Dolgozók Lapja, 1986. november (41. évfolyam, 258-281. szám)
1986-11-05 / 261. szám
Egészségesek-e az iskolás korú gyerekek? Amihez nem kell sztetoszkóp... „Nem a húst kevesellem, a zsírt sokallom" Panaszkodnak a szülők: rengeteg tanulnivalója van a gyereknek, rohamléptekben haladnak a tanárok az anyagnincs idő a bevésésére. Panaszkodnak a pedagógusok: valóban feszített a munkatempó, de nem tudják a diákok jól beosztani az idejüket. Kevesebb különfoglalkozásra kellene kényszeríteni őket. Jó lenne többet törődni az iskolás gyerekekkel, akár munkáról, táplálkozásról, szórakozásról vagy családi beszélgetéseikről van szó. Fáradtak ingerültek, türelmetlenek a fiatalok — mondják. Mi erről a véleménye a gyermekorvosnak? Tud-e napi gyógyítómunkájában segíteni az iskolának, a családnak? Az általános iskolás korú gyerekek egészségügyi problémáiról, gondjairól beszélgettünk dr. Egerváry Magdolna gyermekkörzeti főorvossal. A doktornő évtizedek óta szoros munkakapcsolatban van oktatási intézményekkel. — Nincs megfelelő állóképességük az iskolába kerülő elsősöknek. Nem minden hatéves érett az iskolára. Nem is annyira szellemi képességeikkel van gond, hanem gyengék, szórakozottak, figyelmetlenek. Az óvoda játékossága után az igazi munkát megszoktatni nemcsak a tanár feladata. A rendszeres napi program megszervezésével a szülőknek kötelessége. Ezeknek a kis gyerekeknek legnagyobb megterhelés a kötöttség. A lazításra, az oldódásra a legjobb mód a testmozgás, a sportolás. Ezt mégsem vesszük komolyan, nem élünk az egyre bővülő lehetőségekkel... — A tömegkommunikációs eszközökből ismert a statisztika, mely szerint „beteges nemzet” vagyunk. Ezért az egészségügyet szokás szidni. Nagyon gyakran nem megfelelő életmód után kénytelenek az emberek orvoshoz fordulni, s ez már baj, amit meg kell előzni. Mi, orvosok ebben is szívesen segítünk tanácsainkkal. Persze az egészséges életmód kialakítása az egész társadalom feladata. Arra szoktam hivatkozni, hogy könnyebb ma például sportolás lehetőségét megteremteni, mint új orvosi rendelőt, kórházi ágyat létesíteni. Muszáj mozogni! Egy kisgyerek — pláne ha napközis — szinte reggeltől estig az iskolában tölti az idejét. Rendszerint nem azt csinálja, amihez kedve van. Sajnos, még a napköziben sem. Pedig csak ösztönzés, illetve akarat kérdése a futás, labdázás, a szabadtéri játékok. — Nem divat a reggelizés, rendszertelenül táplálkoznak az iskolások, mégis sok a kövér gyerek. — Nem is jó rendszertelenség a jellemző, hanem a már említett mozgás hiánya és a táplálkozási szokások. Miért árulnak például az iskolai büfékben szénsavas, cukros üdítőitalokat? Nem különös, hogy a mai gyerekek nem szeretik a vizet? Azért tudunk eredményről is, amikor az osztályfőnök és a szüleik megegyeztek abban, hogy nem vesznek a gyerekeknek kólát. Gyerekeink azt eszik, amit a felnőttek eléjük tesznek. Láttam már zsírban tocsogó pörköltet a tányérjukban. Ez pedig nem pénzkérdés: nem a húst kevesellem, hanem a zsírt sokallom. Finoman főzni, gusztusosan tálalni elhatározás kérdése. Sokszor dául a „minek nevezzelek” leves helyett többet érne péla gyümölcs vagy gyümöcslé. Régi rossz gyakorlat, hogy az oktatási intézmények „étkeztetői” a háromévesnek és a tizennégy évesnek is ugyanazt a mennyiségű ételadagot kínálják. Valóban sok a kövér gyerek, s tanácsadásban szinte naponta meg kell küzdeni az anyukákkal. Sok esetben ez a válasz: „Mi köze hozzá a doktornőnek, nekünk így is jó!” Mit lehet mondani ezután? Csak remélem, hogy ezek a fiatalok felnőtt korukban már csak hiúságból is vigyáznak magukra. — Reggel: korai ébredés; délelőtt: tanítás; délután: tanítás vagy orosz-, angol-, németóra, énekkar, népitánc, szakkörök; estefelé: tanulni kell. Este: pihenni, olvasni, játszani, beszélgetni... kellene. Helyette benyomják a televízió gombját, s a csemete kapcsolja ki késő este. Nem igényeljük az esti családi együttlét varázsát? — Nem általánosítanék, de sok helyütt leszoktak (vagy rá sem szoktak) a szülők arról, hogy beszélgessenek a gyerekeikkel. Alvás előtt milyen jól esne néhány dicsérő szó, a házimunka megbeszélése. Megigazítani a kicsi gyerek takaróját, egy puszit adni. Helyette az a bizonyos gomb... Az esti tévézés ebben a korban nem pihenés: gyilkosságok, embertelenségek, meg nem értett történetek kíséretében hajtja — mondhatom — nyugtalan álomra a fejét a gyerek. Aki nem tévézik, azt kinevetik: „még ezt sem nézheted...?” Ebből előbb-utóbb komoly konfliktus támad a nem tévézőben. Úgy látom, ebben az esetben vonzóbb a rossz példa, mint a jó. Most megint azt kell mondanom nem is a gyerek a hibás ... — A doktornő régóta ugyanabban a — tatabányai Killián körtéri — rendelőben dolgozik. Nem ritka, hogy volt kis betegei ma már gyerekeiket viszik vizsgálatra. Ezek az ismeretségek megkönnyítik a munkáját? — Sok esetben igen, mert alaposabban ismerem a családot. A legtöbb szülővel nincs problémám. A család nevelési elveibe, módszereibe, egyébként is nagyon nehéz beleszólni. Ha megteszem, elsősorban a gyerek érdekében. Sikerült például meggyőznöm már néhány anyukát, hogy ne vállaljon munkát azért a kevés pénzért, amit kap. Az egész család azzal spórol, ha otthon marad az édesanya. Több ideje jut magára, a szeretteire. A gyermek nevelése a legszebb hivatás, akár szülő, akár pedagógus, akár orvos gyakorolja. Nekem, mi itt orvosnak, elsősorban a gyógyítás a feladatom. Szerencsére a rendelőben is, az iskolákban is korszerű műszerekkel dolgozhatunk. Vannak problémák, amikhez nem kell sztetoszkóp, injekció, gyógyszer, csak figyelem, több türelem, megértés. Gyermekeink érdekében a szó szoros értelmében egészségesebb gondolkodásmód. Tóth Ilona DOUIOZÓK Egy emlékmű kalandregénye Elrepül-e a Turul madár? BEVEZETÉS Hat esztendeje történt, hogy akkor ötéves lányom feltekintve a gyermekszoba ablakából a Tatabánya fölé magasodó hegyre, a nagycsoportos óvodások meggyőződésével jelentette be: — Odanézz! Mindjárt elrepül a griff madár! Erős szél fújt. Az emlékmű Turul madara jól láthatóan ingadozott. ■ Mintha szárnyra kelni készülne. I. FEJEZET: A MADÁR SZÜLETÉSE A korabeli fényképen kalapos, kendős közönség áll lecövekelve a hatalmas kő talapzatra emelt bronzmadár alatt. Felirat: „Bánhidai Turul emlék. A bánhidai „Turul” Európa legnagyobb méretű emlékműve. Építve kőhegysziklán, 340 méter magasságban a tenger színe felett. Felvétetett 1907-ben az ezeréves emlékünnep alkalmából”. Mi tagadás, kicsit megkéstek a millenniumi ünnepséggel. Mentsége legyen az építőknek, hogy a szobor jórészt közadakozásból készült. Mint most a Nemzeti Színház. II. FEJEZET: MEGVETVE ÉS ELHAGYATVA A felszabadulás után a fasizmusra, klerikális reakcióra, átkos múltra, s még ki tudja mire emlékeztető emlékművek és szobrok ledöntésének korszakában a tatabányai Turul-emlékmű megmenekült. Talán túl nagynak találtatott. Maradt úgy, ahogy volt. Körülötte parkerdőt létesítettek. Kedvelt kirándulóhellyé vált a környék. Megbámulták turisták, ott őrködött a ma a jálisozók felett május elsején, építők napján, bányásznapon. S egyre öregedett. Még a bronzmadarak sem élnek örökké. III. FEJEZET: „ITT JÁRTAM...” Népszerűsége úgy nőtt, ahogy vénült. Utóbb elneveztek róla süteményt, taxit, büfét. Képe megjelent a tatabányai reklámkiadványokon, ismertetőkön, képeslapokon. Kissé távolabbról még egészen jól mutatott. s De közelről... Nagy lyukak, szakadások, üregek tátongtak testén, belekapaszkodott a szél, belefagyott az eső, pusztította a hőség. A turisták megérezték a nagy lehetőséget. Most kell emléket vinni az emlékműből, amig van belőle! Rejtély, hogyan sikerült kitörni darabkákat a testéből, de tény, hogy a folytonossági hiányok egyre szaporodtak. Sikk volt felmászni, még a védőkorlát ellenére is. Aki pedig ügyetlenebb, vagy óvatosabb volt, az belevéste a kőalapzatba rendületlenül: „Itt jártunk Kovács István és Varga Mária” stb. Mennyi pár, mennyi szerelem! Az emlékművet ellepték az emlékjelek. IV. FEJEZET: ELSŐ FORDULAT A hatvanas években fordult a kocka. Akkor már senki sem tartotta irredenta jelképnek. A madár Tatabánya jelképe lett visszavonhatatlanul. Amit mindenki lát, aki a megyeszékhelyen áthalad. Gyűjtés kezdődött megmentésére. A Tatabányai Szénbányák Központi Műhelyének szakmunkásai rendbehozták. Itt véget érhetne a regény. Pedig most kezdődik a legizgalmasabb rész. Harc a szoborrongáló turisták és a madár védői között. A rongálók csatát csatára nyertek. V. FEJEZET: A HŐS SZÍNRE LÉP Egy szép napon jött egy ember: Venczel Ernőnek hívják, ő nem a madárral, hanem a madárért akart megvívni. Szaladt fűhözfához, a Hazafias Népfronttól az üzemekig, s jön csoda. Mindenütt segítőkészséget tapasztalt. Pénz ugyan nem nagyon akadt, de sebaj, s gondolták a lelkes Turul-mentő csapatba gyülekezők: a társadalmi munka majd megtermi a pénzmagot. VI. FEJEZET: NÉHÁNY PETÁK... Venczel Ernő annyira fellelkesedett az ígéretektől, hogy saját pénzén felújította a madár fején lévő koronát. Csillog is szépen. Azt mondja, harmincezer forintjába került, de nem sajnálja. Viszont egy petákja sem konykodásra maradt a jótésebaj. Addigra színre léptek a közületek. VII. FEJEZET: MINT A KARIKACSAPÁS A városi szervezésében KISZ-bizottság a KOMÉP fiataljai a madár teljes felületét megtisztították. A Tatabányai Építőipari Szövetkezet kollektívája a természetes kövekből kirakott gúlát, az alapzatot javította ki. Átmenetileg a turisták „feljegyzéseit” is eltüntették. A Hazafias Népfront városi bizottsága felkérte a Köripar 5-ös számú gyárának szakembereit, mérjék fel a szükséges munkálatokat. Domonkos László egész tanulmányt készített a gyógyításra. Az Édász daruskocsit adott. A Magyar Rádióban színes hírként hangzott el: Tatabányán felújítják a Turulmadarat. Ment minden, mint a karikacsapás. VIII. FEJEZET: SZEGÉNY MADÁR! A munkálatokat felmérő bizottság komor színekkel ecsetelte a Turul állapotát. „A vázszerkezet jobb oldalra dől. Felületén festett és karcolt feliratok vannak. A fő vázszerkezet erősen megrozsdásodott. Az összekötő elemek cserére szorulnak. A madár has- és hátrésze nagy darabon ki van szakítva. A borító lemezeken és a kardon több száz kisebb lyuk van. madár számos része hiányzik: lábakról a köröm, szárnyrészek stb. A talpazat megrepedezett. A IX. FEJEZET: GYÓGYMÓD A szakértők hangsúlyozták, hogy az emlékmű azonnali, gyors beavatkozást igényel. 1983 nyara volt akkor. A munkálatok tíz jólképzett iparos szakmunkással körülbelül két hónapig tartottak volna. Aztán egy baljós megjegyzés: „Ilyen nagyigényű munkát csak társadalmi munkára alapozni nem lehet!” Sőt iparművész bevonását is javasolták. Ezután a teendőket nem kevesebb, mint tizenhárom pontban foglalták össze. X. FEJEZET: VAJÚDNAK A HEGYEK től Nem csoda, ha a szakérvélemény olvastán a felújítás felett bábáskodó „hegyek” „vajúdni” kezdtek. Az Országos Műemléki Felügyelőség, ha pénzt nem is adott, de legalább egy szép gesztust tett: ipari műemlékjellegűnek nyilvánította az emlékművet. Tehát olyan emléknek, mely védelmet érdemel. Arról hallgat a fáma, készült-e részletes költségvetés. Ha igen, elképzelhető, hogy mekkora fogszívást okozott. Akkorát, hogy rendbe hozott korona visszaa illesztése után 1983. augusztusában a felújítás csöndben abbamaradt. XI. HÁROM ÉV FEJEZET UTÁN A tatabányai Turul látogatói és a természet együttesen bebizonyították, hogy három év tragikusan hosszú idő. Elég ahhoz, hogy a talapzatot és madarat újra tetőtől talpig összefirkálják, fessék, véssék. Elég arra, hogy tovább nőjenek a hasadékok, lyukak. Néha-néha valaki a pusztába kiált néhány szót madárért, de akik segítheta nőnek, összedörzsölik a hüvelyk- és mutatóujjukat, esetleg kifordítják a zsebüket, vagy a tenyerüket mutatják: mostanság üres. XII FEJEZET: A LÁTOMÁS Történt pedig egy viharos éjszakán, ítéletidőben, hogy madár roncsai hatalmas robajjal ledőltek a talapzatról, végigzuhantak a meredek sziklafalon, s miként egy lelőtt repülőgép darabjai, nagy területen szóródtak szét a hegy alatti hétvégi telkeken ... Aztán fölébredtem. A beteg madár még ott ingott feslett talapzatán ... Kádár Péter A Pszichológiai Kultúra Hete 1986. november 9—27-ig Tatabányán és Tatán Hét évvel ezelőtt tatabányai és tatai népművelőkből, pszichológusokból, pedagógusokból — Kovács Istvánné, Salamon Hugó, Kardos Ferenc, Fakes Júlia, Smudla Piroska, Benkő Benedek, Tóth Judit — munkacsoport jött létre. Tevékenységük Tatabánya Város Tanácsa, a Magyar Népművelők Egyesülete mentálhigiénés szakmai szervezete és a megyei kórház pszichiátriai osztálya támogatásával ebben az évben kapja eddigi legnagyobb nyilvánosságát. A Pszichológiai Kultúra Hete programjából : l November 9., vasárnap, 10 —18-ig a KOMEP Bokányi Dezső Sport- és Szabadidő pontjában Családi nap az KözOrszágos Kardiológiai „Szívesház” programjában Intézet dolgozó szakembereinek közreműködésével. Kiállítás, mozgó busz, terhelési tesztek, életvezetési tanácsok. 2. November 10., hétfő, 14 óra, Úttörőház, Tatabánya, Család-családi konfliktusok. A segítségnyújtás különböző lehetőségei. Előadó : dr. Goldschmidt Dénes pszichiáter. 3. November 11., kedd, 18 óra, Művelődési és Ifjúsági Központ — Tata. Az értelmiségi klub programjaként Mester József: Kiút és levetítik Kőbányai virágszál című filmjeit. A vetítést követően beszélgetés a rendezővel. 4. November 12., szerda, 15 óra, Vaszary Általános Iskola, Tata, Amit a pedagógusnak észre kell venni! Előadó: Gerevich József pszichiáter.dr. 5. November 13., csütörtök, 14 óra, Művelődési és Ifjúsági Központ, Tata. A LIPID egészségnevelési klub vendége az Országos Kardiológiai Intézet „Szívesháza”. Tájékoztató előadás, kiállítás, filmvetítés, ételbemutató. 6. November 13., csütörtök, 117 óra : Puskin Művelődési Központ, Tatabánya. A „csövesklub” programja: Pszichoszintézis. Foglalkozásvezető : dr. Telkes József pszichiáter. 7. November 14., péntek, 18 óra : Művelődési és Ifjúsági Központ, Tata. „Szülők találkozója” című közösség program: Család, szülők, szerepek, szerepkonfliktusok. Beszélgetésvezető : dr. Fodor Katalin pszichológus. 8. November 17., hétfő, 15 óra, A Közművelődés Háza, Tatabánya. A mesék szimbolikája. Szőnyi Magda pszichológus előadása. 9. November 17., hétfő, 14 óra, a KOMÉP tanácsterme, Tatabánya- Emberi kapcsolatok, emberi konfliktusok a munkahelyen. Előadó : Torma Kálmán szervezetfejlesztési szaktanácsadó. 10. November 18., kedd, 18 óra. Puskin Művelődési Központ, Tatabánya. Mester József: Kiút és Kőbányai Virágszál című filmjeinek vetítése. A filmek megtekintése után beszélgetés a rendezővel. 1711. November 19., szerda, óra, Művelődési és Ifjúsági Központ, Tata. Az értekezletkultúra fejlesztése — tréningdemonstráció az intézmény dolgozóinak. Vezeti: Honti B. László pszichológus. 12. November 21., csütörtök, 17 óra, Puskin Művelődési Központ, Tatabánya. Boros—Vértessy: Narko blues. Beszélgetés a könyvről a szerzőkkel. 13. November 21., péntek, 17 óra, Tatabánya, a dózsakerti pártalapszervezet terme. Családtervezés. Tervezett előadó : dr. Czeizel Endre genetikus. 14. November 21., péntek, 1S óra, Művelődési és Ifjúsági Központ, Tata. A „Diáktanya*” programja : Flörtiskola. Fiam Ágnes és Novák András pszichológusok demonstrációja középiskolásoknak. 15. November 22., szombat, 15 óra, A Közművelődés Háza, Tatabánya. Segíthetünk? Életvezetési tanácsok nem csak időseknek. 16. November 22., szombat, 14 óra, IV. sz. Általános Iskola, Tata. Játék, tanulás, alkotás. Komplex foglalkoztató program szülőknek, pedagógusoknak, gyermekeknek. Közreműködnek: dr. Fodor Katalin, Ranschburg Ágnes, Fehér J. András, rus Tibor pszichológusok, Relvalamint a nevelési tanácsadó és a Művelődési és Ifjúsági Központ munkatársai. 17. November 23—27-ig Tatabányán. Szociális érzékenységfejlesztő tréning a KOMEP vezetőinek. Csoportvezetők : B. Talyigás Katalin szociológus és Török Iván pszichológus. 1986. november 5., szerda