Dolgozók Lapja, 1974. december (27. évfolyam, 282-304. szám)
1974-12-31 / 304. szám
UM, december 31. kedd Árok is van, gödör is van ... Nem dalos kedvemben írtam le a fenti mondatot — sőt, ellenkezőleg. Sokadmagammal együtt bosszankodunk és nem eldalolni, de elhúzni szeretnénk valaki nótáját ... Az történt ugyanis, hogy vagy másfél hónapja Tatabánya-Újváros egyik forgalmas utcájában, az ipari szakközépiskola mellett, a rendőr-főkapitányság közlekedési rendészeti osztályának épületével szemben — azért adunk ilyen pontos helyszínmegjelölést, hogy a „feledékeny tettesek” •visszataláljanak a tett színhelyére — mély és hosszú árkot ástak valakik. Hihetőleg valamilyen kábelhibát kerestek, meg a nyom, és az ároki egy lámpaoszlophoz vezetett. Illetve még most is vezet... Mert a „jól végzett munka” nyomai most is ott éktelenkednek. Jókora földkupac zárja el a járdát — egy hevenyészve keresztbedobott palló jelzi, hogy nem tanál esős ott járni-kelni, okosabb egy kis kerülővel a forgalmas úttestet igénybe venni erre a célra. Nap mint nap sokan járnak j i erre és hosszú idő óta bősz, szánkódnak. Főként, mert nem látják, mit keresnek oly sokáig ott bent az árok mélyén a „láthatatlan” szerelők. Mert az árokban eddig csak egyetlen alkalommal dolgoztak valakik — nyomát két üres és munkájuk bitumenes kanna őrzi —, a földkupacra hajítva. Lehet persze, megtalálták már a hibát hogy régen — de akkor miért nem temetik be az árkot? Vagy még nem találták meg — okkor miért nem keresik szorgalmasabban? Szóval titok lengi körül mély árkot, amely nem egyen düli a környéken. A Turulhoz vezető gyalogúton, az M 1-es út szomszédságában is ott éktelenkedik egy jókora „kutatóárok”, amelyet hasonló módon hagytak „tárva-nyitva ÍZJ j Közügyekről — a Turulnál A vasárnapi 10 Celsius fokon felüli, rendhagyó meleg a szokottnál több kirándulót csalt a hegyek közé, az erdőkbe. Így csapódtam a tatabányai Turul-emlékműhöz baktató kisebb társasághoz. — Itt is a fölösleges kényelmeskedés. Ez az út sem a régi — dohogott egyikük, az igazán szépen megépített lépcsők miatt. Az akadékoskodónak azonban hamarosan elakadt lélegzete. A kulturált feljárót védők egyike ugyanis azt kezdeményezte, induljanak neki fürgébben a kaptatónak. Bebizonyosodott, hogy az út bár jó, mégsem a kényelmeskedőknek való. Ha rendesen karbantartják, akkor azonban lehetővé teszi, hogy az eddiginél sokkal többen mászhassanak fel Tatabányának ehhez a nevezetes kirándulóhelyéhez. De vajon karbantartják-e? került elő a következő téma. A hegyről lecsordogáló vizes homok máris alaposan feltöltötte a feljáró felső szakaszát. A társaságnak az volt a véleménye, hogy a lépcsők rendszeres gondozásával egyrészt meghosszabbítják a feljáró élettartamát, másrészt későbbi, nagyobb kiadásoktól mentesülhet a városi tanács kasszája. Arra persze senki sem adhatott választ, hogy a sok munkával, a jelentős összegből készült lépcsősor takarítására, karbantartására, az illetékesek vajon felkészültek-e? Itt áll majd a tv-erősítő — mutattak rá a kirándulók az árválkodó alapzatra, nem messze a Turul-emlékműtől. Vajon mikor működik majd a berendezés? Melyik műsort továbbítja? Csak az l-esz, vagy a 2-est is? A Turul szintjén persze erre sem adhatott választ senki. De azért érdemes feljegyezni azt az álláspontot, hogy az átjátszónak akkor lesz értelme, ha lehetővé teszi mindkét műsor vételét.. . Ki tette tönkre a sok társadalmi munkával készült utat? — hangzott el kérdés formájában a méltatlankodás. A kis társaság ugyanis parkerdőben kívánta folytatani sétáját. Bosszúságára hamar megtalálta a választ. Az erdőgazdaság vágatta a fákat. A jelekből úgy látszott, a legközelebbi munkanapokon folytatja a munkát. S bizonyos, hogy eközben a dömperek, egyéb járművek elpusztítják a séta útnak még a maradványait A kivágott fákat persze valahogy el kell szállítani. Ha az évszaknak megfelelő időjárás lenne, a fagyott földön nem sokat számítana a kerekek nyomása. Az eső áztatta, puha talajon azonban egészen más a helyzet. A magyarázatot mindenki elfogadta. A nyugtalanság mégsem ült el. Azokra a közismert példákra hivatkoztak, amikor csatornaépítés, kábelfektetés, vízhálózat javítás stb., miatt járdát, úttestet törnek fel. Az alig betemetett lyukak pedig hónapokig keserítik a gyalogosok, a járművezetők életét. — Vajon mennyiben indokolt ennyire megritkítani parkerdő fáit, és mit ültetnek a a kivágott törzsek helyébe? tették szóvá a kirándulók. A legnagyobb vitát az utolsó kérdés váltotta ki: — Ugyan mit tehetnének, hogy ne maradjon így az út? Volt, aki azt ajánlotta, mondják el az egészet körzetük tanácstagjának. Kérjék meg, interpelláljon a legközelebbi tanácsülésen. Az ötlet ellenzői azzal érveltek, minek várjanak a legközelebbi tanácsülésig. Menjenek el a tanácselnök fogadónapjára, közöljék észrevételeiket. Ez sem nyerte el a társaság tetszését. Azt vallották, felesleges rögtön az első vezetőhöz fordulni. Elegendő, ha az erdőgazdaságot keresik fel. Elhangzott egy ötlet: meg kellene írni az egészet az újságnak. S mivel egyikük sem vállalta, hogy tollat ragad, én, az eszmecserék néma tanúja, jól őrzött inkognitómat felfedve, megírtam a Turulnál hallott közügyeket. S, hogy az ezreket érdeklő válaszok nem maradnak el, abban bízik: Berde Mihály A borjak csont nélkül születnek? — Nem biológiai szenzációval traktálom — mondta ismerősöm, miközben a véletlen találkozás örömére rendelt hideg Colánkat kortyolagattuk. — De azért érdekes felfedezésem. Hallgassa meg... Meghallgattam és továbbadom ... — Nagyon az elején kell kezdenem. Illetve a közepén. Szóval ott folytatom, hogy szinte nap mint nap bemegyek a város valamennyi húsboltjába és marhacsontot kérek. Ha azt hiszi, hogy ez mániám, hát nagyon téved. Nem a sárga házból szabadultam, bár gyakran úgy néznek rám a boltokban, mintha egyenesen onnan jöttem volna. Bizisten szégyellek is már kérni, amikor hentesmester a rokonszenves — bárddal kezében — jóindulatúan ráma néz, és azt mondja. ..Mit parancsol kedves uram?” Szabadkoznom kell, nem parancsolok, dehogy, távol áll tőlem, csak azért bátorkodom, nem volna-e egy kis marhacsont véletlenül ? — Készségesen megnézi nagy csontos tálat, aztán széta tárja a karját: „Sajnos, csak disznócsonttal szolgálhatok Tetszik tudni kérem, kevés marhát bontunk, nem kell a marhahús senkinek, így aztán csont is alig akad. Tessék talán benézni holnap reggel... — Benézek másnap reggel is, de nincs, és másutt sincs. Vagy már bontottak, vagy még nem bontanak. De úgy érzem, az egész csak ürügy. Mert a bornak csont nélkül születnek. Ha marha lesz belőlük, csontjak akkor se nő. Más megoldás nincs ehhez a rejtélyhez. .. — Pedig tudja, valamikor mennyi marhacsont volt boltokban? Emlékszem, amikkor szegény anyámmal ,vásárolni , jártunk. A régi világban, amikor még hitelben adták a húst a sarki hentesnél, hitelben, mert fizetni havonta csak egyszer tudtunk, ha tudtunk. Négy gyerek volt a családban, az apám a fronton volt, az anyám mosni járt, hát henteshez ritkán jutottunk el a egy kis húsért. Az anyám meg árgus szemekkel figyelte ilyenkor, mit dob a mérlegre a mester. — Jaj, ne tegyen rá akkora csontot! — mondta ilyenkor, tiltakozva az anyám. — Nem a kutyának lesz! — Ami jár, az jár! A borjak csonttal születnek, nekem a csontot is el kell adnom. Ha nem tetszik, vegyen húst máshol — lökte oda a hentes. — Dehogy vehetett máshol húst az anyám. Jegyre ment az is, meg különben is, itt ismerték, itt kapott hitelt. Elvitte hát a csontot is, akármekkorát csapott a mérlegre a mester. — Látja, mindig ez a történet jut az eszembe, amikor marhacsontot keresek a hentesnél, és sorbajárom az üzleteket. Rendszerint hiába. Nem úgy van, mint régen, nem csapják a hús mellé a csontot is a mérlegre. Színhúst árusítanak, ha kérem, meg is darálják. Válogathatok. Van bőven. Csak egy dolgot hiába kérek, marhacsontot. Úgy néznek rám, mint aki megháborodott, mintha mondjuk például, májat kérnék. Rá kellett jönnöm, biológiai rejtély van emögött. A borjak csont nélkül születnek ... — De azért ne sajnáljon — nevet búcsúzóul ismerősöm. — Mert nem hiányzik nekem az a régi, marhacsontos kiszolgálás. Dehogy hiányzik! Akkor nem kellett a csont a húshoz az anyámnak, de azért jó leveseket főzött belőle a négy éhes gyereknek. Most nem a családnak vinném a marhacsontot. Dehogy! A kutyámnak... (e. s) DOLGOZÓK LAPJA* 3 Hatósági ügyintézés a tatabányai, tatai, oroszlányi városkörnyéki községeké A tatai járás — mint közigazgatási egység —, megszűnéséről többször értesült a lakosság. A változás 1975. január 1-től lép életbe. A volt tatai járási községek városkörnyéki rendszerbe kerülnek. Tatabánya városkörnyéki községei: Tarján, Kéreg, Környe és Vértesszőlős. Tata városkörnyéki községei: Neszmély, Kocs, Dunaalmás, Naszály,, Szomód, Dunaszentmiklós, Baj, Agostyán, Tardosbánya és Vértestolna. Oroszlány városkörnyéki községei: Bököd, Dad, Kecskéd, Kömlőd, Vértessomló és Várgesztes. Gyermely és Szomor nem válik városkörnyéki községgé, hanem a dorogi járáshoz kerül. Az itt lakó állampolgárok elsőrendű érdeke, hogy ismerjék, miként változik hatósági ügyeik intézése. Fontos aiok, hogy eddig helyben tudintézett, minden ügyüket továbbra ugyanúgy látják Következik ez abból, hogy ez. a városkörnyéki községi rendszer létrejötte nem érinti a tanácsok önállóságát. Ez az irányadó a közös tanácsú községekre is. Ezt azért kell kiemelnünk, mert 1975. január 1-től közös tanácsú község Szomód és Dunaszentmiklós, Szomód székhellyel. Valamint Tardosbánya és Vértestolna, Tardosbánya székhellyel. Minden olyan ügyet, amit eddig járási szervek intéztek, azt most abban a városban látják el, ahova a fenti felsorolás szerint az illető község tartozik. Az illetékes városi tanácsnál adják ki például az építési engedélyt azokban a községekben lakóknak, ahol nem működik elsőfokú építési hatóság. Ez vonatkozik a gyámügyek egy részére is. Az útleveleket az illetékes városi rendőrkapitányságok adják ki 1975. január 1-től. önálló földhivatal jön létre Tatabányán. Itt intézik a tatabányaiak, az oroszlányiak és az ugyanide tartozó két csoport városkörnyéki község lakóinak ügyeit. A tatai városkörnyéki községeket Tatán látják el. A bíróságok és ügyészségek területi rendje szintén változik. A tatabányai városi, bíróság, valamint ügyészség illetékes Tatabánya és Oroszlány város és a körzetébe tartozó községek lakóinak ügyeiben. A tatai bíróság és ügyészség a Tata város és a városkörzeti községek állampolgárainál illetékes. Másodfokon elbírálandó tanácsi ügyekben a székhelyen működő városi tanács intézkedik a város körzetéhez tartozó állampolgárok ügyeiben. Az 1974. december 31-én a tatai járásnál még le nem záródott ügyeket a városkörnyéki község székhelyének tanácsa fejezi be. Az egészségügyi alapellátás — a körzeti rendelők —, működése változatlan. A szakrendelői, a kórházi stb. beutalások alkalmával a körzeti orvos pontos felvilágosítással szolgál, hogy hova forduljon a beteg. Ismét hangsúlyozzuk, hogy Gyermely és Szomor községek lakossága 1975. január 1-től a dorogi járáshoz tartozik. Minden olyan ügyükkel — amit eddig a tatai járási szervek intéztek —, forduljanak a dorogi azonos szervekhez. Bíróságuk Esztergomban működik. A lakosság érdekeit kívánjuk szolgálni, amikorjük néhány városi szerv közölé a hatóság fogadónapjait. Az oroszlányi városi tanács egy-egy vezetője minden szerdán 8—12-ig tart napot. A tatai városi fogadótanács vezetőinek fogadónapja péntek 9—12-ig. A tatabányai városi tanács vezetőinek fogadónapja minden hétfő 9—12-ig. Mindegyik tanácsi vezető hivatali helyiségében tartja fogadónapját. A gyermelyi és a szomori lakosok minden hétfőn és szombaton 8—12-ig kereshetik fel fogadónapjukon a járási hivatal vezetőit Dorogon, hivatali helyiségükben. A tanácsi szakigazgatás szerveinek félfogadási ideje: az oroszlányi városi tanácsnál hétfőn 8—16, szerdán 8—12, csütörtökön 13—16 és szombaton 8—11 óra. Nem fogadnak kedden és pénteken. A tatabányai városi tanács szakigazgatási szerveinek félfogadási ideje hétfőn 8—15.30, kedden 8—12, csütörtökön 12.30—15.30 és 8—11.30 óra között, szombaton Nincsen fogadási idő szerdán és pénteken. A tatai városi tanács szakigazgatási szerveinek félfogadási ideje: hétfőn 8—12, szerdán 8—16, pénteken és szombaton 8—12 között. Szünetel a fogadás kedden és pénteken. A szomori és a gyermelyi állampolgárok érdekében közöljük, hogy a tanács dorogi járási hivatala hétfőn, kedden, pénteken és szombaton 8—12-ig áll az ügyfelek rendelkezésére. Nincsen fogadási idő szerdán és Csütörtökön Ajánlatos — különösen az első hetekben —, hogy a városkörnyéki községek állampolgárai, mielőtt a városi tanácsot felkeresik, érdeklődjenek a községi tanácsnál. Minden esetben pontos útbaigazítást kaphatnak. Az esetleges változásokról értesülhetnek. Lelléről — exportra Huszonnyolc féle híradástechnikai terméket — vagy ezekhez kapcsolódó részegységeket — gyárt a Budapesti Híradástechnika Szövetkezet balatonlellei gyáregysége, új termék sorozatgyártása is megkezdődött. Szalagon készül a képkeresős tv-kamera. Termékeiket javarészt exportálják (MTI Fotó : Bajkor József felvétele — KS) Fiatalos lendülettel A csordakúti ,,tizenhetesek" Az autó bányászruhás utasaival elhagyja Tatabányát, sőt a megyét is. A decemberben szokatlanul szikrázó napfényhez szoknia kell a szemnek. Mindinkább elmaradnak a házak, feltűnik az útmenti tábla: Nagyegyháza. Innen nincs már messze az úticél, Csordakút. Lakatlan ez, a csinált út, néhány terület kisebb-nagyobb épület, no meg a víztorony jelzi, hogy mégiscsak van itt élet, ha többnyire a föld alatt is. 1973. június elsején települt ide hivatalosan is a bánya egy része. Decemberben megkezdődött Csordakúton frontfejtés. A költözés, a termelés beindulása sok többletmunkát kívánt mindenkitől — ismertet meg a tavalyi helyzettel a fiatal bánya fiatal főmérnöke, Szabó Csaba. — Ha most kitekintünk az ablakon, egy viszonylag kiépített területet látunk. Betonút vezet a bánya bejáratához. Még nem is olyan régen öltöző, fürdési lehetőség sem volt, a dolgozók innen 18 km-re öltöztek, többször kellett átszállniuk, mire megérkeztek. De a termelésen ez nem érződött. A 17-es elővárosi ifjúsági brigád jó példát mutatott a többieknek. Hozzájuk, a 17-esekhez jöttünk látogatóba, értük ereszkedtünk le a bányába. A vakító napfény után szinte egyik pillanatról a másikra jutunk a sötétség, a szén birodalmába. Mert itt nem kassal jutunk a föld mélyébe. Jó néhány száz métert haladunk, s máris 70 méterrel föld színe alatt vagyunk. Csúaszós az út, nehéz a levegő. Nap mint nap ezt az utat teszik meg oda és vissza, ők tizenkettes Közülük négy-négy ember dolgozik egy szakban. A három műszak alkotja az ifjúsági szocialista brigádot, melynek vezetője Pecznyik István. A délelőtti műszakban Szabó János szakvezetővel, Kovács Istvánnal, Horváth Józseffel és Pindur János lakatossal találkoztunk. Szinte eltörpültek az F 6-os gépóriás mellett. — Már Somlyón együtt dolgozott a brigád, így összeszokott kollektíva érkezett Csordakútra — mondja az üzem KISZ-titkára Beréndi Ferenc. — Először a gépet kellett megismernünk, valamennyien elvégeztük a gépkezelői tanfolyamot, azóta az F 6-os jó barátunk —, emlékezik Szabó János. — A tizenhetesek nem ismernek lehetetlent, a szinte csodát műveltek. géppel Hat hónap alatt ezer métert hajtottak ki. Naponta tizenhárom métert haladnak előre, az egy főre jutó teljesítmény egy műszakban négy tonna, az országos átlag 1,8 —, ismertet meg a brigád képességeivel a főmérnök. Ez a jelen, de, hogy idáig eljuthassanak, hogy zökkenőmentesen termelhessenek, ahhoz sok mindent vállaltak, és végeztek el. — Mint KISZ-esek, úgy éreztük, segítenünk kell költözésnél. Somlyóról hoztuk a a gépeket, az anyagot. Az ottani kiszerelést, s az új munkahelyen a beszerelést is elvégeztük. Akkor mi nem néztük az időt, a műszak végét, az sarkallt bennünket, hogy minél előbb termelhessünk. Olyan munkák elvégzését is vállaltuk, ami a beruházó dolga lett volna. — Ezt kérkedés nélkül, természetes egyszerűséggel jegyzi meg Horváth József. Az üzem valamennyi KISZ-ese védnökséget vállalt a bánya környékének tereprendezése felett. — De nem csak a munkában, hanem a szabad időben is összetartanak a brigádtagok. Szocialista brigádértekezleten, színházban, kirándulásokon gyakran együtt látni őket, s természetesen a családjukat is. Ha segítségre van szükség, akkor sem mondanak nemet. Költözködésnél, kertásásnál segédkeznek. Mindezt a KISZ-titkártól tudom meg, mert ők nem szívesen beszélnek magukról. Pedig volna mit mesélni. Heten párttagok, pártmegbízatásuk a KISZ-munka. Két munkásőr is van a csapatban, az egyik Kovács István. ss Pindur János a kongresszumunkaverseny vállalásaikról beszél: — Az új gép még jobb kihasználását, anyagtakarékosságot, több kirándulást, kulturális programokon fokozottabb részvételt vállaltunk. Tervek, a jövőre vonatkozó elképzelések is szóba jönnek, meg az is, hogy egyre kevesebben választják élethivatásukul a szénbányászatot, sajnos. Nagyon elkalandoztunk, közben gyorsan szállt az idő. Elköszöntünk, bekapcsolták az F 6-ost, már el is felejtették, hogy látogatóik voltak. Felzúgott a gép, csak a vezényszavak hallatszottak, s omlott kétoldalt a szén T. Román Marian