Dolgozók Lapja, 1978. május (31. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-21 / 118. szám

DOLGOZÓK LAPJA A bronz minősítés története Naszály irodalmi színpada Naszály művelődési házának legnépszer­űbb művészeti cso­portja az irodalmi színpad. A község közel fekszik Tatá­hoz, a felnőttek, fiatalok je­lentős része bejár dolgozni, tanulni. Itt is érvényesül az a „rossz hagyomány”, hogy ka­tonaság, férjhez menés után, a fiatalok már nem igen láto­gatják a művészeti cso­portokat, otthon maradnak. Naszályon mégis sikerült jó, ütőképes irodalmi színpadot szervezni. A csoportnak nincs utánpótlásgondja, szívesen jönnek játszani a fiatal szak­munkások, a középiskolások. Szinte évről évre újul, vál­tozik az összetétel, s ez nem hátráltatja a fejlődést, az iro­dalmi színpad egyre érettebb produkciókkal mutatkozik be. 1964. óta vezeti az irodalmi színpadot Szállási Zsigmond­­né. Kezdetben színdarabokat játszottak, 1969-től irodalmi­­ jellegű, főleg oratórikus mű­veket tűznek műsorra, verses összeáll­ításokat készítenek. Szívesen emlékeznek vissza a nagy sikerű egyfelvonásosokra (Idill a vízparton, Házasság­szédelgő, görög darabok stb.), mégis úgy érzik, az irodalmi színpaddá válás óta művelik a nekik megfelelő, „testhez­álló” műfajt A­ hajdani 12-14 tagú színjátszó csoportból 20 tagú irodalmi színpad lett, résztvevők 15—22 évesek, kö­­­zülük 9 középiskolás diák. Többen egyidejűleg a községi tánccsoportnak is tagjai. A naszályi színpadosok rendszeresen részt vesznek a járási kulturális szemléken, s több oklevél bizonyítja sike­reiket. 1970-ben, a felszabadu­lás 25. évfordulójára készítet­ték a Tavasztól tavaszig cí­­­mű irodalmi műsorukat, mellyel a járási szemlén ezüst okleve­let szereztek. 1974-ig főleg a községi társadalmi ünnepeken, összejöveteleken léptek fel, ad­tak műsort, a tozó pusztákat községhez tar­(Almáspuszta, Grébicspuszta) keresték fel.­­Aztán, ahogy érett-erősödött a színpad, , már a környék községeibe is meghívást kap­tak. 1974-ben Környén, a FIN alkalmából rendezett vetélke­dőn elsők lettek, 1973-ban si­­­kerrel szerepeltek a Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról elnevezésű vetélkedő megyei döntőjén Tatabányán, ott vol­tak Esztergomban, a megyei színjátszó csoportok találko­zóján.­­ 1973-ban Káldi János­­ verseiből készítettünk műsort, mellyel felléptünk Dunaalmá­­son, Neszmélyen, Naszályon — mondja Szőllősi Zsigmondné. 1974-ben, 1976-ban, és idén is részt vettünk a falusi színját­szók megyei találkozóján, Ré­­dén. Minden alkalommal be­mutattuk műsorunkat a gála­esten is. A két előző találko­zón a Békében élni és A költő felel című vers-összeállítással szerepeltünk. (A költő felel Illyés Gyula, Gábor Andor, Jevtusenko és mások verseire épül), idén az Évszakok című lírai műsorral. Ez klasszikus és mai költők verseit fogja csokorba. 1977-ben Tatabá­nyán alapminősítést kaptunk rá, s ennek birtokában vehet­tünk részt idén tavasszal az irodalmi színpadok és színját­szó együttesek győri minősítő találkozóján. A háromnapos győri talál­kozóra — Vas, Komárom, Győr-Sopron megyék színpa­dai vetélkedtek a minősíté­sekért — is az Évszakokat vitték, kissé átdolgozva. Az énekekkel oldott-ötvözött húsz­perces műsorral a Justh Zsig­­mond (falusi együttesek) kate­góriában bronz minősítést ér­tek el. Nagy elismerése ez a naszályi színpadosok eddigi munkájának. Kevés irodalmi színpadunk (falusiakra gon­dolunk) büszkélkedhet orszá­gos minősítéssel. Az Évszakok című műsort tulajdonképpen a falusi embereknek szánták. Be is járták vele a megyét, így többek között a Komáromi Állami Gazdaságnál, a lá­­batlani vasbetongyárban, a KKV-nál, az almásfüzitői timföldgyárban (ahol az otta­ni zenekarral és kórussal ad­tak közös műsort), a tatai hű­tőtechnikai ipari szövetkezet­ben, a megyei oktatási igaz­gatóságon stb. mutatkoztak be. — Tatán, a családi intézet­nél már több alkalommal köz­reműködtünk a társadalmi esküvőkön, 25-50 házassági évfordulón, KISZ-esküvőkön — mondja a színpad vezetője. — Minden ilyen családi jellegű eseményre külön-külön műsort készítettünk, s továbbra is fontos feladatunknak tartjuk a hasonló megmozdulásokon való részvételt. Elsősorban a kisközösségekkel szeretnénk tartani, erősíteni a kapcsola­tot. Ezért, noha gondoltunk már a vidám népi komédiák műsorra tűzésére, továbbra is készítünk oratórikus verses­dalos összeállításokat. Mint város környéki községnek, szo­ros kapcsolatunk van a tatai művelődési központtal, az ott tevékenykedő KOMÉP Szín­pad vezetője, Szóda Sándor segít majd a népi komédiák színpadra vitelében. E­z a mű­faji bővülés mindenképpen előrelépést fog jelenteni. A KOMÉP Színpaddal közös szereplésre (már a népi komé­dia műfajában) is készülünk. Egyébként az országos minő­sítésre is segített felkészülni Szóda Sándor. Új verses mű­sorunkat ismét Káldi János költeményeiből állítjuk össze. Olyan, művészeti csoport naszályi, ahol mindenki jól ér­­­zi magát. Évente közösen mennek országjáró kirándulá­sokra, megemlékeznek a jubi­leumokról. Jövőre megala­kulásuk 15. évfordulóját mél­tatják, s ezt amolyan két hét művészet Naszályon elnevezé­sű akcióvá bővítik, meghív­ják az eddigi színpadtagokat (150 volt ajándékkal színpadost). Szebb nem is lephették volna meg magukat, mint az országos bronz minősítéssel. — györke — Fellépés közben .1 197S. május 21., vasárnap kollégiumban Élet a Alapos vizsgálódást köve­tően összefoglaló értékelést készítettek nemrégiben me­gyénk kollégiumainak, diák­otthonainak helyzetéről, s ezt a témakört —­­ mint azt la­punkban már jeleztük — megyei tanács oktatási bizott­a­ságának legutóbbi ülésén megvitatták.­tézményekről Fia oktatást beszélünk, még akaratlanul kiesnek körünkből a kollégiumok, legalább­is másodrendűen sze­repelnek napirenden. Pedig ezek az intézmények rendkívül fontos szerepet töltenek be a középfokú iskolák növendékei­nek nevelésében. Közösségben élni Iskola és kollégium Ez a kapcsolat elsősorban ott igen gyümölcsöző, ahol a kol­légium lakói iskolába járnak, egyazon közép­változónak, esetlegesnek tartják viszont az együttműködést abban az esetben, amikor a diákok két vagy több oktatási intézmény­in­is ma­ben tanulnak. Mint megálla­­láta­­pították, az iskola és a kor­do­­­légium vezetőinek és nevelői­ A tapasztalatok szerint az ok­­ot okoz, hogy a kollégiumi nek a jelenleginél fokozottabb mértékben kell keresni a kap­csolatot — a tanulók érdeké­ben. Nehezíti egyébként a fi­atalok helyzetét, hogy egyszer­re több közösségbe kell beil­leszkedniük (az iskolában és a kollégiumban egyaránt). Pedagógiai szempontból gon­nevelők körében meglehetősen nagy a fluktuáció. Ez elsősor­ban azzal magyarázható, hogy kötelező óraszámuk és maxi­mális óradíjuk nem azonos középiskolában tanító pedagó­­­gusokéval. Az esti elfoglaltság, feladatok összetett­sége jelenleg nem vonzza fiatal pedagógusokat sem­­. Nem a véletlen tehát, hogy az okta­tási bizottság ülésén szó esett arról: fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsülést kellene biztosítani a kollégiumi neve­lők törzsgárdájának, azoknak, akik hivatástudattól telve végzik ezt a munkát. Az iskola együttműködéséről és kollégium szólva azt is meg kell még említeni, hogy a tapasztalatok szerint főként a középiskolák pedagó­gusainak kellene jobban meg­ismerni a diákotthon életét, mindennapjait. Hiszen a ta­nulók intenzív felkészülése az órákra éppen a szaktanárok tevékenységét segíti, így lesz eredményesebb az iskolai ne­velő-oktató munka. A két in­tézmény feladata, célja, lé­nyegében azonos. Ennek a kö­zös érdeknek a részletekre ki­szülői ház biztonságérzetet adó a nevelési a fiatalok, akik általános isko­lás korukban napközisek vol­tak, hamarabb be tudnak il­leszkedni egy-egy kollégium közösségébe. Persze, ritka az olyan eset, is hogy valaki nem találja a helyét, ha egyenest a környezetéből érkezik. A ne­velők elébe mennek az ilyen jellegű problémáknak: igye­keznek mielőbb megismerni a gyermekeket, megbízatásokat adnak nekik, stb). A közösség­ben, a közösségért végzett munka a kollégiumi nevelő tevékenység alapja. Ennek az „életformának” legfőbb sajá­tossága a fegyelem. A cél: an­nak elérése, hogy ez a fegye­lem önként vállalt legyen, belülről fakadjon. A napirend, a tanulókkal egyetértésben kialakított házirend, az úgyne­vezett körletek rendben tartá­sa, az önkiszolgálás, a studi­­um-ügyelet vagy a portai szol­gálat, s még sok más, a kollé­giumi élethez tartozó kisebb­­nagyobb feladat segíti, hogy a közösség iránt érzett fele­lősség a három, illetve négy év alatt a fiatalokban kiala­kuljon, megerősödjön. Ugyan­csak fontos az önállóságra ne­velés, s ebben jelentős szere­pe van egyebek között a di­áktanácsok munkájának. Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy a fiatalok érettségét bi­zonyítja: a diáktanácsok több bizalmat várnak a felnőttek­től. A diákotthoni élet rendje is pozitív hatású a nevelésben. Ebbe természetesen beleérten­dő a diákok tanulásának meg­szervezése is. A nevelők folya­matosan figyelemmel kísérik a növendékek tanulmányi ered­ményeit. A vizsgálódás során megállapították, hogy ha van­nak is problémák itt-ott, az iskolák és a kollégiumok kap­csolata általában jónak mond­­ható, terjedő tudatosítása vitatha­tatlanul fontos. Az azonos „hullámhosszon” való gondol­kodás viszont egyebek közt azt is megkívánja, hogy pél­dául a kollégiumok igazgató­it is ismertessék meg az új is­kolai dokumentumokkal. (Ez egyébként a nyári tanfolya­mon már elkezdődik.) Az integráció útján Említettük, hogy vannak kollégiumaink, amelyekben több középiskola diákjai lak­nak. Ez adott esetben problé­mát is okoz. Végső soron azon­ban az integráció­­ a jövő útja. A komáromi Alpáry di­ákotthon, s több más intéz­mény példája tanúsítja, hogy járható ez az út. Talán újab­ban az Eötvös Gimnázium és a szakmunkásképző növendé­kei laknak együtt. Itt még ke­vés tapasztalattal rendelkez­nek az összevont, úgynevezett középfokú kollégium tevékeny­ségének lehetőségeit illetően. A most épülő tatabányai kol­légium is több középiskola diákjait fogadja majd. Termé­szetesen az integráció folyama­tos végrehajtása során ügyelni kell arra, hogy az összevonás­nak bizonyos határai vannak. Csak példaként: a szakmun­kásképző intézetek tanulóinak más az iskolai munkarendje, s a gyakorlati foglalkozások napjain is más az életritmu­suk, mint a gimnazistáké ... Végül is: jobbára kedvező tapasztalatokat szerzett a fel­ügyelet a vizsgálódás során.­ Ennek alapján sikerült ponto­sabban, határozottabban meg­fogalmazni a következő idő­szak feladatait is. S örvende­tes, hogy megyénk oktatás­ügyében reflektorfénybe ke­rült a kollégiumok munkája, hiszen ez az intézményhálózat szervesen hozzátartozik isko­larendszerünkhöz. Jenkei János Baráth Lajos: DriqyehiLrd,­­János fi­ester (42.) — Rólam azt mondják, elloptam a tatai plébánia szent ékszereit. Hát olyan fia­tal vagyok én, ki falat hág télnek idején? — Bizony, nem úgy látszol. Oda csikóember kell. Meg bo­lond, aki nem számol az életé­vel. Azt mondják, jobbágyai­dat fogtad be a lopáshoz. Nyolc itt van nálunk. — Nincs köztük, ki elárul­ná? Vagy nagyobb részt kö­vetelnek? Ha három ember tud valamit, az már nem le­het titok. Itten meg nyolcat tartanak. — Nem vallanak! György páter bizony igen mérges. — Akkor azért nem jön hozzám .. . — Mostan itten sincs. Be­fogtak a parasztjaid. Téged követelnek, meg nyolc hidi embert. De el ne áruld, hogy szóltam néked. — Nem vagyok vénasszony. — Látom rajtad testvér, hogy magunkfajta szegény veréb vagy. Csak a hangod , nagyobb. Meg a markod is erős faág — tapogatta a karját, ahol Stublics György megszo­rongatta. — Befogták a hóhért? — A fráter nevetett. — Be! A kanonok úr titká­ra hagyta ott túsznak. — Uram, adj türelmet hí­veimnek. Még valami ostoba­ságot követnek el. — Nehéz azzal elbánni. Erős, mint egy medve, vasz, akár a róka... Ölni rá­is képes. Ha előbb születik, akár főinkvizítor is lehetett volna. Ő verte ki a fogalmat. Éjszaka a főinkvizítorrá elő­léptetett György páterrel vi­askodott a hidi plébános. Meg­taposta, ujjait megtördelte, körmeit felszaggatta. Verejté­kezett, mikor felébredt. A frá­ter is igen sápadtan jött reg­gel. Lopott kevés szalonnát a fogolynak. — Az isten szerelmére kér­lek, el ne árulj! — Majd bolond leszek! Ha­nem, egy kupa borért oda­adnám a fele üdvösségem. — Ne káromkodj! Isten megbüntet. — Isten azért adta a bort, hogy megigyuk. S ha már rá­szokott az ember teste, miért ne hiányozhatna? — Nekünk is igen módjá­val mérik Bezzeg György pá­ter hordószám kapja, a leg­­jobbakból. Néha a befogot­­takat is kínálja, de az csak színlelés, így akarja kiszedni belőlük, amit másként nem tud. Ha elfogadja a befogott és nem vall kedve szerint, az ujjait nyomkodja a torkába, hogy vesse ki. — Szépek a kilátásaim. — Míg bennünket látsz, ad­dig ne félj. Mi csak amolyan zárka vagyunk. Itten nem bántanak senkit. Igaz, kevés az étel, nagy a büdösség. De­­hát jobb, mint a pincében . .. Ahol azzal a szerencsétlennel találkoztál... Ottan már ne­héz világ járja. — Itten nincsen törvény? — A magunk törvénye. — Királyi emberek tudnak erről? — Én ennyi mindenbe nem nézhetek bele. Jár néha erre megyei ember, sőt egyszer Bécsből is jöttek. Akkor egy mosoni plébánost kerestek. A kanonok úr nem tudott róla, megmutogattunk azoknak mindent, ami a föld felett és alatt van. Tényleg, senki sem volt a pincében. — Hová lett? — Nem tudom. Reggel még ott voltak, hárman is. Aztán egy se látszott. — Titkos utak is vannak? — Kell lenni. Bár György páter azt mondta: az Isten mindenható, mindent megte­het. — A szolgája is... ! — Igen. György páternak mindenki felett hatalma van. — Jezsuita? — Ki ne ejtsd ezt a szót, testvér. Másnap reggel érte jöttek. „Visznek vallatni!” Imát pró­bált fogalmazni, hogy az Is­tene erőt adjon elviselni mindazt, mi rá vár. A kanonok elé vezették. —­ Sok félreértés történt, kedves gyermekem. Persze nagy hiba volt, hogy övedet odaadtad annak a megátalko­dott bűnösnek... — Szentatyám, most is csak azt tudom mondani, amit ed­dig már számtalanszor el­mondtam : mikor a püspök urunk színe elé vezettek, olyan helyeken várakoztattak, hogy a saját kezem se láthattam. Éjszaka volt, álmosan öltöz­ködtem, s tán rosszul kötöt­tem meg a cingulusomat. — Jól van, jól van! Feled­jük el az egészet Más bajod nem esett? — Nagyságodéi? konyhája nem éppen az én fogamhoz méretezett öreg, fáradt em­ber vagyok, kinek jót tesz főzött étel, kevéske bor, mi­n egymás. A kanonok a titkárára né­zett. — Adni kell a plébános urunknak. — Rendelkezem. — ... Mi ugyanis ilyen sze­rényen élünk. Magam sem eszem mást, csak amit a ven­dégeim. — Fordulna ki a gyomrod, mikor ilyen istentelenül ha­­zudozol — gondolta a hidi plébános. — Bizony, ez nagyon sze­rény konyha. (Folytatjuk) Tv-előzetes Tatabányaiak a VIT-vetélkedőben Kedden 20 órakor új film­sorozat indul a televízióban. Trenck báró különös élettör­ténete egyébként Jókai Mórt is megihlette. Most hat folyta­tásos NSZK-filmből ismerhet­jük meg a XVIII. sajátos kalandortípusát. század A té­vé kulturális folyóirata, a Nézőpont 21.25-kor jelentke­zik. Szerdán 17.15-kor kerül a képernyőre László Ágnes szer­kesztő-riporter Dinasztiák cí­mű második dokumentumfilmjének része, amely Lajos bácsi és kilenc fia sorsával, életútjával ismerteti meg nézőket. A labdarúgó-VB előt­­­ti utolsó jelentős esemény elé néz a magyar válogatott, ami­kor Anglia válogatottjával mé­ri össze erejét A televízió 19.40-től közvetíti a mérkőzést Londonból, a riporter Vitray Tamás. Ezt követően a Meg­kérdezzük a minisztert soro­zatban Bán János riporter — és természetesen a nézők­­ kérdéseire Faluvégi pénzügyminiszter válaszol.Lajos Csütörtökön a Kuckó 17.20- kor kezdődő adásában egye­bek között bemutatják a zsámbéki díszbaromfi-tenyé­­szetet. A közelmúltban el­hunyt Halasi Máriáról készült portréfilmet 17.50-kor tűzi műsorára a televízió, Ölombe­­tűs vallomások című soroza­tának újabb adásában. Kö­szöntünk, VIT, köszöntünk Havanna! — a VIT-vetélkedő második elődöntőjét nyilván sokan megtekintik majd, hi­szen a versenyzők között ott találhatjuk a Tatabányai Szénbányák Vállalat csapatát is. A pénteki műsorból figyel­met érdemel a szegedi körze­ti stúdió 17.50-től látható ös­­­szeállítása a veseköves bán­­talmak megelőzéséről, illet­ve gyógyításáról. A Dolgozz Hibátlanul! mozgalomról szól a 18.30-kor kezdődő riport­­műsor. Kellemes esti szóra­kozást ígér a 20 órától látha­tó, keresztül-kasul című an­gol film. 21.25-kor jelentkezik ismét a Családi kör, ezúttal a szülők példakép „szerepének" jelentőségét elemezve. A Dél*­tá szokatlanul késői időpont­ban, 22.15-kor kerül a képe­­rnyőre. Szombaton 14.20-kor Turge­­­nyev Apák és fiúk című re­génye angol tévé-filmváltoza­tának első epizódját tekinthet­jük meg. A Dinasztiák soro­zat harmadik részének címe: A brigád, bemutatásának idő­pontja 17.05. Egy héten át minden adásnapon tízperces műsort láthatunk, az ünnepi könyvhét alkalmából. A 18.35- kor kezdődő Könyvsátor című műsort Mensáros László ve­zeti. 20.25-től Karinthy Ferenc Földünk és vidéke című tévé­játékát mutatják be, 22.05-kor pedig a Forgószél című, 1946- ban forgatott amerikai film­ben láthatjuk Ingrid­­ Berg­­mant. Vasárnap 14.10-kor métlik Varga Katalin mégis­Bará­tom, Bonca című tévéfilmjét, majd Berkes Péter ugyancsak gyerekeknek szánt, Bezzeg Töhötöm! című filmjét vetítik, a 15.10-kor. A Kabos Gyula-so­rozatban 15.55-től az Ez a vil­la eladó című, 1935-ben ké­szült filmjét láthatjuk. Monica, Vitti a főszereplője a mozik­ban korábban már nagy si­kert aratott Modesty Blaise című, 20­05-től bemutatásra kerülő angol címnek.­­ Jelenet a vasárnap este látha­tó, Modesty Blaise című film­ből

Next