Dolgozók Lapja, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-10 / 294. szám
Emlékezés ■Iff ■ TV rw Korniss Dezsőre Korniss Dezső, a magyar avantgárd festészet nagy képviselője most lenne nyolcvanéves, ha a halál néhány éve el nem ragadta volna körünkből. A XX. század első felében a magyar képzőművészetnek iöbb irányzata írta zászlajára az európaiság és magyarság szintézisét. Oly fokon azonban, hogy a Korniss Dezső és Vajda Lajos által alapított szentendrei iskola megvalósította, másnak nem sikerült. A korszakalkotó festő Besztercén látta meg a napvvlágot, de már 1910-től a főváros lakója volt. Művészete tipikus nagyvárosi művészet, nosztalgia keresésében is. Festeni [Podolini Vallkmann Artúr magániskolájában tanult.Serdülőkorában néhány hónapot Hollandiában töltött, ahol az festészeti kifejezés döntő hatást gyakorolt szemléletére. új Budapesti Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendéke volt, de Kassák Munkakörében is tevékenykedett, képarchiitektúra akkor forradalmi kompozíciós törvényeit el sajátítva. 1930-ban egy évet Párizsban töltött. Az új hullámok igézetében határozta el magát a bartóki gyökerű, új, magyar piktúra megteremtésére. A Néprajzi Múzeum gazdag gyűjteménye kimeríthetetlen forrást nyújtott számára a folklórelemek gyűjtésében, amelyet élete végéig gyümölcsöztetett munkásságában. 1934-től Szentendrén dolgozott barátjával, a fiatalon elhunyt Vajda Lajossal együtt. Először a szigetmonostori házak formatörvényszerűségeiből szerkesztették meg absztraibált műveiket. A népi, parasztművészet emlékeinek jellé sűrített szimbólumaival kívánták belekapcsolni a konstruktív látásmódot a tradíciók közönségteremtő áramába. Korniss formanyelve alapvetően intellektuális akkor is, ha geometrikus felépítésű kép airchitektúrába applikálja montázsos, drámai feszültségű fotóit. A felszabadulás után Budapesten és Szentendrén munkálkodott. Az Európai Iskola egyik megalapítója volt. Törekvései ekkor teljesedtek ki, és ekkor születtek olyan főművei, mint a Kántálók (1946) és a Picasso műveire rímelő Tücsöklakodalom (1948). A dogmatizmus évei csaknem két évtizedes hallgatásra kényszerítették. Új stílusfordulata a hatvanas években kalligráfia felé vezetett. Tussal írt titokzatos jelei tudatosan a komponáltak, a művész belső világának szubjektív, absztrakt kivetítődései, az én és a külvilág közti párbeszéd képi közvetítőit. A hatvanas években a fiatal művészek, Bak Imre, Molnár Sándor, Nádler István sorsdöntő ösztönzést kaptak akkor a még nyilvánosság elé nem került műveiből, hosszú némaság után 1965-ben a székesfehérvári múzeumban nyílt kiállítása. Új műveivel átütő elismerést aratott és egyszeriben az új nemzedék tanítójává avatta. A siker szárnyára kapta nevét. 1978-ban Érdemes Művész címmel tüntették ki, 1980-ban gyűjteményes kiállítása nyílt Budapesten. B. I. Allegro Barbara A filmgyárban nőttem fel Beszélgetés Szurdi Miklós rendezővel Nemrégiben elhangzott a televízióban egy felhívás: 35—40 éves, fekete hajú női amatőr szereplőt kerestek filmszerepre. A megadott időpontban elmentem a filmstúdióba, ott találkoztam a film rendezőjével, Szurdi Miklóssal, akitől megkérdeztem: mihez keresik a női szereplőt? — Az Angyalbőrben című 13 részes tv-sorozathoz. — A címből ítélve katonatémáról van szó? — Igen. Tizenhárom részen át egy-egy alkalommal 55 percben követhetik majd nyomon a nézők egy raj tagjainak életét. Örömeiket, bánataikat, hogy hogyan és mennyit változnak katonaidejük letöltése közben. Olyan szórakoztató sorozatot szeretnénk csinálni, ami sokak számára befogadható, élvezhetőként elgondolkodtató eseten— Kik a főszereplők? — A főszereplő Kaszás Géza, a tíz újonc közül a legvagányabb, Urbán megszemélyesítője. A többi újonc alakítója között lesz Békési Artúr és Nyári Zoltán, akiket a Ki miit tud-ból ismernek már a nézők. Az őrmester Usztics Mátyás, a kantinosnő Sáfár Anikó. — Mondana néhány szót a keresett szereplőről is? Találtak már alkalmas személyt? — Egy kisvárosban játszódnak a történetek. Gizi butikos, egyedülálló harmincas nő, akihez be-betérnek a kikatonák kimenőjükön. Életvidám, talpraesett teremtés, ha kell barát, ha kell, szerető, elég összetett szerep. Még nem találtuk meg az emberünket". — Miért amatőrt keresnek? — Azért, mert az a néhány hivatásos színésznő, akire gondoltunk, nem tudja szabaddá tenni magát az egy-másfél évi forgatásra. Mint mondtam, a szerep eléggé összetett, nem könnyű megfelelni a követelményeknek. — Kérem, mutassa be alkotótársait! — Tizedmagammal írtam a forgatókönyvet, a sorozat producerei Gát György és Varga István, a televízió Tele P-Art stúdiója és a Honvédelmi Minisztérium részéről. Az operatőr Gulyás Buda, aki nemcsak kiváló operatőr, de ideális munkatársam is. A zene az R-GO és a munkája.Varga Miklós Band — Mikor láthatjuk a sorozatot a tv-ben? — November végén kezdjük a forgatást, úgy számítjuk, 1990-ben kerül majd képernyőre. — Szurdi Miklóst színházi rendezőként ismerjük. Most pedig arról beszélgetünk, hogy filmet rendez. Mesélne eddigi pályafutásáról? — A főiskola elvégzése, 1976 óta Kecskeméten, Szolnokon, majd a budapesti Nemzeti Színházban rendeztem. 1986-ban szerződtem a Filmgyárhoz. A filmmel egyébként korán kapcsolatba kerültem, tizenévesen játszottam bátyám, Szurdi András filmjében, majd egy másikban konzultánsa voltam. Eddig négy-öt tévéjátékot és két mozifilmet rendeztem. 1983-ban a Határsvadászok című filmem* * mel rendezői díjat nyertem a XV. szemlén. Magyar Játékfilm- A Képvadászokat pedig 1986-ban mutatták be a XVIII. Játékfilmszemlén. — Az Angyalbőrben mellett dolgozik még valamin? tőt — öld meg a másik kétcímű tv-filmemből még két, az újabb hét Linda-epizódból — melyet Gát Györggyel közösen rendezünk — még húsz forgatási nap van hátra. Azután teljes erővel az Angyalbőrben következik. Ez az első év, hogy nem rendezek színházban, de nem szeretnék végleg elszakadni tőle. színház — bár ma társulatAhoz szerződni a kötöttségek miatt szerintem nem szabad — mindig fontos lesz számomra. R. A. Magyar—Francia Baráti Társaság alakult Budapesten A magyar sajtó a közelmúltban a Magyar—Francia adott hírt Baráti Társaság megalakulásáról. Nem valamiféle rendkívüli eseményről van itt szó, hiszen köztudott, hogy a magyar—francia kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza. 1910-ben írta egyik irodalmi folyóiratunk: „A magyarságnak nem idegen a francia szellem. Történelmi tradíciók fűzik hozzá. Hiszen évszázadokig élt latin szellemi koszton, s Pázmány Péter kemény és erős prózája éppúgy latin, mint Berzsenyi Dániel vasból faragott versei.” De vegyük csupán a huszadik századot. Az 1920 és 1951 között működő La Fontaine Irodalmi Társaság jelentős szerepet vállalt a külföldi — köztük a francia — irodalmi alkotások megismertetésében, valamint a magyar irodalom határainkon túli terjesztésében. Alapítói és tagjai között a századelő olyan neves személyiségei voltak, mint Vikár Béla, Babits Mihály, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szabó Lőrinc, Benedek Marcell Dezső. Utóbbi és Kosztolányi így vall francia nyelvről: „Aki tudja a a francia nyelvtant, nemcsak okosabb lesz általa, hanem becsületesebb is. Ez a nyelv mind értelmi, mind erkölcsi tekintetben tisztít. Nem enged hazudni. Próbáljunk csak lefordítani franciára, holmi fontoskodó bölcseletet, holmi embermegváltó szélhámosságot, holmi nagyképű ürességet. Lehetetlen. Nyomban szemünkbe szökken, hogy mekkora butaság. Ami barbár, lapos szellemtelen, az — amint ők mondják — nincs franciául. Náluk a nyelvtan, stilisztika és erkölcstan egy.” A francia nyelvnek, a francia kultúrának, nemcsak voltak, de vannak is barátai Magyarországon. Mégpedig egyre nagyobb számban. Ennek ékes bizonyítéka a Magyar—Francia Baráti Társaság alakuló közgyűlése. Az érdeklődés jóval nagyobb volt, mint azt a szervezők remélték. Olyannyira ,hogy az előre elkészített mintegy 200 belépési nyilatkozat gyorsan elfogyott. Már az első alkalommal több mint négyszázan léptek be frissen alakult társaság tagajainak sorába. A társaság szervezői között több neves újságíró volt, közöttük Várkonyi Tibor, a Magyar Nemzet munkatársa, aki az előkészítő bizottság elnöki tisztét is betöltötte Ifjú Fasang Árpád zongoraművészről pedig annál is inkább szólni kell, mivel ő a korábbi években több hasonló szervezet — köztük a Magyar—Finn, Magyar—Holland, a Magyar a —Japán, Baráti Kör — megalapításának is kezdeményezője Az alakuló volt közgyűlésen megválasztott elnökség tagjai a francia kultúra barátainak széles skáláját képviselik. A tíztagú testületben — egyebek közt — költő, újságíró, filmrendező, tanár, bankigazgató és egyetemi hallgató vállalt feladatot. A társaság alapszabályban deklarált célja a magyar—francia társadalmi, művelődési kapcsolatok erősítése, a francia kultúra magyarországi, illetve a magyar kultúra franciaországi népszerűsítése. Tagja lehet minden magyar, vagy Magyarországon élő külföldi állampolgár, aki a célkitűzéseket elfogadja, és tevékenyen részt vesz azok megvalósításában. A Magyar—Francia Baráti Társaság társadalmi szervezet. Működését nem önálló jogi személyként folytatja, a Népfront hanem a HazafiOrszágos Tanácsának égisze alatt. S, hogy tevékenységét mind hatékonyabban végezhesse, már most keresi a kapcsolatot a francia nyelvvel, kultúrával valamilyen módon kapcsolatban álló intézményekkel, szervezetekkel. Különösen gyümölcsöző együttműködésre számítanak a budapesti Francia Intézettel. Ez egyfajta konkurenciát is jelent majd a két — állami, illetve társadalmi — szerv között. A baráti társaság videón bázisainak létrehozása még nem a ma, hanem a távolabbi holnap feladata. De arra már most is lehetőség van, hogy kapcsolatokat keressenek és létesítsenek olyan vidéki iskolákkal, ahol a francia nyelvet oktatják. S ami természetesen nem maradhat ki a társaság céljai közül: szoros együttműködés a párizsi lyű Francia—Magyar székheBaráti Társasággal, egymás munkájának segítése, tartalmasabbá tétele. Az érdeklődést jelzi, hogy az alakuló ülésen Franciaország budapesti nagykövetsége is képviseltette magát. A Francia— Magyar Baráti Társaság pedig meghívta legközelebbi ülésére a budapesti társaság képviselőjét is. L. J. oouaoxóK LAPJA Csanády János: Válasz a gyászra Apám, anyám szólítanak, az árvaság szívemre dől, akár a fekete iszap áradó árok medriből. Szólítanak, hogy jól van ez, a sors el nem kerülhető, születtek — néhány évtized, és már a mély, fekete föld. Jól volna? Alig hihetem, — s eszem már éppen nem gyerek — mégsem hiszem, mégsem hiszem, hogy odalenn kihűltetek. Mondják, megbomlott az idő, s a havas sírvirágba szökkent s ácsolt bölcsőként ring a föld a mezőföldi temetőben. G. Nagy Ilián: Szeretnéd érteni az időt? Sétál a tested az utcán, de szellemed illegalitásban van. Ha valahonnan eléd toppanna menyasszony-ruhában az Igazság, tudnád-e szeretni? Mennyit beszéltél, hallgattál róla, és most itt van — karjaiban a te időd. — Ó az Igazság? — kérded. — Igen. — De hát Igazság nincs is! — kiáltod, és már sírni se tudsz. Simai Mihály: Határtalan daccal nem több egy inga-útnál s nem kevesebb a végtelennél emberi lehetőség GONDOLAT-LÉZER — megkeresni a teremtés napját az elhagyott isteni műtőasztalt s véges arcodon határtalan daccal folytatni mégis a folytathatatlant Böröndi Lajos: Talán ez talán ez az apró kavics őriz belőlünk valamit a tétován odébbrúgott talán csak a mozdulatot a mozdulatok sebhelyét és hiába erőlködés a többi mintha vízbe hajítva a kő fölfelé vágyakozna miközben a mélybe hull fölöttünk is így simul tükörré az idő egésze jeltelenül ahogy az égre vadlúdak húznak jelet múlékonyat tünékenyét Kiss Benedek: Megint az ősz A pulifürtös őszibarackfák lombjaikat mind elhullajtják — ősz ez megint. S az ősz megint: alázatosabb szívvel szeress, szívedből minden condrát kivess, s tudd: kakukkszóra már fakóbbra válhat az arc is — így idd borod, ne kérdd: ki tegnap még veled ivott, hová lett már a kakukk szavára? S jó lesz, ha magányod begombolod — lifeg a szélben, míg magad vacogsz. 1988. december 10., szombat