Dolgozók Lapja, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-11 / 265. szám
TV-KRÓNIKA Hol lesz? És lesz-e? A Tűz van babámtól az Elfújta a szélig Közeleg a tél, egyre hosszabbak az esték, s bizonyára sokan gondolják, kár lenne mindig otthon maradni. — A Moziüzemi Vállalat mivel készül erre az időszakra? — kérdeztem Tatán Simonná Tegelmann Ilonát, a vállalat propagandista csoportvezetőjét. — Ha a tél jön, nevezzük Téli Filmmúzeumnak azt a rendezvénysorozatunkat, melyet legnagyobb filmszínházainkban Tatabányán, Tatán, Oroszlányban, Komáromban, Esztergomban, Kisbéren indítunk. községi mozik közül a nyergesújfalui filmszínházban lesz ilyen november, december és január hónapokban. — Számíthatnak-e valamilyen különleges élményre a nézők? — Ha idősebb mozinézőkkel találkozott az ember, a legtöbbet azt hallotta, ugyan, mai filmek... bezzeg amikor Clark Gable és Vivien Leigh és Lislie Howard ... az volt a film, mit film... az mozi volt kérem . . . igazi mozi, istenem, az Elfújta a szél . . . Hát most itt van, tessék, kiadta a filmmúzeum, novembertől a Komárom megyei bemutató mozik műsorán szerepel. — Mi lehetett a titka ennek a filmnek? — A mozi hőskorában, Hollywood fénykorában készült több hasonló közönségsiker közepette, csak valahogy fülbemászóbb a címe, könnyebben megjegyezhető, a nosztalgiákra, érzelmi túlfűtöttségre hajlamos lélek könnyen beleborzong, úgy hangzik, mint általában az emlékek, amelyek megfakulva a legragyogóbbak. — Úgy tudom, jelenkori esztétikánk nem tartja haladó szellemű, s igazi művészi értéket képviselő alkotásnak. — Az eredeti regény — Margaret Mitchel ugyancsak bestseller műve — s a belőle készült film, Victor Flemming, George Cukor ... és mások alkotása, tárgykezelésében, különösen az észak-amerikai rabszolgafelszabadító háború ábrázolásában eltér a marxista történelemszemlélettől. Ugyanakkor a korfestésnek, helyzeteknek, jellemeknek olyan lenyűgöző arzenálját vonultatja fel, hogy talán nem véletlen mégsem, hogy 1940-ig az USA-ban — adataink szerint — 26 millió ember nézte meg, s 1943-ig, csak a belföldi piacon 36 millió dollár bevételt eredményezett, 1939-ben pedig az év szinte valamennyi Oscar-díját beseperte. — Remélhetőleg azóta a mi közönségünk is felnőtt a film értékeléséhez. — Reméljük, titkoljuk azt sem, noha nem mi is, még most is nyereséggel szeretnénk forgalmazni. — Mit láthatunk még a sorozatban? — Talán elég, ha Arthur Miller Love Story-ját, vagy az Óriás című filmet említem James Den-nel és Rock Hudsonnal a főszerepben. Ugyanakkor szívesen ejtenék szót egy másik vállalkozásunkról. Tatán, a városi KISZ-bizottság közreműködésével a Tó Filmszínházban, Tatabányán A Közművelődés Házában a megyei művelődési központ népművelőinek segítségével hoztunk létre filmkört. Jellegzetességük, hogy tagságukat nem alkalminak tekintjük, hanem a vállalkozó munkatársak segítségével állandósítani kívánjuk a tagságot, s a jövő évtől már ők határozhatják meg programjukat. — És addig? — Évente előtti bemutatót egy premier tervezünk számukra, fesztiváldíjas alkotásokat, filmmúzeumi filmeket, vagy olyan filmcsemegét, mint például Milos Forman: Tűz van, babám! című, még 1967-ben, Csehszlovákiában készült és azóta be nem mutatott fergeteges szatíráját. Sulyok Kálmán A tévé tél eleji hatalomátvétele megkezdődött, még nem nyárias lengeséggel fenyeget, hogy: „Jöttök ti még az én utcámba.” Itt van, fehéren-feketén, vagy színesen és még felvágósabban, mint az igazi kopogós estéken, amikor majd újból megtanulunk előle menekülni. De ez a hét most még ünnepi volt, az aktuális adások erre összpontosultak, megemlékezéseket hallhattunk, mi történt csaknem hét évtizeddel ezelőtt, és abból eredve azóta. Az esti mesében még a maci is piros zászlókat tüzögetett szét szobájában. Lehet, hogy ezzel azt az új magyar mesesorozatot akarja jóvátenni, amit szombaton is láthattunk az oroszlánszelidítőről, aki nem tud elaludni horkoló ápoltjától. Mert horkolt az istenadta Leó, remegtek a falak, és szegény idomár csak akkor nyugodott meg, amikor az elefántápoló indust még sanyarúbb helyzetben találta az álmában sivító, trombitáló ormányos mellett. Egyszóval roppant épületes mese, feltétlenül továbbadom unokáimnak, bár horkolási képességeim korántsem ilyen vizuálisak. Ám félretéve a maci zászlólengetését : ünnepi műsoradásában a tévé az idén megfontolt, következetes, de legfőképp igényesen mértéktartó volt. Nem hangzottak el félórás üdvözlőbeszédek, mégis befogadhattuk a legfontosabbakat; a híradó se volt tele díszlövésekkel, mégis tiszteleghettünk a NOSZF emlékének. És általában az egész műsor felépítése népi formát,tempós, változatos volt, szórakoztatva öltöttünAz előestén a Leningrádi kaleidoszkóp villódzó epizódokat adott egy világváros színeiből és több igazi művészi élményt, csak mit keresett Kovács Kati és Koós János riporter, Sugár András mellett? Vagyis a kaviárhoz minek a főzelék körítés? Aztán utána a Truffaut-filmen aki szerette a nőket is lehetne meditálni, hogyan (A férfi, került éppen erre az estére? De hát miért ne? Hiszen a maga nemében nagy film, gazdag tartalom- és tanulságanyaggal. A férfi és vele a nők, akik hevenyészett viszonyuk ürességét álcázva azzal ámítják magukat, hogy „szabadok akarunk maradni”. Mi a férfi és a nő kapcsolatában a „szabadság" e fennen hangoztatása? Menekülés a mélyebb, összetartóbb köteléktől, érzelmi sivárság, társadalmilag pedig a perifériára lét, üresség, szembeköpösdi a tükör előtt. Truffaut szorult könnyed szerelmek látszat-légiességét vázolta itt fel, pihés, végül is vastag, komor tussal. A hagyományos moszkvai demonstráció után hangulatosan pergett a november 7-i műsor is, délutánba ágyazva a Bán-sorozatból a Csendes otthont. Készültek nálunk csak szórakoztatásra szánt filmek is! Bugyuta történet, a régi operettszerű kópiákat idézve, az ember derül rajta vagy közben dúdolgat, aztán kész, de néha minek is több? Este a Transzszibériai expressz, szovjet kalandfilm nemzeti címkéje lehetett volna bármi. (Hogy „rímelőt” mondjak: az amerikai Orient-expressz.) Gyilkos tervek, leterített mozdonyvezető, mégis megmentett vonat, ugye ismerős? Nagyobb figyelmet érdemelt a kettesre átkapcsolva a „Farsangi éj" svájci tévéfilm, mely indulataikkal nehezen bíró, meggondolatlan fiatalokról szólt. De hát ennek — mármint a históriának — nemzeti címkéje is lehetne bármi, akár magyar. Az est (és ünnepi műsor) kiemelkedő csúcsa szerintem az „Aurora” irodalmi összeállítás volt. A felépítése, ahogy elindult Jeszenyin a tájat, hangulatot, a festőnél is színdúsabban ecsetelt képeivel és áttért Vinokurov iszonytató háború ábrázolására, közben képsorokat láttunk. Képsorokat? Inkább robbanó vakut egy-egy boldog, bárgyú, vagy szenvedő arcra, ábrándos szelíd tájra vagy testeket szaggató csatajelenetre. Nem is emlékszem, mikor láttam (ha láttam egyáltalán) a verssel, mint az élmény és gondolat esszenciális kifejezésével ennyire összhangban lévő képeket. Ami az elmondott költemények között pergett elénk, az is Jeszenyin volt, Alekszej Tolsztoj, Vinokurov, Majakovszkij. Operatőri remekmű összhatása után legfeljebb egy zokszavam lehet, az is innen kitérő, hogy mennyire egyenetlenek az orosz irodalom magyar fordításai. Még Jeszenyin tájfestésében is folt támadt vagy Vinokurov strófái egyszer láttatóan simultak, majd szenvtelenül kattogtak elő. Szemezgetve az ünnepi szabadnapok műsorából, örömmel közlöm, még, hogy Horváth István, a TBSC ökölvívója a Dobó István-emlékverseny döntőjében aranyérmet nyert, és bánatosan, hogy nem sokkal utána Schlett István kollégánk az Elmebajnokság döntőjéből „kiütötte magát „végvárak” játékában Esztergom csapata sem dicsekedhetett, talán mert túlságosan „potentátvértbe“ öltözött be. Mindez — elme vagy végvári vetézlés — azonban csak játék, komolyan nem veendő, mert minek, jön úgyis újabb. De lám, mennyire fontos mégis a világon, talán mert tiszta, könnyed mozdulataival súlyosabb csapásokat hárít el. Ezen akkor töprengtem el, amikor az 1992-es olimpiák jövendő színhelyeit néztem. Még csak nyolcvanhatban vagyunk, hol a kilencvenkettő? Közben amúgy is van még egy olimpia, a 88-as, amikor Szöul várja a világ legjobb sportolóit. A dél-koreai főváros, ahonnan talán ugyancsak a héten (vagy alig előbb) szinte csatát láthattunk a képernyőn egyetemisták és rendőrök között. A NOB azonban újból döntött, és a tévé bemutatta a ,92-es olimpia városait. A francia síkirály, Killy Albertville-t, ahol a számukra hidegebb, zártabb téli világverseny lesz, utána Barcelona, a nyári játékosok színhelye parádézott. De hogyan? A NOB döntése után a katalán főváros tereit tízezrek lepték el, hogy önfeledten ünnepeljenek. Ujjongó tömeg, hiszen egész sor rivális (világváros) felett győztek. És, hogy csaknem hat év múlva ők rendezhetik meg az olimpiát, ami már az ókorban is a béke demonstrációja volt. Fura dolog ez: a közelebbi olimpiáról, a szöuliról még tanakodunk, hogy lesz-e, az előzőkhöz hasonlóan nem bicsaklik-e meg, de már a következőt köszönti a világ. Rendezői, a barcelonaiak peddig ujjonganak. Mi ez, ha nem általános, világra zárt békevágy? És az emberiségnek a jövőbe vetett töretlen hite, még ha a feléje közeledés olykor bonyolult is. Hat év múlva spanyolföldön találkozik a sportoló ifjúság színe-java, de két év múlva vajon ott lesznek-e mind Koreában? E talány mégse csökkentheti most a barcelonaiak örömét, ők már kilencvenkettőre készülhetnek. Mert ma még oly világos, tiszta az az évszám. . . Havasházi László ! 4 LAPJA « ■ 1- i , > Búvárok Az MHSZ Kecskeméti Könnyűbúvár Klubnak lehetősége nyílt a közelmúltban arra, hogy tagjai az Adriai-tengeren csoportos merülésekben vehessenek részt. A viszonylag jó víz alatti látótávolság, a tagolt, sziklás fenék kiváló alkalmat nyújtott a víz alatti élővilággal való ismerkedésre. Két évforduló Jubilál a KPVDSZ Művelődési Ház I. Kettős évfordulót ünnepel idén a Kereskedelmi Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Művelődési Háza. Harminc éve kezdte meg működését Tatabányán a Posta utcai, mai Generál-központ épületében, s tíz éve adták át Újvárosban, a Schönherz Zoltán úton utódját, a korszerű közművelődési intézményt. Az ország második legnagyobb szakszervezetének megyei kulturális központja sajátos közművelődési feladatot tölt be. Egyrészt megyei hatáskörrel koordinálja a rendezvényeket, másrészt Tatabánya-Újváros nyugati lakókörzetének is kínál műsorokat, hasznos időtöltést. Ahogy kezdődött Nehéz időszakban nyílt meg a jogelőd ház, de azonnal művelődési népszerű lett. Mányoki László, az első igazgató, az ismeretterjesztő tevékenységre helyezte a hangsúlyt. A különböző tanfolyamokon előadásokon 1968-ban már 7300-an vettek részt. A nagyterem jó lehetőséget adott táncos összejövetelekre, kisebb színházi előadásokra. Négy év múlva rendezték meg először KPVDSZ Kulturális Nappakat, mely rövidesen megyei sorozattá bővült. Idén októberben, a 26. KPVDSZ Kulturális Napok már az egész hónapra kiterjedtek. Szérűé a megyében 58 rendezvény volt s ebből 13- nak a művelődési otthon adott helyet. Találkozók, kiállítások, élménybeszámolók, előadások, vetélkedők, megemlékezések, kirándulások, bábműsorok, múzeum-, és színházlátogatások, előadói estek, sportvetélkedők ... felsorolni, is nehéz, milyen sokrétű volt az idei program. Gyerünk a „Kisker"-be ! A kezdeteknél természetesen szerényebb volt a kínálat, bár a művelődési ház újszerű kezdeményezései sikert arattak. Szavalóverseny, fotópályázat, szakácsverseny cukrászvetélkedő követte egymást, s megszervezték az első alkotócsoportot is. A „Kör kettő" nevet kapta, és évekig működött. Költők, grafikusok, zenészek tartoztak a körbe, köréjük csoportosult a magnósok, a fotóbarátok társasága is. A közösség két alkalommal is Kiváló Ifjúsági Klub címet kapott. Az ótelepi „Kisker" művelődési otthon fogalom lett Tatabányán, a hétvégi programok egyik legkedveltebb helye. Már akkor rendszeresek voltak a tánctanfolyamok, melyekből később kinőtt az a szalontánccsoport, melynek legjobbjai a nyilvános tv-szereplésig is eljutottak. A sokféleségnek köszönhetően, sosem volt „üres" a ház. Húsz évig működött ez a közművelődési intézmény. Két további vezetője, Gabnai Irén és Mészáros József sokat tettek a fejlődésért. Közben kinőtték a kereteket, s a Generál Kereskedelmi Vállalat is igényt tartott a teljes épületre. De már épült az új ház. Nagyobb sebességgel 1976. októberében megnyitották az új intézményt. Tíz vállalattal és szövetkezettel kötöttek együttműködési szerződést. Legutóbb a Skála Sztráda lépett be az ellátók sorába. A művelődési ház céljai közöttt szerepel, hogy megfelelő kulturális lehetőségeket adjon a szomszédos szakközépiskola mintegy nyolcszáz diákjának is. A lehetőségek nőttek, a feladatok sokszorossá váltak. Külön próbatétel volt a megnyitás után, hogy akkoriban újították fel ai Népházat. Pótolva a város közművelődési térképén keletkezett átmeneti fehér foltot, sok rendezvénynek kellett helyet adni, köztük országos találkozóknak is. A tapasztalatszerzés szempontjából ez az időszak a későbbiekben hasznosnak bizonyult. 1977-től újjászerveződtek a kiscsoportok, ismét rendszeressé váltak a táncos rendezvények, kiállítások, árubemutatók, ismeretterjesztő műsorok. Az ifjúsági klub alakulásánál 200-an jöttek össze, főleg a szomszédos iskolából. A színvonalas működés eredményeként 1979- ben kiváló címet kapott klub. Skoflek István, a Tantai Herman Ottó Kör vezetője javasolta természettudományos szakkörzését. Kitűnő ötletnek szervebizonyult. A csoport is megkapta a Kiváló Szakkör címet. Klubok Diákklub, filmklub, beatklub, orosz és irodalmi szakkör .. . valahány élő igényt szolgált. Külön kell szólni a nyugdíjasokról, akik évtizedek óta kitartanak a művelődési ház mellett. A klub létszáma rövid idő alatt 200- ra nőtt. Dalkörük rendszeresen ad műsorokat és vendégszerepet más intézményekben. Otthont adtak a Magyar Eszperantók Szövetsége Tatabánya városi szervezete bábáskodása mellett működő Zamenhof-csoportnak is. Nyolc éve bővítettek házat. Ezzel lehetőség nyílt a könyvtár létesítésére. A repertoár évről évre gazdagodott. Szövőszékeket vásároltak és Nyikos Anna vezetésével elkezdődhetett a szövőkör munkája. A csoport kiállításokon is jelentkezett s elnyerte a Kiváló Szakkör címet. A táncestekből, tanfolyamokból nőtt ki a szalontánccsoport. Tagjai több országos versenyen indultak már. Az érdeklődés töretlen. Új kezdeményezés volt a nyári egész napos gyermektábor. A kísérlet jól bevált, a szakszervezethez tartozó dolgozók 6—14 éves gyermekei, mintegy harmincan, az elmúlt nyáron is jól érezték magukat. Széles alapon nyugszanak a munkahelyi kapcsolatok. A művelődési ház módszertani munkája az egész megyére kiterjed. Évente kétszer jelentetnek meg módszertani figyelőt, tájékoztatják a kollektívákat a ház terveiről, a programokról, brigádoknak ajánlást állítanak össze. Az évfordulóra ízléses kiadvány jelent meg. A szerzők, Kovácsné Hetényi Mária és Haraszti Mihály a gyakorló népművelők szemével írják meg a művelődési ház történetét, melyből kitetszenek a jövő feladatai is. Kádár Péter 1986. november 11. kedd