Dolgozók Lapja, 1975. január (28. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-04 / 3. szám

1971 Január L szombat Közügyekről — a Turulnál Válaszok és tanulság Ki gondozza a tatabányai Turul-emlékműhöz vezető új lépcsőket? Mikor kezd mű­ködni az emlékmű közelében épülő tv-erősítő? Miért rit­kítják a parkerdő fáit? Rend­­behozzák-e az erdei sétány súlyosan megrongálódott út­jait? — ezeket a kérdéseket tettük fel lapunk 1974. de­cember 31-i számában. A problémát néhány főből álló kiránduló társaság feszeget­te. Az illetékesek válaszait az új esztendő első munkanap­ján már megkaptuk. S ez gyorsaság kifejezi, hogy a ne­­­vezetes kirándulóhely szív­ügye mind a tanácsnak, mind az érdekelt vállalatnak. KULCSKÉRDÉS: A KÁBEL A Turul közelébe telepített tv-erősítő érdekli a legtöbb embert az említett kérdés­­csoportból. Ezért ezzel kezd­jük. Az erősítő mintegy 7 kilométernyi körzetben ja­vítja majd a vételt — hang­zott a városi tanács tervosz­tályának válasza. Kezdetben az 1-es adó műsorát erősíti az állomás. Helyet hagytak a második műsor átvételéhez szükséges antennának, beren­dezésnek. Ezt majd 1976-ban szerelik fel. Ekkor kezdi meg működését a kabhegyi nagy­adó. A KOMÉP ezekben a na­pokban kezdi meg az erősítő építését. A munkát március végére fejezi be. A szükséges berendezés a posta rendelke­zésére áll. Egyetlen gond az erősítőhöz szükséges, külföl­dön gyártott, speciális kábel. Az egész berendezés 1975. május 1-re üzembe állítható, ha a megrendelt kábel idő­ben­­ megérkezik. A posta mindent elkövet, hogy az át­adás, ne késlekedjék. Kap­csolatba lépett néhány üzem­mel, ahonnan­­ kölcsönbe megkaphatná a speciális ká­belt. FELELŐSSÉGGEL A PARKERDŐÉRT A Vértesi Erdő- és Fafel­dolgozó Vállalat igazgatója szintén részletesen vála­szolt. Emlékeztetett arra, hogy a Turul körüli 165 hek­táros parkerdő létesítésekor kibontakozott nagyarányú társadalmi munkából a vál­lalat­­ dolgozói kivették ré­szüket. Társadalmi munkájuk értéke 700 ezer forint volt. A gazdaság jól átgondolt 10 éves terv alapján fejleszti a parkerdőt Nem csak újabb utakat, játszótereket, esőtől védő kis házikókat, padokat készít. Gondoskodik arról is, hogy a növényzet megfelel­jen a parkerdő követelmé­nyeinek. Eltávolítja a kevés­bé esztétikus gyomnövény­­jelle­gű bozótokat. Ahol szük­séges, ott egyenletesen meg­bontja az erdő zárt faállo­mányát. Ennek hatására gyorsabban vastagszanak a meghagyott fák. Koronájuk jobban kibontakozik. Ezt­­ cé­lozza a mostani kivágás. A ledöntött fákat — mint megírtuk — el kell szállítani. A járművek — sajnos — fel­vágják a csapadéktól felpu­hult talajt. „A Panoráma utat, mint az egyéb létesítménye­ket, időben rendbehozzuk, il­letve karbantartjuk, mivel mi — az erdőgazdaságiak — ezeknek gazdái vagyunk és leszünk. Valamennyi létesít­ményt, az úttal együtt, erdé­szek tervezték és kivitelezték. Szeretnénk, ha Tatabánya dolgozói, a jövőben sem csa­lódnának bennünk... A park­erdő létesítését közügynek te­kintettük és fenntartását vál­tozatlanul így kezeljük” — írta levelében az erdészet igazgatója. „ Ilyen állásfoglalás után kü­lönösen meg kell szívlelnünk az erdőgazdaság igazgatójá­nak azt a felkérését, hogy a kirándulóhely látogatói az eddiginél jobban őrizzék a tisztaságot, a létesítmények épségét. Segítsék elő a ron­gálok megfékezését, leleple­zését. „A Turulhoz vezető lépcső­ket a Városgazdálkodási Üzem útkarbantartó részlege gondozza” — kaptuk a rövid, és teljesen kielégítő választ a tatabányai városi tanács épí­tési és közlekedési osztályá­tól. A MI KÖZÉLETÜNK Lám, a közügyek elkísérnek bennünket szabad időnk hasznos elitöltésének óráiba is. A kérdéseket ugyanis — mint írtuk — kirándulók tették fel. S ez nem egyedi eset. Tapasz­taljuk, hogy mind többen lép­nek fel közérdekű ügyek el­intézése érdekében. Senki sem nevezi őket illetéktele­neknek. Ebben például különböző az esetben beosztású vezetők kötelességüknek érez­ték, hogy azonnal válaszol­janak. Állásfoglalásuk — minden reálisan gondolkodó állampolgár számára — ki­elégítő. Az örvendetes közéletiség­­nek néha azonban rossz „felhangja’,’. Valljuk be, elő­­­fordul, hogy a közérdekű kér­dések feltevését némi bizal­matlanság kíséri. Lehet, hogy ez néha nem alaptalan. Jellem­zően és többségében azonban minden vezető elsőrendű fon­tosságúként kezeli a közügye­ket, mint például most is. Ilyen tanulsággal még érté­kesebbé válik a tatabányai Turul-emlékmű körül felme­rült néhány közügy. Berde Mihály DOLGOZOK LAPJA Középiskolás vezetőképző KISZ-tábor Tatabányán Százkilencven KISZ-fiatal, az iskolai KISZ-bizottságok titkárai, valamint az alap­­szervezetek titkárai érkeztek csütörtök este Tatabányára. A KISZ Komárom megyei bi­zottsága háromnapos téli tá­borozáson kívánja felkészíte­ni a fiatalokat az 1975-ös évi mozgalmi feladataira. A tábor színhelye: a tatabányai 314-es Szakmunkásképző In­tézet. A KISZ megyei bizottsága a KISZ kb 1974. évi áprilisi határozatának ismertetését, és az ezzel kapcsolatos feladato­kat tekinti a tábor legfonto­sabb programjának. Pénteken Rozsnyói Györgynek, a KISZ Tatabánya városi bizottsága titkárának az előadását hall­gatták meg a fiatalok. A KISZ-titkár ismertette az áp­rilisi­­ határozatot. Délután három szekcióban folytató­dott a fiatalok tanácskozása. A gimnazisták, a szakközép­­iskolások és a szakmunkás­képzők KISZ-ti­tikárai külön­külön vitatták meg a határo­zattal kapcsolatos problémái­kat. Szombaton ismét előadás szerepelt a programban. Var­ga Sándor, a KISZ Komárom megyei bizottságának titkára, a határozatból adódó felada­tokat elemezte. Gyakorlati se­gítséget adott az akcióprogra­mok elkészítéséhez. A délutá­ni konzultációt követően kö­tetlenebb programról is gon­doskodnak a házigazdák. fiatalokat a fővárosból érke­­­ző Bojtorján pol-beat együt­tes szórakoztatja majd. A zárónapon Horváth László, a KISZ megyebizott­ság munkatársa ismerteti a megyei szintű elképzeléseket az 1975-ös esztendő kulturális és sportprogramjáról. A rendezők bíznak abban, hogy a téli vezetőképző­tábor betölti szerepét, felké­szülten térnek vissza a téli szünidő után a fiatalok az iskolába. A lakosság és a posta dolgozói egyaránt jól vizsgáztak Az új év harmadik napjá­nak reggelén azért kerestük fel Hidas Tibort, az 1. szá­mú, megyei postahivatal ve­zetőjét, hogy megkérdezzük, hogyan alakult a forgalom az ünnepek után, akadnak-e még cím nélküli, gazdátlan cso­magok vannak-e a csomagraktárakban, elkésett, rosszul, vagy hiányosan címzett új­évi képeslapok, levelek.­­ A decemberi csúcsforga­lom után január első napjai csendesek, nyugodtak. Már csak­ elvétve érkezik egy-egy újévi üdvözlőlap, s a posta nyomozóhivatala segítségével, a cím nélküli csomagok is mind eljutottak a címzettek­hez — mondta Hidas Tibor hivatalvezető. — Az idén a ta­valyinál is több küldeményt kellett kézbesítenünk, még­sem volt torlódás, fennakadás. Irányítószám nélküli levél, képeslap is kevesebb volt, mint az előző évben. Joggal érez­hettük tehát, hogy a feladók igyekeztek segíteni munkán­kat. Természetesen mi is min­dent megtettünk azért, hogy a címzettekhez időben eljusson a várva várt karácsonyi, új­évi csomag, a képeslapok, a levelek. Dolgozóink számára az ün­nepek kemény munkát jelen­tettek. Ők tehát most, január első napjaiban pihennek. Több olcsó mirelit-ételt ígér a hűtőipar A magyar hűtőipar válla­latai az elmúlt évben mint­egy 20 százalékkal több mi­relit-árut adtak a belkeres­kedelemnek, mint 1973-ban, s a nagyobb készlet magasabb színvonalú ellátást tett lehe­tővé. Az elmúlt évben 400 tonnával több gyümölcs-mi­­relitkészítmény került az üzletekbe, és több főzelékárut vásárolhattak a háziasszo­nyok. Különösen sok mirelit­­tésztás ételt vittek haza a fo­gyasztók, 60 százalékkal töb­bet, mint egy évvel koráb­ban. Népszerűek voltak gyorsfagyasztott húsételek is, a ezekből 150 tonnával többet adtak az üzemek a belkeres­kedelemnek. A forgalom 80 százalékát az olcsó áruk tették ki, mégpe­dig úgy, hogy egy év alatt 16 százalékkal növelték az ol­csó árkategóriába tartozó mi­relit-áruk mennyiségét. 1975- ben tovább növelik a mirelit­áruk gyártását. Az év első hat hónapjában — az elmúlt év azonos időszakához képest — mintegy 2000 tonnával több mirelit-étel kerül a belkeres­kedelmi hálózatba. Az ipar azt ígéri, hogy az elmúlt évi színvonalon biztosítják az olcsó cikkek választékát, mennyiségét. A keresletnek megfelelően növelik a kész­és félkész ételek arányát, különösen a kedvelt levesek­ből és főzelékekből, vala­mint tésztafélékből gyártanak többet az új évben. Pápa—Leningrád—Tata — A hét, s 1975. első mun­kanapját néhány perces ünne­pi köszöntővel kezdtük — fo­gad Mach Pál, a tatai Kesz­tyűs Szövetkezet elnöke. — Most gratulálunk Weisz Imré­nek — folytatja Molnár Fri­gy­esné főkönyvelő és Nagy József műszaki vezető helyet­tes. — A fiatal mérnök: Weisz Imre, eddig üzemvezetőiként működött nálunk, most há­rom perce, hogy megkapta osztályvezetői kinevezését — összegezik a munkatársai. — Az új megbízásnak örü­lök, noha meglepetésként ért. Eddig mindig alaposan kellett bizonyítanom, s az idei gaz­dasági év sem diákként, ha­nem felelős beosztással veszi kezdetét. A szövetkezet több­ségében exportra dolgozik. Az irányítás meggondolt szervező munkát, kifogástalan árut és nagyfokú takarékosságot ír elő. Áruinkat a TANIMPEX jócskán lekötötte. Tervünk 235 ezer pár különféle kesz­tyű készítése, amelyből csak a Szovjetunió 20 ezer párat kért. Nos, ha ebből a leningrá­­diak is vásárolnak, remélem elégedettek lesznek. — Miért épp a leningrádiak véleménye érdekli? — Mert 1966—1971-ig eb­ben a városban, a KIROV Textil és Könnyűipari Egye­tem hallgatója voltam. — Vörös diplomával tért haza — szól közbe a szövetke­zet elnöke. — S a mi mérnö­künk ugyancsak jókora utat tett meg Tatáig. Az egykori pápai diák ki­tűnőre érett. A fővárosban, a bizottság előtt, elnyerte a kül­földi ösztöndíját, s alkalmas­­ságát kétnapi hosszú vizsga­tétellel magyarul és oroszul is bebizonyította. Érdeklődése a könnyűipar kemizációjának nagyfokú fejlődése felé irá­nyult, s ez találkozott a Pálya­­választásában. Amíg visszapergeti az el­múlt éveket, tekintete olykor megpihen a szövetkezet iro­dájában felállított másfél mé­teres nagyságú sötétkék, piros, fehér műbőrből készült kesz­tyűn, mintha egy figyelmezte­tő kéz lenne ... A szaggatott elbeszélésből összeáll az életrajz. Pápáról indult Leningrádba és Tatára jött vissza. — A külföldi tanulás első, legnehezebb szakasza Kijev­­ben volt. ösztöndíjas Hat hónapig több diáktársammal napi hét órában oroszul tanul­tunk. Ezt követték a leningrá­­di szemeszterek, első beszá­molók és a szigorlatok. Na­gyon kemény, önfegyelemmel teli diákévek voltak ott, de Galja segített. Diákszerelemmel indult A kislány textilmér­nöknek készült, én gyorsan tanultam az orosz nyelvet, mert Gáljának sok mondani­valóm lett. Hát valahogy így volt... — Volt? S ez már a múlté? — Részben. A diákéveket felváltotta a munka. Galja szülei Habarovszkból küldték beleegyezésüket házasságunk­hoz, 10 ezer kilométerre Leningrádtól. Hazahoztam Gályát, feleségként. Most is Tatán dolgozik, mint mér­ő­nök, a háziipari szövetkezet­ben. Galja Erőt ad neki bátor asszony, a szeretet... Az ünnepeken sem utazhat­tunk el Távol-Keletre, de Pá­pára sem, szüleimhez, veszterkor is vártunk ...Szil­— Vártak? — Az első gyermekünk ér­kezésére. Egymásnak mond­tunk boldog új évet, meg így is: „Sz­novüm godom!” Ha fiúnk lesz, ha lányunk, min­denképpen olyan nevet kap majd, amelyik mindkét nyel­ven egyformán szépen cseng. S amikor nagyobbacska lesz, valószínű sokat utazunk majd Tatáról Pápára, onnan pedig a Távol-Keletre, régi és új hazánkba... Kálmány 3 Új feladatok a mezőgazdaságban Sokszor hangoztattuk az .................­­ elmúlt esztendő folyamán, hogy a mezőgazda­ság 1974. évi krónikája sokáig emlékezetes lesz. Ma sem kezdhetjük mással az idei fel­adatokról szóló cikket, mint a tavalyi év sűrített tapasztala­taival. Nehéz, de eredményes volt az esztendő, amely az aszály­tól az árvízig mindent „produ­kált”. Ennek ellenére eredmények csendültek ki az legnehezebb körülmények kö­­­zött íródott beszámolókból is, mint ahogy azt akkor vala­mennyi munkahelyen, gazda­ságban, szövetkezetben, iro­dákban tapasztaltuk. összességében dinamikus fejlődést mondhatunk el az elmúlt esztendőről, amelyben a tervezettet meghaladó mér­tékben nőtt mind a mezőgaz­dasági, mind az élelmiszer­­ipari termelés. Nyomban hoz­zá kell tenni azonban, hogy ez a fejlődés korántsem a me­zőgazdasági dolgozók bel­­ügye volt. Ezt egyik évben sem mondhattuk el, de 1974- ben különösen nem. Mert ami az elmúlt év őszén történt tár­sadalmunkban, az méltó bizo­nyítéka minden ellenkező hí­resztelésnek, amely a mező­­gazdaság elszigetelődését sze­retné hirdetni. Elgondolni is sell (hát még teljesíteni), azt a négymillió munkanapot, amelyet társadalmunk rövid néhány hónap alatt adott mezőgazdaságnak, a mezőgaz­­­daságért. Amikor az tényekről és sikerekről ered­szó esik, ezt nagybetűvel kell em­legetni, nemcsak ma, holnap és holnapután is,hanem Az idei esztendőben termé­szetesen nem tervezünk sem­miféle négymillió munkanapos társadalmi munkát, hiszen mezőgazdaságunk szeriparunk képes, és élelmi­méghozzá felső fokon képes az idei ter­vek teljesítésére is. De azért jó tudni, hogyha ismét meg­tréfálna bennünket a szer, akkor a társadalom termé­is­mét néhány millió munka­napját adja a „versenybe”. Az 1975-ös esztendő senki számára nem lesz könnyebb, mint a tavalyi. Annál inkább sem, hiszen folyamatról lévén szó, a tavalyi gondok áthúzód­nak az idei évre is, s ami ak­kor nem sikerült hát most kell megoldani. Efféle pedig jócs­kán akad, határon belül és kí­vül egyaránt. Elég, ha a világ­ban tapasztalható energiagon­dokra hivatkozunk ismét, mint már annyiszor. Ezek újabb nyersanyag-áremelkedéseket hoztak és hoznak, amelyek megint más vonatkozásban érintik társadalmunkat. Jó ezt tudni, és felkészülni rá. Ebben a szellemben készül mezőgaz­daságunk az idei esztendőre. • Amikor az első híradást kaptuk mezőgazdaságunk új terveiről, nyomban többször került szóba a takarékosság. Azóta kezdünk megbarátkozni e sokat emlegetett, és bizony kissé megkopott kifejezéssel. Hiszen eddig is takarékoskod­tunk, ahol lehetett, váltakozó sikerrel. Most viszont úgy látszik, komolyabban kell venni a szó igazi értelmét. Er­re intenek a világgazdaság válságjelei éppúgy, mint a me­zőgazdasági termelés sok gondja. Mit tehetünk a mező­­gazdaságban a takarékosság jegyében? Kevesebb műtrá­gyát adagoljunk a földekbe, netán néhány kilóval csök­kentsük a kiszórandó vető­mag-mennyiséget, talán keve­sebb takarmányt adjunk állatoknak, és lassabban jár­az­janak a traktorok, mint ed­dig? Korántsem. Minden marad­jon a régiben — ezeken a te­rületeken —, ahol­ a szakszerű­ség és ésszerűség megkívánja a kellő adagú műtrágyát és takarmányreceptet. De min­denütt takarékoskodjunk a szó szoros értelmében, ahol ko­rábban több műtrágyát szór­tak a kelleténél és túladagol­ták a takarmánykeveréket. Ahol korábban csak megnézték a különböző éppen elő­írásokat, recepteket, műszaki, technikai normákat, javasla­tokat, aztán ki-ki saját elkép­zelése szerint alakította át azokat. Pedig e normák és receptek többet érnek, mint eddig hittük, s a takarékosság jegyében sokat tehetnek min­denütt az adagok pontos ki­számításánál, a takarmány­­méréseknél. Ettől már egy gondolat választ el csak az ugyancsak sokat emlegetett üzem- és munkaszervezés fel­adataitól, amelyeket a kor­szerű gazdálkodás jegyében nemcsak ajánlatos, szükséges megvalósítani,hanem Az idei tervév néhány sar­kalatos tennivalóját ugyan hallottuk már, de — új év lé­vén —, még minden új. Tud­juk, hogy az idei esztendőben végérvényesen rendezni kell, hogy mennyi cukorrépát ter­meljünk, néhány olajos nö­vény esetében ugyanígy. So­kak előtt ismert a 125 ezer hektárnyi cukorrépa említése, amely ebben az évben min­denképpen kívánatos lenne a magyar mezőgazdaságban. Ha­sonlóan vagyunk a napraforgó és a szója termelésének bőví­tésével, mint a legsürgősebb feladatok egyikével. Aztán nem kisebb jelentőségű — még mindig a takarékosság je­gyében —, hogy mindenki a maga területén nagyobb fi­gyelmet fordítson a különböző szántóföldi növények mellék­­termékeinek célszerű felhasz­nálására. A sokat emlegetett répaszelet már szinte kiment a divatból, kérdés, hogy demei elismerése mellett­ e?ér­Az idei mezőgazdasági év terveinek tanulmányozásakor még egy kifejezésre kell fel­figyelni, amely rokon az előbbivel. Ez a hatékonyság. Értelmét nem kell magyaráz­ni, a korábbi években elméle­ti és gyakorlati jelentőségét tapasztalhattuk. Sokak szerint a termelési rendszerek kiterjesztése ma a leghatékonyabb, az ipar­szerű, zárt termelési rendsze­rekben termelt növények ma­gas színvonalú előállítása. A számadatok szerint az­ újabb 100 ezer hektárral idén nő a kukoricatermelési rendszer országos területe, ötvenezer hektáron lesz cukorrépa és ugyanannyi a napraforgó-ter­melés. Hogy az előbbi növé­nyek gépparkját jól kihasznál­hassuk, mintegy 120 hektár­nyi búza termelését is csatla­koztatjuk hozzá. Mindez együttvéve olyan ha­tékonyság-növelő tényező le­het a mai mezőgazdaságban, amilyenről korábban nem is beszélhettünk. (Csak­ zárójel­ben érdemes itt a takarékos­ságról szólni, amely egyik segítője lehet az akcióknak). Azt azonban már nem záró­jelben, hanem csupa nagybe­tűvel volna érdemes hogy e rendszerek csak leírni, ak­kor lehetnek valóban haté­konyak, ha azt a mai érte­lemben vett legmagasabb színvonalon művelik. 1975. új feladatai még egy fogalom kerül között a sok szakkifejezés közül: elő A koncentráció. Értelmét ugyan­csak nem­ kell magyarázni, hi­szen ma már nemcsak pozi­tív, hanem negatív hatását is tapasztalhatjuk. A koncentrá­ció ugyanis nemcsak mi, hanem szűkíteni is bővíte­nii, zavart kelteni, elégedetlensé­get szítani azok között, akik pedig együttműködésre, köl­csönösségen alapuló kooperá­cióra vállalkoztak. Példák sorát lehetne emle­getni mindkét irányban, be­lőlük azonban csak egy ta­nulság­ vonható le: többet kell tenni az együttműködés, sza­kosodás, koncentráció terén ebben az esztendőben. Nem könnyű ezt megtenni, hiszen kevés tapasztalat és még ke­vesebb jótanács áll ehhez rendelkezésre. De ami van,­­ azt maradéktalanul hasznosí­tani kell. Azt is mondhatnánk, hogy ■ [UNK] [UNK] mezőgazdaságunk új tervei valójában nem is újak. Csupán a tavalyiak folytatá­sa. Ám feladatainkat maga­sabb színvonalon, az ésszerű takarékosság jegyében kell megoldani, úgy, hogy egész mezőgazdaságunk, élelmi­szeriparunk a leghatékonyab­ban funkcionáljon. Rajtunk múlik, hogy így történjék. Nóber Imre

Next