Dolgozók Lapja, 1978. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-15 / 63. szám
1 Magas kitüntetés szovjet katonai vezetőknek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben magas kitüntetéseket adott vezetőknek.öt szovjet katonai Közülük Moszkalenko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi minisztere helyettesének a Lenin-rendet és másodszor az Arany Csillagot, Jepisev hadseregtábornoknak, a Szovjet Hadsereg és Haditengerészeti Flotta politikai főcsoportfőnökének a Szovjetennó Hőse kitüntető címet nyújtotta át Leonyid Brezsnyev. Pavlovszkij hadseregtábornrtokot, a szovjet szárazföldi hadsereg főparancsnokát, Kutahov légi főmarsallt, a légierők főparancsnokát, Gorskov flottatengernagyot,a haditengerészeti flotta főparancsnokát, Batyickij marsallt és Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnokát Lenin-renddel tüntették ki. Lenin-rendet kapott a Nagy Honvédő Háború csatáinak veteránja, Csujkov marsall is. Szergej Szokolov, a honvédelmi miniszter marsallá történt első helyettese kinevezése kapcsán megkapta a marsallcsillagot. A kitüntetések mondott beszédében átadásakor Leonyid Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy a közelmúltban emlékeztek meg a dicső szovjet fegyveres erők megalakulásának 60. évfordulójáról A személyi állomány politikai ismereteinek és harckészültségének magas szintje, a legkorszerűbb fegyverzet és a nagy tapasztalatokkal rendelkező katonai vezetők irányítása a szovjet nép biztonsága megbízható támaszává, a népek békéje szilárd tényezőjévé avatja a szovjet fegyveres erőket — mutatott rá Leonyid Brezsnyev, majd így folytatta: „A haza tudja és nagyra értékeli azoknak a tevékenységét, akik kivették részüket a soha el nem halványuló győzelmekből, azok munkáját, akik hozzájárulnak az ország védelmi képességének megszilárdításához. Éppen ezért törvényszerű, hogy a Szovjet Hadsereg megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az SZKP KB javaslatára kitüntetéseket adományozott az ország katonai vezetőinek. Tisztelettel adózunk a háborúban aratott győzelmeik, hadvezéri bölcsességük, a csatákban tanúsított bátorságuk és hősiességük előtt és elismerésünket fejezzük ki a Szovjetunió megbízható védelmének mai biztosításában szerzett érdemeikért.” Leonyid Brezsnyev szívélyesen üdvözölte a kitüntetetteket és kifejezte meggyőződését, hogy a jövőben is méltóképpen szolgálják a szocialista haza védelme és az egyetemes béke megszilárdításának ügyét. Kiszabadították a hollandiai túszokat Kedd délután 14 óra előtt a holland hadsereg és a rendőrség különlegesen kiképzett osztagai megrohanták és 20 perc alatt elfoglalták az asseni kormányzati székhely épületét, ahol a dél-molukui kommandó hétfő reggel óta 72 személyt tartott fogva. Az első hírek szerint a roham során négyen megsebesültek, köztük egy személy súlyosan. Minden túszt kiszabadítottak és három terroristát letartóztattak. Az ügynek egy halálos áldozata is van: egy nő, aki vagy ijedtében kiugrott az ablakon, amikor a terroristák lövöldözni kezdtek, vagy — mint egy rendőrtiszt állítja — a terroristák dobták ki az ablakon. A rendőrségi szóvivő szerint az épület ostroma azért vált szükségessé, mert bizonyítékok voltak rá, hogy a terroristák 14 órára kitűzött ultimátumuk után megkezdték volna a túszok lemészárlását. Perújrafelvétel ? Az Egyesült Államok képviselőháza úgy döntött, hogy folytatni kell a vizsgálatot John Kennedy és Martin Luther King meggyilkolásának ügyében és 204 szavazattal 175 ellenében jóváhagyta a John Kennedy, Robert Kennedy, és Martin Luther King meggyilkolásának újabb kivizsgálására alakított bizottság 1978. évi 2,5 különmillió dolláros költségvetését. A bizottság 1977-ben 43 ülést tartott és több mint száz olyan személyt hallgatott ki, aki valamilyen formában kapcsolatban állt a tragikus eseményekkel. Bár a vizsgálat eddigi eredményét titokban tartják, sajtójelentések szerint beigazolódott azoknak a feltevéseknek a helyessége, hogy John Kennedy és King összeesküvés áldozata lett. A képviselőház jelenlegi vitájában is kísérletek történtek arra, hogy a bizottság kétéves mandátumának lejárta előtt fejezze be munkáját. A mostani képviselőházi szavazás azonban kudarcra ítélte ezeket a próbálkozásokat. Neutronbombát Nyugat-Európának? I ftos uraim, most már tökéltes biztonságban tudhatják magukat’’. (Az Izvesztyija kmükatí'íMjn — &£) dolgozók lapja Sarlós István, az MSZMP tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára fogadta a Palesztin Felszabadítási Szervezet hazánkban tartózkodó küldöttséget. A képen Sarlós István és Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztályának vezetője A francia baloldal közös nyilatkozata Hétfőn este, háromórás másán kezelte és mindent megbeszélés után közös nyi megtett a közös fellépésért, latkozatot írtak alá a Francia A hétoldalas közös doku- Szocialista Párt, a kommumentum, amelyet Francoisnista párt és a baloldali Ja- Mitterrand, a szociális pártdikális mozgalom vezetőj - a első titkára olvasott fel, lenemzetgyűlési választások szögezi, hogy a három párt második fordulójában való együttesen kíván kormány azegyüttes fellépésről, a győzelm, betöltve helyét a baloldali lom, esetén megalakuló kormány által életbe léptetendő egység kormányában, amelynek összetétele tiszteletben szociális reformokról és a fogja tartani az általánossá legjobb helyzetben lévő ballasztás akaratát és amelynek oldali jelöltek javára való tevékenysége a jogok és a kölcsönös visszalépésről. A kötelességek egyenlőségére, a politikai megállapodás gyors tanácskozásra és a szolidan 1 tető alá hozása létfontosságú tájra fog alapozódni, volt a baloldal számára, ha A nyilatkozat befejező rémeg akarta őrizni esélyeit a szó a három párt jelöltjeinek jövő vasárnapi szavazásra, kölcsönös visszalépését jelentimelyben az eddigi kormányzi be annak a jelöltnek s apártoknak a korábban várt vára, aki a szóban forgó vénái nagyobb lehetőségeik lasztókörzet baloldali jelöltjei vannak a parlamenti többség közül az élre került az első megőrzésére. fordulóban. A három párt fel A Georges Marchais által szólítja megyei szervezeteit, „jó megegyezésnek” nevezett találkozzanak a nyilatkozatközös nyilatkozat nem jogban foglaltak lojális együttlalkozik konkrétan azokkal a működésén alapuló megvalóvitás kérdésekkel az államosítása végett. „Egyetlen szamítandó vállalatok száma, savazatot sem szabad elvesztetoi a politika, pénzügyi intéznie a baloldalnak, mindenütt kedések, stb.), amelyeken hat mindent meg kell tenni a hhónappal ezelőtt az 1972-eshez, hogy vereséget mérjünk közös program időszerűsíté a jobboldalra” — hangsúlyozséről folytatott zátonyra futottak tárgyalásokra végül a közös szöveg. A szocialista pártszékház Az FKP főtitkára a nyilatzában a gyakorlatilag napok közathoz fűzött kommentárjában hangsúlyozta, hogy az lehetővé teszi majd március 19. után a közös program időszerűsítéséről folytatott tárgyalások befejezését. Az FKP eredetileg azt hangsúlyozta, hogy a közös program időszerűsítését még a második forduló előtt be kell fejezni, megegyezés azt mutatja, hogy a ezt a kérdést a párt rugal óta alig alvó politikusok fáradtan, az előző napok és órák feszültségével arcukon vettek részt a közös nyilatkozat ismertetésén, majd mindhárman — 1977. szeptembere óta először — kezet fogtak egymással. A légkör — megfigyelők szerint — a nehéz csata előestéjén tapasztalható elszántságé volt, nem az ünnepé. A képen a három vezető, Marchais, Mitterrand és Fahre a megállapodásról nyilatkozik A világsajtót bejárta a hír: olc szocialista ország nemtközi konvenciótervezetetjesztett a genfi leszerelési zottság elé. A dokumentummással, a dolog természeoes következően, szorosan szefüggő céljai: a neutrongyvert 1. ne gyártsák, 2. ne lmozzák fel, 3. ne rendszerítsék és 4. (ez lenne a foamat — és hosszabb távon etleg a földi élet — vége) ne halmazzák! A konvenciótervezet tehát egymással láncszemszerű kapcsolatban és kölcsönhatásban álló tilalmaikat ajánl a genfi leszerelési bizottságnak. Ha ez a bizottság magáévá tenné a dokumentumot, ez egyben annyit is jelentenie, hogy azt hivatalosan a nemzetek világfóruma, az ENSZ elé terjesz A világszervezetben események előtt állunk. fontos Májusban sor kerül a szovjet javaslat alapján megvalósuló, kizárólag a leszerelés ágasbogas problematikájával foglalkozó rendkívüli ülésszakra. Az egész világ számára mérhetetlenül hasznos lenne, ha addig komoly lépések történnének a szocialista országok mostani tervezetének megvalósítása felé. Ha nem így történnék, ha e dokumentum alapján az emberiség lelkiismerete, elemi önvédelmi reflexe nem lenne képes megakadályozni a neutronfegyver „intézményesítését” illuzórikussá válnának a többi, a fegyverkezési hajsza fékezésére irányuló esetleges erőfeszítések, sőt eredmények. Ebben az esethez ugyanis — a neutronbomba önmagában is szörnyű tényén túl — megkezdődne egy új versengés, immár a legeslegújabb, tehát az elképzeltnél is pusztítóbb, fegyverfajtáik" kikísérletezéséért. Olyan láncreakció ez, amelynek nem szabad elkezdődnie. Ahhoz, hogy a világ gyermekei nyugodtan áthassanak, ahhoz, hogy legalábbis csökkenjen azoknak a száma, akik a földkereség jó részén életükben nem laktak még jól és nem érezhették fedelet fejük felett, ki kell törni a jelenlegi ördögi körből Ebben jelent nagy segítséget a világ valamennyi népének a szocialista országok legújabb konvénció tervezete. Tf ii ém I~ ifT|STfu^saalír EaSWro IMS. március II., \ Az enyhülés nem automatikus folyamatmérleg A helsinki záróokmányt aláírt 35 állam képviselőinek múlt év október 4-én kezdődött belgrádi találkozója — több mint öthónapos kemény, megfeszített munka után — március 9-én a további teendőket felvázoló dokumentum elfogadásával ért véget. Ahhoz képest, hogy néhány héttel ezelőtt az eszmecseréket zátonyra juttatni akaró nyugati körökben legfeljebb „semmitmondó nyilatkozat” megfogalmazását jósolták, a közleményben számos olyan előremutató, pozitív megállapítás és intézkedés kapott helyet, amelyek nyilvánvalóan nem találkoznak az enyhülés ellenfeleinek tetszésével. Igaz, az eredmények még a jelenlegi bonyolultzetközi viszonyok között nemis jelentősebbek lehettek volna, a szocialista, az el nem kötelezett és a semleges országok delegátusai azonban így sem tértek haza üres kézzel. Ha csak azt említjük, hogy sikerült megakadályozni a helsinki záróokmánynak egyes nyugati küldöttségek által szorgalmazott felülvizsgálatát, a belgrádi találkozó mellékvágányra terelését, ez már önmagában véve sem lebecsülhető siker. Azok, akik most Nyugaton csalódott hangnemben nyilatkoznak, tulajdonképpen kénytelenek elismerni Helsinki szelleme, az enyhülés és a békés egymás mellett élés ellen irányuló politikai-lélektani hadi viselésük hajótörését. A belgrádi záródokumentum leszögezi: a résztvevő országok képviselői nagy fontosságot tulajdonítanak az enyhülésnek, az európai biztonsági és együttműködési értekezleten jóváhagyott rendelkezések végrehajtásának, a földrészünkön megindult kedvező folyamatok elmélyítésének. A jugoszláv fővárosban lezajlott vitákban különböző nézetek csaptak ugyan össze, az eszmecsere hasznosnak bizonyult és ez „magában is értékes hozzájárulás az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által kitűzött célok valóraváltásához”. Több mint 100 indítvány A kompromisszumok sorozatával sem alakult ki azonban teljes egyetértés számos benyújtott javaslattal kapcsolatban (ami aligha meglepő, hiszen a delegátusok összesen több, mint száz indítványt terjesztettek elő), abban viszont közös nevezőre jutottak, hogy az intézményesített találkozókat tovább folytatják és a következő belgrádi típusú eszmecserét 1980. novemberében tartják meg Madridban. Még az idén szakértői találkozókra is sor kerül és ezeken a fórumokon megfelelő ajánlásokat dolgoznak ki. E fórumok egyikén — 1979. februárjában — a Földközi-tenger térségének biztonságával összefüggő problémákat vizsgálják majd meg, s ezzel eleget tesznek a belgrádi záródokumentum elfogadását az utolsó pillanatig halogató Málta kívánságának. Ha röviden összegezni akarnánk a belgrádi Szávapalotában elért eredményeket, akkor azt mondhatnánk, szenvedélyes összecsapásokban végül is az a reális álláspont került ki győztesen, hogy tovább kell haladni a Helsinkiben kijelölt úton, nincs helye a finn fővárosban legmagasabb szintű akaratnyilvánítással szentesített záróokmány semmiféle revíziójának és az enyhülési folyamat tartalmi eltorzításának. Az emberi és az alapvetői szabadságjogok amerikai értelmezésű mértéktelen felnagyítása, önkényes a helsinki ajánlások kiragadásai sokaságából — méghozzá a politikai és gazdasági ajánlásér ® rovására —' egyértelműen 'azt a szándékot juttatta kifejje zésre, hogy a szocialista országok belső ügyeibe történő beavatkozás szószékévé tegyék a belgrádi fórumot. Az ekörül kibontakoztatott tervszerű és voltaképpen átgondolt kampány meghatározott politikai célokat takar — és e célok katonai eszközök igénybevételével is kombinálódnak. Legfőbb tartalmi eleme az az egyébként keresztülvihetetlen célkitűzés, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és szövetségeseire, s az enyhüléshez való amerikai hozzájárulást attól tegyék függővé, vajon a szocialista tárgyalófelek készek-e e tekintetben eltűrni a külső politikai-ideológiai behatolást, noha a helsinki záróokmány a szuverén államok belügyeibe való bármilyen beavatkozást ellenez. Kölcsönös bizalomra van szükség Ezzel kapcsolatban Kádár János elvtárs a tavalyi olaszországi látogatásakor rendezett római nemzetközi sajtókonferencián igen figyelemreméltó választ adott: „A fejlődés útja az, hogy az alapvető emberi jogoknak mindenütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy megszűnjék az államok veszélyeztetettségi érzése”. A veszélyeztetettség érzésének csökkenése pedig másként nem érhető el, mint a politikai klímaváltozás katonai enyhüléssel történő kiegészítésével. Ehhez mindenekelőtt kölcsönös bizalomra van szükség. A szocialista küldöttségek éppen ebből a szükségletből kiindulva javasolták Belgrádban is, hogy a helsinki dokumentumot aláíró államok mondjanak le a nukleáris fegyver egymás elleni elsőkénti alkalmazásáról és állapodjanak meg abban is, hogy nem tartanak 50-60 ezernél több katonát megmozgató hadgyakorlatokat. Néhány nyugati delegáció — főképpen az Egyesült Államok küldöttsége — furcsa módon nem tartotta fontosnak e javaslatok érdemi vitáját. Az ok kézenfekvő. Az amerikai politikai és katonai felső vezetés az emberi jogok körül csapott lármával igyekezett elterelni a közvélemény figyelmét a SALT—2 és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon folytatott obstrukciós politikájáról, a fegyverkezési verseny újabb hullámának megindításáról és a neutronbomba nyugat-európai elhelyezésével kapcsolatos agresszív hadászati elképzeléseiről. A figyelemelterelő manipulációs kísérlet kudarcot vallott. Az, hogy a belgrádi záródokumentumba nem került be az emberi jogok mondvacsinált ügye, s nem sikerült áthárítani a szocialista országokra az enyhülés megtorpanása miatti felelősséget sem, ez az imperialista mindenképpen propaganda- kampányok céltévesztését igazolja. Belgrád természetesen csupán az egyik csatanyereg színhelye volt. Az ott lejátszódott párviadal politikai-diplomáciai is annak kézzel fogható illusztrációja, hogy ■ az enyhülés nem automatikusan érvényesülő folyamat. Az európai béke és biztonság ügyében, a háború nők csökkentésében veszélyéminden újabb siker csak kemény s a szívós harcban érhető el Serfózó *