Dolgozók Lapja, 1978. augusztus (31. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-30 / 204. szám
t#7S- 90.', «erd a Kedves barátom, Kálmán! Amikor legutoljára beszélgettünk, még nyár volt. Most már sárgulnak elője a falevelek, meg egyesek irigységtől, hogy nekem és az családomnak milyen jól sikerült a nyári vakációzás.Voltunk a Mátrában, Debrecenben, a Balatonnál és sok más helyen. Jelenleg a siófoki kórház ápoltja vagyok. No, nincs komolyabb bajom. A szívem, vesém, epém, rendben. Csupán a lábamat érte kellemetlenség, egy Skoda teherautó „személyében”. Szerencsére, csak hat helyen törött el. Azt mondják az orvosok, nagyon szívós vagyok. Ezt abból is megállapították, hogy amikor feküdtem, órákon eszméletlenül átkiabáltam: nem fogsz megelőzni, nem fogsz megelőzni. Persze, azt meg majdnem elfelejtettem, hogy miként kerültem a kórházba. Hazafelé jöttünk volna, amikor megtörtént a baj. Persze elsősorban nem én vagyok a felelős, hanem a feleségem, Matild. Az ő rövidlátása kevert a bajba bennünket. Tudod, nálunk már jó pár éve az a szokás, hogy ketten vezetünk. Az asszony nézi az utat, és pedig fülelek. Ez azóta van, mióta megromlott a látásom. Egész jól megvoltunk addig, amíg egy Zsiguli nem kezdett bennünket előzni. Én nem láttam, de az asszony belevisította a fülembe. Itt egy Zsiga, papa, húzódj le. Én sajnos azt értettem, hogy hopsz, te Zsiga és nem húzódtam. A füleim is romlanak. Szóval, nem rom a szót szaporítani, akaelkezdtem előzni egy kocsit. Az asszony későn vette észre, hogy szemben jön a teherautó. Összeütköztünk és felborultunk. Itt ismerkedtem meg a Skoda teherautó egyes alkatrészeivel. Szóval, ez történt. Most már jobban vagyok és karácsonyra ismét ott leszek köztetek. Addig is sok jó egészséget kíván, barátod: Trab Antal Halálos baleset! A képről hiányzik a gyalogos, akit halálra gázoltak az autóúton. Ittasan, féktávolságon belül lépett a kocsi elé... DOLGOZD* LAPJA Autószerviz — két oldalról Akinek kocsija van, ha meghallja a betűszót: A FIT. vérmérséklettől függően nyilavánítja érzelmeit, miközben sorolja a sérelmeit. Nos, valóban ilyen szomorú a helyzet, vagy csak divat a szolgáltatásnak ezt az ágát szapulni? Legyünk reálisak és fogadjuk el azt a tételt, miszerint kétségtelenül van mit javítani — nemcsak a kocsikon, hanem az autószerelők ténykedésén is. De ismerjük el azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az AFIT tesz az autósok érdekében, és vegyük tudomásul az eredményeket is. Nézzük tehát sorjában, miről beszélgettünk üzemvezetővel Varga Mihály, a tatabányai autószervizben. Építkezés, átszervezés Régóta gond az ügyfélszolgálati épület hiánya. Az építési határidő 1979. március 31., a kivitelező a Tatabányai Építőipari Szövetkezet, időarányosan halad a munkákkal, már látszik az épület váza. Az ötmilió forintos beruházás megoldja a javításra váró gépkocsik parkolását, az ügyfelek várakozását, helyet ad az adminisztrációnak. Július 1-től áttértek — vállalati szinten — a teljesítménybérre. Tatabányán nyolc csoportból hat,száz százalék felett teljesítette tervét. A számok részrehajlás nélkül bizonyítanak: 1975-höz képest a tatabányai üzemegység teljesítménye megduplázódott, azonos létszám és változatlan árak mellett. Ehhez pedig javításra váró autók kellettek. Voltak is: 1975-ben 11 millió forint értékű munkát végeztek, 1977-ben 21,2 millió forint értékűt. Az idei terv ennél magasabb, és időarányosan — hatfős létszámhiánnyal — teljesíti a kollektíva. Tegyük hozzá, hogy gesen javultak a munka tényefeltételei. Elkészült a gépi felsőmosó, a diagnosztikai sor, a szerelőcsarnokba emelők kerültek, új kéziműszereket, célszerszámokat kaptak a szerelők. Az ügyintézést, az adminisztrációt könnyíti az ügyfél számára, hogy az Állami Biztosító kárfelvétele, s újabban az OTP-hitel helyben intézhető. Felkészítik a kocsikat a hatósági műszaki vizsgára, szeptember 1-től pedig vizsgáztatnak is. Azt is 1978 fényes lapjaira kell felírni, hogy kapott a szerviz telefonközpontot; az új száma 13-53, s hamarosan lesz egy másik vonaluk is, a 13-52. Eltűnt pótkerék, rosszabb alkatrész... S most nézzük az ügyfelek panaszait. Mondják, pontosabb kifejezés talán, hogy pletykálják: a tatabányai szervizben kilopják a pótkereket, a szerszámokat, az alkatrészeket a kocsikból. Ha az ügyfél nem teszi le a kellő borravalót, nem foglalkoznak a kocsijával. A szerelő illuminált állapotban viszi próbára a gépkocsit stb. — Tény, hogy a szerelőink nem angyalok. Ha bizonyíthatóan eltűnt a pótkerék, az ügyfelet kártalanítjuk. Volt rá példa. Tatabányán egyébként azonnal kérik a panaszkönyvet, ha reklamáció van: 1977- ben 14 elfogadott panaszunk volt, hat elutasított panasz és kilenc dicséret. Az idén eddig három panaszt és négy dicséretet jegyeztek a vásárlók könyvébe. Ennél persze több a panasz, de remélem, az elégedett ügyfél is. A vitás dolgokat azonban igyekszünk rugalmasan elintézni. — Történt, hogy az ügyfél felháborodottan bejött hozzám, kicseréltük a pótkerekét és teljesen lefutott gumit tettünk be helyette. Elkértük a gépkocsi csekkfüzetét, amiből kiderült, hogy a lefutott gumi az ügyfélé volt a javítás előtt is, hiszen a szám megegyezett. Mielőtt az ügyfél kimegy a szervizből, ajánlatos mindent alaposan ellenőrizni. Távozás utáni hiányt jelenteni, sajnos, ellenőrizhetetlen. A javításra pedig garanciát vállalunk; tehát, ha kiderült a hiba változatlansága, a javítás mértékétől függően — három hónaptól egy évig — természetesen pótoljuk a mulasztást. És mit kap a szerelő? Nem csak azt mondjuk neki: ..Ejnye-ejnyeKét dolgozónk hat hónapig 50 filléres órabércsökkentést kapott, figyelmetlensége miatt. — Itt térnék rá arra, hogy mennyire káros a borravaló. A jogtalan előnyre való törekvést bizonyítja. Elméletileg az ügyfél nem találkozik a gépkocsi szerelőjével. Az ügyfelet a műhelyben a minőségi ellenőr képviseli. Akiről tudjuk, hogy „utazik” a borravalóra, annak csökkentjük, esetenként elvonjuk a mintát és más eszközöket préis alkalmazunk. Az itallal az a helyzet, s ez szomorú tapasztalat, hogy legtöbb esetben az ügyfél hozza be. Ez ellen a legszigorúbban lépünk fel. — őszintén be kell vallani, volt olyan minőségi ellenőrünk, aki alkalmatlanná vált feladata ellátására, sok kárt okozott. Elküldtük, de ez már nincs a köztudatban, csak a viselt dolgai. Arról viszont senki nem tud, hogy volt ügyfelünk, aki megyei fórumokkal és vezető egyéniségekkel fenyegetett bennünket, pedig mint kiderült, jogtalan volt a kívánsága. Más a műszaki vizsgán „áztatott” bennünket, jóllehet, ami miatt megbukott, arról mi semmit nem tehettünk. • Példa még volna, de ennyi is elég. Tény, hogy hosszú évek rossz tapasztalatai nem a legjobb fényben tüntetik fel tatabányai AFIT-szervizt. Szívesen leírtuk hát az ellenintézkedéseket, a javuló eredményeket, amelyek nyomán bizonyosan bekövetkezik a minőségi előrelépés, s a megcsappant bizalom helyét a jó hírnév foglalja majd el. Vér Vilmos Néhány nap múlva ismét az ősz elmaradhatatlan képeivel találkozhatunk: iskolások csapatosan, vagy magányosan mennek az iskolába, éppen hazafelé tartanak, vagy ki egyedül, kit kézenfogva vezetnek szülők, nagyszülők, tanító nénik. A megkülönböztetett figyelem érthető. A kisiskolások nemcsak az iskolapadok között, hanem az utcán is első lépéseiket teszik, amelyeket irányítani, védeni kell. De hogyan? A válasz látszólag egyszerű. Kézen kell fogni a gyermeket és ezzel mindent megtettünk. Ám ez korántsem bizonyos. Mert mi történik akkor, ha egy napon a kisiskolásért nem eljönni sem az anya, sem tud a nagymama? A gyerek, aki eddig csupán a kézen fogott vezetgetéshez szokott, egyszeriben védtelenné válik, hiszen nincs aki vezesse. Ezért e gyerekek iskolába irányításakor a szülőnek többet kell tenni, mint csupán kézenfogni csemetéjét. Meg kell tanítani közlekedni, mert előbb vagy utóbb elmaradnak a kísérgetések. Nem könnyű eset. A szülő féltve őrzött gyermekét szeretné mindentől megóvni, amely az otthon és az iskola között történhet. De ez a megóvás nem lehet pusztán dédelgetés, babusgatás. A gyereket az első pillanattól kezdve önállóságra kell nevelni. Mondani, mutatni kell neki a reá leselkedő veszélyeket, fel kell hívni a figyelmét az ezzel kapcsolatos tennivalókra. Az sem fölösleges, ha a szülő különböző neteket, eseteket, játszik jeleel út közben a gyerekkel aki játékosan tanulja meg a megtanulnivalót. Ezekbe a játékokba érdemes beilleszteni némi változatosságot is. Ez azt jelenti, hogy ne csupán az iskola és az otthon közötti legrövidebb utat ismerje meg a gyerek, hanem egy közelítőt is, amelyet talán egyszer fel fog használni. Például akkor, amikor nem jött érte senki, s ő barátaival másik úton megy hazafelé. Nem ritkaság napjainkban, hogy a gyerekben nem is megy tulajdonképViszik őt, gyorsjáratú iskolába, gépkocsin, háztól-házig. A reggeli sietségben még az utat sem figyelheti meg nagyon, merre mennek. De nem is fontos, hiszen iskola után is ott áll a gépkocsi. De mi történik, ha egy napon iskola után nincs ott a jól ismert autó, s a kisiskolás gyalogolni kényszerül? Lehet, hogy semmi baj nem lesz, lehet, hogy tragikusan végződik a hazamenetel. Pedig meg lehetett volna akadályozni. Ha a papa néhányszor kiszáll az autóból, s valóban megmagyarázza kisiskolás gyermekének a közlekedés elemi szabályait. Mindezt el, ha nyomós nem mondanánk okaink nem késztetnének rá. De sajnos, minden évben, az iskolakezdés első napjaiban gyermekbalesetek szomorítják el az egyébként kedves, hagyományos iskolakezdést. Meg kell és lehet akadályozni ezeket meg baleseteket, ha a szülő, nagya szülő és pedagógus összefog, és együttes erővel segíti át a kicsiket életük újabb nehéz percein. Ismét hangsúlyozni kell: nem a dédelgetett szeretet, a vakbuzgó óvatosság a legjobb módszer a gyermekek közlekedési nevelésének. Annál inkább az önállóságra nevelés, a kisgyermek beillesztése a rohanó világba. Aki pedig autóba ülve találkozik kisiskolásokkal, gondoljon arra, hogy első lépésük biztonsága mindennél fontosabb, s nem lehet az a sürgős program, amely az autóvezetőt gyorsabb tempóra ösztökélné a kívánatosnál. Védjük és óvjuk gyermekeinket, okosan és körültekintően, s különösen vigyázzunk az első osztályosokra, akik nagyon nehéz napokat élnek át ezen az őszön. Nóder Imre Kisiskolások 5 Önzetlenül segíteni A közelmúltban foglalkoztunk a társadalmi segítés fontosságával, ezen belül is az önkéntes rendőri munkával. Két nevet is említettünk azok közül, akik több éve fáradhatatlanul munkálkodnak azon, hogy javuljon a közutak fegyelme. Egyik Körösi János, az esztergomi Műszeripari Művek I-es osztályvezetője. gyáregységének Fiatalember, alig túl a harmincon. Halkszavú, szerény, de a beszélgetés során érződik rajta a határozottság, eltökéltség. Az Esztergomban működő közlekedési önkéntes rendőri csoport parancsnoka, négy éve, de már közel tíz éve tevékenykedik mint önkéntes rendőr. Rengeteg szakmai tennivalója akad a gyárban. Ezen kívül negyedéves hallgatója a jogtudományi egyetemnek. Mi az a hajtóerő, ami arra ösztönzi ezt a fiatalembert, hogy szabad idejéből az kéntes rendőri munkának önis áldozzon ? Ön maga adta meg a választ: — Semmiképpen sem nevezném áldozatnak. Azt hiszem, a társadalmi segítés tényét nem lenne helyes leszűkíteni, csak az önkéntes rendőri tevékenységre. Igaz, én ezt választottam, mivel a közlekedés áll hozzám közel. Természetesen ez nem jelenti azt, hogyha más területen kell segíteni, nem Nem az a fontos, hogy teszem, mit segítünk, hanem az a lényeg, hogy segítsünk. Sokan megkérdezték már tőlem, hogy megéri? Igen, meg. Persze sokan azt hiszik, hogy mi valami előnyben részesülünk, amiért vállaltuk ezt a megbízatást. Előnyről szó sincs, ellenben megbecsülésről igen. Hozzáteszem, hogy ez sem ilyen egyértelmű. A társadalom nagy többsége megbecsüli a társadalmi segítőket. Vannak viszont, akik gáncsoskodóknak tartanak bennünket. Szerencsére ők vannak kevesebben. Ami pedig a közlekedési tevékenységemet illeti, elmondhatom, hogy szívesen segítek. Ha az ember nyitott szemmel jár a világban, tapasztalhatja, hogy mennyi hiba van még a közúti közlekedésben. Nagyon is kell még a segítség, különösen a nevelésben. A társadalom nemcsak megbecsüli a segítséget, hanem meg is köszöni. Valamennyi társadalmi segítőnek, természetesen Körösi Jánosnak is. — Itt* Halász Jenő Kirándulóutakon Méltán tartozik megyénk ismert és kedvelt útjaihoz a kirándulóutak nagy választéka, amely kellemes időtöltést jelent pihenőnapjainkon. Közülük ajánlunk fel most egyet. Tata — Szomód — Leshegyi nyereg — Kőpite — Dunaalmás: 10 km, 2 óra, 40 perc, zöld jelzésen. A tatai vasútállomásról indulunk, először az országútra megyünk ki, a bekötőúton, itt jobbra, É-ra térünk s 400 m-t megyünk a szomódi útig, s ezen haladunk tovább, keresztezve vasútvonalat. A réten vezető a úton, az Árendás-patakot keresztezve érünk Szomódra. (Eddig mehetünk egyébként autóbuszon is.) A község központjában balra, ÉNy felé fordulunk, s a házakat elhagyva akácos szekérútra térünk. Jobbról szőlők, balról akácos van az út mentén, így érünk a Les-hegy (235 m) és a Csücsos-hegy (223 m) közötti nyeregbe. Ny-ra találjuk az úton a Betlehemi erdészlakot. Ezt az utat még a rómaiak építették, Traianus császár idején, ezen szállították a követ Brigetio (Szőny) építéséhez. Az úton megyünk, fenyőerdőben. Elfelé így érünk a Kőpite-hegy oldalába, melyet a rómaiak kőbányának használtak. Érdemes megállni, s gyönyörködni itt a Dunára nyíló kilátásban. Az utunk továbbra is É felé tart, s lassan ereszkedünk a Nagyhegy kőfejtői alatt, élvezve a Dunára nyíló szép kilátást. A Füzi-hegyet, majd a Vöröskőt megkerülve érünk Dunaalmásra, az állomás közelébe. De mielőtt bemennénk a községbe, a temetőben nézzük meg Csokonai Lillája, Vajda Júlia sírját. Füstben, porban... A közúti közlekedés biztonságát számtalan tényező befolyásolja. Ezek közül egyik legfontosabb a látás. Az autós ember számára nem közömbös, milyen távolságot lát be maga előtt, milyen álló vagy mozgó tárgyakat, mikor észlel Ez döntően befolyásolja cselekvési készségét. A jó látási viszonyok alapvetően hozzájárulnak tehát a biztonságos vezetéshez. Sajnos, gyakran fordul elő, hogy emberi gondatlanságból, feledékenységből, szakszerűtlenségből mesterségesen idézünk elő korlátozott látási viszonyokat. Nemrégen Tatabánya és Környe között meggyújtották a tarlót. A tűz következtében a két helységet összekötő út egy szakaszán olyan keletkezett, hogy füstgomolyag a látást szinte teljesen megbénította. Az eset következményeként több kocsi egymásnak koccant, egy motoros kisebb sérüléseket szenvedett. Az eset azért is elgondolkodtató, mert a megye több részén is tapasztaltunk ilyesmit. Tudjuk, hogy a tarlóégetés mezőgazdaságilag fontos. Akik ezt elrendelik, azonban, számolniuk kell vele, hogy könnyen mesterségesen előidézhetnek baleseteket. Ez a dolog egyik oldala. A másik az autós részéről jelentős. Aki járatos a szabályokban, s tudja, hogy a látási korlátozottak, akkor viszonyok azt is tudnia kell, ilyen esetekben mit kell tennie. Nem indokolt kockáztatnia, belehajtani, olyan füstfelhőbe, melynek a közepén talán egy jármű áll. Emberi dolgokról van szó, melyek megszüntethetők, megfontoltsággal, jel, figyelemmel.körültekintés— ha — Nem nyújtott segítséget Hétfőn, a délutáni órákban, Kisbér belterületén ismeretlen rendszámú személygépkocsi elütötte Sallai Zsuzsanna 7 éves kislányt, aki szerencsére csak könnyebben sérült meg. A gázoló ezt nem tudhatta, és nem is akarta tudni, mert segítségnyújtás elhajtott. A rendőrség nélkül pár órán belül elfogta. Az elkövető Madár Csaba, 20 éves peremartoni lakos. A rendőrség őrizetbe vette és gyorsított eljárással bíróság elé állít*.