Dolgozók Lapja, 1974. május (27. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
r IRODALOM, KÉPZŐMŰVÉSZET, A DOLGOZÓK LAPJA ÜNNEPI MELLÉKLETE A szép munka öröme MinuJval mit múltunk Ul Ul,ÍH, emlékeként ■ : érzünk, munka hagyott ránk. Obszidian ökölkövek, agyagtálak, bronz lándzsahegyek, a földművelés első eszközei. .. Bármit nézzünk múlt, s mai világ darabjaként, a munka tekint ránk. Az, amit az ember teremtő erejének ám sokan már meglelték, ez a legfőbb ösztönzője. Ha meglelik. Elég hozzá a társak akarja a jót, a szépet, ha a bólintása, egy erős kézszerfmunka szülte javakat meg tás, néhány mondat műszak toldja az örömmel, után az öltözőben. Olykor öröm? Az! Ez szólítja az még az sem kell, pusztán a nyaralókat láncba, ez rakatnyi, hogy magunk tudjuk: jól zöldlombú ágakat a fölhúzott csináltuk azt, ami elvégzésre fal tetejére, ez enyhíti az izvárt. Olykor meg az gyarak emberre mok, idegek fáradtságát. Van, Pírja az örömöt, hogy a netette az embert. Tananyag, hogy egy pillantás csupán az vünket mondják, kitüntetést. Alapfogalmak: termelőeszköz, alkatrészre, a fölszántott föld- oklevelet, jelvényt nyújtanak termelési mód, termelési vi- re, a tervrajzra. Csak perc, át, jutalmat. Társadalmunkszonyok. Mesterségek: kovács, de a szív néhány ritmusában az ember rangját a munhangosabb, a szem fényesebb, ha adja, s az kell, hogy csak s talán még mosolyra is nyí- ez adhassa. A jó munka. Ami sik az összezárt ajak, simog a szép is, mert e kettő egy. Jól tásra a tenyér. Elvégeztetett, dolgozni az tud, aki szereti , a kő, a fém, a rost, a törmék, ács, szabó, kőműves. Munka, munka, munka. Születésünktől halálunkig ez fog körül bennünket. Lábunkra cipőt, a cipő alá utat, fejünk fölé fedelet, gyommés vagy termék kerüljön runkba étket a magunk, s másokhoz, mások munkája teremt. Dől már a miénk legyen idegeneké, is. Mert míg kell, gozni kell, mert élni Csak ennyi lenne? Volt, van, amikor csak ennyi. Robotolás, gürcölés, a kenyér diktálta kényszer. S mégis, még akkor is a veríték patakjaiban megbúvik azt, amit csinál. S ha szereti, akkor örömét leli benne, dolgoztunk vele, birtokoltuk, s mert birtokoltuk, úrrá lettünk rajta. Formáltuk, értéket gyúrtunk bele, adtunk hozzá; életünk egy-egy darabkáját. Ennyire egyszerű ez? A tok gondolazsinórja egyenesebb, mint az ismétlődő napoké. Az nemegyszer összekuszálódik, csomók hur- Minden második ember akkólódnak rajta, körömszakaszaz tíz kereső az országban, azaz to bogok. Mert elveheti, s ez öröm néhány cseppje. Az fizetett munkája van, napról is veszi az öröm hevét a siegyenesre vágott tarló, a fog napra ismétlődő kötelezettsé- lány anyag, a rossz szervegőónnal összesimuló fal, a ge. És öröme mennyinek, va- zés, a szentségeléssel ösztökélt hibátlan kelme. Nem minden lamennyinek? Jó lenne. A kapkodás. A felületesség, munka szép, de minden dől- szép munka örömét még sogorombaság, a munka látsza-agot csinálhatunk jól, szépen, kan nem kutatják, nem érzik, tát a munkánál többre tartó ügyeskedés. Jó lenne úgy dolgozni, hogy minden rendben legyen, a percek, az órák csak az örömöt gyarapítsák. Jó lenne ez, de a valóságot nem cserélhetjük fel a mesék világával. A társadalom egészének vezérlő elve nem egyszerre, egyformán termékenyíti meg valamennyiünk cselekvését. Küzdelem ez is, munka, az emberibb ember formálásáé. A mai ünnep előtt heteiken át volt párt versenyvállalásoktól hangos az ország. ,,A XI. kongresszusa tiszteletére . .. ”, így kezdődtek a hol tartózkodó egyszerűséggel, hol célratörő magabiztossággal megfogalmazott kemény helytállási mondatok, igénylő hónapok jönnek. Az adott szó kötelez. Több lesz a munka? Igen. Ám a harmincadik esztendejét éljük annak az új kornak, melynek minden gondja, baja, sikere, boldogsága a miénk. Van tehát tapasztalatunk, gyakorlatunk abban, miként birkózzunk meg a többel, hogyan dolgozzunk a jobbért, miként öntsük egy formába, kovácsoljuk egy alakba közösség és egyén érdekét, célját, akaratát. Mészáros Ottó Orsovai Emil: A május beszél fia megremeg a mondhatatlan erdőrengeteg, mely lépteid nyomán kibont, emlék-nedves rügyek s háború-mart sebhelyes föld-rögök között, hegyoldal s legmagasabb ág fölé új szél kapaszkodik, s ha kékebb lesz az ég, mint szived fanyar mélyén őrzött édes iz, — a május beszél. Amikor szádban érzed vásott múlt savát, s egyszerre fogytán sok-sok régi év, elfúlt lélegzeted, s ha visszafájnak társak jajjai, a tompa ütlegek, s a sárgult újságpapír zárta sok nyomor-betű még most is ♦ gyújt, vádolni kezd, ♦ ♦ és sújt a „vesszen”, zúg az „egyesüljetek”, f — a május beszél. j ♦ i Minden időnket mindig hallani. I S ha gondolod hogy véred i í pirosat hullatni kezdték rég ♦ $ és hull ma is, i akár a gyenge eső zárt mezők í fölött, mikor mi bátor élni mind kihajt s egy soha-nem-volt. j nyárrá érne már, — jól gondolod. I „A plőre’cm lomtára” A szocialista országok könyvkiadói tavaly novemberben tartott varsói tanácskozásukon a többi között határozatot hoztak, hogy nemzetközi kiadványsorozatban megjelentetik a szocialista országokban a háború után megjelent legjelesebb műveket, témája a náciellenes amelyek szövetség, harc a közös ellenséggel és a népek fegyverbarátsága. Varsóban nemrégiben újabb konferenciát tartottak Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK és a Szovjetunió kiadóinak megvitatták képviselői, amelyen a ,,Győzelem Könyvtárának” szerkesztési és megjelenési elveit. A 35 kötetből álló ,,Győzelem Könyvtára”, valamint szintén közös kiadásban megjelenő lírai antológia (ezt szovjet kiadók szerkesztik) és a drámai antológia (amelyet lengyel kiadók készítenek elő), az 1975—1980-as években lát napvilágot. A legutóbbi tanácskozás határozata arra kötelezi a hét ország hogy a fasizmus feletti kiadókt, győzelem harmincadik évfordulójára — 1975. május 9-ére —, legalább egy kötetet megjelentessenek mindegyik országban. Az említett hét országban már megalakultak a szerkesztő bizottságok. Mindegyik művet kiadják valamennyi állam nyelvén, s így a szocialista országok valamennyi olvasója megismerkedhet a fasizmus elleni harcnak emléket legkiválóbb 35 irodalmi állító művel. A május beszél. $♦ PBrexjos lütLa:JHai fúj 7/j /. — (falun Magasabb szinten... ÖREG SZAKI, kőműves és nyugdíj előtt áll. Felmásztam hozzá a negyedik szintre, lesz az ország? Ez nem ért a szövetkezeti tag, a paraszt a hete? Csak azt képzelik ezek ember nem engedheti meg a mai gyerekek, hogy csuk magának azt a luxust, hogy a mert lekiabált, hogy ő ki pán a partizánharc az országzan, most nem jön le beszélgetni, úgyis kevés az a napi nyolc óra. Perlekedő, elégedetlen embert találtam odafenn, de ha most végiggondolom mindazt, amit mondott, bizony igazat kell adnom neki sok mindenben! „Ezek a gyerekek már azt is mondták nekem: szaki, maga egy hajcsár! Hát, a beépítő? Fenét! Ha én lakást adok, boldog emebereket teremtek. Ha ők boldogok, jól dolgoznak. Ha jól dolgoznak , jó lesz az ország sorsa. Ezt magyarázom nekik. Ők meg helyünkön kell lenni! Nem munkára fordítható időt kihasználatlanul hagyja. Az élet nagy folyója hajtja a lapátokat, s ha egyetlen fok kitörik, rossz lisztet őröl a malom! A nevetnek! Hát ne egyen meg a méreg?!” szabad megvárakoztatni egymást sem a lakással, sem az , ,, ,, ,, , , . , Elgondolkodtató dolgok ezek ügyintézéssel, sem a kiszolssal Dg az egyetlent rare* van ami nem t il ^r területén sem lehet eltűrni a tessék-lássék munkát, mert ha úgy akarunk élni, ahogy azt a „hősi munka” idején elterveztük, akkor ma a következetességben és a nának a munkaközvetítőire- nem szabad elfelejteni, de rá munkafegyelemben kell szigorú kegedni rajta nem kell. Aztán az veszi a valóra váltást! sem igaz, hogy „általában” ilyen lusták és értetlenek a „Népünk mind jobban mafiatalok. Vannak, tagadhatatlannak vallja a születő újat,lan, olyanok is, akik szeretik mind többet ad hozzá öna lazsáló, kevésbé tempós magából, a hatalmas munkamunkát. De nem ez a jellemban kovácsolódik a szocials za. Meg az építősöknél sem! Persze, van, ami nem túl hasznos. A mai fiatalok nem tyár teremtését, ha kell, az élhetik át mások keserű, múltis vagyok! Azt mondom én, bell tapasztaltai, s nem szenem kellene őket így elkéretik, ha az idősebbek álnyertetni! Bezzeg, ha nem landóan a régi nehézségekre dolgozhatnának! Ha ott áll- hivatkoznak. Igaz, a múltat hóban levett sapkával, várva az intésre, hogy no, maga, maga, meg maga ... Aztán a többi kezdheti az ácsorgást újra! Ezt csináltuk a 30-as években. Hogyne esne most jól a munka? Aztán azt is mondják, hogy szaki, maga mindenből politikát csinál! Azt én! Vagy nem lehet megérteni ezt az egyszerű dolgot?! A házakat gyorsan, pontosan kell elér>iteni. Gyorsan, mert családok erre várnak. S ha a a munkások elégedetlenek, ingerültek, hogy is végezhetnének jó munkát? Ha meg nem megy jól a termelés, hová ia nemzeti egység: munkások, ARRA VISZONT oda kell parasztok,, értelmiségiek és a figyelni, milyen nagyszerűen többi dolgozó ember összesomagyarázta meg a régi, szorgása a szocializmus építéséért vezeti munkás, mit is jelent — Mindenki, aki cselekvően részt vesz közös céljaink megvalósításában, egyaránt szolgálja az ország felemelkedését és személyes boldogulását!” — hallottuk Biszku Béla elvtárs felszabadulásunk évfordulója alkalmából tartott beszédéből. Hát kell ennél világosabb fogalmazás? A párt programja a mi programunk. A kongresszusok a mi életünk, gyermekeink jövője útjának jelölői. Egyértelmű és következetes út ez, s ahogy magunk mögött hagyjuk az éveket, egyre nagyobb nyugalommal, biztonsággal, de soha nem szűnő többre törekvéssel hajthatjuk álomra naponta a fejünket. Most a XI. következik. Egy hogyan épülnek a városok, nagy lépés ismét — előre. S falvak, miként válnak ismét életet teremtővé a leszerelt, széthurcolt gyárak. Igen, látványos volt a munka, hősi tett. De pontosan azért feszültünk neki akkor mindennek annyi energiával, hogy eljöjjön az a mai idő, amikor már 44 órás a munkahét, s a munkásember kétnapos vikendre mehet — sok esetben saját kocsijával —, hogy kipihenje családostól az alkotó, heti munka fáradalmait. DE VISSZAÚT NINCS. Az újító, a szocialista brigádtag, a kutató mérnök, a bányász, az öreg építés szaki ezt a hatalmas ütemet érezte meg, türelmetlen dörmögéséből is kiolvasható a felkiáltás: „Fiaim! Hát azért kell a dolog boldogabbik végét fogni, hogy mindez a napnál világosabb legyen, hogy mindez a tiétek, a gyerekeitek, unokáitok, békés, boldog életét szolgálja?’ ÚGY VÉLEM, megérte a negyedik szint magasa, mert onnan magam is messzebbre láttam ... Adam Éva munkával harcolni a jövendőnkért. Láncolata van az emberek tevékenységének. Egymástól, egymás hangulatától, munka- és életstílusától, vezetői, emberi magatartásoktól függünk, valamennyien. Látszólag kis ügyek, de a napi bosszúságok megkeseredett embereket, ímmel-ámmal dolgozó közösséget teremthetnek. Közel 30 esztendeje hogy teli torokból fújtuk már, a felvonulásokon„Kényszer volt egykor a munka, / ma hősi tett! / Védd a gyárat, elvtárs! / Védd az életet!” S a kottafejek harsogó lelkesedéssé éledtek, hittük, hogy a hősi tettel az életünket védjük. Jóllehet, akkor naponta láttuk, hogyan tűnnek el kezünk munkája nyomán a romok.