Dolgozók Lapja, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

tprFiiTwra-gi-­,' imi­­ r:xf jx I «nő<l I február 10-én, Hunyadi István k­öz­­t ismert író tollából értékes írás ______"_I jelent meg a Magyar Nemzetben „Lilla gyűrűjének sorsa” címmel, melyben a szerző Almásneszmély irodalmi hagyatékával f­oglalkozik. Reflexióimat az alábbiakban adom közre: 1797. november végén Csokonai elküldte apja pecsétgyűrűjét Lillának. A gyűrűt Lilla haláláig viselte és megőrizte. E becses emléktárgyat Lilla rokonai. Csokonai szülővárosának múzeumában akarták elhe­lyezni és messzi földről elmentek Debrecen­be hogy szándékukat megvalósítsák. • Ma­sukkal vitték a gyűrűt, melyet azután a debreceni Csokonai Körnek adtak át. Az átadási processusról jegyzőkönyvet vet­tek fel. A jegyzőkönyv, melyet alább (Hamar lászlónak, a Debreceni Képes Kalendárium­ban 1902-ben közölt „Csokonai és Lillája” című tanulmányából) bemutatok, érdekes és értékes irodalomtörténeti dokumentum „Jegyzőkönyv”. Felvétetett Debrecenben, 1897. július 9-én, de 9 órakor a Kereskedelmi Akadémia pa­lotájában lévő Csokonai szobában, a néhai nemes Vajda Julianna, előbb Lévai Istvánné, majd Végh Mihály református főesperes ne­je. Csokonai Lillájának azon arany gyűrűje átadásáról, melyet a halhatatlan nevű köl­tőnk, Csokonai Vitéz Mihálytól kapott aján­dékba, fielen voltak alulírottak: Komlóssy Arthur, Debrecen város főjeg­y­­ző­je, mint a debreceni Csokonai Kör alelnö­ki- és ereklyetárának őre, az összejövetel célját előadván, elmondja az előzményeket, melyek az 1393-ik évtől kezdve máig Cso­konai Lillájának arcképe, énekesköny­ve. Cso­konaitól nyert utolsó búcsúlevele és gyűrűje feltalálására irányzott kutatásait, ide vonat­kozó levelezéseit tartalmazzák, s beszámol­ván az eddigi eredményekkel, mint legérté­kesebb eredményt, azon említett gyűrűnek a Kör ereklyetára részére s a Kör birtokába jutását, említvén, az átadást és a birtokba­vételt kívánja foganatosítani és a tényt jegy­zőkönyvbe vétetni. Bemutatja az érdeklődő Körtagoknak és a­­ Közönségnek Vajda Elek tatatóvárosi la­kost és tisztelt polgárt, aki Vajda Júliának Sámuel nevű fi testvérétől származott fia és ki­szólásra felhívatván, következőleg adja elő a gyűrű történetét, megvilágítva ezúttal azt az igen sok Lillára és családjára vonat­kozó eddig még ismeretlen értékes adatokkal: „Nemes Vajda Julianna édesatyja Vajda Pál révkomáromi hajós volt, édesanyja Nagy Er­­zsébet. Gyermekeik voltak: József, Dániel, Sámuel, Zsigmond, Pál, Lídia és Júlia. Júlia első férje Lévai István magyar szabómester, kivel Dunaalmáson 46 éven élt, majd Lé­vai 66 éves korában meghalván, pár évi öz­vegység után Júliát 71 éves korában Végh Mihály hetényi református főesperes vette nőül második neje gyanánt, kivel 10 évig élt és 1356-ban, 81 éves korában halt meg. Júlia egyik testvére, Sámuel 1856-ban és ennek fia. Elek­ tanúi voltak utolsó napjai­nak és elhalálozásának, s midőn az agg évei­ben is szép öreg nő kilehelte nemes lelkét, férje Végh Mihály lehúzott a nő ujjáról egy arany gyűrűt, az itt felmutatottat, mely si­ma arany karikagyűrű, középen oly alakzat­tal, mint a köves pecsétnyomó gyűrűk, de a kő helyett egy kis felnyitható fedéllel bíró üreggel, melybe haj, méreg, vagy egyéb ap­róság rejthető, semmi betű, vagy vésés rajta nincsen, csupán az arany próba, s e sza­vakkal nyújtotta át sógora Vajda Sámuelnek: „Na brúder ez a gyűrű magát illeti, tegye el és jól őrizte meg, mert ezt a gyűrűt Lilla Csokonaitól kapta, ez a gyűrű attól való”. E szavakat hallotta és a gyűrűátadás té­nyénél jelen volt Vajda Elek is, mint 34 éves férfi, hiszen Lilla koporsóját is ő zárta le. A gyűrű Vajda Sámueltől Vajda Elekhez, ettől fia Vajda Károlyhoz, majd ennek elhalálozá­sa után ismét Vajda Elekhez került vissza, s hogy ez a Lilla ujján viselt, s arról halála napján lehúzottal, s azóta gondosan őrizettel ugyanazonos, azt itt a jelenlévő Vajda Elek tatatóvárosi lakos esküvel is kész megerősí­teni; menye, özvegy Vajda Károlyné, Né­meth­­ Katalin nagykállói lakos pedig bi­zonyítja, hogy férjénél éveken át ugyanezt a gyűrűt látta és tudja, hogy az a Lilla Csoko­naitól kapott gyűrűje volt. Vajda Elek engedve a Csokonai Kör alel­­nöke és ereklyetárának őre. Komlóssy Arthur Debrecen főjegyzője, hozzá menve özvegy Vajda Károlyné által intézett kérelmének, már régebben elhatározta, hogy azt az el­veszés vagy elenyészés veszélyétől megóvan­dó a debreceni Csokonai Múzeumnak aján­dékozza. Határozottan kijelenti, hogy ő minden bár­mely oldalról jövő befolyás vagy kényszer hatása nélkül ezen ereklyét a Csokonai ne­vét viselő Körnek szánta, annak ajándékozza és örök tulajdonául ezennel átadja és kéri annak további szíves megőrzését és az érdek­lődőknek megszemlél­te­tés végett felmutatá­sát. Minek hitelére ezen jegyzőkönyv felol­vastatván, aláíratott.” „A Csokonai Kör nevében hálás kösz­ö­­l­nettel elfogadjuk és a gyűrűt átvettük.” Komlóssy Arthur, a Csokonai Kik­ alelnö­­ke, Szilágyi Károly, Balogh Ferenc, Dr. Kar­dos Albert, Zoltai Lajos. A Debreceni Ellen­őr felelős szerkesztője, Kornhauser Antal, Debrecen munkatársa, ifjú Komlóssy Arthur, a továbbá: Vajda Elek, mint átadó Tatatóvá­­rosról, özvegy Vajda Károlyné született Né­­methy Katalin és leánya Palatitz Jánosné, Nagy Ottília Nagy-Kállóból, ki a gyűrűt, sa­ját feljegyzése szerint sokáig viselte”. A jelz­et így hangzik: „Csokonai Vitéz Mihály által Lillának (ne­mes Vajda Julianna) ajándékozott arany­gyűrű átadása és átvételéről, melyet Tatató­­városban lakó 75 éves Vajda Elek nyugalom­ba vonult asztalosmester és tisztelt polgár, Lillának unokaöccse, az eredeti átadás után valószínűleg 100 év múlva a halhatatlan köl­tő nevét viselői debreceni Csokonai Körnek ajándékozott.” bemutatása után be­fejezésül csak azt ___________említem meg, hogy Vajda Elek tata tóvárosi lakos, aki a nagybe­csű ereklyét oly nagy örömmel vitte a költő szülővárosába, nemsokára ezután meghalt — mint Hamar László írja — megnyugosztal­­tatva végső óráiban, hogy Lilla gyűrűjének a debreceni Csokonai Kör ereklyetárában örök időkre szóló elhelyezésével, mint a költővel meghasonlott család egyik rokona, lerótta nagy tartozását Csokonai szellemének.” Az a kérdés most már, vajon hol őrzik Csokonai gyűrűjét Debrecenben? Dr. Ferenczy Miklós A jegyzőkönyv itt Hogyan került Csokonai gyűrűje Tatáról Debrecsnbe? T" ; ♦ I Kényi László rajza.. ♦ ♦ ♦ ; ♦ ♦ Varga Imre: * ♦ ■­­ .................­ Ahogy távolodsz Ez már a túlvilágunk: Ahogy távolodsz, úgy növekszel* ! A láthatárt betölti mellkasod. ♦ Mint napszél az ég tetején Vörösen csap végig halad. . Rilárd melledben Kavicsos folyópartok. ♦ Felhők, ártéri fák S a vízre hálóját vető éi­zaka. ♦ A zsákmány: önmaga: Gerinced körül fordul ♦ Nyikorogva a Göncöl: Leégett erdő fái: alakjaid Ahogyan ismertelek. Csobban a fény, vörösen, sárgán,­ Izomként tekereg csontjaidon. Arcom mögött a táj: Fekete koponyám S fekete fogsorom. ► [UNK] ; i [UNK] > ► > >► : »£?, Sí*!«? #.7 £ Szalai Csaba: Az ujjaim, kik esküt tettek Ha már szívemre gyűlt okos a kétségbe vont bizonyosság, hogy láttalak, feledd el úgy mind azt a tíz titkos tanút, az ujjaim, kik esküt tettek kebled hegyén, sohase leld meg nélkülük majd a vesztőhelyet, ahol a kéz fejét lehajtva * mély sötéten bújt, alatta már sima testeden kitévedt büszkeséghez (miért találta arcod is meg?), elitélted, vád ♦ ♦ Konczek József:­­'—■ [UNK] [UNK] .... 11 ii . Búcsú A tavasszal ásott hegyoldalba* ! a vízszintes felületen ! sötétzölden virít valami cserje.­­ zöldebben. Ez itt az ősz délideje. 1 A nap hidegen ragyog, ! * olyan közelről,­­ mint a bevallott arc, várakozik. Mindenki hazafelé készül. ♦ Csak olyan volt ez is, mint a fogadkozások. Ám a mohából kibúvó kövek olyan konkrétan feketék, mint hasaló, figyelmes kutya mancs péntek Imre: Ideiglenes archívom Nagyon magányos lett a férfi, ahogy fények rázuhantak; otthont sejtett már minden ablak , mögött, hol egyszer ő is él. régi, régi házban — jó volna visszatérn. A kopár tűzfal (neonmagaslat) hibás betűi villogva rászavaztak, olvasta őket, hátha megérti: mi ez a kóborlás évek gyehenna miatt, s ha mennie kell, mi űzi újra újra, ő vagy a világ lett nyugtalan? Feketéllett, füstölgött a járda, nyomának a kátránymassza sarkig tárva, erre az örökkévalóságra futja ..­. t f>, «5ÍJ S­ok millióan látták bizonyára a tévében, köztük la­punk olvasói is, a Parabola szextanácsadóját, amely­ben Árkus József ismertette a tanácskérők panaszait, s a népszerű szexológus, dr. Veres Pál látta el bölcs és hasznos útmutatással a pácienseket, köztük Reagan ame­rikai elnököt és Thatcher asszonyt, a brit miniszterelnököt. A Parabolához fordult problémájával a kanadai kormány­fő, Pierre Trudeau is. Neki az volt a dilemmája: visszafo­gad­ja-e a családi fészekbe pár éve elbitangolt nejét, két kisgyermeke neveletlen anyját, aki, megunva a szertartásos diplomáciai fogadásokat, New Yorkba lógott egy kis vidám és kötetlen hancúrozásra. A szexológus megfontolt és komoly válaszát segítendő, Árkus rövid áttekintést adott a szökevény kanadai minisz­terel­nök né amerikai dolce vitájának főbb állomásairól. Még­pedig a legmegbízhatóbb forrásból, Margaret Trudeau nyomtatásban most megjelent életrajzi vallomásaiból. Az elég pikáns élménybeszámolók közül Árkus azt a fejezetet emelte ki, amelyben az élnivágyó Margaret szívesen ecse­telte, miért futott csak nagyon rövid ideig egy népszerű beat-énekessel. A Parabola jóvoltából filmbeszámolót is láthattunk Margaret és a beat-fiú futó kalandjáról. A képzelt riport ezúttal nem egy popfesztiválra, hanem egy hálószobába ve­zetett el bennünket, ahol a stílszerűen topis beat-énekes fölge­­­redve hányja le magáról a szerelést, míg a protokoll­­mentes élvezetekre vágyó Margaret egyre sűrűbben finto­rog. Amikor pedig a nagy sztár a ragacsos fuszeklit is le­hámozza a bokájáról, a montreali kormánypalota volt first lady.ie a szagtól bódultan hull a szappankerülő ifjú karjai­ba. Könyve tanúsága szerint hamarosan át is engedte csö­ves hódolóinak a szagos bálványt. •Hát igen, állapította meg velem együtt bizonyára sok tévénéző, rég elmúlt már a műtoprongy kora, amikor még téglával koptatták, ollóval rojtozták a farmert, hypóval va­kították a trikót. Az akkori gombafejűek lobonca még shampontól illatozott. Manapság azonban már valódian ron­­gyos és mocskos a szerelés, s a diszkók és rock-koncertek törzsközönsége, de a dobogók bálványainak egyike-másika is o o­oszlánszagot áraszt, miként a megtérni készülő Mar­­fart T­­udeau saját orrú­lag tapasztalhatta. I Ápolatlanok, kultúrálatlanok? Ne siessük el a fintorgó­­­ étkezést, mint a kanadai miniszterelnökre most bűnbánón pilácsoló kikapós nej. Miként Veres doktor óvatos tartóz­kodást tanácsolt Trudegu-nak, ne hamarkodjuk el mi sem az állásfoglalást illatosak és­­ szagosak közt. Már csak azért sem, mert egy brit orvoskongresszus komolyan foglalkozott­ a­ testszagokkal. As­z .szexológusok munkacsoportjában — mint annak idején olvasóimnak már röviden hírül adtam — egy oxfordi prof arról referált, hogy a mindennapos fürdés-zuhanyozás, szappanos sikálás nem csak a piszkot távolítja el, de eláztatja és a lefolyóba csur­gatja a szagnévjegyünket is. Szagnévjegy? Az micsoda? Az előadó kifejtette: minden ember külön szagegyéniség, original illategyüttes. Egy nő imnnmiiinnniimiumiinmintnifmjnntiifiiiinuimumiKHünmnniiiintfnniiHSiKmuniiiiinnmHiunmiif Homoródi József: Szagnévjegy MHHmHHtminiBinftminiiimmmauwiiBimiiBiigiHHHHBgmawimnfflHimmiHmfflmamnimnnMi ugyanis nem csak szelíd szöszi, vagy tüzes barna, hanem­­ sajátos, jellegzetes, egyéni testszaga is van. Például puma-, vagy menyét-, netán egérke-szagú. És persze: szépzsánere is van, akire harap: tigris-, medve-, vagy éppen oroszlán­­szagú férfire. Ez pedig rendkívül fontos, szögezte le az oxfordi sz­ex­docens. Mert kísérletileg bebizonyosodott, hogy a sajátos test­ szagnak igen f­ontos élettani szerepe van. Ugyanis ez a szag vezérli, noszogatja, birizgálja az emberi agyban — a nemi központot! ■" Manapság bizonyára azért van annyi szexmizéria, nemi zavar — folytatta a brit orvoskongresszus referense —, mert lesorol­juk különböző testrészeinkről az izgató szagú nedveket­ lepedékekett, s a helyettük használt pótszerek — fürdősók, kölnik, desodorok, hintőporok, krémek — szex­­hatásfokban a nyomába se léphetnek a természetes test­­szagoknak, az összegződésükből kialakuló, jellegzetes egyé­ni szagnévjegynek. Az oxfordi doki szerintem fején találta a szöget, hi­szen a szag jelentősége például igen jól megfigyelhető az állatvilágban, így a kutyáknál is. Szinte naponta látom az utcán, mi történik, ha két kutyuk­ találkozik. Figyelték már? Micsoda izgatott kölcsönös szimatolás! És hol! Nyomban utána a remegő ágaskodás, vagy az unott elfordulás. Két­ségtelen tehát: a szimatolással fölkapott szag azonnal na­­gy megfelelő központjáig hatol, s nyomban és ellenállha­tatlanul a cselekvésre késztet. Szerintem tehát egyszerűen az fontént a Parabolában bemutatott szexriportban: Margaret azért fintorgott, mert a beat-fiú nem volt a szagzsánere. S lehet, hogy ezért kerül­geti most újból Trudeau-t, mert az ő szagát bírja a leg­jobban. Vagy a desodorját? Mint a mámorosan szimatoló és dörgölődző széplányok a tévé Derby-reklámjában ? Nem tudom, hol az igazság. Bevallom az­ olvasónak, már személyesen is próbát tettem. Kirakatnézés ürügyén a minap egy karcsú kis fekete párduc mellé nyomultam. Ká­bító dzsungelszaga volt. Mit mondjak? Nyomban az agyamig hatolt! Másnap azonban egy frissen fürdött, harmatos szőkeség préselődött hozzám a buszon. Csak úgy áradt belőle a ró­zsaszappan, a narancs­ spray és a Mis Dior kölni csábiló illata. Ezekkel a pótszerekkel is­­ harapnivaló volt a ki­csike. Csak úgy berregett a jelzőrendszerem,­ erősebben, mint a dzsungelszagnál! Zavarba jöttem. Nincs velem valami baj? Szagra is? Illatra is? Na-na! Konzultáltam ez ügyben a szomszédik oroszlánszagú, lakli fiával, akit a földszinti kis pézsmapocokkal látok gyak­ran, mindig bódultan összetapadva. Megkérdeztem tőle, mi lehet az oka, hogy engem az ápoltság talán még jobban vonz, mint az original hónalj­, s egyéb hajlati illatok. fickó vigyorgott a lononos szakálla mögül és fölényesen le­­­gyintett. — Na, ja, a bácsi korában! Elrohant. Bizonyára a pézsma pocok­já­hoz. Futtában még visszaszólt, segítőkészen. — Kevesebb szappan — több szex! Bolhát dugott a fülembe. Veres doktornak egy szava se­m volt Margaret fintorgásához. Csak hallgatott. Mintha né­mán azt mondta volna: úgy kell a csapodárjának, csak aléljon el­ a szalonnás fuszekli nehéz szagától. Aztán nyom­ban óvta tőle Pierre-t, a Trudeau-t. De hát a kutyák i s úton-útfélen az összeragadt topi­sok! Akiket bizonyára szappantól óvott szaguk kerget el­lenállhatatlanul egymás karjába kapualjban, ás aluljáróban, utcán és buszon. edves Veres doktor! Foglalkozott már ezzel a kérdés­sel? A szag szerepével a nemi életben? Félek, szag­dilemmám esetleg kórosan hat a jelzőrendszeremre. Válaszoljon hát kérem, mielőbb: erőteljes szag, vagy lágy illat vezérelje-e orromét? K

Next