Dolgozók Lapja, 1978. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-15 / 63. szám

1 Magas kitüntetés szovjet katonai vezetőknek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke kedden a Kremlben magas kitüntetése­ket adott vezetőknek.öt szovjet katonai Közülük Moszkalenko mar­sallnak, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere helyettesé­nek a Lenin-rendet és másod­szor az Arany Csillagot, Je­­pisev hadseregtábornoknak, a Szovjet Hadsereg és Haditen­gerészeti Flotta politikai fő­csoportfőnökének a Szovjet­ennó Hőse kitüntető címet nyújtotta át Leonyid Brezs­­nyev. Pavlovszkij hadseregtábor­­nrt­okot, a szovjet száraz­földi hadsereg főparancs­nokát, Kutahov légi főmar­­sallt, a légierők főparancsno­kát, Gorskov flottatengerna­gyot,­a haditengerészeti flotta főparancsnokát, Batyickij mar­sallt és Kulikov marsallt, a Varsói Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnokát Lenin-renddel­­ tüntették ki. Lenin-rendet kapott a Nagy Honvédő Háború csatáinak ve­teránja, Csujkov marsall is. Szergej Szokolov, a honvédel­mi miniszter marsallá történt első helyettese kinevezése kapcsán megkapta a marsall­­csillagot. A kitüntetések mondott beszédében átadásakor Leonyid Brezsnyev emlékeztetett rá, hogy a közelmúltban emlékez­tek meg a dicső szovjet fegy­veres erők megalakulásának 60. évfordulójáról A személyi állomány politikai ismeretei­nek és harckészültségének magas szintje, a legkorszerűbb fegyverzet és a nagy tapasz­talatokkal rendelkező katonai vezetők irányítása a szovjet nép biztonsága megbízható támaszává, a népek békéje szilárd tényezőjévé avatja a szovjet fegyveres erőket — mutatott rá Leonyid Brezs­nyev, majd így folytatta: „A haza tudja és nagyra értékeli azoknak a tevékenységét, akik kivették részüket a soha el nem halványuló győzelmek­ből, azok munkáját, akik hoz­zájárulnak az ország védelmi képességének megszilárdításá­hoz. Éppen ezért törvénysze­rű, hogy a Szovjet Hadsereg megalakulásának 60. évfor­dulója alkalmából a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az SZKP KB ja­vaslatára kitüntetéseket ado­mányozott az ország katonai vezetőinek. Tisztelettel adó­zunk a háborúban aratott győzelmeik, hadvezéri bölcses­ségük, a csatákban tanúsított bátorságuk és hősiességük előtt és elismerésünket fejezzük ki a Szovjetunió megbízható vé­delmének mai biztosításában szerzett érdemeikért.” Leonyid Brezsnyev szívélye­sen üdvözölte a kitüntetette­ket és kifejezte meggyőződé­sét, hogy a jövőben is méltó­képpen szolgálják a szocialis­ta haza védelme és az egye­temes béke megszilárdításá­nak ügyét. Kiszabadították a hollandiai túszokat Kedd­ délután 14 óra előtt a­ holland hadsereg és a rend­őrség különlegesen kiképzett­­ osztagai megrohanták és 20 perc alatt elfoglalták az as­­seni kormányzati székhely épületét, ahol a dél-molukui kommandó hétfő reggel óta 72 személyt tartott fogva. Az el­ső hírek szerint a roham so­rán négyen megsebesültek, köztük egy személy súlyosan. Minden túszt kiszabadítottak és három terroristát letartóz­tattak. Az ügynek egy halálos ál­dozata is van: egy nő, aki vagy ijedtében kiugrott az ablakon, amikor a terroristák lövöldözni kezdtek, vagy — mint egy rendőrtiszt állítja — a terroristák dobták ki az ablakon. A rendőrségi szóvivő sze­rint az épület ostroma azért vált szükségessé, mert bi­zonyítékok voltak rá, hogy a terroristák 14 órára kitűzött ultimátumuk után megkezd­ték volna a túszok lemészár­lását. Perúj­raf­elvétel ? Az Egyesült Államok kép­­viselőháza úgy döntött, hogy folytatni kell a vizsgálatot John Kennedy és Martin Luther King meggyilkolásá­nak ügyében és 204 szavazat­tal 175 ellenében jóváhagyta a John Kennedy, Robert Ken­nedy, és Martin Luther King meggyilkolásának újabb ki­vizsgálására alakított bizottság 1978. évi 2,5 külön­millió dolláros költségvetését. A bizottság 1977-ben 43 ülést­­ tartott és több mint száz olyan személyt hallgatott ki, aki valamilyen formában kapcsolatban állt a tragikus eseményekkel. Bár a vizsgá­lat eddigi eredményét titok­ban tartják, sajtójelentések szerint beigazolódott azoknak a feltevéseknek a helyessége, hogy John Kennedy és King összeesküvés áldozata lett. A képviselőház jelenlegi vi­tájában is kísérletek történ­tek arra, hogy a bizottság kétéves mandátumának lejár­ta előtt fejezze be munkáját. A mostani képviselőházi sza­vazás azonban kudarcra ítélte ezeket a próbálkozásokat. Neutronbombát Nyugat-Európának? I ftos uraim, most már töké­ltes biztonságban tudhatják magukat’’. (Az Izvesztyija kmükatí'íMjn — &£) dolgozók lapja Sarlós István, az MSZMP tagja, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának főtitkára fogadta a Palesztin Felszabadí­­tási Szervezet hazánkban tartózkodó küldöttséget. A képen Sarlós István és Faruk Kaddumi, a PFSZ politikai osztá­lyának vezetője A francia baloldal közös nyilatkozata Hétfőn este, háromórás másán kezelte és mindent megbeszélés után közös nyi­ megtett a közös fellépésért, latkozatot írtak alá a Francia A hétoldalas közös doku- Szocialista Párt, a kommu­­mentum, amelyet Francois­nista párt és a baloldali Ja- Mitterrand, a szociális párt­dikális mozgalom vezetőj - a első titkára olvasott fel, le­­nemzetgyűlési választások szögezi, hogy a három párt második fordulójában való együttesen kíván kormány az­­együttes fellépésről, a győzel­m­, betöltve helyét a baloldali lom, esetén megalakuló kor­­mány által életbe léptetendő egység kormányában, amely­­nek összetétele tiszteletben szociális reformokról és a fogja tartani az általános­sá­ legjobb helyzetben lévő bal­­lasztás akaratát és amelynek oldali jelöltek javára való tevékenysége a jogok és a kölcsönös visszalépésről. A kötelességek egyenlőségére, a politikai megállapodás gyors tanácskozásra és a szolidan­ 1 tető alá hozása létfontosságú tájra fog alapozódni, volt a baloldal számára, ha A nyilatkozat befejező ré­­meg akarta őrizni esélyeit a szó a három párt jelöltjeinek jövő vasárnapi szavazásra, kölcsönös visszalépését jelen­­timelyben az eddigi kormány­­zi be annak a jelöltnek s a­­pártoknak a korábban várt­ vára, aki a szóban forgó vé­nái nagyobb lehetőségeik lasztókörzet baloldali jelöltjei vannak a parlamenti többség közül az élre került az első megőrzésére. fordulóban. A három párt fel­ A Georges Marchais által szólítja megyei szervezeteit, „jó megegyezésnek” nevezett találkozzanak a nyilatkozat­közös nyilatkozat nem jog­­ban foglaltak lojális együtt­­lalkozik konkrétan azokkal a működésén alapuló megvaló­­vitás kérdésekkel­­ az államo­­sítása végett. „Egyetlen sza­­mítandó vállalatok száma, sa­­vazatot sem szabad elveszte­­toi a­ politika, pénzügyi intéz­­nie a baloldalnak, mindenütt kedések, stb.), amelyeken hat mindent meg kell tenni a h­­hónappal ezelőtt az 1972-es­­hez, hogy vereséget mérjünk közös program időszerűsíté­ a jobboldalra” — hangsúlyoz­­séről folytatott zátonyra futottak­ tárgyalások­ra végül a közös szöveg.­­ A szocialista párt­székház Az FKP főtitkára a nyilat­­zában a gyakorlatilag napok közathoz fűzött kommentár­jában hangsúlyozta, hogy az lehetővé teszi majd március 19. után a közös program idő­­szerűsítéséről folytatott tár­gyalások befejezését. Az FKP eredetileg azt hangsúlyozta, hogy a­­ közös program idősze­­rűsítését még a második for­duló előtt be kell fejezni, megegyezés azt mutatja, hogy a ezt a kérdést a párt rugal­ óta alig alvó politikusok fá­radtan, az előző napok és órák feszültségével arcukon vettek részt a közös nyilatko­zat ismertetésén, majd mind­hárman — 1977. szeptembere óta először — kezet fogtak egymással. A légkör — meg­figyelők szerint — a nehéz csata előestéjén tapasztalható elszántságé volt, nem az ün­nepé. A képen a három vezető, Marchais, Mitterrand és Fahre a megállapodásról nyilatkozik A világsajtót bejárta a hír: olc szocialista ország nem­­tközi konvenciótervezetet­­j­esztett a genfi leszerelési zottság elé. A dokumentum­­mással, a dolog természe­­oes következően, szorosan szefüggő céljai: a neutron­­gyvert 1. ne gyártsák, 2. ne lmozzák fel, 3. ne rendsze­­rítsék és 4. (ez lenne a fo­­amat — és hosszabb távon etleg a földi élet — vége) ne halmazzák! A konvenciótervezet tehát egymással láncszemszerű kap­csolatban és kölcsönhatásban álló tilalmaikat ajánl a genfi leszerelési bizottságnak. Ha ez a bizottság magáévá tenné a dokumentumot, ez egyben annyit is jelentenie, ho­gy azt hivatalosan a nemzetek világ­fóruma, az ENSZ elé terjesz­ A világszervezetben események előtt állunk. fontos Má­jusban sor kerül a szovjet ja­vaslat alapján megvalósuló, kizárólag a leszerelés ágas­­bogas problematikájával fog­lalkozó rendkívüli ülésszakra. Az egész világ számára mér­hetetlenül hasznos lenne, ha addig komoly lépések történ­nének a szocialista országok mostani tervezetének megvaló­sítása felé. Ha nem így történnék, ha e dokumentum alapján az em­beriség lelkiismerete, elemi önvédelmi reflexe nem lenne képes megakadályozni a ne­utronfegyver „intézményesí­tését” illuzórikussá válnának a többi, a fegyverkezési haj­sza fékezésére irányuló eset­leges erőfeszítések, sőt ered­mények. E­bben az esethez ugyanis — a neutronbomba önmagában is szörnyű tényén túl — megkezdődne egy új versengés, immár a legesleg­újabb, tehát az elképzeltnél is pusztítóbb, fegyver­faj­táik" ki­kísérletezéséért. Olyan láncreakció­ ez, amelynek nem szabad­ elkez­dődnie. Ahhoz, hogy a világ gyermekei nyugodtan áthassa­nak, ahhoz, hogy legalábbis csökkenjen azoknak a száma, akik a földkereség jó részén életükben nem laktak még jól és nem érezhették fedelet fejük felett, ki kell törni a je­­­lenlegi ördögi körből Ebben jelent nagy segítséget a világ valamennyi népének a szocialista országok legújabb kon­v­énci­ó terveze­te. Tf ii ém I~ ifT|­STfu^saalír EaSWro IMS. március II., \ Az enyhülés nem automatikus folyamat­mérleg A helsinki záróokmányt aláírt 35 állam képviselőinek múlt év október 4-én kezdő­dött belgrádi találkozója — több mint öthónapos kemény, megfeszített munka után — március 9-én a további teen­dőket felvázoló dokumentum elfogadásával ért véget. Ah­hoz képest, hogy néhány hét­tel ezelőtt az eszmecseréket zátonyra juttatni akaró nyu­gati körökben legfeljebb „semmitmondó nyilatkozat” megfogalmazását jósolták, a közleményben számos olyan előremutató, pozitív megálla­pítás és intézkedés kapott helyet, amelyek nyilvánvaló­an nem találkoznak az eny­hülés ellenfeleinek tetszésé­vel. Igaz, az eredmények még a jelenlegi bonyolult­zetközi viszonyok között nem­is jelentősebbek lehettek volna, a szocialista, az el nem köte­lezett és a semleges országok delegátusai azonban így sem tértek haza üres kézzel. Ha csak azt említjük, hogy sike­rült megakadályozni a hel­sinki záróokmánynak egyes nyugati küldöttségek által szorgalmazott felülvizsgála­tát, a belgrádi találkozó mel­lékvágányra terelését, ez már önmagában véve sem lebe­csülhető siker. Azok, akik­ most Nyugaton csalódott hangnemben nyilatkoznak, tulajdonképpen kénytelenek elismerni Helsinki szelleme, az enyhülés és a békés egy­más mellett élés ellen irá­nyuló politikai-lélektani had­i viselésük hajótörését. A belgrádi záródokumen­­­tum leszögezi: a résztvevő országok képviselői nagy fontosságot tulajdonítanak az enyhülésnek, az európai biz­tonsági és együttműködési ér­­­tekezleten jóváhagyott ren­delkezések­ végrehajtásának,­ a földrészünkön megindult kedvező folyamatok elmélyí­tésének. A jugoszláv fővá­rosban lezajlott vitákban kü­lönböző nézetek csaptak ugyan össze, az eszmecsere hasznosnak bizonyult és ez „magában is értékes hozzá­járulás az európai biztonsági és együttműködési értekezlet által kitűzött célok valóra­­váltásához”. Több mint 100 indítvány A kompromisszumok soro­zatával sem alakult ki azon­ban teljes egyetértés számos benyújtott javaslattal kap­csolatban (ami aligha meg­lepő, hiszen a delegátusok összesen több, mint száz in­dítványt terjesztettek elő), abban viszont közös nevező­re jutottak, hogy az intézmé­nyesített találkozókat tovább folytatják és a következő belgrádi típusú eszmecserét 1980. novemberében tartják meg Madridban. Még az idén szakértői találkozókra is sor kerül és ezeken a fórumo­kon megfelelő ajánlásokat dolgoznak ki. E fórumok egyikén — 1979. februárjában — a Földközi-tenger térségé­nek biztonságával összefüggő problémákat­­ vizsgálják majd meg, s ezzel eleget tesznek a belgrádi záródokumentum el­fogadását az utolsó pillanatig halogató Málta kívánságának. Ha röviden összegezni akarnánk a belgrádi Száva­­palotában elért eredménye­ket, akkor azt mondhatnánk, szenved­él­yes összecsapások­­ban végül is az a reális ál­láspont került ki győztesen, hogy tovább kell haladni a Helsinkiben kijelölt úton, nincs helye a finn fővárosban legmagasabb szintű akarat­nyilvánítással szentesített zá­­­róokmány semmiféle revízió­­­jának és az enyhülési folya­­­mat tartalmi eltorzításának. Az emberi és az alapvetői szabadságjogok amerikai ér­­telmezésű mértéktelen felna­gyítása, önkényes a helsinki ajánlások kiragadásai sokasá­­gából — méghozzá a politi­kai és gazdasági ajánlásé­r ® rovására —' egyértelműen 'azt a szándékot juttatta kifejje­ zésre, hogy a szocialista or­­­szágok belső ügyeibe történő beavatkozás szószékévé te­gyék a belgrádi fórumot. Az ekörül kibontakoztatott terv­szerű és voltaképpen átgondolt kampány meghatározott politikai célokat takar — és e célok katonai eszközök­ igénybevételével is kombiná­lódnak. Legfőbb tartalmi ele­me az az egyébként keresz­­tülvihetetlen célkitűzés, hogy nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és szövetsége­seire, s az enyhüléshez való amerikai hozzájárulást attól tegyék­ függővé, vajon a szo­cialista tárgyalófelek készek-e e tekintetben eltűrni a külső politikai-ideológiai beh­atol­ást,­ noha a helsinki záróokmány a szuverén államok belü­gyei­­be való bármilyen beavatko­zást ellenez. Kölcsönös bizalomra van szükség Ezzel kapcsolatban Kádár János elvtárs a tavalyi olasz­­országi látogatásakor rende­zett római nemzetközi sajtó­konferencián igen figyelemre­méltó választ adott: „A fejlő­dés útja az, hogy az alapve­tő emberi jogoknak minde­nütt érvényesülniük kell. Ez az enyhülés elterjedésének és annak függvénye, hogy meg­szűnjék az államok veszélyez­­tetettségi érzése”. A veszé­lyeztetettség érzésének csök­kenése pedig másként nem érhető el, mint a politikai klímaváltozás katonai eny­hüléssel történő kiegészítésé­vel. Ehhez mindenekelőtt kölcsönös bizalomra van szükség. A szocialista kül­döttségek éppen ebből a szükségletből kiindulva java­solták Belgrádban is, hogy a helsinki dokumentumot aláíró államok mondjanak le a nukleáris fegyver egymás elleni elsőkénti alkalmazá­sáról és állapodjanak meg abban is, hogy nem tartanak 50-60 ezernél több katonát megmozgató hadgyakorlato­kat. Néhány nyugati delegáció — főképpen az Egyesült Álla­mok küldöttsége — furcsa módon nem tartotta fontos­nak e javaslatok érdemi vi­táját. Az ok kézenfekvő. Az­­ amerikai politikai és katonai felső vezetés az emberi jo­gok körül csapott lármával igyekezett elterelni a­ közvé­lemény figyelmét a SALT—2 és a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon folytatott obst­­rukciós politikájáról, a fegy­verkezési verseny újabb hul­­­lámának megindításáról és a neutronbomba nyugat-európai elhelyezésével kapcsolatos agresszív hadászati elképze­léseiről. A figyelemelterelő manipulációs kísérlet kudar­cot vallott. Az, hogy a belg­­­­rádi záródokumentumba nem került be az emberi jogok mondvacsinált ügye, s nem sikerült áthárítani a szocia­lista országokra az enyhülés megtorpanása miatti felelős­­séget sem, ez az imperialista mindenképpen propaganda- kampányok céltévesztését igazolja. Belgrád természetesen csu­pán az egyik csatanyereg színhelye volt. Az ott leját­szódott párviadal politikai-diplomáciai is annak kézzel­­ fogható illusztrációja, hogy ■ az enyhülés nem automati­­­­kusan érvényesülő folyamat. Az európai béke és biztonság ügyében, a­­ háború nők csökkentésében veszélyé­minden újabb siker csak kemény s a szívós harcban érhető el Serf­ózó *

Next