Dolgozók Lapja, 1984. április (39. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-25 / 96. szám
rnMhrnK eoymAi kőz&tr 12 olimpiai pont A találkozóra egy órával előbb érkeztem, mégsem kellett várakoznom. Az Oroszlányi Hőerőmű Vállalat sportkörének csónakházában már elég sokan készülődtek a soron következő edzésre. Fiúk, lányok vegyesen. Igaz, a sportkör színeiben a szebbik nem képviselői közül kevesen űzik ezt a kemény sportot. Csípős, hideg szél fújt. Készülődés közben valaki meg is jegyezte: kutya hideg van. A futás azonban nem maradhatott el. Meleg sapkák és néhány plusz melegítő került elő és a társaság nekivágott a távnak. Amikor 1965-ben Merényi György és a jelenlegi vezetőedző, Horányi Zoltán kezdeményezésére a TAC és a Viscosa mellett Oroszlányban megalakult megyénk harmadik kajakbázisa, sokan csóválták a fejüket. Aggódtak a jövőjéért. Mindjárt tegyük hozzá, jogosan. A szakosztály országos viszonylatban a leggyengébben ellátottak közé tartozott (és tartozik még ma is). Ráadásul a várostól távol, a gyerekeknek nehezen megközelíthető bokodi erőmű üzemterületén leltek „főhadiszállásra”. Tíz esztendőt kellett várniuk, hogy megszabadulva körülményektől, a mostoha bekerüljenek Oroszlányba. Egyetlen bánatuk van: a város képébe harmonikusan illeszkedő mesterséges tavon nem tudnak versenyeket rendezni. Auónak ugyanis nincs olyan egyenes szakasza, amely elég hosszú lenne a legrövidebb kajakszám lebonyolításához. Egy-egy keményebb vizes edzés után szinte szédülnek a sok körözéstől. De nem panaszkodnak, mert saját otthonuk van. — Ezt a csónakházat megyei testnevelési és sport a hivatal, valamint az erőmű tröszttől kapott támogatásból tudjuk felépíteni — mondta a vezető edző. __S míg a többiek a hideggel és a széllel birkóztak, mi megnéztük a létesítményt. — Itt minden munkát a szakosztály tagjai végeztek. Betonoztunk, festettünk, csapot szereltünk. Ki mihez értett. Hosszú időbe és sok munkába telt, míg ilyen lett. De még mindig nincs kész — és sorolja, mit kellene tenni ahhoz, hogy igazán elégedettek lehessenek. Bár a csónakház sok idejüket elvette, azért ott volt szinte a szakosztály minden jelentősebb megyei, országos versenyen váltakozó eredménnyel, és meghozta aztán az 1983-as a régen várt sikert. Jó félórája beszélgettünk, sorra véve a szakosztály eredményeit, amikor izzadva, verejtékezve egymás után futottak be a gyerekek. Szusszanásnyi idejük sem volt, máris senki a napi megkapta minedzésadagját. Ki-ki tudta a feladatát és munkához látott. Mi pedig folytattuk a beszélgetést. — Az alapozás időszakában hetente hét alkalommal van edzés. Márciustól ez a szám megduplázódott, így évente 350 alkalommal lehet tréningezni. Csak ünnepnapokon marad el a gyakorlás. Vannak olyanok, akik szinte minden alkalommal jelen vannak. Ott van például az a srác — mutat egy izmos, 16 év körüli fiúra, Kiss Balázsra. — Legjobb sportolónk. Aranyjelvényes minősítést ért el. Remek eredményei voltak az elmúlt évben. Kajak egyéniben 500 méteren országos serdülő bajnok, 1000 méteren pedig az olimpiai reménységek versenyén (ORV) harmadik helyezett. Külön öröm, hogy van egy hasonlóan jó képességű társa, az ezüstjelvényes Molnár Imre. Ő az országos serdülőbajnokságon, a 2000 méteres távon a 4. helyen végzett. Párosban remekül kiegészíttik egymást. A Kiss—Molnár páras az országos bajnokság 2. helyezettje 500 méteren. A vidék ORV 1000 méteres számában az első, az országos ORV hasonló számában pedig a 3. helyen értek célba. Tizenkét olimpiai pontot szereztek az egyesületnek, megelőzve a megyei vetélytársakat. Ilyen még nem volt fennállásunk óta — mondta örömmel az edző. — Az arany- és ezüstjelvény mellett öten érték el a bronzjelvényes szintet. A lenti eredmények ismeretében magától adódott a kérdés: milyen az utánpótlás? Kiderült, a kicsiknél is vannak tehetséges gyerekek. Ilyen például a 11 éves Nagy Sándor, aki a számára lényeges versenyeken sorozatban jól szerepelt. Sikerült megnyernie a vidék ORV-t, majd az országos ORV-n második helyen evezett célba. Nem sokkal később a a vidékbajnokságon első, az országos bajnokságon pedig hatodik lett. A legkisebbekkel Lengyel Zoltán foglalkozik. Ő maga nem régen még evezett. Tanítványairól röviden csak annyit mondott: lelkesek, dolgoznak. Náluk még elsődleges mertetése, a sportág mégismegszerettetése. Mindenkit szívesen látnak, aki jelentkezik, öt óra felé jár az idő, amikor vége az edzésnek. Az értékelésnél a vezető edző tömören fogalmaz. Hangjában, gesztusaiban benne van a tűz, a lelkesedés, a bíztatás, a magával ragadás képessége. Látszik rajta: a sportág fanatikusa. A szakosztály tagjainak átlagéletkora nagyon fiatal. Felnőtt versenyzőjük nincs. Ha úgy tetszik, az úttörőkre és a serdülőkre specializálódtak, sikerrel. Hornyák József Ipari formatervezési pályázat Az Alkotó Ifjúság Egyesülés, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, az OMFB ipari formatervezési tanácsa, az MTESZ innovációs köre, a Magyar Kereskedelmi Kamara ipari formatervezési tájékoztató központja és a Generalart pályázatot hirdetett vállalati szakemberek számára. Olyan konstruktőrök, technológusok, ipari formatervezők pályaműveit várják, akik megvalósított termékek, vagy esetek leírásával, bemutatásával bizonyítják: miként segítette az ipari formatervezés alkalmazása a termékek versenyképességét, jövedelmezőségét, a vállalat gazdálkodását. A jeligés pályaműveket két példányban kell eljuttatni az OMFB ipari formatervezési tanácsához (1374 Budapest Pf.: 565.) május 15-ig. A legfeljebb hat oldal terjedelmű dolgozatokhoz zárt borítékban, mellékelni kell a beküldő adatait. 1984. április 25., szerda Villáminterjú: az autószerelés ifjú mesterével Tatabányai győztest avattak a minap a Volán-vállalatok fiataljai számára megrendezett országos versenyen , autószerelő szakmában. Mórotz Dénes, a Volán 18-as Vállalat tatabányai üzemegységének 21 esztendős szakembere lett az első. A verseny után eltelt már néhány nap, amikor egy éjszakai műszak után a sikerről beszélgettünk. — Ne mondja Dénes, hogy már gyerekkorában autó 1 szerelőnek készült, mert minden ilyen riport így kezdődik. — Hazudnék, ha ezt mondanám, s még az se lenne igaz, hogy mindig bütyköltem, szereltem. A tatabányai gépészeti szakközépiskolában alakult ki bennem pálya szeretete. Hogy miért a oda jelentkeztem? Mert divatszakma volt az autószerelőké. Tessék elhinni, nem a pénzért választottam. Tetszik, amit csinálok, örülök, ha megtalálom a hibát, és sikerül a bajt elhárítani. — Mennyit keres egy ifjú szakember? — Három éve ebből másfél évig végeztem, katona voltam. Három műszakban dolgozom. 4 és fél, ötezer forintot keresek. — Beszéljünk a versenyről. — Hihetetlennek tűnik a győzelmem, csak akkor fogtam fel, amikor a barátaim, kollégáim a nyakamba borultak. Készültem rá, mert hazudik, aki azt mondja, egy ilyen országos versenyen elég, amit egy átlag szakember tud. Olvastam egy sor szakkönyvet, a szakmai felkészülésben pedig segített Varga Kálmán műszaki osztályvezető, a politikában pedig Pápai József rendész. Nem mondom, a hazai pálya előnye tagadhatatlan volt, helyismeretem, de egészen mást csinálok a mindennapi munkámban, mint a versenyen, ugyanis autóbuszokat javítok. — És szabad idejében? — Zenét hallgatok, komolyat és könnyűt felváltva. Moziba járok, meg leülök egy parkban, s elnézem az embereket. Próbálom fejteni a gondolataikat,meg— Célok, vágyak? — Foglalkoztat a továbbtanulás, szakirányú főiskolára, vagy egyetemre gondolok. Vágyaim? A szüleim anyagi segítségével lakástulajdonos lettem. Ez nagy dolog. A berendezés még hátravan. Kudarcok nélkül, tartalmasan szeretném leélni az életemet. — román — a Periszkóp kilátásai Négy éve alakította meg a lábatlani papírgyárban tizenhárom fiatal szakmunkás a Periszkóp-klubot. Gyakorlatilag nem sokban különbözik ez a gyári KISZ-klubtól, hiszen a Periszkóp-klub is a KISZ-bizottság keretein belül működik, rendezvényeik többségén szívesen látnak minden érdeklődőt. Meg aztán a programjaik sem különböznek alapvetően más ifjúsági klubokétól. Miben sajátos mégis a klub, s miért jött létre? Egymás munkáját, munkaidőn túli tevékenységét jól ismerő, ás végzettségű értékelő, azonos fiatalok hozták létre a Periszkópot. Úgy érezték, ebben a sajátos formában lehetőségük van arra, hogy egymást segítve tegyenek szert (a mindennapok gondjain túllépve) a világra kitekintést jelentő ismeretekre. A tagság dönti el, hogy a jelentkezők közül ki lehet a klub tagja. A felvételnek egyetlen feltétele van: a jelentkezőnek a munkához és a társakhoz való megfelelő viszonya. A ma már huszonhat tagú kollektívában hárman felsőfokú műszaki végzettséggel rendelkeznek, a többiek szakmunkások. Kezdetben a programjaikat teljes egészében maguk finanszírozták. Jelenleg vegyes pénzforrás élteti őket: a gyár szakszervezeti bizottsága fedezi az előadói díjakat, a továbbá kiadásokra a fiatalok munkával teremtik elő a pénzt. A klub tevékenységének három területe van: üzemlátogatásokat, előadásokat szerveznek, és lehetőségeikhez képest segítik a termelési feladatok megoldását. Az üzemlátogatások szervezésénél a legfontosabb szempont, tett üzem, hogy a kiválaszkapcsolódjon gyár, szakmailag a munkaterüleüükhöz. Nem véletlen, hogy a lábatlan gyárban sok olyan megoldást használnak, amelyet egy-egy szakmai tapasztalatcsere alapján dolgoztak ki. Az Dohánygyárban például Egri a Lábatlanom gyártott filterburkolópapír felhasználását nézték meg, a Dunaújvárosi Papírgyárban pedig a számítógépes folyamatszabályozását tanulmányozták. A Sturovói Papírgyárban technológiai folyamat jellegzetességeit figyelték meg. Ami a klub tett előadásokat által szervesített, ezek szinte minden alkalommal kötetlen beszélgetéssel zárultak. A műanyagok, a lézer, a számítógép szerepéről ugyanolyan érdeklődéssel kérdeztek, vitatkoztak a klubtagok, mint a génsebészetről,vagy az alkoholizmus és a bűnözés kapcsolatáról. Végül, de nem utolsósorban igen jelentős a Periszkóp klub termelést segítő tevékenysége. Ennek keretében ők újítják fel rendszeresen a papírgyártó gépek szívóhengereit. A gyár újítási versenyén már hagyományosan jól szerepel az önállóan nevező Periszkóp. Sokat mondó tény, hogy az Alkotó Ifjúság pályázat vállalati győztesei között mindig megtalálhatók a klub tagjai. Az elmúlt évben még az Állami Ifjúsági Bizottság a klub néhány tagja .A 60. Alkotói Díját is kiérdemelte sz. papírgép komplex vizsgálatának eredményei” tárgyú munkájuk elismeréseként. A klub megalakulását követően több ,,ellendrukker” kérdőjelezte meg a Periszkóp létjogosultságát. Van a KISZ-bizottságnak ifjúsági klubja, minek még egy klub? — kérdezték. E költői kérdésre a fiatalok munkájukkal és eredményeikkel válaszoltak, igazolva az általuk megvalósított forma létjogosultságát a KISZ-munkában. Sajnálatos, hogy a kezdeti, egyértelmű sikerek után klub is jelenleg oly jellemző „környezeti ártalmakkal” küzd, hiszen a pénzszerzés különböző hivatalos és nem hivatalos formái egyre nagyobb vonzerőt jelentenek a fiatalok számára, mint a klub nagy gonddal összeállított programjai. Fenyvesi Károly Egy kirándulás kálváriája Kirándulni indultunk mi, a tatabányai amatőr ifjúsági klub tagjai egy hétvégén. A találkozóhelyen úgy éreztük, hogy túl hideg van, lemondtunk hát a hosszú túráról. Beülünk a Bokányi Dezső Művelődési Központba, a klubunkba, beszélgetni, játszani — gondoltuk. A portás bácsi mereven elzárkózott kérésünk elől, mondván, előre, írásban nem adtuk be az igényünket. Kérésünk nem teljesíthető, jóllehet a törzshelyünkről van szó. Nem akadékoskodtunk, elindultunk az Úttörő- és Ifjúsági Házba, annak reményében, hogy ott kapunk helyet. Tévedtünk, zárva volt. Újabb ötlet, a Népház. Kiállítás fogadott bennünket, örömmel néztük végig a szobrokat, majd helyet kerestünk a társalgáshoz. Békés beszélgetésbe kezdtünk, a barátságról, emberi kapcsolatokról, amikor félbeszakítottak bennünket a takarítónők. — Itt nem lehet tartózkodni — hangzott a megmásíthatatlan döntés. Végül találtunk helyet, egymásnak háttal álló, elmozdíthatatlan székeken. Kérdem én: hogy lehet ilyen pózban beszélgetni? A kör bezárult, kissé csalódottan egy elrontott szombat emlékével búcsúztunk egymástól. Tekintsünk végig egy hétvégi, tatabányai programajánlatot! Dolly Roll koncert 70—90 forintos mozi, no meg tv, jegyekkel, rádió és kocsma. Véleményünk szerint ez kevés. A KISZ Központi Bizottsága, az Országos Közművelődési Tanács és a Magyar Népművelők Egyesülete komolyan foglalkozik a művelődési intézmények nyitottabbá válásával. Keresik a lehetőséget, a könyvtárak jobb kihasználására, szabadidő tartalmas eltöltésére. Sokszor nem is a feltételek hiányoznak ehhez, „csak” a rugalmasság. Ne akkor legyenek zárva a művelődési intézmények, amikor a dolgozó és tanuló fiatalok, felnőttek ráérnek. Cserteg István a tatabányai amatőr ifjúsági klub vezetője