Dolgozók Lapja, 1987. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1987-06-08 / 133. szám
- ' ■ . A fődíj a Jókai Gimnáziumé lett Számítástechnikai vetélkedő, megyei döntő Tatabányán, a városi TIT- stúdióban rendezték meg az általános- és középiskolások számítástechnikai vetélkedőjének megyei döntőjét. Előtte ötfordulós verseny volt, melyen játékos feladatokkal, szellemi totóval kezdődött a küzdelem, majd a számítógépek mellé ültek a résztvevők. Mindenki „saját” gépen dolgozhatott, így a feladattár megoldásakor a zsűri nemcsak a programozás elméleti problémáinak ismeretéről, hanem a gépkezelés biztonságáról is meggyőződhetett. A több mint kétórás vetélkedő után Lévai Ferenc, a TIT Komárom megyei szervezetének titkára, a zsűri elnöke hirdette ki a verseny végeredményét. Az ötfordulós vetélkedő díjazottjai: 1. Sziklai Miklós (Tatabánya), 2. Varga András (Ács), 3. Kemecsei Zsolt (Komárom), 4. Németh Attila (Esztergom), 5—6. csik Zoltán (Komárom) Ben és Turcsán Zsolt (Ács). a Külön jutalmazta a zsűri legeredményesebb női (Previtzerné Kálmán Teréz, Dorog) és úttörő- (Benedek Zsolt, Esztergom, Petőfi Általános Iskola) versenyzőt, valamint a legjobban szereplő közösségi csapatot, az esztergomi Révész Béla Úttörőház szakkörét. Egy-egy feladat ötletes, szép megoldásáért jutalmat kapott: Balogh László (Tatabánya), Czunyi Zoltán (Komárom), Dvihally Zsolt (Tata), Engelbrecht Károly (Esztergom), Kardos Attila (Kisbér), Schubert Zoltán (Letenye), Szűr Tamás (Komárom), Tóth István (Almásfüzitő), Vas Levente (Bábolna) és Visnyovszki Vendel (Tata). A középiskolások megyei döntőjének végeredménye: 1. Varga András (Jókai G., Komárom) 61, 2. Németh Attila (Dobó Katalin G., Esztergom) 60, 3. Turcsán Zsolt (Jókai) 58. 4—5. Kemecsei Zsolt (Jókai) 56, és Szűr Tamás (Széchenyi Közgazdasági Szakközépiskola, Komárom) 56, 6. Zabó Károly (Róth György Erdészeti Szakközépiskola, Sopron) 55 pont. Az úttörőverseny helyezettjei: 1. Kemecsei Gábor (Klapka Ált. Isk., Komárom), 2. Csikós Attila (Ságvári Ált. Isk., Tatabánya), 3. Borbély Tamás (Petőfi Ált. Isk., Esztergom). Az értékes nyeremények mellett a középiskolások közül 15-en, az úttörő résztvevők teljes létszámban részt vehetnek a nyári szakmai táborokon. A verseny fődíját, a COMMODORE—16 személyi számítógépet és a bejátszó magnót a Komáromi Jókai Gimnázium nyerte, ezt az évzáró ünnepségen adják át. Az eredményhirdetés után a verseny rendezői nevében Fűrész József, a TIT matematikai szakosztályának elnöke bejelentette, hogy a vetélkedőt a jövő évben is megrendezik. Szocialista brigádok versenyéről jelentjük Az Oroszlányi Közlekedésbiztonsági Tanács május 31-én rendezte meg a szocialista brigádok közötti vetélkedő területi versenyét. Hét vállalat 5—5 versenyzője mérte össze tudását a videofilmről vetített közlekedési, munkavédelmi, elsősegélynyújtási, elméleti és gyakorlati versenyében. A jól felkészült csapatok közül szoros senyben, legjobbnak nembizonyult az Oroszlányi Városgazdálkodási lat. Második helyen Vállaaz Oroszlányi Szénbányák csapata végzett. Harmadik lett az Oroszlány- és Vidéke Mg. Termelőszövetkezet csapata. A Komárom Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács 5000 forinttal jutalmazta a győztes csapatot, a második és harmadik helyezett a Hungária Biztosító, a Kontakta Vállalat és az Oroszlány és Vidéke Mg.Tsz által felajánlott díjakat kapta. Az Oroszlányi Hőerőmű Vállalat különdíját Németh Gyula, az Oroszlányi Városgazdálkodási Vállalat csapatának tagja nyerte el, kiemelkedő egyéni eredményéért. A területi verseny I— n. helyezést elért csapatai továbbjutottak a megyei versenyre. Verseny közben 1987. június 8., hétfő Az ajtajuk nyitva A Kömilődi Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon tanára Radnóti Dezsőné az idei ünnepen Kiváló Pedagógus kitüntetést vehetett át. Nem véletlen, hogy amikor bármilyen hivatás kimagasló művelőit szólaltatjuk meg, sokszor kiderül róluk, szüleiktől tanulták „tudományukat”. Radnóti Dezsőné is édesapja nyomdokain jár. Modernebb körülmények között, korszerűbb módszerekkel, más ismeretanyagot oktat nap mint nap, de a lényeg változatlan, s ez a gyerekek szeretete és a nyitottság. Nyitottság, de nemcsak kicsik világa felé, hanem a a környezet gondjainak, örömeinek mély megélésére, formálására. A többdiplomás gyógypedagógus apával együtt vándorolt a család Kunágota, Szentes, Madaras, Tardos felé, s onnan még sok alföldi községbe. Szinte mindenhol idegeneknek volna lenniük, de ők kellett felrúgták ezt a törvényt. Ahova megérkeztek, tán egy hétnek sem kellett eltelnie, náluk ült a fél falu (vagy a város), mert az emberek megérezték a jószándékot. Főleg a gyerekek. Ahogy nőtt, növögetett a tanító úr lánya, egyre határozottabban érezte, neki is édesapja útján kell majd járnia. Azt mondják, nincs olyan kislány, bár nem akart aki valamitszínésznő, énekes, vagy csoda miféle sztár lenni ... tudja. Nekem meg ilyen tervek sem fordultak a fejemben, egyértelmű volt a jövőm — mondta erről. Kijárta az iskoláit, többek között a szegedi felsőfokú képzőt (akkor még így hívták) és ő is a katedra mögé ült. — Hogy végül is gyógypedagógus lettem, apám példáján túl a véletlennek köszönhető. Korábban is vonzódtam a nehéz sorsú gyerekekhez. Nem rózsaszínű ez a világ. Rengeteg energia kell az igazi sikerélményhez. S mi az igazi sikerélmény? Érezni, hogy szeretnek, hogy fontos voltam az életükben. Ha csupán annyit hallunk hogy tisztességes valakiről, konyhalány vált belőle, az is nagy öröm. Sokan elkallódnak közülük, és borzalmas érezni ilyenkor a tehetetlenséget. Néha érzem ezt, de sosem nyugszom bele. Kis szálakba kell belekapaszkodni, s ez nehezebb, mint megmarkolni egy nehéz kötélhágcsót, de ugyanannyira fontos. E hit értelmének ées bizonyítéka az a beszédoksok levél, amit nap mint nap hoz a posta. A felnőtté cseperedett tanítványok beszámolói ezek arról, hogy sikerült. Persze, néha az ellenkezőjéről is érkeznek híradások, S. O. S.-jelek, annak, aki kíváncsi erre. Mind általában a pedagógusokat, őt sem halmozták el sok pénzzel. Így kényszerült rá férjével, aki most igazgatója is egyben, valamikor egy kegyes „csalásra”, olyanra, amivel mindenki jól járt. Az egyik pedagógusnapon tartották esküvőjüket. Szolgálati lakást, otthont kaptak Kisújszálláson. Több mint tíz évet töltöttek ott el, azután kerültek Kömlődre. — Tudja, mi mindig a Dunántúlra vágytunk, úgy hittük, ez egy olyan vidék, ami szebb és jobb a most is szeretett Alföldnél. Úgy illeszkedtek be az áhított, vidéken fekvő községbe tizennégy évvel ezelőtt, mint hajdanán, édesapjával az örökös „új honfoglalások” idején. Szobájukba becsődült a gyereksereg, aztán jöttek az anyukák, az apukák is. Megbeszélték magánügyeiket, aztán a közügyeket is. A férj a község párttitkára lett, ő pedig a Hazafias Népfront helyi titkára, később elnöke. Közös igyekezetükből nemcsak egy jól működő intézet, hanem parkok, játszóterek sora is született. Jó partnerek, lelkes kollégák, tettre kész falubeliek nélkül sosem érték volna el, amire vágytak. Feltétlenül említse meg ebben a cikkben, hogy Hegyháti Alajos bácsi segítsége nélkül semmire sem jutunk, ő adta át nekünk azt a bizonyos „lámpást”, ami már akkor is szépen égett. A beszélgetés után végigjártuk az intézetet. Radnótiné megmutatta saját tantermét is. A falakról a gyermeki fantázia remekművei kacsintottak ránk. Az a kis terem pontosan olyan otthonos, akár a lakásuk. — Én főleg itt lakom — mondta. Szerencsére az ajtót sosem csukja be. Szabó Péter ki rr | rr ■ *■ ■ ■ r ■ il I I# ■■ I rr | ■■ Művelődési házat avattak Komlódon Legyen a művelődés és szórakozás centruma Egy létesítmény átadása mindig jelentős esemény a községek életében, „falu népe” ilyenkor a ünnepelés büszkén veszi tudomásul, ismét gyarapodtunk, gazdagodtunk. Különösen akkor, amikor olyan fontos létesítmény, mint a művelődési otthon avatására kerül sor. Kömlődön Csütörtökön évtizedek dédelgetett álma valósult meg. A falu szélén 150 éve áll a hajdani uradalmi kúria, most — ésszerű átalakítással — művelődési ház lett. Mihályi Endre földbirtokos nagyot nézne, ha meglátná, mivé lett a régen szállásnak „fejedelmi” mondott épület. Pedig az uradalmi kúria hányatott sorsot élt meg az utóbbi, majd negyven évben. Szükséglakásoknak használták szobáit, egy helyiség pedig amolyan falusi kultúrteremként működött. 1985-ben aztán jött a fordulat, szakítottak a hagyományai, mármint régi a toldozgatással és a főfalak kivételével lebontották a házat. Arra azonban féltve vigyáztak az újjáépítésnél, hogy a történelmi emlékeket idézze a jövőben a létesítmény. Olyan most az épület, mint őskorában, csupán a falakat húzták fel magasabban. Bár a vakolás nem készült el, külső belső rész szemet gyönyör- a ködtetően szép. Hamarosan megkapja új fazonját az épület külseje is. A kömlődii művelődési ház a ma igényének megfelelően korszerűen lett megépítve. Központi fűtés van a helyiségekben, a különterem alkalmas filmvetítésre, színpadi előadásokra, nagyobb rendezvények megtartására. Különösen annak örülnek a helyiek, hogy végre bekapcsolódik a község a megyei filmszínházak vérkeringésébe. A kis klubteremben tartják a nyugdíjastalálkozókat, szűkebb körű összejöveteleket, a könyvtárat a gyerekek és a felnőttek használhatják igényüknek megfelelően. A művelődési házban büfé is üzemel, a távlati tervek szerint az épület mellett pihenőparkot alakítanak ki. Az avatóünnepség nélkülözte a szokásokat. A meghívott vendégek — köztük dr. Magyar Henrik, a megyei tanács vb-titkára, Kárpáti Edit, a megyei tanács művelődési osztályának közművelődési csoportvezetője, Kis Imréné, az Oroszlány Városi Tanács elnöke, — együtt foglaltak helyet a széksorokban a község lakóival. Nándor, a Hazafias Madari Népfront helyi bizottságának titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Madari Ferenc, a községi tanács elnöke mondott ünnepi beszédet. — Amikor az építkezés elkezdődött, sokan kételkedtek bennünk — kezdte. — Ahogy teltek a hónapok, kezdték belátni, helyes volt a döntés, ettől kezdve segítettek, ahol tudtak. A község nevében megköszönöm a megyei tanács, az Oroszlányi Szénbányák, az Oroszlány Vidéke Tsz, a Közút Igazgatóság tatai üzemegysége, a Moziüzemi Vállalat, az Oroszlányi Városi Tanács és az dunántúli Regionális ÉszakVíz- és Csatornamű Vállalat anyagi támogatását, a helyi intézmények és szervezetek segítségét, lakóinak társadalmi a község munkáját. (Az anyagi támogatás millió forint, a társadalmi munka értéke szintén ennyi volt) Az ünnepi beszéd után a kömlődi általános iskola diákjai tartottak műsoros bemutatót majd a község lakói és a vendégek megtekintették az új létesítményt. A jelképes kulcsátvétel után Czuppon Imréné, az első kömlődi művelődési ház igazgatója beszélt a jövő elképzeléseiről. A tervek merészek, szépek. Ilyen például, hogy legyen a létesítmény a helyi KISZ-élet felélesztésének bázisa, az ifjúság és a többi korosztály igényeinek kielégítője, a szórakozás és művelődés valóban községi centruma. Péntek Sándor Pillanatok az avatóünnepségről (Fotó: Fodor) OCMJOOSBÖK