Dolgozók Lapja, 1974. április (27. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

2 Szovjet és magyar vezetők táviratváltása hazánk felszabadulásának évfordulója alkalmából KADÁR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, LOSONCZI PÁL elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, I­OCK JENŐ elvtársnak, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének. Budapest Kedves Elvtársak! A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége és Miniszterta­nácsa, az egész szovjet nép, és a magunk nevében a legszívé­­lyesebb üdvözletünket és őszinte jókívánságainkat küldjük Önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Mi­nisztertanácsának, a testvéri magyar népnek Magyarország nemzeti ünnepe, a fasiszta iga alól való felszabadulás 29. év­fordulója alkalmából. Csaknem három évtized választ el bennünket attól a naptól, amikor a szovjet hadsereg győzedelmes előrenyomu­lása eredményeképpen Magyarország felszabadult a fasizmus alól, és magyar földön megkezdődött az új, valóban demok­ratikus népi, állam építése. Ezen idő alatt a magyar dolgo­zók, szoros szövetségben a szocialista közösség országaival, kipróbált élcsapatuk, a Magyar Szocialista Munkáspárt veze­tésével lerakták a szocializmus alapjait és magabiztosan ha­ladnak a fejlett szocialista társadalom építésének útján. A mai Magyarországot a szocialista demokrácia és a népgazda­ság töretlen fejlődése, a dolgozó tömegek jólétének és kultu­rális színvonalának emelkedése jellemzi. Egyre nagyobb nemzetközi elismerésben részesül a Magyar Népköztársaság következetes külpolitikája, az az aktív harc, amelyet a többi testvéri országgal együtt folytat az általános békéért, az euró­pai biztonságért és az együttműködésért, a népek nemzeti függetlenségéért és társadalmi haladásért, a szocialista kö­zösség összeforrottságának erősítéséért, valamint a nemzet­közi kommunista- és munkásmozgalom egységéért, a marxiz­mus,leninizmus, a proletár nemzetköziség alapján. A szovjet emberek nagyra értékelik azt a szilárd egysé­get, amely a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság, az SZKP és az MSZMP között a kommunizmus és a szocializ­mus építésének minden alapvető kérdésében, korunk fő kér­déseinek megítélésében fennáll. Pártjaink és népeink meg­bonthatatlan barátsága jut kifejezésre az országaink közötti gyümölcsöző kétoldalú gazdasági, kulturális, tudományos és oktatási kapcsolatok állandó szélesedésében és elmélyítésé­ben, a testvéri szocialista országok­ közötti sokoldalú együtt­működés formáinak tökéletesítésére irányuló közös törekvé­sekben. A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepén újabb sike­reket kívánunk, kedves barátaink, Önöknek és minden ma­gyar dolgozónak, a szocialista társadalom teljes felépítésében és gyönyörű hazájuk felvirágoztatásában. Erősödjék a Szov­jetunió és a Magyar Népköztársaság népeinek megbontha­tatlan barátsága­ ti. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. N. V. PODGORNIJ, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Moszkva, Kreml, 1974. április. ■k L. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. PODGORNIJ elvtársnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Moszkva Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, dol­gozó népünk és a magunk nevében szívből köszönjük hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából hozzánk inté­zett üdvözletüket és jókívánságaikat. A szovjet hadsereg történelmi jelentőségű győzelme ered­ményeként 29 évvel ezelőtt hazánk felszabadult a hitleri fa­siszta megszállás és a Horthy-rendszer negyedszázados ural­ma alól. A magyar nép előtt megnyílt a lehetőség, hogy sa­ját kezébe vegye sorsának intézését, s a munkásosztály párt­jának vezetésével elinduljon a szocializmus építésének útján. Népünk jelenleg a párt X. kongresszusán megjelölt fel­adatok végrehajtásán, a fejlett szocialista társadalom felépí­tésén munkálkodik. E tevékenységünk során szüntelenül érezzük a Szovjetunió önzetlen, testvéri segítségét; ez egyik legfontosabb tényezője a népgazdaság fejlesztésében, a dol­gozók anyagi és kulturális felemelkedésében, szocialista vív­mányaink védelmében, a nemzetközi színtéren elért sikere­inknek. Hazánk függetlenségének, országunk további szocia­lista fejlődésének záloga népeink barátságának és együtt­működésének állandó erősítése. Pártjaink és országaink kapcsolata, sokoldalú együttmű­ködése a szocialista internacionalizmus elvén alapszik. Esz­méink és céljaink alapján az együttműködés állandó erősíté­sére és szélesítésére törekszünk a szocialista közösség orszá­gaival. Alapvető feladatnak tekintjük a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival összehangolt, tevékeny rész­vételünket a szocialista országok szorosabb együttműködésé­ért, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom sorai­nak tömörítéséért, a világbéke fenntartásáért, a nemzetközi enyhülési folyamat tartóssá tételéért folyó harcban. A népünk számára oly nagy jelentőségű évforduló alkal­mából a tisztelet és testvéri barátság érzésével köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságát, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsát és Minisztertanácsát, az egész szovjet népet. Kívánjuk Önöknek, és Önökön keresztül a testvéri szovjet népnek, hogy újabb nagy sikereket érjenek el az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak végrehajtá­sában, a kommunizmus építésében, a békéért és a nemzetek biztonságáért, a haladásért folyó nemzetközi harcban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt­­ Központi Bizottságának első titkára, losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, FOCK JENŐ, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Budapest, 1974. április. DOLGOZOK LAPJA Franciaország gyásza Váratlanul, szomorú meg­lepetésként érte a gyász Fran­ciaországot. A 62 éves korá­ban kedd este elhunyt Geor­ges Pompidou köztársasági el­nök betegeskedett ugyan — egészségi állapota az utóbbi hónapokban többször is talál­gatás tárgya volt —, de hirte­len halála nyilvánvalóan megdöbbentette a francia köz­véleményt éppúgy, mint az egész világot. Személyében nagy formátu­mú politikus, ízig-vérig fran­cia államfér­zi távozott a köz­élet porondjától. Az egykori marseille-i és párizsi spanyol nyelvtanár hazája felszabadu­lása után De Gaulle tábornok közvetlen munkatársa, majd a gazdasági életben visel ve­zető tisztségeket. 1962-ben Michel Debré utódja a kor­mányfői poszton. 1968. július 10-ig marad miniszterelnök, De Gaulle háromszor is meg­újítja mandátumát. 1969. június 15-én — a második választási menetben — meg­szerzi a szükséges voksokat, azóta a Francia Köztársaság elnöke volt.­­ Tulajdonképpen ott folytat­ta, ahol a tábornok hagyta — csak másként. abba­De Gaulle örökségéből átvette mindazt, amit a francia szu­verenitás, a nemzeti büszke­ség és a gazdasági önállóság szempontjából értékesnek ta­lált, s ezzel továbbvezette országát azon a szűk és ve­szélyekkel terhes ösvényen, amelyet a tábornok taposott ki számára az Atlanti Szö­vetségben éppúgy, mint a francia—amerikai kapcsola­tok tekintetében. Külön említést érdemelnek azok a fáradozásai, amelyek a szovjet—francia kapcsolatok elmélyítésére, a nemzetközi együttműködés erősítésére irányultak. Nem olyan rég, ez év március 12-én zajlott le a Picunda-foki fenyvesekben lévő rezidencián az újabb szovjet—francia csúcstalál­kozó. Pompidou ezúttal 14 hó­napon belül harmadszor cse­rélte ki nézeteit Leonyid Brezsnyevvel.­­ A találkozó után rendezett sajtóértekezle­ten a francia elnök a többi között annak a véleményének adott kifejezést, hogy a két ország együttműködése nem­csak a két ország javát szol­gálja, hanem egész Európa stbilitásának, a nemzetközi enyhülésnek is fontos ténye­zője. Franciaország 35 napon be­lül új elnököt választ. Nem kétséges, hogy Pompidou vá­ratlan halála után — a súlyos gyász óráiból ocsúdva — rend­kívül heves vitákra ad majd alkalmat az utódlás eldönté­se. Annál is inkább, mert az ország gazdasági helyzete — miként arra Georges Marchais, az FKP főtitkára keddi televíziós interjújában rámu­tatott — tovább romlik, 800 ezerre nőtt a munkanélküliek száma, az áremelkedések mér­téke pedig az idén eléri a 15 százalékot. Ilyen körülmények a francia baloldali­­ szövetség nyilván­valóan a gazdasági bajok or­voslásának programjával lép majd színre az elnökválasz­tási küzdelemben. A gaulleis­­ták­­ most már Pompidou szellemi örökségével is gazda­godva minden bizonnyal az eddigi politika folytatását vár­ják az Elysée-palota új la­kójától. Elazar lemondott Nagy jelentőségű változás történt kedden az izraeli had­vezetés élén. David Elazar vezérkari főnök az októberi háború katonai vonatkozású intézkedéseinek kivizsgálására létrehozott öttagú hivatalos jelentésének bizottság meg­hallgatása után benyújtotta lemondását. A 49­ éves tábor­nok, aki 1972. január 1-én kapta megbízatását, lemondá­sakor hangsúlyozta, hogy nem érzi magát felelősnek azokért a hiányosságokért, amelyeket a bizottság jelentése az ő hi­bájául rótt fel. Az izraeli hadsereg felké­születlenségének okait vizs­gáló bizottság jelentésében ja­vasolta azt is, hogy mozdítsák el hivatalából Eliahu Zei­át, a felderítő szolgálat vezetőjét, valamint Smuel Gonen vezér­őrnagyot, a szuezi front pa­rancsnokát. Az izraeli kabinet több mint négyórás ülésének végén elfo­gadta Elazar lemondását, elfogadta a volt vezérkari fő­­­nöknek azt a javaslatát, hogy átmeneti időre Jichak Hofi vezérőrnagyot bízzák meg a vezérkari főnök teendők el­látásával. Waldheim javaslata Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa számára készített 19 ol­dalas beszámolójában Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár ja­vaslatot tett arra, hogy a vi­lágszervezet Közel-Keleten állomásozó rendkívüli erőinek megbízatását hosszabbítsák meg további hat hónapra. Mi­vel az izraeli—egyiptomi had­színtéren a helyzet továbbra is bizonytalan, és veszélyeket hordoz magában. A főtitkár jelentésében utalt arra, hogy a 12 nemzet kép­viselőiből álló ENSZ-erők fel­adatául kell kijelölni a kö­zeljövőben megvalósítandó iz­raeli—szíriai csapatszétvá­lasztási megállapodás felügye­letét is. Waldheim hangsúlyozta, hogy az egyiptomi—izraeli csapatok­­ szétválasztása csak első, de igen fontos lépése volt a közel-keleti probléma ren­dezésének. Az ENSZ rendkí­vüli erőinek mandátuma nem­csak az egyiptomi—izraeli körzet békéjének fenntartásá­ra szól, hanem lehetővé tesz tovább erőfeszítéseket is közel-keleti igazságos és tar­a­tós béke megteremtésében. Az októberi háború után létrehozott közel-keleti rend­kívüli ENSZ-erők létszáma je­lenleg 6787 fő. Csütörtökön temetik Pompidout A francia minisztertanács szerdán délelőtt Messmer mi­niszterelnök elnökletével rö­vid ülést tartott. Ezt követően közölték, hogy Pompidou el­nököt — végakaratának meg­felelően — csütörtökön Orvil­liers-ben temetik el és, hogy a temetésen csak családtagjai vesznek részt. Ugyancsak csü­törtökön Párizsban a Szent Lajos-szigeten levő templom­ban gyászmisét celebrálnak a családtagok, a kormány tagjai és az elnök közeli munkatár­sai jelenlétében. Szombaton, április 6-án dél­előtt 11 órakor a párizsi Notre Dame székesegyházban ünne­pi szertartáson emlékeznek meg Georges Pompidouról kormány és a parlament tag­a­jai, valamint a külföldi kül­döttségek jelenlétében. szombati napot országos gyász­i nappá nyilvánítja a kormány. Pompidou elnök még 1972. augusztusában, saját kezűleg írt végakaratában így rendel­kezett: „Orvilliers-ben temes­senek el. Nem akarok se vi­rágokat, sem koszorúkat, sem emlékművet. Síromat egysze­rű kőkereszt jelezze és csak nevemet, valamint arra szü­letésem és halálom időpontját véssék rá”. A minisztertanács után Mess­mer miniszterelnök felkereste a szenátusban Alain Poher szenátusi elnököt, aki az új elnök megválasztásáig átme­netileg az államfői jogkört gyakorolja. Az alkotmány rendelkezései szerint ilyen esetben az ide­iglenes államfő a köztársasági elnök teljes jogkörével rendel­kezik, de nem kezdeményez­heti az alkotmány módosítá­sát és nem oszlathatja fel a nemzetgyűlés. A nemzetgyű­lés ebben az átmeneti idő­szakban nem buktathatja meg a kormányt. »74. április 4 .*at«rfl» A TÖRÖKFEJES ROPJA kolozsvári GRANDPIERRE EMIL regénye nyomán készült a hu­moros feldolgozású, színes, if­júsági kalandfilm ZSURZS ÉVA rendezésében. A régi idők ifjú hőseit VASS ZOLTÁN IVÁN, SZERENCSI ÉVA, IVANKA CSABA és még sokan mások alakítják. Bemutatja: Tatabánya, Turul: ápr. 5—10. ÖZVEGY COUDERCNE GEORGES SIMENON azonos című regényéből készült szí­nes, szélesvásznú, francia­­olasz film. Tragikus szerelem egy öregedő asszony és egy szökött fegyenc között.. • Főszerepben: SIMONE SIGNORÉT ALAIN DELON Bemutatja: Tatabánya, Turul: ápr. 5—7. AZ ELVESZETT KUTYA Derűs történet egy iskolai kó­rusról és barátjukról, a kutyá­ról... A színes szovjet ifjú­sági film elsősorban az általá­nos iskolások érdeklődésére számíthat! Rendezte: NAUM BIRMAN Bemutatja: Esztergom, Petőfi: ápr. 4 —7. Komárom, Jókai: ápr. 9—12. MÉG MEGNÉZHETI­ CHAPLIN-t a A DIKTÁTOR című filmjében! A fasizmus vezérének szatiri­kus bemutatása Chaplin rende­zésében és főszereplésével! Tata, Tő: ápr. 4—16. Tatabánya, Szabadság: ápr. 11—12, 14. Liza Lanéal és Michael York főszereplésével a KABARÉ című több Oscar-díjjal kitüntetett amerikai musicalt BOB FOSSE rendezésében. Komárom, Jókai: ápr. 4— T. Tatabánya, Petőfi: ápr. 8—10. Andrej TARKO­VSZKI­T leg­újabb, filozófiai igényű film­jét a SOLARIS-I I—n. „ ... az emberi felfedezések ne legyenek az ember ellen • • • ” Esztergom, Petőfi: ápr. 4— 7. Tatabánya, Szabadság: ápr. 9—10. Divatbemutató Oroszlányban­­ 1974. április 8-án 19 órakor az új művelődési házban fővárosi manökenek. Divattanácsadó: Vámos Nagda­­ Közreműködik: Szécsi Pál, Mátrai Zsuzsa, Aradszky László, * L&hoczky Zsuzsa, Németh Sándor, Sas József, Gálffy János. Belépőjegy ára: 15 Ft. Jegyek kaphatók Oroszlányban a Márka Áruházban, Röltex boltban.

Next