Dolgozók Lapja, 1984. szeptember (39. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
Kisplasztikák Kiállítás-díjas munka Bettan Lavier (francia): Festmény című alkotása, amely modern festészet „vizualitását” emeli át térformává A budapesti Műcsarnok előtt és bent a kiállítótermekben mintha több volna az érdeklődő látogatók között a fiatal. A kisplasztika régóta „kísérletező műfaj”, s talán természetes is, hogy éppen a fiatalok érdeklődjenek a hagyományostól leginkább elszakadó képzőművészeti ág új eredményei iránt. 1971 óta rendeznek nemzetközi kisplasztikai kiállítást Budapesten — korábban kétévenként, az utóbbi időben háromévenként adhatnak összegezést arról, merre tart a kisplasztika a vizuális formanyelv átalakításában. Persze egyetlen kiállítás — bármilyen gazdag is az anyag — csak keresztmetszetet adhat, megjeleníthet, felerősíthet tendenciákat, törekvéseket. Ezúttal négy földrész 26 országából csaknem száz alkotó több mint 350 műve szerepel a kiállításon — méghozzá sajátos elrendezésben: hasonló stílust, tendenciát képviselő alkotások kerültek egymás mellé. Részben persze ez „nemzeti keretet” is jelent, mert például a holland, a norvég, az amerikai, a francia kisplasztikai kísérletek mintha azonos irányba haladnának — a valóság jelképi átírása felé. A hagyományokhoz kapcsolódik a szovjet, a csehszlovák szobrászok anyaga — a hagyomány és az új sajátos szintézisére képes a japán, a kínai művészet, és eleven színt jelentenek ebben a nemzetközi keretben a magyar alkotók törekvései is. Érdekes, miként jelenik meg a legstilizáltabb, legelvontabb kisplasztikai formavilágban is a nemzeti jelleg, a nemzeti karakter — és ez azt jelzi, bármilyen abszurd irányba haladjon is a művészet, hogy életképes maradjon, meg kell őriznie — megszüntetve, megtagadva újra kell teremtenie — a hagyományokat. . . A kiállítás egésze jó példa erre — és mintha a díjakkal is ezt a törekvést ismerték volna el. — g — A jelképiség az ereje Bakos Ildikó (magyar) Zsidó menyasszony című kisplasztikájának, amely ugyancsak Kiállítás-díjat kapott Az NDK-beli művész, Dietrich Nitzsche Memento című parabolisztikus motívuma is jól jelzi, milyen irányban halad a kisplasztika Színházi bemutatók ------------------ az évad budapesti premier naptárából Kertész Ákos. ____________ Sárospataky István. Két új magyar mű, amelynek bemutatója — szeptember 14-én — egybeesett Budapest színházi szezonjának kezdetével. Mindkét színmű a Várszínházban került a közönség elé, mégpedig egymást követő napokon. Kertész Ákos már sikert aratott kisregényét, a Családi ház mandzárddal című történetét írta át színpadra. Ugyancsak a Várszínház tűzte műsorra Sárospataky István Teakúra című tragikus komédiáját, amely két parádés szerepet kínál Lukács Margitnak és a Nemzeti Színház új tagjának, Szemes Marinak. Magyar mű a Nemzeti Színház évadnyitó darabja. Freud, avagy az is, mégpedig Hubay Miklós álomfejtő álma színműve. A szeptember 21-én közönség elé került darabot tavaly nyáron a Gyulai Várszínház Különös nyáréjszaka címmel előadta, de azóta a szerző átdolgozta, és új címet választott történetének, amelynek hőse a nácizmus elől menekülő 80 éves Freud, aki vonattal Londonba utazik. Álmot lát, és álmában találkozik a rég halott császárral, Ferenc Józseffel. A groteszk színmű Sík Ferenc rendezésében kerül bemutatásra. Freudot Darvas Iván alakítja, aki mint ismeretes, az elmúlt szezonban megvált a Vígszínháztól, de a Nemzeti Színházhoz csak erre a szerepre szerződött. Ferenc József alakját Kállai Ferenc kelti életre. Új magyar mű lesz a Nemzeti Színház következő, november 3-i bemutatója is. Vámos László állítja színpadra Páskándi Gézának, a szegedi nagy árvíz idején játszódó, A szélmalom lakói című darabját, a főbb szerepekben Sinkovits Imrével, Hámori Ildikóval, Oszter Sándorral, a betegségéből felépült Agárdi Gáborral, és a társulat új tagjával, Béres Ilonával. A Nemzeti Színházban már kialakult az évad második felének programja is. A jövő év elején ismét rendez a népszerű színész, Gábor Miklós, aki ezúttal G. B. Shaw egyik legjobb darabját, a Tanner John zasságát viszi színpadra. A címszerepet hafriss diplomás Hirtling Istvánra bízta. Március első napján tűzik műsorra Gorkij drámáját, a Jegor Bulicsov és a többieket. A darab főhősét Kállai Ferenc alakítja, aki néhány éve már életre keltette Jegor Bulicsovot egy nagy sikerű televíziós játékban. A színész ezért az alakításáért nyerte el a veszprémi tévétalálkozó legjobb férfialakításáért járó díjat. A premierek sorát Victor Hugó örökzöld romantikus története, A királyasszony lovagja követi, amelyet Kalocsay Miklóssal a címszerepben április 5-én mutatnak be. A szezon utolsó bemutatója Arisztophanész komédiája lesz, a Lysistraté, Esztergályos Cecíliával a főszerepben. A Nemzeti Színház művészei novemberben a Várszínházban Dürrenmatt János király című darabját mutatják be. Ezt a színművet Kerényi Imre rendezi, aki tavaly már Színház- és Filmművészeti Főiskolán is szína padra vitte, nagy sikerrel. Az előadás közreműködői ennek a vizsgaelőadásnak a főiskolás résztvevői, valamint Vass Éva, Esztergályos Cecília és Bubik István. Az év végén kerül színre Moliére komédiája, a Tartuffe, Szinetár Miklós vendégrendezésében. Szokatlan szereposztás, hogy a vígjáték főhősét egy fiatal színész játssza, Bubik István. Premierrel nyitja — betegség miatt a tervezettnél később — szezonját a Vígszínház, mégpedig Shakespeare II. Richard című drámájával, a címszerepben Gálffi Lászlóval. A következő premierre november 16-án kerül sor, Garas Dezsővel a főszerepben Tankred Dorst Merlin című darabját viszik színpadra. A pesti Színház szeptember 28-án tartja első premierjét Marsha Norman amerikai szerző tavaly drámai Pulitzer-díjat nyert darabjából, amelynek címe: Jóccakát, anya! A darab fiatalabb hősnője, akit Kútvölgyi Erzsébet kelt életre, egy békés szombat estén bejelenti anyjának, hogy öngyilkos lesz. A történet, mint ezt egyik külföldi kritikus írja. ..Voltaképpen egyetlen elnyújtott haláljelenet, a hosszú agónia, amely elkerülhetetlenül beletorkollik a végzetes cselekedetbe ..." Az anya szerepét Tábori Nóra alakítja. Itt kerül színre november 23-án Mrozek, a világ több színpadán már sikert aratott műve, a Tangó, parádés szereposztásban. A néző számára ritka alkalom, egy színpadon láthatja a 85 éves Páger Antalt, valamint Gobbi Hildát, Rutkai Évát, Darvas Ivánt, Szilágyi Tibort és Gálffi Lászlót. A Madách Színház első premierjére november 30-án kerül sor Arthur Miller Salemi boszorkányok című színművével. A történet nem ismeretlen a közönség előtt, hiszen szerepelt már a Nemzeti és a József Attila Színház műsorán. A főbb szerepeket a társulat két új tagja, Moór Mariann Gábor alakítja. Kamaraszínházuk és Koncz műsora november 2-án egy már nagy sikert aratott produkcióval bővül. Huszti Péter rendezésében Szentendrén, a Nosztalgia Kávéházban mutatták be G. B. Shaw kétszemélyes darabját az író és szerelme, a nagy színésznő közötti levelezésről, a Kedves hazugot. Több alkalommal előadták Tolnay Klári és Mensáros László felléptével a Pesti Vigadóban is, és most beköltöznek a Madách Kamaraszínházba. Az első bemutatót december 7-én tartják Gorkij Kispolgárok című drámájával, a főbb szerepekben Huszti Péterrel, Kiss Marival és Haumann Péterrel. tart november 23-án a Thália Színház, Szilágy Városliget című gyi György Volt egyszer darabjából. földön, a József Attila Színházban Angyalpedig október 20-án lesz Bródy Sándor Tanítónő című színművének bemutatója, a címszerepben Szerencsi Évával. Az angyalföldi társulat a szezonban új játszóhelyet avat, november 7-től a Magyar Néphadsereg Tiszti Házában is tartanak előadásokat. Itt mutatják be Borisz Vasziljev Csendesek a hajnalok című színművét. I. E. Ősbemutatót 1984. szeptember 29., szombat Ablakodon benézett sokszor a halál, de nem mert ágyadra ülni, mert ott ültem én... - elolvasta egyszer, kétszer. Lángolt az arca. Nekem írta, rólam írta. Mintha én lennék ő, akit... „Ablakodon benézett sokszor a halál ..." Hát persze. Amikor súlyos betegen feküdt napokon át. A láztól cserepes lett az ajka, kortyonként itatgatta vele a teát, s mikor a hideg borogatást a mellére rakta, reszketeg kezével megfogta a kezét. — Mária — suttogta. — Meg fog gyógyulni a mérnök úr — mondta a nővér, és a hideg víztől hűvös tenyerét ráborította a beteg ember homlokára. A főnővér hivatta. Kövérkés, kopaszodó férfi ült az irodában. — Nálad volt a Gaál bácsi ugye? — Igen nálam. — A fia vagyok — mondta az idegen férfi és bemutatkozott Máriának. — A nővér szó nélkül átment a saját szobájába, kis idő múlva hozta az elhunyt személyi iratait. A takarékbetétkönyvet, amelyben tizenötezer forintot őrizgetett idős Gaál Imre. — Tessék — mondta összehúzott szemekkel, és szó nélkül kiment az irodából. Aztán jöttek a többiek. — Valamije csak volt az anyámnak — mondta kihívóan egy festett ajkú nő. Pósfai János: Mondd meg, jól csináltam? — Olyan jó, maga olyan jó — súgta, és meg akarta csókolni a kezét. — ....... benézett sokszor a halál, de nem mert ágyadra ülni, mert ott ültem én". Éjjel is gyakran benyitott a betegszobába, odament hozzá, megfogta a pulzusát, elidőzött egy kicsit a beteg ágya szélén, aki talán nem is aludt, talán ébren virrasztott, és ilyesmin töprengett, amit másnap remegő kézzel papírra vetett. Két nappal később meghalt. A nővér vállát rázta a sírás, a halál erősebb volt nála. Hiába ült az ágya szélén . . . Sokáig gondolt a mérnök úrra, aki finom modorával arcának lágy vonásaival úgy vonult be közéjük, hogy az otthon lakói kivétel nélkül rajongtak érte. A kőfalig futó árnyas park elrejtette őket a világ szeme elől. A kerítésen túl sínpár szaladt a végtelenbe, időnként elcsattogott rajta egy-egy vonat, s úgy hallatszott, mintha a szemközti , hegy és az intézet között elnyelte volna a föld. Napsütésben kiültek a parkba. Tavasszal az apró bogarakat, ősszel a porosodó lombokat figyelték. S mikor már az utolsó fagyai is levetkőzött, elnéptelenedtek a padok. Sétálni azonban még ezután is lejártak a kertbe, akkor is, amikor hóbundába bújt a világ. A gyermek- és a fiatalévek apró szilánkjaiból rakosgatták össze történeteiket. Mária tudott róluk legtöbbet, neki mindent elmondtak. Mintha megérezték volna, hogy másképpen ragaszkodik hozzájuk Súlyos kölönctől szabadultak, valahányszor kibeszélgették magukat. Fontoskodva emlékeztek. — Bizony, Mária nővér, ilyen volt az életem Aztán öregségemre ide kerültem . . . Panzióban az öregurak élete sem volt különb az övékénél. Maguk is tudták, mégis mindig fojtogatta őket Többségük csak visszanézni tudott valami. Som bácsi volt talán az egyedüli kivétel, akinek gyára volt valaha Lőrincen. Soha nem panaszkodott, mindig elégedetten dicsérte az otthont, mint aki világéletében arra vágyott, hogy ilyen környezetben élhesse öreg napjait. Som bácsi nevezte el Máriát anyanővérnek. — Magácska olyan itt köztünk, mintha az édesanyánk lenne — mondta Máriának, aki sokkal inkább a lánya lehetett volna. Derültek rajta. Szerették Máriát, pedig ritkán ült derű az arcán. Inkább valami ^omorkás harag felhőzte mindig. Aki csak felületesen ismerte, azt gondolhatta róla, hogy haragszik. Keskeny arcából aprón villantak a szemek, sasorra kemény, szigorú gyermekéveket sejtetett, s a homlokán egy-két gyűrődés mindig látszott a fehér fityula alatt. De amikor megszólalt, felrepedt a szigorúság burka, s egyszeriben oldódni kezdtek. A főnővérrel, aki jóval fiatalabb volt Máriánál, arról beszélgettek egyszer, melyikük üt majd hasonló sorsra. — Te még itt leszel, amikor én majd bevonulok az otthonba — mondta Mária. — Ne félj, nagyon fogok vigyázni rád — felelte a főnővér és nevettek rajta. Mária senkit nem különböztetett meg a gondozottak közül. Egyformán szerette őket. De ha némelyikük elernyedt, órákig elüldögélt az ágyuk szélén, vagy kint a kertben, a levelüket hullató fák alatt hallgatta a történeteiket. Eszébe jutottak a saját szülei, akik ugyan már nem éltek, de akiket nem adott volna soha szociális otthonba. Pedig ő is tudta, hogy az életük itt szinte gondtalan. Ételük, italuk bőséges, puha párna a fejük alja. És mégse. — Elvinném, hiszen nincs tőle más emlékem. Egy másik szinte ujjongott: — Je, honnan volt ennyi pénze az öregnek? Máriát égették ezek a furcsa fohászok. A legtöbbjüket soha nem látta. Míg élt a hozzátartozójuk, nem jutott eszükbe eljönni hozzá. Karácsony táján valakitől egy doboz desszertet kapott. Mária becsempészte Nusi néni párnája alá. — A fia küldte egy ismerősével — hazudta neki. — Eljött volna meglátogatni, de vidékre kellett utaznia — Jaj, a Józsim—hálálkodott Nusi néni. — Ugye, milyen rendes az én Józsi fiam? — A Józsi nagyon rendes — felelte Mária, és csöndben betette az ajtót. Egy napon újra hívatták. Egy fiatal lány kereste be.— Pék József lánya vagyok mutatkozott — Pék bácsié? csodálkozott Mária. — Igen, azé — Úgy tudtam senkije nincs. — Tetszik tudni a nevelt lánya vagyok. — Vagy úgy! Érdekes, soha nem emlegette magát. — Mikor férjhez mentem, megharagudott rám. De én nem mondta a lány — és lebiggyesztette ajkát. — Meg akartam látogatni többször, de valami mindig közbejött. — Hát igen — felelte Mária. — És most ? — Tetszik tudni, meghalt. — Tudom. — Azért jöttem magához, hogy igazolja. — Hogy meghalt? — Nem. — Azt hogy a nevelőapám volt. Mária meghökkent. — Ezt kellene igazolnom? — Tetszik tudni, a bíróság igazolást kér, hogy rendszeresen látogattam a nevelőapámat. A hagyaték miatt kell a papír . A keskeny arc megrándult. A szikár öregúr kopogós botjával mintha kilépett volna a kartonfüggöny mögül. — Ezt igazoljam? — kérdezte a nővér. — Igen, ezt kellene igazolni. Csak néhány sorban. — De hiszen én soha nem láttam magát. Nem ismerem, öt éven keresztül egyetlen egyszer sem jött el ide. Vagy mondjam azt, hogy jött? — Hát szóval . . . Valami ilyesmit kér a bíróság. — Nem — mondta szigorúan a nővér. — Tőlem ilyen igazolást ne kérjen. Ha azt kellene kiállítanom valamiféle bíróságnak, hogy a gyerekek nem törődnek a szüleikkel, akkor is haboznék. Pedig igazat szólnék. Tisztelet a kivételnek, de én itt csak azt igazolom, amit látok. Érti? Érti ezt? Fenyegető elszántság volt a hangjában. — Jöjjön el ide egyszer, nézze meg, remegve nézik a kiskaput szombatonként. Így nézte a maga állítólagos nevelőapja is mindig. Várta magát a Pék bácsi, de maga nem jött. lány kiszaladt a szobából, becsapta az ajtót. Mária lesújtva, megbántottan állt egy darabig. Érezte, hogy befelé folynak a könnyei. A főnővér nyitott rá. — Mondd meg, legalább te mondd meg, jól csináltam? — kérdezte fakó hangon. — Kár volt — felelte a főnővér — Ettől még nem változik meg a világ. Egy papírt adott át Máriának, az igazolás másolatát. — Majd csatold Pék József irataihoz... A DOLGOZÓK •* i