet nítványa, majd barátja volt. Amikor osztán valamelyik a egyszer magához rántotta, fecsokonai v. Mihály élete cí maga könyvét elolvasta, s rá lettébb soká tudott mélázni, mű munkája 1817-ben jelent summázta; összegyűltek, s ezt hogy ő ottan-ottan sírni szomeg. Ebből való az alábbi szó- a rövid summát egymás előtt kott, hogy ő másokat igen elmelvény: a diákot mutatja be, elolvasták. Ezzel azt nyerték, mésen rászedni tudott, hogy ő aki tanárrá válik, hogy mikor közülük minden mások előtt meglábolhatatlan nik csak egy könyvet olvasott szorultságiban oly mesterségek iszabtak először min is el, mindannyinak a vele sen segített magán, és másodenkinek magok közül jét tudta, ahányan voltak akár holmi ártatlan galibákba egy nyelvet, hogy azt társaságban. Mely Szerencsé úgy beléejtett, melyen mintmulja meg. Neki esett az sen talált metódus ez, mind denek bámultak és nevettek, olasznak, mikor még se né- a vetélkedés felserkentésére, hogy ő úgy értett valaminek mezet, se franciát nem tu- mind az elmének gazdagításé- fainul való elcsenéséhez, hogy hott, és gyakran nagy részvé ra, köszörülésére s az ítélés- azt maga Merkur se könnyen lellel beszélte, mely nehezenhez való szoktatására követhette volna, hogy 6 a tudott boldogulni, nem kapván Igjr a maga csendes homá- maga furcsa anekdótumival, olyan olasz szókönyvet, mely lyában munkálkodván az ő melyeket inkább maga csinált, az őelötte egyedül ismeretes lelke, mint a mély víz: ezen mint másoktól tanult, histódeák nyelven magyarázná az egynéhány pajtásin kívül, mácskáival, melyeket inkább olasz szókat, míg végre az ő amint mondtam, nemcsak az úgy mondott el, ahogy illettek kérésére a veneziai könyv ő tanítói, hanem magok az ő volna megesni, mint ahogy nyomtató nem küldött. Meg tanulótársai is nem esmérték megestek, elmés találmányitanulván mindenik a reáli- őket annyira, mennyire ér- val, gyermekeskedéseivel, iámért nyelvet, tudós újságot demlette és arról az oldalról, tékok indításával, újításával, (Litteratur Zeitung) járattak, mely őtet főképpen tisztelet- eleven előadásával, melyért Ebben látván az új könyveket re s becsületre méltóvá tette őt is Ormos professzor úr tarostálgattatni, s azoknak a volna előttük. Csak holmi kümlótársai cimbalmának írja, foglalatját előadatni: a joblönösségei voltak azok, me- hogy mindezzel oly kedvet, bakat közönségesbe meghozat-lyek többnyire mindenek előtt oly elevenséget gerjesztett a rák, s az olvasásra annak ad tudva voltak, például, hogy e társaságban, hogy szükségété magok közül, ki annak rendesen éjszakánként nem sebb volt ő a mulatságra, mint nyelvét értette. Így szabták ki aludt, hanem nappal, hogy ő a bor és muzsika, és őnála nélkül jókedv nem is lehetett. Pattantak ki mindazáltal olykor-olykor némely poétai szikrák az ő lelkéből, melyeknek eleven tüze minden szemeket magára vont, és a mulatságbeli enyelgések, tréfák, intriguek felserkentették őket holmi olyan versezetekre, melyek mély benyomásokat csináltak, hírbe kezdték hozni az ifjúságnál, és összevetvén a fent említett remek instanciával, azt okozták, hogy ő hétesztendős deákságában, 1794- ben, a poézist tanulandó ifjaknak közönséges tanítójává tevődött. Vidám volt feje felett az ég, és mosolygott lába alatt a tenger, midőn ő ezen hajókázásnak indult, de még alig volt jelén útjának, mikor hajótörésre komorodni kezdett mind a kettő. Fél esztendeig tartott csak ez az ő közönséges tanítósága, de ezen rövid időben el voltak hintve csaknem mindazon környilállásoknak, szerencsének, szerencsétlenségnek, hírnek, névnek, megvettetésnek, üldöztetésnek magvai, melyek ötét érdeklették rövid ideig tartó életében.