Dolgozók Lapja, 1984. augusztus (39. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-19 / 195. szám

Kitüntetettek Az alkotmány napja alkalmából számos közmű­velődési dolgozó vethetett át kitüntetést kiemelkedő tevékenységéért. Móra Ferenc-díj: dr. Horváth István igazgató, Esztergom, Balassa Bálint Múzeum, Komárom megyei Tanács Művészeti Díja: Szlá­­vikné Győrfy Klára vezető szakfelügyelő (Széchenyi Általános Iskola, Tatabánya), Kondor Ferenc tanár, (Állami Zeneiskola, Oroszlány), Payer István fő­­szerkesztő, (Új Forrás Szerkesztősége, Tatabánya). Szocialista Kultúráért: Kovács Istvánná szakelő­adó, (Komárom megyei Művelődési Központ, Tata), Lajos László igazgatóhelyettes, (József A. megyei Könyvtár, Tatabánya), Halmosi József­né könyvtáros, csoportvezető, (József A. megyei Könyvtár, Tatabá­nya), Oroszné Cigány Erzsébet tanár, irodalmiszín­­pad-vezető, (Árpád Gimnázium és Óvónői Szakkö­zépiskola, Tatabánya), Saltzer Géza tan­ár, kórusve­zető, (Árpád Gimnázium és Óvónői Szakközépisko­la, Tatabánya), Miszlai Lászlóné óvónő, nőklubveze­tő, (Általános Művelődési Központ, Bakonyszom­­bathely), Vinkovics László igazgatóhelyettes, könyv­tárvezető (községi könyvtár, Bakonysárkány), Tárai Dezsőné tanító, könyvtárvezető (községi könyvtár, Süttő), Kollár István diszpécser, fotóklubvezető, (La­bor MIM, Esztergom), Besey László tervező, klubta­­­­nácsvezető, (Tervező Iroda, Esztergom), Nyulász Kálmán nyugdíjas karnagy, (Esztergom), Roboz József tanácselnök, (községi tanács, Mocsa), Jano­­sitz Istvánná könyvtáros, (317. sz. Szakmunkáskép­ző Intézet, Esztergom), Kecskés László nyugdíjas, helyismereti tanácsadó, (Csokonai Művelődési Köz­pont, Komárom), dr. Kampfmüller Sándorné tanító, nőklubvezető, (Általános Iskola, Naszály), Birkás Sándor tanár, TIT tanfolyamvezető, (Eötvös J. Gim­názium, Tata), Ocskay Simon igazgatóhelyettes, (Ál­lami Zeneiskola, Oroszlány), Kasznár József zene­tanár, (Állami Zeneiskola, Oroszlány), Kaló Péter igazgatóhelyettes, (művelődési központ, Oroszlány), Sándor Mihály közműv. igazgatóhelyettes, (Általános Művelődési Központ, Bajna). Kiváló Munkáért: Éreth Elemérné műhely­veze­tő, (József A. megyei Könyvtár, Tatabánya), Tóthy Jenőné tanító, művelődésiház-vezető, (Általános Mű­velődési Központ, Bakonybánk), Horváthné Szeibel Márta zenetanár, (Állami Zeneiskola, Tatabánya), Frankó Józsefné hivatalsegéd, (Puskin Művelődési Központ, Tatabánya), Szeidl Rezsőné könyvtáros (városi könyvtár, Tata), Arany Zsolt szakfelügyelő, (Állami Zeneiskola, Tata), András Mihályné tanár, (Vaszary J. Általános Iskola, Tata), Slezák Józsefné tanító, bábcsoport-vezető, (Oroszlány, 3. sz. Általá­nos Iskola),­ Tebeli Rezső munkavédelmi vezető, (Ko­márom megyei Mozi­üzemi Vállalat, Tata). Hatezer éves település Koós Juditnak, a Merman Ottó­­ Múzeum régészének ve­zetésével ásatások folynak Nyékládházán. A kavicsbányá­szok bejelentése nyomán, egy hatezer éves településre és egy háromezer éves temetőre bukkantak, amelynek feltá­rását diákok segítségével végzi a régész. Az edigi munkák során egy halotti urnát, orsógombokat, színes gyöngyöket, díszített cseréptöredékeket, kőeszközöket, és egy újkőkori kemencelapot találtak. D0U30ZÓK LAPJA III. nemzetközi jazz-tábor Lelkesedésben nem volt hiány ■ „A zongorát befutja a borostyán, s a gyerekkori ház falát szétmállasztja a naplemente. És mégis, mégis szakadatlanul szemközt a leáldozó nappal mindaz, mi elmúlt, halhatatlan.!’ (Pilinszky János) Kedden este, az idei nemzetközi jazz-tábor egyik kiemelkedő mozzanataként, a tábor tanárai adtak nyilvános hangversenyt a tatabányai Népházban. A rangos eseményhez képest csekélyke számú hallga­tóság verbuválódott össze (mintegy „félszáz”), ha a hivatalból jelenlévőket, a táborlakókat leszámítjuk, még kevesebb. Lelkesedésben azonban nem volt hi­ány. A jelenlévő jazz-hívők nagy várakozással fo­gadták a különböző formációkban színre lépő nagy­szerű muzsikusokat. Elsőként a tábor művé­szeti vezetője, Gonda Já­nos és partnereként bőgen, Berkes Balázs játszottak duóban. Gonda János üd­vözlő, bevezető szavai után két nagyobb formátumú darabot szólaltattak meg. A balladai hangvételű, szonátaszerű első kompozí­ció két terjedelmes attaca (megállás nélkül) játszott formarészből állt össze. Az első „tétel” szekvenciákkal teletűzdelt téma-variáci­­ók-téma visszatérése a második egységben után egy emblematikus, magyaros motívum jelent meg, me­lyet a nagyszerűen ellen­pontozó egyre bonyolultab­bá váló kidolgozási rész végeztével, mintegy össze­foglalásképp újra megis­mételtek. A szimmetrikus nagyforma mögötti asszim­­metrikus mozgások szem­a beötlők, a formai feszítés, küzdelem mindvégig érezhető volt. A romantikus kecses témájú második duódarab, a téma bemuta­tását követő töredezett siwing-frázisai, végül bő áradású improvizáció­görgeteggé fejlődtek, s a két hangszer váltakozva, szinte egymásba simuló csúszásokkal vette, s adta át a szolisztikus szerepet. A nagy bőgőszólót kísérő, ellenpontozó, azt lereagáló piciny, de bonyolultan as­­­szimmetrikus akkord­szurkálások, majd a zon­gora felfelé törekvő, el-el­­haló, aztán egy gyönyörű ellenmozsással mégis megszülető szólója jelen­tette játékuk talán leg­szebb pillanatait. A két kamarázó muzsikus finom érzékenységgel, a harmóni­ák fűzése és az egymást követés mesteri találé­konyságával, a tudatosság végsőkig megtartó megfon­toltsággal szép példáját mutatták a duózás művé­szetének. Következett egy szextett, amelyben Egil Johansen, a svéd ütőstanár dobolt, aki nem ismeretlen a tatabá­nyai közönség előtt, hisz az előző jazz-tábor mával már hallhattuk, alkal­ta­pasztalhattuk nagyszerű működését, érezhettük egyénisége sugárzó vará­zsát. A magyar szaxofono­zás egyik legkiválóbb mű­vészegyénisége, a hosszú időt az USA-ban élt, s ha­zaérkezett Lakatos „Abla­kos" Dezső szaxofonozott, a jelenleg Jugoszláviában rádiós big band vezetőként tevékenykedő Tomsits Ru­dolf trombitán és szárny­kürtön, Szakcsi Lakatos Béla zongorán, Babos Gyu­la gitáron játszottak és is­mét Berkes Balázs dogo­zott. Három jazzstandard darabot adtak elő. Először Washington szerzeményét, az „On Green Dolphin Street” címűt, ezt követő­en a „Someday my prince will come” megnevezésűt, végül pedig a „Lover come back to me” hangjai csen­dültek fel e formáció elő­adásában.­­ Egy különlegesen szép zongora vezette swingelés­­sel kezdődött játékuk, ami­ben a kísérő dob-bőgő szekció is lehengerlően „osztott”, s csak e beveze­tő improvizáció után szó­lalt meg a téma, a fúvó­sok beléptével. Aztán „Ab­lakos” szép percei követ­keztek, őt Tomsits váltot­ta fel a páston fergetege­sen gyors, sok hangos, nagy magasságokat ost­romló, oktávugrásokkal ékes improvizációjával, majd a két fúvós szelle­mes­ „négyezésbe” kez­dett, aminek végén Egil Johansen dobszólója reali­zálódhatott. A hatásos, fi­noman érzékletes, a folya­mat leépülése irányába mozduló dobszó után már csak a téma tutti ismétlé­se maradt hátra. A Tomsits-szólóval ben­sőséges lágy tónusban in­duló második darab a ké­sőbb belépő zongorakísé­ret szokatlan szép harmo­nizációja Szakcsi jeles működését dicsérte, s ugyanígy a zongora-bőgő­dob támogatta 6/8-os töre­dezett Babos gitárszóló is, melynek találékony egy­szerűsége ragadott meg. Tomsits széles ívű impro­vizációja alatti Szakcsi-fé­­le finoman elrejtett baná­lis egyujjas skálázó vicc naevén ült. A szaxofon­szóló érdekességét fokozta, hogy a kísérő dobos nagy­szerűen lebegtette a rit­must, 6 8-ból 4/4-be, majd vissza, s­ ezt kétszer is megismételte. A harmadik szám kü­lönlegessége a nagyszerű szaxofon, trombita, gitár swing improvizációja volt. Szakcsi Lakatos Béla szóló zongoradarabjával folytatódott a koncert, me­lyet az Amerikában érke­zett Richard J. Dunscomb professzornak dedikált, aki a tábor big band gya­korlatait vezette nagy-nagy odaadással. A „Tavaszi szél vizet áraszt...” kezdetű népdalra készült variációk­ban Szakcsi minden eré­nyét megcsillogtatta. Az ördögien virtuóz, ágazóan, liánszerűen szerte­­bur­jánzó improvizatív válto­zatok között ezer színben újabb és újabb harmoni­zációban, szinte konok következetességgel tért vissza az eredeti míg végül teljesen népdal, meg­szelídülve, a semmiből való megszületése után az elmúlás csendjébe zuhan­jon végérvényesen. Az est utolsó formációja­ként az „AU Stars” trió lépett pódiumra. A mester­­kurzust vezető két világhí­rű zenész, Charlie Mariano szaxofon, fuvola, és Pege Aladár bőgőn, valamint Egil Johansen dobon különleges csemegével szolgáltak, közös improvizálós magas­a. iskoláját bemutatva. Z­ené­­lésük már minden stílus­beli kötöttség határán tuti, eklektikus,­­ forró örömet sugárzó játékuk, s a mind­untalan váratlanul is kitö­rő swingek özönében a hallgató a legmagasabb rendű jazzélvezetben része­sülhet. Róluk csak annyit, hogy Charlie Mariano a híres bostoni Berklee Schoolból került ki, ahol megannyi világhírű jazzmuzsikus vé­gezte tanulmányait, s je­lenleg is ott tanít. A ’60- as években a bőgős óriás, Charlie Mingus együttesé­ben játszott Jeroma Richardson és Jaki Guard társaságában. Többször járt már Magyarországon, s játékára hatott a magyar népzene is. Pege Aladárt nem kell bemutatni, min­denki jól ismeri munkás­ságának főbb állomásait. Jelenig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Négy kompozíciót szólal­tattak meg. Az első C. Ma­riano szerzeménye: „,Red Roon” címmel, ezt követő­en egy indián tradicionális téma került kidolgozásra, melyet ősi fuvolán játszott az amerikai művész, s kísérő bőgős az avantgarde a hangszerkezelés lehetőségét mutatta sok-sok meg. A „Tillana” indián zene után ismét Charlie Maria­no kompozíciója szólalt meg „Zena” címmel, s ek­kor kiegészült az együttes egy zongoristával, neveze­tesen Szakcsi Lakatos Bé­lával, aki nagyszerű part­nernek bizonyult. Egil Jo­hansen bámulatos, fő” cintányérjátéka, „ének­Pege fantasztikusan virtuóz vo­nós szólója, Mariano im­­pulzív szaxofonozása és Szakcsi alkalmazkodó, elő­revivő zongorázása folytán nagyszerű összmunkát hallhattunk. A pontot az „i”-re, az ismert trió felállásban ját­szó combó Pege szerzemé­nyével, a „Hullámvasút” című közismert, már Tata­bányán korábban is sikert aratott művel tették, mely­nek elsöprő lendületű elő­adása sokáig emlékezetes marad. — moll — Kenyér Ma új kenyér került / az asztalomra Most szegtük meg. / Még párolog. Meleg . . . Az alkotmány, s a ke­nyér ünnepe alkalmából Kuczka Péter egyik ver­séből idézünk; folytatása a vízszintes 3. és függőleges 1. számú sorokban. VÍZSZINTES: 1. Időmeghatá­rozás. 3. A versidézet első foly­tatása, (Zárt betűk: A, G, M.). 14. Hegység Spanyolországban. 15. Dimitar Dimov szovjet író regénye. 16. Indulatszó. 17. Bíz­tatás. 18. Görög betű, de óra­márka is. 19. Ebben a várbör­tönben raboskodott Edmond Dantes. 20. Társa, rövidítve. 22. Birma, hajdani királyság tel­jesen elpusztult fővárosa Indiá­ban. 24. A Száva mellékvize Ju­goszláviában. 25. A kapa társa. 26. Kópiája, de orosz női név is. 27. Máshollét igazolása. >• Gyógyhatású anyag. 30. Az Ar­­­no mellékvize. 32. ... Kok, ne­ves holland úszónő. 34. Az ENSZ nemzetközi rövidítése. 35. A 17. számú sor vége. 36. Ope­rálókés. 38. A jelzett személy előtti helyre. 40. Omszk folyó­ja. 41. Schubert egyfelvonásos operája. 43. Kettős betű. 45. Mátka. 46..............halála az okos­­­­kodás” (Madách). 47. Súlyarány rövidítése. 48. Kohászati köz­pont. 50. A 37. számú sor for­dítottja. 51. Ütlegel. 52. A ,,Tíz nap, amely megrengette a vilá­got” című híres mű amerikai írója (John, 1887—92.) . 53. Ru­dasra állított szalmatetejű szé­naszín. 55. Göb, csomó. 56. Fo­hász. 57. CENTO páratlan betűi. 58. . . . Bull, neves norvég he­­­gedűművész, Liszt Ferenc kor­társa. 60. Labdarúgó trófea. 61. Személyes névmás. 62. A „Bu­borékok” című színmű szer­zője (Gergely.) 63. ,, . . . mode” (divat szerint). 65. Egyforma betűk. 66. Folyó Dél-Amerik­a északi részén. 68. Karinthy Frigyes jelenete. FÜGGŐLEGES: 1. A versidé­zet befejező része (Zárt betűk: 5, K, A, T.). 2. Borfajta. 3. Ki­ejtett betű. 4. Mint a 45. számú sor. 5. Észak-európai főváros. 6. Drámai szende. 7. Indiai lé­gitársaság. 8. Az ebbe sütött pogácsákkal a népmesékben találkozhatunk. 9. Paradicsomi. 10. A hindu filozófia egyik rendszere. 11. Most már értem. 12. Zsák belseje! 13. Közös megegyezéssel. 21. A filmek fényérzékenységének mérték­­egysége. 23. Formai. 25. Porté­ka. 28. Itthon. 31. Indiai nők vállon átvetett és csípő köré tekert öltözéke. 33. Főleg bé­lésanyagnak használt, vékony, fényes pamutszövet. 36. Sah betűi. 37. A Tisza mellékvize. 38. ... Stignani, neves olasz operaénekesnő. 39. Felfog. 42. Modern könyvelés. 44. Az 1848- as szabadságharc egyik veze­tője, miniszterelnök, belügymi­niszter (Bertalan). 47. Egyik irányba sem. 49. Móricz Zsig­­mond „Betyár” című regényé­nek nőalakja. 50. „Reszket... mert madárka szállott rá ... ” (Petőfi.). 51. Fekete István írá­sa egy rókáról. 53. Fatia Neg­­ra szerelme Jókai: Szegény gazdagok című regényében. 54. Lent. 57. Kárpát-ukrajnai vá­ros, határállomás. 59. Férfinév. 62. A szén, nitrogén és az itt­­rium vegyjele. 64. Északi fér­finév. 67. Határrag. 68. Minél több van belőle, annál jobb. 69. A csodák csodája. Beküldendő: a versidézet. E. B. jz írás Balázs Béláról a Szovjet Irodalom új számában A Szovjet augusztusi száma Irodalom válo­gatást közöl Irina Raksa novelláiból. Az olvasók megtalál­ják a folyóiratban Va­­szil Bikov, és Ahmedban A váltóbot, Abu-Ba­­har, darg nemzetiségű író, Anyám, gyújtsd meg a napot! című el­beszélését is. Otia lo­­szeliani grúz író, Ketten a szigeten című regé­nyének részlete egészí­ti ki a prózai rovatot. Jav A Líra rovat Vjacsesz­ Kuprijanov költe­ményeiből ad válogatást. Verseit Rab Zsuzsa és Veres Miklós fordította. A Szovjet Irodalom külön rovattal­­ emléke­zik meg a Szovjet Író­szövetség megalakulá­sának ötvenedik év­fordulójáról. . Ugyan­csak megemlékezést közöl a folyóirat Balázs Béla születésének száza­dik évfordulója alkal­mából. 1984. augusztus 19., vasárnap

Next