Dolgozók Lapja, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-05 / 3. szám

ZÁRSZÁMADÁS Nyereséges a diákszövetkezet Ahogy­­ az ország termelő­­szövetkezeteiben készülnek zárszámadásra, úgy a komá­­­romi Klapka György Általá­nos Iskola diákszervezete is lázas izgalommal készült az év végi értékelésre. A zárszámadást egy nyolca­dikos tanuló szavazata nyitotta m­eg. Majd' Szeidl Imréné ta­nár, aki három évvel ezelőtt lelkes kis csapatunk élére állt, és azóta is lelkiismeretes ve­zetője, összegezte az 1982-es év eredmény­eit. Örömmel mondta el, hogy a három esz­tendő alatt, az idei évet zár­tuk a legnyereségesebben. Per­sze, hogy ezt az eredményt el­érjük, jól megszervezett, kitar­tó munkára volt szükség. A legnagyobb gondot a nyári ügyelet tette, de megszervezése jelen­mi ezt a problémát is példásan oldottuk meg. A meleg nyár és a hosszú ősz is nekünk kedvezett, november elején szedtük paprikát. Az idén­re az utolsó 200 négy­zetméteren gazdálkodtunk, eb­ből 80 négyzetméter fólia, az összes bevételünk 4160 forint volt. A bevételünk mellé tá­mogatásként az áfész-től 10 000 forintot kaptunk. Ezt az ös­­­szeget az iskolai könyvtár bő­vítésére, kirándulásra és stú­diófelszerelésre költjük. A­ beszámoló után megvitattuk idei feladatainkat, terveinket. Legfőbb célunk megerősíteni kapcsolatainkat, főleg­­ a fel­nőtt kertbarátokkal. A múlt év végi értékelés után az áfész egyik szocialista brigádja meg­vendégelt bennünket üdítővel és süteménnyel, majd kiosztot­ták a megérdemelt jutalma­kat, és a diákszövetkezet tag­jai között felosztották az évi bevételünk 60 százalékát. Min­­denki örült a kis összegnek, mert ez a pénz a saját mun­kánkat tükrözte. Sági Mónika 8 b. osztály Negyvenhárom induló közül Az ország második legjobb balladamondó diákja G­ áspár Sándor, a tata­bányai 314. sz. Szak­munkásképző Intézet második osztályos vil­lanyszerelő tanulója. Arról nevezetes, hogy az or­szágos balladamondó verse­nyen második helyezést ért el. Erről, terveiről beszélgettünk vele az iskola könyvtárában. — Nagykőrösön rendezték az Arany János ballada­­mondó versenyt, hogyan zaj­lott le? — Negyvenhárman voltunk összesen­­­ először amolyan elődöntőt rendeztek, ahonnan tizen kerültünk a nagydöntő­be — szakmunkástanulók és szakközépiskolások. — Melyik balladát mondta? — Hárommal kellett készül­ni, s a zsűri választotta, ki, amelyiket el kellett monda­nom. Nagy szerencsém volt, mert kedvencemet, a Walesi bárdokat kaptam. Tudtam még az V. Lászlót és a Tetemre hívást. — Mondta még a versenyen valaki ezt a balladát? — Igen, egy lány, de egé­szen másként, mint én. Ak­kor úgy éreztem az én fel­dolgozásom jobban sikerült. — Hogyan készült a ver­senyre? — Tanárnőm. Vörös Ele­mérné segített, egyébként Nagykőrösön megkapta legjobb felkészítő tanár külön­ a díjat. Közösen értelmeztük a balladát, megbeszéltük hangulatát. Megtanultam, az­u­tán már a kiejtésen,­­a hang­súlyokon csiszolgattunk. — Számított erre a szép sikerre? — A kezdet kezdetén nem. Amikor megnyertem, a me­gyei versenyt, utána nagyon készültem, sokat dolgoztunk a tanárnővel. — A közelmúltban meg­nyerte az intézeti szavalóver­senyt is. — Igen, ez az országos di­áknapok jegyében zajlott. József Attila: Kései sirató cí­­­mű versét mondtam el. — Van kedvenc költője? — Arany János és Petőfi Sándor.­­ — Mit olvas szívesen? — Szovjet írók műveit és történelmi tárgyú könyveket. — Mit tervez, ha majd megkapja a szakmunkás-bizo­nyítványt? Mikrolinnál vagyok gyakorlaton, ott szeretnék majd dolgoz­i­­­ni. Egyik nagy ter­vem, hogy szeretném megszerezni az érettségit. Az­tán az országos diáknapokon jó lenne megszerezni a Ki mit tud?-os minősítést, s az iskola befejezése után is jó barátságban akarok maradni az irodalommal. Tóth Ilona­ ­ (Fotó: Fodor) Tíz ujjal virtuóz tempóban­ ­ a fogason pihenő ka­_____________botok alá rakta a bevásárló szatyrokat, az ismerősök üdvözölték egy­mást és karmesterüket. Vidám hangulatban nekiláttak az uj­jak lazításának, belemerültek a kották tanulmányozásába, s miközben a férjek becipelték a megszokott, saját hangszere­ket, virtuóz futamok kavalkád­­ja töltötte be a termet. A kar­mester felemelte stopperórá­ját és a feszült figyelem övez­te pillanatban beintette a rajt jelét. A szokatlan zenekar tíz­perces őrült iramú csattogása, csilingelésbe és papírzizegte­­tésbe kezdett, melyből csak a szakértő hallotta ki a külön­böző szólamokat. Ennek a különös zenekarnak a hangversenyét meghallgathatta aki eljött az esztergomi Berze­­viczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskolába, ahol a Lát­­szerészeti Eszközök Gyára KISZ-bizottsága és az Eszter­gom városi KISZ-bizottság közösen meghirdetett gyors- és gépíró versenye zajlott. A résztvevők Esztergom város és Dorog járás vállalkozó kedvű, bizonyítani vágyó gyors- és gépíró asszonyai, leányai vol­tak. Ki bevásárlásból, ki mun­kából jövet, ki gyermekkel együtt jelent meg a versenyen. A nevezési lehetőségek gép­írásból tíz perc másolás, gyors­írásban 120 szótagos fok gépi áttétellel, és 150 szótagos volt szintén gépi áttétellel. fok A vidám hangulatú verseny részt­vevői újra december 14-én gyűltek össze az esztergomi városi KISZ-bizottságon, ahol az eredményhirdetést követően a leggyorsabban írók vehették át a díjakat. A gépírás kate­góriában az első helyezett a Látszerészeti Eszközök Gyára KISZ-bizottságának 2 ezer fo­rintos ajándékkosarát nyerte, a második ezer, a harmadik nyolcszáz, ötszáz-ötszáz a negyedik, ötödik forintos vásár­lási utalványt kapott. A gyors­író kategória első három he­lyezettje ajándék könyvcsoma­got nyert. 1. gépírás: Jánosi _____________________Istvánná (KÖGYÖ), 2. Nagy Rozália (LÉGY), 3. Jobbágy Jenőné (KÜGYÓ), 4. Ország Pálné (KÖGYÖ), 5. György Ferencnél (Viscosa), gyorsírás összevont: 1. Kecskeméti Katalin (Doro­gi Szénbányák), 2. Pacsnik Fe­rencné (KÖGYÖ), 3. Ország Pálné (KÖGYÖ) Annamária (L, MIM),és Pénzes Dóka István KISZ-titkár Eredmények: P kn’­í'-soriy­ szünetre a ba­latoni úttörőváro­s csapatépü­­letei is elcsendesedtek. Ka­ a­ HkoziOtt az 1982. évi utolsó tur­ Évzárás Zánkán városban, köztük 3208 külföl­di pajtás. Ők 39 országból­ ér­keztek Zánkára. Az iskolai tanítás idején, ja­nuártól májusig, majd szep­tembertől decemberig a hato­dik osztá­ályoké volt az úttö­rőváros, ők 28 napos táborok­ban — az iskolai szaktárgyak tanulása mellett — úttörőőrs­vezetői és -fajtitkári képzés­ben részesültek. Az úttörővá­rosi nyár, mint minden évben, 1982-ben is a legkülönbö­zőbb szaktáboraival tette szí­nesebbé az úttörőmozgalom szünidei programjait. Június­tól szeptemberig 14 napos tur­nusokban 16 féle szaktábor fogadta a gyerekeket. Érdek­lődésüknek és tehetségüknek megfelelően küldték az úttörő­­csapatok a gyerekeket az éneklő ifjúság, a képző- és iparművész, a film­"»em'e. tuco-*- á­gyas technikai úttörő- a szem’^n °gyéni pályázatot nyert úttörők, a túravezetők, a társadalmi munka^e­ősök, a sportaktívák, a sakkolimpia, a víziúttörők, az eszperantó az úttörőtanács-titkárok, a kör­nyezetvédők, a teremtsünk ér­téket, a kiváló őrsök, a pályá­zatot nyert úttörők és az út­törőgárda szaktáboraiba. A tizenéves gyerekeket tábo­­roztató — a mozgalom támasz­totta igényeket mind jobban kielégítő és fejlődő — úttörő­város 1982-ben is gyarapodott jelentős társadalmi összefogás­sal elkészült az ország legna­gyobb közlekedési parkja. A gyerekek három és fél kilo­méter hosszan kiépített, a köz­utakon e’őspiTii­ló összes köz­­le’-­et.’si helyzetnek megfelelő nálván — Rva'og. ke't'má"’'s 1 és kismotorny­ — sajá­lhatnák el a közlekedés alapismerete­it. 1983 — a mér hagyomá­nyossá vált táborozások mel­lett — a mozgalmi képzés kor­szerűbb formái kísérletezésé­nek, értékelésének és alkalma­zásának éve lesz Zánkán. Erre készül a balatoni úttörő­város apparátusa, n­s mintegy ezer táborozója. Velük együtt az elmúlt évben összesen 22 653 gyerek töltött 28, illetve 14 napot az úttörő­ Kacagó Színpad — a padok között Saját maguk és társaik szó­rakoztatására a komáromi 318. sz. Szakmunkásképző Intézet 2,4. osztályában két éve „ala­kult” meg a Kacagó Színpad. No, nem új színtársulat jött létre csupán a diákélet ezer­nyi örömét próbálják még fo­kozni a gyerekek. Tizenket­­ten kacagtatják meg időről időre a „nagyérdeműt”. Az egyik nyári­ táborozá­son határozták el az osztály tanulói, hogy az amatőr szín­játszás rögös, de többnyire vi­dám útjára lépnek. A kőolaj-feldolgozást tanulók a legkisebb szünetet, szabad időt arra használják, hogy az általuk elképzelt, megírt vagy életből ellesett, sőt neves szer­zők rövid jeleneteit megtanul­ják. Előadásaikat havonta egy alkalommal nagy sikerrel r­en­­dezik meg a Csokonai Műve­lődési Központ színpadán. Segítséget kapnak Ili néni­től, — Gerencsér József­né ma­gyar szakos tanárnő — és szí­vesen fogadnak minden segítő szándékú kritikát. Repertoárjuk sokrétű, eb­ből mutatunk be — a teljesség igénye nélkül — egy jól sike­rült darabból részleteket, ame­lyet téli szünet előtti napok­ban újítottak fel, s januárban játszottak. Órakezdet: jelentés a „tanárnőnek”, akinek láttán csodál­kozás ül az arcokra. A gyerekek még a tízórai maradékát ________________ is letörlik szájukról Az „Anyák tikja” versből felel az osztály eminens diákja, „Madár madár” alapon azonban a „tik” helyett a libát elemzi a tanuló Beszámoló a nyári élményekről. Az ásító fiú egyetlen célja, hogy kiküldjék az óráról. Sikerült neki. _______________________ — Jusztin —

Next