Dolgozók Lapja, 1987. október (42. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

A turulmadár „szerelmese” „Újjászületés..." A turulmadár fogalomként az ősi magyar mondákból maradt ránk. A honfoglalók Álmos vezette törzsének védő­je és őrzője volt a sas, illetve általában a ragadozó­madár. Turul néven Kézai Simonnál fordult elő először. Álmos anyjának, Emesének jelent meg álmában, a monda szerint, hírül adva, hogy fia fejedelmi származású lesz. A madár ábrázolása Magyarország régi összesített cí­merébe is bekerült, és évszázadokig ott szerepelt. A tata­bányai emlékmű ezer évvel egy nevezetes dátum után ke­rült helyére. Árpád Bánhida mellett megsemmisítő veresé­get mért a morva-szláv uralkodóra, Szvatoplukra. A bán­­hidai csata emlékére a honfoglalás és államalapítás, a millenniumi ünnepségek jegyében, hosszú előkészületek után, 1907. október 9-én avatták fel hivatalosan az emlék­művet. Azóta a két világháborút és az érdemtelen hányatta­­t­ásokat megélt turulmadár szilárdan áll a Kőhegy csú­csán. Ez a nevezetes, 156 má­zsás emlékmű ma is Európa legnagyobb madárszobra. Ma­gassága talpazatával együtt 21 méter, szárnyainak fesz­tá­volsága 14 méter 75 centimé­ter. A büszke madár most új­jászületik, s köszönhető ez Venczel Ernőinek is. Nem tanult restaurátor, művész­nek sem tartja magát. Háza előtt saját kezűleg faragott díszkapu áll. Szépen kimun­kált, ízlésesen elkészített da­rab. — Székelyföldön születtem, és az ottani magyarokat min­dig összefogás jellemezte — mondja Venczel Ernő. — Apám bátyja, Venczel János, alapító tagja volt az erdélyi kommunista pártnak. Apám­nak 1921-ben menekülnie kel­lett. A székelyek összefogtak. Tizennyolc azonban évig hiába keresték, a királyi „kö­pök”. Soha nem találták meg. Aztán 1942-ben a Zsil­­völgyi bányászok nagy része átkerült Magyarországra így a mi családunk is Tatabá­nyára. Akkor négyéves vol­tam. Itt nőttem fel. — Úgy tudom, hogy a ro­­dostói, (törökországi) Rákó­­cziház restaurálásában érdemeket szerzett, ön hívta is fel a figyelmet az évület si­ralmas állapotára, sőt, meg­bízatás alapján, a felmérései után végezték a munkálato­kat. — A rodostói „kapcsola­taim’’ után jutott a Hazafias Népfront Komárom megyei titkára tudomására a műem­lékek iránti érdeklődésem. Ő javasolta, ha látok tennivalót szőkébb pátriámban, csinál­jam támogatnak. Rögtön rá­kérdeztem: mit szólna a Tu­rul emlékmű rekonstrukció­jához? — A felújítást nem lehet találomra elvégezni. Honnan szereztek anyagokat a turul­madár eredeti formájáról? — Kulcsár Emil Géza, a Keripar volt technikusa (most már a majki kastély gondnoka) élénken érdeklő­dik a történelem iránt. El­ment a környei plébániára, ahol több dokumentumot ta­lált, köztük a turulmadár eredeti fotóját­. Így az ő ré­vén gazdag anyagokhoz és információkhoz jutottam. — Ismeretes, hogy a ma­dár koronáját ön hozta hely­re javaslatára eltávolították lába elől a rácsos világítást, és ma már alulról kapja a fényt. Meddig tart a végső helyreállítás? — A madár teljes helyre­­állítása még sok munkát igé­nyel. Eddig száznegyvenezer forintba került, de ennél jó­val több pénzre van szük­ség. És ez csupán anyagkölt­ség, a teljes rekonstrukció­hoz valószínűleg sok társa­dalmi munkára lesz szükség. — Úgy hallottam, hogy a turul ősmintája után kutat. — Igen, és sikerült is rá­találnom. Az ősminta jelenleg nincs Magyarországon. A csehszlovákiai Ógyalla egyik általános iskolájában állítot­ták ki. — Hogyan került oda? — Érdekes történet. Feszty Árpád festőművész javasolta Donáth Gyula szobrásznak, hogy egy Dalmáciában befo­gott ragadozó madár legyen a modell. Később ez az ősmin­ta (erről mintázták meg az összes magyarországi turul­szobrot) a Feszty család bir­tokába került. A Feszty fa­mília áttelepült a Felvidék­re, és akkor vitte magával a modellt is. A család egyik leszármazottja az ógyallai is­kolának ajándékozta. Sértet­len és eredeti állapotában látható, de kár, hogy nem a valódi helyén. Venczel Ernő elindított egy folyamatot. Tatabánya leg­ismertebb művelődéstörté­neti emlékének megmenté­sére. Kezdeményezése nem ütközött ellenállásba. Az ér­tékmentés mindannyiunk ér­deke. A tatabányai tanács terv­osztálya 1986. november 17-én kezdte meg az alapozó mun­kát. Megrendelte a Komá­rom Megyei tervezőiroda (KOMTERV) tatabányai leányvállalattól a Turul em­lékmű és talapzata felújítási tervét. A terv olyan le­gyen, — tartalmazza a levél, — hogy tegye lehetővé az elszállítás nélküli felújítást. A megrendelés arról is szól, hogy a teljes felújítási mun­ka felügyeletével és irányítá­sával Venczel Ernőt bízzák meg. A KOMTERV tatabányai leányvállalatánál Petkovics­­né Kiss Györgyi tervező kész­séggel nyilatkozott. Jó né­hány dosszié került az asz­talra, ez tartalmazza az em­lékmű „jövőjét”. Egy korró­zióvédelmi iroda szakvélemé­nye szerint: a felújítást nem lehet tovább halogatni. A szakvéleményhez csatolt fo­tók döbbenetes látványt nyújtanak, elárulva, hogy a turulmadár sebzett és meg­tépázott. Tátongó lyukak öklömnyitől a fej nagyságúig, olyan részeken, ahol a szem­lélő ezt nem fedezheti Rozsdafoltok, szerteágazó fej,­ér­rendszerhez hasonló repedé­seik, amelyek az idő múlásá­val egyre terebélyesednek. Petkovicsné megjegyzi: — Az első vélemény alap­ján teljesen új madarat kel­lene készíteni... Ez persze anyagi nehézségek miatt le­hetetlen, de az új madár egyébként sem lenne az igazi... A terv módosult, így a szobrot leveszik talpa­zatáról és így végzik a mun­kát. A szakvélemény helyreállí­tási javaslatot is tartalmaz, amely szerint a legfontosabb, hogy szobrászművészt vonja­nak be a restaurálásba, hi­szen az iparszerű munkával történő helyreállításnál szobor művészeti értéke, mű­a­emléki jellege elveszhet. Az viszont elkerülhetetlen, hogy a madarat darabokra szed­jék. A helyreállítási munkák­hoz már a statikai vizsgála­tot is elvégezték, most már „csak” az anyagiak előte­remtésének függvénye a Turul emlékmű újjászületése. Sokat jelenthet a Venczel Ernőéhez hasonló megszál­lottság és a madár iránti „szerelem”. Jelentkező már most is van. Például a Ta­tabányai Szénbányák FŐGÉP üzemének dolgozói készen állnak a társadalmi munkára. Petikovicsné Kiss Györgyi elmondta, hogy nemcsak Turul emlékmű, de a környé­­­ke is új köntöst ,kap a ter­vek szerint. Vendéglő épül a „a város tetején”, a­ régi Szelim csárda mellett (a Szee­­lim csárdát lebontják)f”£ jjA terméskőből és fából készü­lő építmény alapterülete ?g­ giÉ90 négyzetméter lesz. déglő felső szintjén A’ven­tetőtér­­beépítéssel szobákat alakíta­nak ki, így lesz hol megpi­henni a „fáradt vándorna Egyelőre az optimális víz­­ 1­ látás jelent problémátat 1­ár ennek megoldására is­ í van le­hetőség. Víztoronyra r­iad in­képpen szükség lesz. A ven­déglőt úgy tervezik, hogy té­len is üzemeljen. A Turul emlékmű környéke tehát re­mélhetőleg alaposan átalakul. Kulturált kirándulóhely lesz, így a műemléket mint ide­genforgalmi látványosságot végre méltó környezet veszi körül. Erre az látszik ga­ranciának hogy a munkák valamennyi szakaszában kö­telező a tervegyeztetés az Országos Műemléki Felügye­lőséggel. Péntek Sándor Venczel Ernő saját kezűl­eg faragott kapujában Az ősminta LAPJA 5 Hírünk az országban 1987. június Politikai, társadalmi élet ELISMERÉSEK békemunkáért. Kitüntették az aktivistákat. — Magyar Nemzet, 145. sz. 5. 1. — Komárom megyei kitünte­tettek. Év közben ellenőrizték a ki­adások alakulását. — Magyar Nemzet, 149. sz. 2. 1.; — gyar Hírlap, 149. sz. 3—4. 1.Ma­— Dr. Nemes Tamás ország­­gyűlési képviselő felszólalása az Országgyűlés nyári ülésszakán. KOMÁROM megye: az üzemi táppénzbevételi jog kiterjeszté­se. = 135. sz. 7. 1. KÖLCSÖNÖS függésben. Meg­emlékezés a környezetvédelmi világnapról. — Magyar Nem­zet, 132. sz. 3. 1. — Komárom megyei kitünte­tettek. KULCSÁR Gyula: Felismeré­sek és megoldások. 111. — Im­pulzus, 13. sz. 24—25. I. — Hulladékhasznosítás, má­sodnyersanyag-hasznosítás (Ta­tabányai Szénbányák, Tatabá­nyai Cement- és Mészművek.). MAGYAR Henrik: „Mire for­dítják pénzünket?” Szemtől szemben a lakossággal. A ta­nácsi munka társadalmi ellen­őrzése. = Magyar Hírlap, 140. sz. 4. 1. — Falugyűlések, városkörzeti tanácskozások Komárom me­gyében. RIMÓCZI Károly: Szén-por­hintés. 111. = Ötlet. 26. (262) sz. 46—47. 1. — Környezetszennyezés (Do­rog, Tokod). SZENTKIRÁLYI András: Aki eleinte kérette magát. A tiszt­séget viselni kell. ..Nem szere­tek megmorogni bárkit is.” » Magyar Hírlap, 140. sz. 4. 1. — Krecsmajer Gusztáv, Na­szály tanácselnöke. UDVARHELYI András: Ko­márom megyei munkaerőkör­kép. 1. Elbocsátás vagy átkép­zés. — 2. A tudás valóban ha­talom. — Népszava, 145. sz. 7. 1.; — 146. sz. 7. 1. Gazdasági élet DECSI Zoltán: A KGST fej­lesztési programjához kapcso­lódva. — Vegyipari Dolgozó. 6. sz. 5. 1. DOROGI égetőmű. Földgázve­zeték és útkérdőjel. — Magyar Nemzet, 130. sz. 5. 1. ÉLELMISZER-tárolás. — Tá­mogatás a hűtőlánc kiépítésé­hez. — Magyar Hírlap, 133. sz. 3.­1. — A Tatai Hűtőtechnika Ipari Szövetkezet új termékei. [EMLÉKÜNNEPSÉG az Al­másfüzitői Timföldgyárban Bayer-féle timföldgyártási tech­a­nológia centenáriuma alkalmá­ból. Hír.] = Népszabadság, 132. sz. 21. I. FÉLIDŐBEN az Oroszlányi Hőerőmű rekonstrukciója. — Népszabadság, 146. sz. 4. 1.; — Magyar Nemzet, 147. sz. 6. 1. GÁDOR Iván : A nyugalom nem jellemző. Pilismarót: sen­ki nem tud semmit. 111. — Magyar Hírlap, 132. sz. 3. 1. — Bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer építése. KISS István: IKR, Bábolna. Szervezett munka — elhúzódó vetés. 111. — Magyar Mező ■­gazdaság, 23. sz. 6. 1. — A kukoricavetések tapasz­talatai. KIVÁLÓ vállalatok és szövet­kezetek. — Magyar Mezőgazda­ság. 22. sz. 4—5., 7. 1. — Komárom megyei vonatko­zásokkal. A KOCSIAK vallomása. A Magyar Mezőgazdaság, 24. sí 5. 1. — Záborszky Zsigmond, Kocsi Aranykalász Tsz elnöké­n­­ek véleménye a tsz kollektí­vájáról. KOMPLEX gépesítés Lencse­hegyen. = Magyar Hírlap, 149. sz. 15. 1. — Dorogi Szénbányák. MEGKEZDŐDÖTT a szénbá­nyászat szerkezetváltásának vég­rehajtása. 111. — Népszabadság, 132. sz. 1. 1. — Komárom megyei vonatko­zások. NAGY Lajos, E. : Új vasútvo­nal épül a Budapest—Hegyes­halom szakaszon. Népszava, 130. sz. 3. 1. — Komárom megye tömeg­­közlekedéséről. PETHES József: A környezet biológiai tisztaságáért. 111. — Magyar Mezőgazdaság, 22. sz. 6. 1. — Beszélgetés dr. Bajomi Dániellel, a Bábolnai Mező­­gazdasági Kombinát Fertőtlení­tő Állomásának Eötvös-díjas főmérnökével. SZIRMAI Péter: Napi munka — napi előrejelzés. 111. — Mi5­gyar Mezőgazdaság, 22. sz. 10.1. — A meteorológiai előrejelzés hasznosítása a bábolnai IKR- ben. I ÜZEMKARBANTARTÁS he­likopterről a Lábatlani Papír­gyárban.] = Magyar Hírlap, 143. sz. 11. 1. Művelődés BÁRDOS István: Irodalomtör­téneti kistükör. 9. Komárom megye irodalmi élete a két világháború között. (1920—1945).­­ Új Forrás, 3. sz. 93—96. 1. BOTLIK József: Képzőművé­szeti bibliográfia Komárom me­gyéből. = Magyar Nemzet, 146. sz. 16. 1. — A megyei könyvtár új ki­adványa. EGRESS­Y Erna: Pedagógiai asszisztensek az általános is­kolában. [ Köznevelés, 23. sz. 14. 1. — Komárom megyében. [FIATAL fotóművészek tábo­ra Tatabányán.] = Magyar Hírlap, 140. sz. 7. 1.; — Nép­­szabadság, 140. sz. 8. 1. FÖLDES Anna: Patkánylyuk. Gáli István kisregénye. = Ma­gyar Nemzet, 145. sz. 6. I. KAPOSI Endre: Gondolatok Szunyogh László szobrászmű­vész munkáinak szemlélése közben. 111. — új Forrás, 3. sz. 57—60. 1. — Sz. L. Tatabányán él. AZ OKTATÁSI törvény már eddig is elősegítette az intéz­mények szakmai önállóságát. Kiváló nevelők kitüntetése. Magyar Nemzet, 133. sz. 3. I.= — Komárom megyei kitünte­tettek névjegyzéke. SZIRTES László: Az idő kor­dába fogásáért. = Népművelés, 4. sz. 34—35. 1.; — Ld. még: — Magyar Nemzet, 139. sz. 8. 1.; — Népszava, 139. sz. 8. 1. és — A Tatai Városi Művelődési Ifjúsági Központban szer­vezett Nyugdíjasok Főiskolá­járól. TAPOLCAINÉ SÁRAY SZA­BÓ Éva: Honismereti szakkör Császár községben. méret, 3. sz. 63—64. 1.— Honis­TIT-kitüntetések. A Magyar Hírlap, 138. sz. 3. 1. — Moharos József, a TIT me­gyei szervezetének ny. titkára Bugát Pál TÓTH B. Emlékérmet kapott, emléktábláját László festőművész avatták fel Dad községben. — Népszabadság, 141. sz. 8. 1. VÁNDORSZINHAZ Komárom megyében. — Népszava, 131. sz. 9. 1. — Mózes Lajos: A győztes szolgalegények c. mesekomé­diájának bemutatója uyán, A Közművelődés Tatabá­Házá­ban. WEHNER Tibor: Minden mű megvásárolható. Komárom me­gyei képzőművészek budapes­ti kiállítása. 111. — Új Forrás, 3. sz. 60—62. 1. — 25 Komárom megyei alkotó fővárosi bemutatkozásáról. WEHNER Tibor: Tíz kisplasz­tika, harminchét érem. Szu­nyogh László szobrászművész kiállítása, Budapest, Lila is­kola, 1986. november 11—25. III. = Művészet, 5. sz. 58. 1. Sport BOGNÁR László: a tatai test­­gyakorla megalakulása 1845- ben.­­ A Testnevelés Tanítása, 5—6. sz. 172—173. 1. — A tatai Kegyesrendi Gim­náziumban. • EDZŐi gyorsmérleg az 1986— 87-es bajnokságról. 1. 111.­­— Népsport, 144. sz. 3. I. — XA TBSC labdarúgóinak tel­jesítményéről nyilatkozik Te­mesvári Miklós edző. ELHUNYT Szepesi Gusztáv. Nekrológ. — Népsport, 134. sz. 11. 1.; — Népszabadság, 135. sz. 12. 1. ; — Képes Sport, 24. sz. 31. 1. — Sz. G. a TBSC egykori válogatott labdarúgója. NÉHA halványabb, de mégis Csapó.­­ Labdarúgás, 6. sz. 10 —11. 1. — Csapó Károlyról, a TBSC labdarúgójáról. AZ SZBT rendezésében. Szak­­szervezeti sportnapok Tatán. = Népszava, 137. sz. 15. 1. VINCZE Pista 20 éves. Tege­zi a labdát. 111. — Képes Sport, 22. sz. 9—10. 1. — V. I. a TBSC labdarúgója. ZSIDAY István: A titok (?) nyomában. 111. — Labdarúgás, 5. sz. 16—17. 1. — A TBSC labdarúgóiról. JÓZSEF ATTILA megyei könyvtár TÁJÉKOZTATÓ SZOLGÁLATA 1987. október 24., szombat

Next