Dolgozók Lapja, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-01 / 205. szám
Száznegyven éve kezdődött a Tisza szabályozása „A Tisza völgyében temérdek a lappangó kincs" Széchenyi István írta le a címadó sort, s természetesen nem ásványkincsekre gondolt. A következő mondatában utal álmára: „miként ott nemcsak javítások, hanem egészen új teremtések is léphetnek életbe.” Széchenyi és a reformnemzedék múlt század közepi elképzelése három pilléren nyugodott. Az első és a legfontosabb feladat: a Tisza szabályozása. Az akkori gazdasági és technikai viszonyok mellett — a „gép” a több tízezer kubikos volt — a gigantikus első lépcső után következett volna a második: a belvízrendezés. Ez az ártéri területek lecsapolását jelentette, mai szakszóval a talajvíz-gazdálkodást. Amikor az első két lépcső , a folyalmszabályozás és az ártéri területek lecsapolása elkészül, következik a befejező szakasz,az öntözőcsatornák megépítése. Ekkor kerül sor a nagy álom megvalósulására, a Tisza-völgy temérdek lappangó kincsének kiaknázására. Most, amikor a tikkasztó aszály heteit éljük, s akár a televízió képernyőjén, akár a valóságban a Duna-Tisza-öközének látjuk kiszáradt földjeit, azt, hogy a téeszek már néhol vágják a semmire sem jó kukoricát, elgondolkodhatunk azon, hogy Széchenyi álma — ami nem délibábos elképzelések színes halmaza — még ma sem valósult meg teljességében. Más szóval: adósai vagyunk a „legnagyobb magyarnak.” „Két hatalom versenge soká e róna bírásán: Emberi szorgalom és a vizek őseleme. Széchenyi lett a bíró, a Tiszát medrébe szorító Szózata, s a nagy térem szabad, s újra mienk. Szász Károly e négy sora olvasható azon az emlékművön, amely Széchenyi István emlékeztet. első kapavágására A Tiszadob melletti urkomi magaslaton áll a kőobeliszk, utalva. 1846. augusztus 26-ra, amikor a gróf, mérnök urak kíséretében, és a hölgykoszorú tapsától kitüntetve, az Országgyűlés határozatával a zsebében, kapáját a földbe vágta. A korabeli feljegyzések ugyan szólnak a „pórnépről”, nem de a környező falvak lakói biztosan tudtak a nagy tervről. Talán kételkedtek benne, hogy a grófi kapavágás valamit is változtat az ősi folyón, amely olyan kiszámíthatatlan volt, és annyira kegyetlen, mint saját életük. A történelmi kapavágás pillanatában mintegy 25 ezer négyzetkilométeren terült szét a folyó vize. Feljegyezték, hogy az ártér például a Hortobágyon hetven kilométer szélességet is elért. A Nagy-Sárréten át — mely évszázadokig búvóhelye volt a szegénylegényeknek — a Tisza közvetlenül kapcsolódott a Körösök kiöntéseihez. A folyó áradása évente 160—180 napig tartott, s ezekben az időszakokban mocsártenger vol a Tisza mentén. A gabonát sokszor az áradás aratta le. A „morbus Hungaricus” — a magyar halálos betegség — ezekben az évtizedekben nem a tbc volt, hanem malária. A Tisza-menti falavak kútjai fertőzöttek voltak, s már II. Rákóczi Ferenc feljegyezte, hogy amikor a szegedi csata után merített a „szőke Tisza” vizéből, az sáros és zavaros volt. Mit tehetett itt egy gróf, ha még oly gazdag is — egy szál kapával? Széchenyi tudta, hogy az egész nemzet összefogására van szükség — ami akkor elsősorban a liberális nemességet jelentette. A reformnemzedék egyik legkiemelkedőbb alakja, Vásárhelyi Pál készítette el a Tisza szabályozásának tervét. Abból indult ki, hogy a folyó kilométerenkénti esése alig több három centiméternél, ezért egy-egy áradás nagyon lassan vonul le a folyón. A Szamos torkolatától Szegedig az árhullám 50—60 nap alatt ért le. Az esést Vásárhelyi úgy akarta növelni, hogy a Tiszabecs és a torkolat közötti, eredetileg 1214 kilométeres kanyargós utat 140 átvágással 761 kilométerre rövidíti. Ezzel a kilométerenkénti esés korábbi kétszerese lett volana. Az árvíz megakadályozására Vásárhelyi 300—1001 méterenként gátakat tervezett. A sors kegyetlen játéka: Vásárhelyi éppen a terveit ismertette, amikor rosszul lett és meghalt. Az Országgyűlés Paleocapát, a Pó szabályozását végző mérnököt bízta a munka folytatásával, meg Az olasz mérnök módosított az eredeti elképzeléseken. A Tisza szabályozása nagyon lassan halad,. Csak a századfordulón be — jól-rosszul fejeződött Mégis megépült négyezer kilométernyi árvízvédelem töltés, eltűnt a malária a Tisza-menti falvakból, s ? ezer négyzetkilométerre több lett a mezőgazdaságilag hasznosítható terület. Széchenyi álma a mocsárlecsapolásokról csak századunkban valósult meg s a harmadik lépcső, az öntözőcsatornákkal átszelt Alföld képe még várat magára. A régi rómaiak a folyót Pathiosnak — kanyargósnak — nevezték. Mi inkább szelídként emlegetjük, gondolva a legnagyobb magyarra, aki 140 éve azt a bizonyos kapavágást megtette. Ezer kilométer — két keréken Harmincnyolc éves — ebből akár tízet le is tagadhatna —, állampolgársága francia, nős, két „majdnem” felnőtt lány apja, Strasbourg és Saverne között, egy 2500 lelket számláló kis faluban lakik. Szakmája hegesztő, egy helybeli kisüzemben dolgozik. Családi háza, autója van, hobbija a fotózás — igazi szenvedélye azonban a kerékpár. Bernard Gantzer — magyarországi ismerősei bíztatására — gondolt egyet, s nyeregbe szállt. Augusztus első napjaiban pontosan 1178 kilométert „tekert”, és néhány napot Tatabányán töltött. — Három hetet szántam a „vállalkozásra”. A látnivalók és a könnyebb terepviszonyok miatt a Dunavölgyét választottam, így is egy hétig tartott, míg elértem a magyar határt Hegyeshalomnál. A vámőrök nagyon kedvesek voltak! Inkább a kerékpáromra, mint a csomagjaimra voltak kíváncsiak! — Magyarországon még nem túl sokan vállalkoznának ilyen hosszú útra. Az ön hazájában népszerű a kerékpározás? — Mindenütt megbámulják, aki egy jól „felmálházott” kerékpárral vág neki az útnak. Amikor egy-egy városkában pihenőt tartottam, réshez vagy épp a sátorrekészülődtem, az NSZK-ban és Ausztriában is körülvettek a kíváncsiskodók. Nálunk és az NSZK- ban azonban mintha jobban megbecsülnék a kerékpárosokat: sok a kijelölt bicikliút, így biztonságosabb autósnak, kerékpárosnak egyaránt. Egyébként az első magyar, akivel találkoztam Ausztriában, a magyar határ előtt pár kilométerrel, szintén kerékpáros volt. Párizsba tartott. A nyelvi nehézségek ellenére jól megértettük egymást, hiszen ugyanaz Franciaországban a hobbink! csak az utóbbi években vált igazán népszerűvé a kerékpározás. Külön szervezetük is van, a Francia Kerékpárosok Szövetsége. Én is tagja vagyok. — Mit jelent a szövetséghez tartozás? — A szervezet elsősorban a kerékpárosok érdekvédelmével foglalkozik, például szorgalmazza újabb kerékpárutak építését. Ezenkívül találkozókat, szervez, kiadványokat túrákat bocsát ki. Ebben akadtam egy párizsi cég hirdetésére, és náluk készíttettem azt a kerékpárt, amellyel erre az útra is vállalkoztam. Van rajta speciális váltó, sebességmérő, kilométerszámláló. Igaz, az öt táskatartót már utólag szereltem fel. Az árán a kollégáim is elcsodálkoztak, sokallták a 7700 frankot. De azt hiszem, a hobbijára mindenki szívesen áldoz ... — Korábban is kerekezett már ennyit egyhuzamban? — Természetesen, tavaly például a nagyobbik lányommal és barátjával Görögországba készültünk, de csak Jugoszláviáig jutottunk. Az idén hallani sem akartak a kerékpárról. Csak indulás előtt jegyezte meg a lányom, már megbánta, hogy mégsem jön velem. Igaz, most megpályázott egy állást a postánál, s készülnie kell, ha nem akar munka nélkül maradni. — Említette, hogy van gépkocsija is. Autóval nem kényelmesebb? — Feltétlenül, kerékpárosként azonban sokkal több az élményem. Rengeteget fotózom, sok emberrel beszélgetek útközben, és én is örülök, ha engem megszólítanak. Magyarországon például egy biciklis már elhaladt mellettem, amikor visszafordult és beszélgetni kezdtünk. Néhány perc múlva együtt kóláztunk egy franciául tudó ismerősének társaságában. — Milyen benyomásai vannak Magyarországról? — Az itt eltöltött néhány nap alatt kellemesen hatott rám az emberek kedvessége, közvetlensége. Sosem felejtem el például azt a két idős hölgyet, akiknél egy éjszakát töltöttem Levélen. A másnapi indulás előtt kiadós reggelivel vendégeltek meg. A Feketeerdőben a német házigazda a kávéért is igencsak borsos árat számított fel, neki ez üzlet! Ausztriában egy kávé annyiba került, hogy az árából Magyarországon meg is vacsorázhattam ... Jól boldogultam a német nyelvtudásommal is. Elzászból származom, ahol még mindig gyakrabban hallani német szót, mint franciát... A pár nap azonban arra mindenképpen elegendő volt, hogy egybevessem, mi a különbség a francia, és a híres magyar konyha között! (Veizer Tamás) Töprengető Három osztálya van az embereknek: jóllakottak, éhesek és tehetetlenek. (Feuchtwanger) * Az embereket csak az tartja fönn, hogy rosszul értik azt a keveset, amit megértenek. A tudatlanság és tévedés oly szükséges az élethez, mint a kenyér és a víz. A társadalomban az intelligenciának csak rendkívül ritkának és gyöngének szabad lennie, hogy ártalmatlan maradjon ... Föl kell ismerni az emberiségben, hogy a maga együttességében ösztönszerűen gyűlöli az intelligenciát. Érdekeinek titokzatos és mély érzése készteti erre. (A. France) * Az intelligencia, egyetlen meghatározási módja az, ahogyan vélekedünk róla. (Asimov) -*Csak P-Z lehet elvakult, aki túlságosan biztos a dolgában ... pedig semmi sem ad akkora biztonságot és igazságot, mint a mértéktartás. (Hemingway) * Hát hagyjatok fel az okoskodással, minden dolognak oly sok színe van, hogy aki mindazt végig kevesebbet tud, mint észleli, első pillanatra, ,s határozatra lőni rá nem ér. A tett halála az okoskodás. (Madách) * (Gyűjtötte : Havasházi László) Értékítélet 1986. szeptember 1., hétfő Amerikai űrrepülőgépek: hibák és mulasztások A Kolumbia szerencséje Ha útközben kifogy az autóból a benzin, a gépkocsivezető dühös, hogy nem tankolt időben. Aztán valahogy segít magán, vagy segítenek rajta. De mi történik akkor, ha egy űrrepülőgépet kevés üzemanyaggal indítanak útjára? Ilyen nincs — gondolja az ember. Az amerikaiak azonban már ebben sem biztosak. Nemrégiben kiderült, hogy január 6-án, a Kolumbia űrrepülőgép rajtját azért állították le 31 másodperccel az indulás előtt, mert az utolsó pillanatban egy szakértő rájött: a hajtóanyag-tartályból 9 tonna üzemanyag hiányzik ... Műszaki hibára hivatkozva halasztották el a rajtot, még Bill Nelson képviselővel, az űrrepülőgép egyik utasával sem közölték az igazságot. Azt, hogy az indítószemélyzet halálosan fáradt volt, s egy álmos alkalmazott véletlenül rossz gombot nyomott meg, leengedte az üzemanyagot. A felületi hőmérsékleti adatok ellenőrzése során derült fény a tévedésre. A Challenger utasainak — 3 hét múlva — nem volt ilyen szerencséjük. Január 28-án ország-világ látta a tragédiát. Az amerikaiak még ma sem tudnak napirendre térni e katasztrófa felett. A Challenger utaskabinja a robbanás után viszonylag épségben érte az óceán felületét, csak el a vízbe csapódva szakadt szét. A kabint hetekkel a katasztrófa után megtalálták, mind a 7 áldozatot azonosítani tudták, s a roncsok közül előkerült a személyzet beszélgetését rögzítő hangszalag is. A NASA, az Amerikai Űrhajózási és Űrkutatási Hivatal szakértői azt állították, hogy a héttagú személyzet a tragikus robbanásnál azonnal életét vesztette. Éppen a közelmúltban derült ki: némelyikük még azután is élt. Reagan elnök rögtön bizottságot nevezett ki Challenger-katasztrófa okaianak kivizsgálására. A testület William Rogers volt külügyminiszter elnökletével 160 tanút hallgatott ki, 6300 NASA-okmányt nézett át, ötkötetes jelentést készített. Tizenhárom neves személyiség vett részt a munkában, köztük Charles Yeager tábornok, az első ember, aki a hangsebességnél gyorsabban repült; Neil Armstrong, az első ember, aki a Holdra lépett; Sally Ride, az első amerikai űrhajósnő; és Richard Feynman, Nobel - díjas fizikus. Feynman különnyilatkozatát a jelentéshez csatolták. A tudós hiányosságokat még keményebben bírálja, a NASA-t még jobban elmarasztalja. A jelentés megállapította, hogy a Challengert többszöri halasztás után indították útjára. Január 28-án szokatlanul hideg volt. A szakemberek éjszaka egy része tudta, hogy az illesztési pont szigetelése — az úgynevezett O-gyűrű — hidegben másként viselkedik, mint normális hőmérsékleti körülmények között. A gyártó cég nem is javasolta a repülést plusz 11 Celsiusfok alatt. A tolórakétákat gyártó Thiokol-konszern egyik mérnöke figyelmeztette a főnökét: a fagypont alatti hőmérséklet veszéllyeztetheti a Challengert. Az űrközpont képviselői ezt felesleges aggodalomnak tartották. A Challengert építő Rockwell-céget is aggasztotta a jegesedés, ez volt az első eset, hogy nem tartotta biztonságosnak Az ő jelzésüket a repülést is figyelmen kívül hagyták. Miért nem reagáltak az intő jelekre? Hiszen nyilvánvaló volt, hogy a rajt kockázatos. A bizottság szerint a döntést hozók az O- gyűrűkkel kapcsolatos problémát nem ismerték. Emberi mulasztások és műszaki hibák egyaránt szerepet játszottak e katasztrófában. A Rogers-jelentésben kihangsúlyozták, hogy az indítás eldöntésekor a jövőben az űrhajósok és konstruktőrök kapjanak naagyobb szerepet. A NASA új igazgatója, James Fletcher, aki 1971-től 1977-ig már betöltötte ezt a posztot, új űrrepülőgép építését sürgeti. Meggondolandónak tartják, hogy a jövőben utazzanak-e „magánemberek” az űrrepülőgépeken, tapasztalataik nem túl kedvezőek. Nagystílű, sci-fibe illő tervekről adnak számot az amerikai lapok. Az illúziót vesztett embereket ily módon próbálják megnyerni. Az amerikai űrkutatási program 50 évre szól, 1994-re űrállomást kívánnak létesíteni, 2005-ben rendszeres Hold-járatot terveznek, a következő 50 esztendőben gyarmatosítani kívánják a Holdat és Marsot, 2015-re a Föld és a a Mars közötti összeköttetést szeretnék rendszeresíteni, s a bolygón állandó kutatóállomást kívánnak létrehozni. Ami a jelent illeti, Michael Smith űrhajós , özvegye 15,1 millió dollárt követel férje „igazságtalan haláláért” a NASA-tól. Sally Ride, az első űrhajósnő egyelőre nem kíván repülni. Három asztronauta úgy érezte, nem érdemes évekig várni a lehetőségre — távozott. A kiképzett emberek elvesztésétől tart a NASA. A tragédia elkerülhető lett volna. Emberi mulasztások, kiküszöbölhető műszaki hibák vezettek a végzetes robbanáshoz. És sürgetés, hogy az űrrepüléseket katonai megfontolásokból sem lehet elhalasztani... JANUARY 28,1938 11:39.13 A.M. A Challenger legénysége POUACMBŐK LAPJA >