Dolgozók Lapja, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-10 / 294. szám

Emlékezés ■Iff ■ TV rw Korniss Dezsőre Korniss Dezső, a magyar avantgárd festészet nagy kép­viselője most lenne nyolcvanéves, ha a halál néhány éve el nem ragadta volna körünkből. A XX. század első felében a magyar képzőművészetnek i­öbb irányzata írta zászlajára az európaiság és magyarság szintézisét. Oly fokon azonban, hogy a Korniss Dezső és Vajda Lajos által alapított szentendrei iskola megvalósítot­ta, másnak nem sikerült. A korszakalkotó festő Besztercén látta meg a napvvlá­­got, de már 1910-től a főváros lakója volt. Művészete tipi­kus nagyvárosi művészet, nosztalgia keresésében is. Festeni [Podolini Vallkmann Artúr magániskolájában tanult.Se­rdülő­­korában néhány hónapot Hollandiában töltött, ahol az festészeti kifejezés döntő hatást gyakorolt szemléletére. új Buda­pesti Képzőművészeti Főiskolán Csók István növendé­­­ke volt, de Kassák Munka­körében is tevékenykedett, képarchiite­ktúra akkor forradalmi kompozíciós törvényeit el­­ sajátítva. 1930-ban egy évet Párizsban töltött. Az új hullá­mok igézetében határozta el magát a bartóki gyökerű, új, magyar piktúra megteremtésére. A Néprajzi Múzeum gaz­dag gyűjteménye kimeríthetetlen forrást nyújtott számára a folklórelemek gyűjtésében, amelyet élete végéig gyüm­öl­­csöztetett munkásságában. 1934-től Szentendrén dolgozott barátjával, a fiatalon el­hunyt Vajda Lajossal együtt. Először a szigetmonostori há­zak formatörvényszerűségeiből szerkesztették meg absztra­­ibált műveiket. A népi, parasztművészet emlékeinek jellé sű­rített szimbólumaival kívánták belekapcsolni a konstruktív látásmódot a tradíciók közönségteremtő áramába. Korniss formanyelve alapvetően intellektuális akkor is, ha geomet­rikus felépítésű kép airchitektúrába applikálja montázsos, drámai feszültségű fotóit. A felszabadulás után Budapesten és Szentendrén mun­kálkodott. Az Európai Iskola egyik megalapítója volt. Tö­rekvései ekkor teljesedtek ki, és ekkor születtek olyan fő­művei, mint a Kántálók (1946) és a Picasso műveire rímelő Tücsöklakodalom (1948). A dogmatizmus évei csaknem két évtizedes hallgatásra kényszerítették. Új stílusfordulata a hatvanas években kalligráfia felé vezetett. Tussal írt titokzatos jelei tudatosan a komponáltak, a művész belső világának szubjektív, abszt­rakt kivetítődései, az én és a külvilág közti párbeszéd képi közvetítőit. A hatvanas években a fiatal művészek, Bak Im­re, Molnár Sándor, Nádler István sorsdöntő ösztönzést kaptak akkor a még nyilvánosság elé nem került műveiből, hosszú némaság után 1965-ben a székesfehérvári múzeum­­­ban nyílt kiállítása. Új műveivel átütő elismerést aratott és egyszeriben az új nemzedék tanítójává avatta. A siker szár­nyára kapta nevét. 1978-ban Érdemes Művész címmel tüntet­ték ki, 1980-ban gyűjteményes kiállítása nyílt Budapesten. B. I. Allegro Barbara A filmgyárban nőttem fel Beszélgetés Szurdi Miklós rendezővel Nemrégiben elhangzott a televízióban egy felhívás: 35—40 éves, fekete hajú női amatőr szereplőt kerestek filmszerepre. A megadott időpontban elmentem a filmstúdióba, ott találkoz­tam a film rendezőjével, Szurdi Miklóssal, akitől megkérdeztem: mihez ke­resik a női szereplőt? — Az Angyalbőrben című 13 részes tv-sorozathoz. — A címből ítélve kato­natémáról van szó? — Igen. Tizenhárom ré­szen át egy-egy alkalommal 55 percben követhetik majd nyomon a nézők egy raj tagjainak életét. Örömei­ket, bánataikat, hogy ho­gyan és mennyit változnak katonaidejük letöltése köz­ben. Olyan szórakoztató so­rozatot szeretnénk csinálni, ami sokak számára befo­gadható, élvezhető­­ként elgondolkodtató­ eseten­— Kik a főszereplők? — A főszereplő Kaszás Géza, a tíz újonc közül a legvagányabb, Urbán meg­személyesítője. A többi újonc alakítója között lesz Békési Artúr és Nyári Zol­tán, akiket a Ki miit tud-ból ismernek már a nézők. Az őrmester Usztics Mátyás, a kantinosnő Sáfár Anikó. — Mondana néhány szót a keresett szereplőről is? Ta­láltak már alkalmas sze­mélyt? — Egy kisvárosban ját­szódnak a történetek. Gizi butikos, egyedülálló har­mincas nő, akihez be-be­­térnek a kikatonák kime­nőjükön. Életvidám, talp­raesett teremtés, ha kell barát, ha kell, szerető, elég összetett szerep. Még nem találtuk meg az emberün­ket". — Miért amatőrt keres­nek? — Azért, mert az a né­hány hivatásos színésznő, akire gondoltunk, nem tud­ja szabaddá tenni magát az egy-másfél évi forgatásra. Mint mondtam, a szerep eléggé összetett, nem kön­­­nyű megfelelni a követel­ményeknek. — Kérem, mutassa be al­kotótársait! — Tizedmagammal írtam a forgatókönyvet, a sorozat producerei Gát György és Varga István, a televízió Te­le P-Art stúdiója és a Hon­védelmi Minisztérium ré­széről. Az operatőr Gulyás Buda, aki nemcsak kiváló operatőr, de ideális munka­társam is. A zene az R-GO és a munkája.Varga Miklós Band — Mikor láthatjuk a so­rozatot a tv-ben? — November végén kezd­jük a forgatást, úgy szá­mítjuk, 1990-ben kerül majd képernyőre. — Szurdi Miklóst szín­házi rendezőként ismerjük. Most pedig arról beszélge­tünk, hogy filmet rendez. Mesélne eddigi pályafutásá­ról? — A főiskola elvégzése, 1976 óta Kecskeméten, Szol­nokon, majd a budapesti Nemzeti Színházban ren­deztem. 1986-ban szerződ­tem a Filmgyárhoz. A film­mel egyébként korán kap­csolatba kerültem, tizen­évesen játszottam bátyám, Szurdi András filmjében, majd egy másikban konzul­tánsa voltam. Eddig négy-öt tévéjátékot és két mozifil­met rendeztem. 1983-ban a Határsvadászok című filmem­* * mel rendezői díjat nyertem a XV. szemlén. Magyar Játékfilm- A Képvadászokat pedig 1986-ban mutatták be a XVIII. Játékfilmszemlén. — Az Angyalbőrben mel­lett dolgozik még valamin? tőt — öld meg a másik két­című tv-filmemből még két, az újabb hét Lin­­da-epizódból — melyet Gát Györggyel közösen rende­zünk — még húsz forgatási nap van hátra. Azután tel­jes erővel az Angyalbőrben következik. Ez az első év, hogy nem rendezek szín­házban, de nem szeretnék végleg elszakadni tőle. színház — bár ma társulat­A­hoz szerződni a kötöttségek miatt szerintem nem szabad — mindig fontos lesz szá­momra. R. A. Magyar—Francia Baráti Társaság alakult Budapesten A magyar sajtó a közelmúltban a Magyar—Francia adott hírt Baráti Társaság megalakulásáról. Nem valamiféle rendkívüli eseményről van itt szó, hiszen köztudott, hogy a magyar—francia kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza. 1910-ben írta egyik irodalmi folyóiratunk: „A magyarságnak nem idegen a francia szellem. Történelmi­­ tradíciók fűzik hozzá. Hi­szen évszázadokig élt latin szellemi koszton, s Pázmány Péter kemény és erős prózája éppúgy latin, mint Berzsenyi Dániel vasból faragott ver­sei.” De vegyük csupán a husza­dik századot. Az 1920 és 1951 között működő La Fontaine Irodalmi Társaság jelentős szerepet vállalt a külföldi — köztük a francia — irodalmi alkotások megismertetésé­ben, valamint a magyar iro­dalom határainkon túli ter­jesztésében. Alapítói és tagjai között a századelő olyan ne­ves személyiségei voltak, mint Vikár Béla, Babits Mi­hály, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szabó Lőrinc, Bene­dek Marcell Dezső. Utóbbi és Kosztolányi így vall francia nyelvről: „Aki tudja a a francia nyelvtant, nemcsak okosabb lesz általa, hanem becsületesebb is. Ez a nyelv mind értelmi, mind erkölcsi tekintetben tisztít. Nem en­ged hazudni. Próbáljunk csak lefordítani franciára, holmi fontoskodó bölcsele­tet, holmi embermegváltó szélhámosságot, holmi nagy­képű ürességet. Lehetetlen. Nyomban szemünkbe szök­ken, hogy mekkora butaság. Ami barbár, lapos szellemte­­­len, az — amint ők mondják — nincs franciául. Náluk a nyelvtan, stilisztika és er­kölcstan egy.” A francia nyelvnek, a francia kultúrának, nemcsak voltak, de vannak is barátai Magyarországon. Mégpedig egyre nagyobb számban. En­nek ékes bizonyítéka a Ma­gyar—Francia Baráti Tár­saság alakuló közgyűlése. Az érdeklődés jóval nagyobb volt, mint azt a szervezők remélték. Olyannyira ,hogy az előre elkészített mintegy 200 belépési nyilatkozat gyorsan elfogyott. Már az első alkalommal több mint négyszázan léptek be frissen alakult társaság tag­a­jainak sorába. A társaság szervezői kö­zött több neves újságíró volt, közöttük Várkonyi Tibor, a Magyar Nemzet munka­társa, aki az előkészítő bi­zottság elnöki tisztét is be­töltötte Ifjú Fasang Ár­­­pád zongoraművészről pedig annál is inkább szólni kell, mivel ő a korábbi években több hasonló szervezet — köztük a Magyar—Finn, Magyar—Holland, a Magyar a —Japán, Baráti Kör — megalapításának is kezde­ményezője Az alakuló volt­ közgyűlésen megválasztott elnökség tag­jai a francia kultúra bará­tainak széles skáláját kép­viselik. A tíztagú testületben — egyebek közt — költő, új­ságíró, filmrendező, tanár, bankigazgató és egyetemi hallgató vállalt feladatot. A társaság alapszabály­ban deklarált célja a ma­gyar—francia társadalmi, művelődési kapcsolatok erő­sítése, a francia kultúra magyarországi, illetve a magyar kultúra franciaor­szági népszerűsítése. Tagja lehet minden magyar, vagy Magyarországon élő külföl­di állampolgár, aki a célki­tűzéseket elfogadja, és te­vékenyen részt vesz azok megvalósításában. A Magyar—Francia Ba­ráti Társaság társadalmi szervezet. Működését nem önálló jogi személyként folytatja, a­ Népfront hanem a Hazafi­Országos Ta­nácsának égisze alatt. S, hogy tevékenységét mind hatékonyabban végezhesse, már most keresi a kapcso­latot a francia nyelvvel, kultúrával valamilyen mó­don kapcsolatban álló in­tézményekkel, szervezetek­kel. Különösen gyümölcsö­ző együttműködésre szá­mítanak a budapesti Fran­cia Intézettel. Ez egyfajta konkurenciát is jelent majd a két — állami, illetve tár­sadalmi — szerv között. A baráti társaság videón­ bázisainak létreho­zása még nem a ma, ha­nem a távolabbi holnap feladata. De arra már most is lehetőség van, hogy kap­csolatokat keressenek és lé­tesítsenek olyan vidéki is­kolákkal, ahol a francia nyelvet oktatják. S ami természetesen nem maradhat ki a társaság cél­jai közül: szoros együtt­működés a párizsi lyű Francia—Magyar székhe­Bará­ti Társasággal, egymás mun­kájának segítése, tartalma­sabbá tétele. Az érdeklődést jelzi, hogy az alakuló ülé­sen Franciaország budapes­ti nagykövetsége is képvi­seltette magát. A Francia— Magyar Baráti Társaság pe­dig meghívta legközelebbi ülésére a budapesti társaság képviselőjét is. L. J. oouaoxóK LAPJA Csanády János: Válasz a gyászra Apám, anyám szólítanak, az árvaság szívemre dől, akár a fekete iszap áradó árok medriből. Szólítanak, hogy jól van ez, a sors el nem kerülhető, születtek — néhány évtized, és már a mély, fekete föld. Jól volna? Alig hihetem, — s eszem már éppen nem gyerek — mégsem hiszem, mégsem hiszem, hogy odalenn kihűltetek. Mondják, megbomlott az idő, s a havas sír­virágba szökkent s ácsolt bölcsőként ring a föld a mezőföldi temetőben. G. Nagy Ilián: Szeretnéd érteni az időt? Sétál a tested az utcán, de szellemed illegalitásban van. Ha valahonnan eléd toppanna menyasszony-ruhában az Igazság, tudnád-e szeretni? Mennyit beszéltél, hallgattál róla, és most itt van — karjaiban a te időd. — Ó az Igazság? — kérded. — Igen. — De hát Igazság nincs is! — kiáltod, és már sírni se tudsz. Simai Mihály: Határtalan daccal nem több egy inga-útnál s nem kevesebb a végtelennél emberi lehetőség GONDOLAT-LÉZER — megkeresni a teremtés napját az elhagyott isteni műtőasztalt s véges arcodon határtalan daccal folytatni mégis a f­oly­tathatatlant Böröndi Lajos: Talán ez talán ez az apró kavics őriz belőlünk valamit a tétován odébbrúgott talán csak a mozdulatot a mozdulatok sebhelyét és hiába erőlködés a többi mintha vízbe hajítva a kő fölfelé vágyakozna miközben a mélybe hull fölöttünk is így simul tükörré az idő egésze jeltelenül ahogy az égre vadlúdak húznak jelet múlékonyat tünékenyét Kiss Benedek: Megint az ősz A pulifürtös őszibarackfák lombjaikat mind elhullajtják — ősz ez megint. S az ősz megint: alázatosabb szívvel szeress, szívedből minden condrát kivess, s tudd: kakukkszóra már fakóbbra válhat az arc is — így idd borod, ne kérdd: ki tegnap még veled ivott, hová lett már a kakukk szavára? S jó lesz, ha magányod begombolod — lifeg a szélben, míg magad vacogsz. 1988. december 10., szombat

Next