24 óra, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)
1990-05-23 / 38. szám
Zsebesnek áll a világ Kövezzenek meg, de bevallom, vasárnap délelőtt tíz óráig nem tudtam szívből igazán haragudni a zsebtolvajokra. Amolyan bocsánatos bűnnek tartottam, mert a zsebesekről — saját rossz tapasztalatom nem lévén — mindig Brecht Háromgarasos regényének szegény gyerekei jutottak az eszembe. Loptak a gazdag uraktól, hölgyektől, leadták a szajrét, mert enniük kellett. Tudom, így sem szép a dolog, de... De hagyjuk Brecht és Dickens szánnivaló kis hőseit. A Húszas Stúdióban bemutatkoztak a „nyúlás” fiatal, magyar mesterei, akik luxusra lopnak, gyorsan „eltapsolják" pénzt. Megdöbbentő volt egy értelmiségi családból szármaazó srác magabiztos önbemutatása. Maga dolgozik, így nincs aki „feldörzsölje", azaz feljelentse. Beépített embere van a rendőrségen, a legforróbb hírekhez is hozzájut. Nem vádolható mohósággal, napi 20 000—25 000 forinttal már megelégszik. Persze, jobban szereti a dollárt, márkát, no meg hitelkártyát. Utóbbiakra tuti vevői vannak, akik rögtön kocsiba ülnek, irány Bécs vagy az NSZK, és élnek, mint Marci Hevesen. (Vagy még jobban — a szerk.) Most, hogy lebukott, nem esik kétségbe: három kitűnő ügyvédje van Oszt-szoroz, kiszámolja, hogy nyolc-tíz hónapra számíthat. Biztosan figyelembe veszik lelkének nemes tulajdonságát — szegény magyart nem lop meg. Ha tévedésből mégis megtenné, visszaadja a hálálkodó károsultnak az „elveszett” pénztárcát. A megnyerő modorú fiatalember az ország nagy nyilvánossága előtt sem titkolja, milyen gyakran nyúlkál (ahogy a tolvajnyelv képszerűen mondja): — Ha minden alkalommal, vagy minden tizedik alkalommal elkaptak volna, annyit ültem volna, mint Monte Christo. Kívánom ennek a jópofa srácnak, üljön annyit. Igazán megérdemli. Rádióhallgatás közben eszembe jut néhány amerikai film. Ott a bűnözők jókat röhögnek a rendőrökön. Röhögnek, mert nekik emberi jogaik vannak, és óvadék, és ügyvédek .... A rendőr ökölbe szorított kézzel gondolkozik, meddig terjednek az emberi jogai neki, a rend őrének. Ha főnök, akkor széttárja a karját. Azért lehetett főnök. Ha nem főnök, akkor verekedik, pofozkodik, meg efféle szabálytalan dolgokat csinál. Közben a főnök behunyja a szemét, és esetleg annyit mond, hogy ejnye. Vagy, hogy nono! Így éldegélnek az óceán túlsó partján. Mire idáig jutottam, hallom ám, hogy nálunk is változik a bűnözők sanyarú helyzete. Megszűnt a rendőri felügyelet, a kitiltás. „ ... diadalaként az emberi jogok védelmének” — mondja örömmel egy rendőr polgártárs. Lehet, hogy nem is örül annyira, csak úgy mondja? Erre nem is merek gondolni! Mert az embernek az alapvető jogait meg kell adni, meg kell védeni! Igen! Az a barna bőrű, adidas-cipős, koptatott bőrdzsekis fiatalember, akit behozott, rendőr bajtárs, ugyanúgy a Magyar Köztársaság polgára, mint ön. Jó, persze, hogy vannak különbségek. Ön napi tíz-tizenkét órát dolgozik, gyerektartást fizet, folyton fáradt és ideges, lestrapált Ladával jár. Mindez nem igaz a gyanúsítottra, aki rendszeresen pénztárcát „talál”, és olyan helyekre jut el, amilyeneket ön, rendőr polgártárs, csak filmekben láthat. Ez a helyzet, uram, vagy ahogy a zsebes polgártárs nevezné — már megbocsásson —, te piti zsaru. Zsebes urak, lehet, hogy ezt az írást felolvassa majd önöknek valaki — hiszen az újság szakmájukban a kéz letakarására, s nem olvasásra szolgál. Kérem kiterjedt céhük minden tagját, hadd maradjak meg jó emlékezetükben. Kerüljenek, ha lehet. Mórocz Károly Hírünk az országban 1990. május 7-13. Cseh Béla: Köztársaság Kesztölcön? = Hírek, 18. sz. 7. 1.Vasárnapi — A készülő dokumentumfilmről, amelyet Kiss Róbert, a Magyar Mozi- és Videofilm Vállalat rendezőriportere és Fuzik János, a falu szülötte, a szegedi körzeti tévéstúdió szerkesztőriportere forgat. Érsek M. Zoltán: A bizniszben vitézkedő dédunoka. A Klapka név megint szép lesz. Elszerette Dobostól May Zsuzsát. 111. — Vasárnapi Híreik, 18. sz. 3. 1. — Az NSZK-ban élő Klapka György megyei alapítványairól. Tiszta víz a gyárból. — Mai Nap, 104. sz. 5. 1. — Dorogi Szénbányák. Csirke Nyugatra. Mai Nap, 105. sz. 3. 1. — Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Örökségnek javasolják. Épített értékek listája. Mai Nap, 105. sz. 5. 1. — Esztergom váregyüttese. Légi bemutató a győzelem napja alkalmából — esztergomi és tatabányai repülősökkel. Hír. = Mai Nap, 106. sz. 3. 1. A kollektív szerződés módosításáról tanácskoztak a Tatabányai Bányák vállalati szakszervezeti szövetségének ülésén. Hír. = Mai Nap, 106. sz. 3. 1. Czauner Péter. Azé a föld, aki megveszi? Csendes botrányként dagad. = Magyar Hírlap, 108. sz. 5. 1. — A táblázatban megyei adatok az elidegenítésekről. Perez de Cuellar az esztergomi bazilikában. 111. — Népszabadság, 109. sz. 3. 1. — Népszava, 109. sz. 1. 1. — Paskai László bíboros, esztergomi érsek fogadta az ENSZ főtitkárát. Talpra áll a Labor Művek, rt. lesz belőle. Hír: = Népszabadság, 109. sz. 8. 1. — Esztergom. Esztergomban lesz Mindszenty végső sírhelye. = Magyar Nemzet, 109. sz. 3. 1. — Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek. Vigyázat, robban! Lopott gázpalackok. A felhasználó mennybe jut? = Vasárnapi Hírek, 19. sz. 1. 1. — Az esztergom-kertvárosi MÁV-állomásról ellopott veszélyes gázpalackokról. József Attila megyei könyvtár tájékoztató szolgálata 21«RAE Hegyei gyermekrajz-kiállítás Szárnyalt a képzelet Megyei gyermekrajz-kiállítás nyílt a minap Tatabányán a Kodály Zoltán Általános Iskolában. A kiállítást dr. Egressy Erna, a Komárom-Esztergom Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese nyitotta meg. A tavalyi évhez hasonlóan 108 iskola indult a gyermekrajz-versenyen, s közel 300 pályaművet kellett értékelni a zsűrinek. A téma és a technika kötetlen volt, így a szárnyaló gyermeki képzelet elbűvölő képeivel találkozhattunk a kiállításon. 11—12 éves korig a gyermek nem törődik az arányokkal. Többnyire mindent szeretne egy képen szerepeltetni, amit elképzel. Ha tengert vagy Balatont fest — mint ahogy azt láthattuk több rajzon — nemcsak a hajók érnek egymásba, hanem a vízben piros, narancssárga, kék halak lubickolnak, úgy ábrázolva, mintha akváriumban lennének ... De ettől a minden kötöttséget figyelmen térbeli kívül hagyó könnyedségtől bájosak a gyermekrajzok. A nagyobbak már szigorúbbak önmagukhoz. Arányos alakokat, házakat, fákat rajzolnak vagy festenek. Gondosan megtervezik a térbeli mondanivalójukat. Bátran nyúlnak más technikákhoz, eszközökhöz. Míves agyagfigurákat láthatunk a kiállításon, s találkozhatunk batik-nemez technikával. Többen próbálkoztak sikerrel a szőttessel. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, nívós művek közül a legjobbakat kiemelni. Az oklevéllel és a könyvekkel nem spóroltak, ötvennégy oklevelet és IS könyvet osztottak ki. — monos — Fotó: Jusztin Ha dübörög a zene... ...Mondjuk még éjjel liker is, csodálkozni Akkor nem lehet álmatlanságra azon, hogy az kárhoztatottak felháborodva telefonálnak szerkesztőségünkbe, elpanaszolva problémájukat. Az elmúlt héten A Közművelődés Házának sörözőjében pénteken és szombaton „állt a bál”. Panaszolták sokan, ugyanis az éjfél utánig, illetve este 10-ig tartó zenés program dübörgő zenéje miatt a környék lakói nemhogy aludni, de még csak pihenni sem tudtak. Megkerestük Salamon Hugót, a „Ház” igazgatóját, hogy megkérdezzük, miként orvosolható a környéken lakók panasza. Elmondta, hogy a sörkertet egy magánvállalkozónak adták bérbe, így ő nem szólhat bele, milyen szórakoztató rendezvényt tartott a „tulaj”. Azonban azt megígérte, hogy közli vele az észrevételeket, s kéri, pianóban — a megkörnyéket nem zavarva — bonyolítsák hétvégi rendezvényeiket. Mi nem vártuk meg a következő hétvégét, már most megkerestük a sörkert bérlőjét, Mázán Tibort a hozzánk érkezett panaszokkal. Ő elmondta, hogy nagyon sajnálja, hogy a diszkóval és a Kossela-zenekar zenéjével zavarták a környéken lakókat. A következő hétvégén már másként fogják beállítani hangszórókat, s a hangerőaből visszább vesznek, így remélhetőleg meglesznek egymás mellett a lakókkal, hiszen a fiatalok, az idősebbek egyaránt szívesen látogatják őket, tehát az ilyen szórakozás iránt van igény a városban. — The — Az asszony jéghegykék szemével állta Tusnádi tekintetét, s akit nem látszott olyannak, mint különösebben meglepnek a fejlemények. — Nézze alezredes úr! — mondta könnyed társalgási modorban — én a maga helyében nem hamarkodnám el ezt a, hogy is mondjam, alapos gyanút, vagy mit. Nincs abban semmi rendkívüli, hogy informáltak a férjemmel kapcsolatos, bonctani részletekről. — Informálták?! Milyen alapon, és kicsoda? —csattant fel az alezredes. — Hajdani osztálytársam, mondhatnám barátnőm, a proszektúrán dolgozik. Asszisztensnő. Látta, olvasta, ő íratta alá a főorvossal a boncolási jegyzőkönyvet és a laborvizsgálat eredményeit. Természetes, hogy felhívott és tájékoztatott mindarról, ami legeslegelső sorban rám tartozik, és csak másodsorban önökre. — Ezen éppen lehetne vitatkozni — mondta Tasnádi — most azonban az a kérdés, hogy ezt a barátnőjével folytatott telefonbeszélgetést tudja-e bizonyítani valamivel? — A férjem jóvoltából, mi sem könnyebb ennél — mosolyogott el Cserkutiné. — Asszonyom, maga tréfál?! — Egyáltalán nem. A férjem — foglalkozási ártalomnak is felfogható — mérhetetlenül gyanakvó, mindenféle konspirációra kész személyiség volt. Nálunk minden bejövő telefonbeszélgetést magnetofon rögzített, így az osztálytársnőmmel valót is. Ellenőrizhetik. Ja, és még egyet. Én tisztában vagyok a jogaimmal, de az önökével is. Ezért, ha nincs több kérdésük, távoznék. Sok az elintéznivalóm. — Ha aláírta a jegyzőkönyvet, nincs akadálya — mormolta némi rezignáltsággal Tasnádi — de lenne még egy kérdésem. Van elképzelése arról, hogy kinek állt valamiért érdekében, megmérgezni a férjét? — Ellenséget szerzett magának épp eleget — vonta meg vállát az asszony, a „kérlelhetetlen Cser” névről nyilván maguk gúnyis tudnak. De ha a véleményemre kíváncsi, akkor én inkább a volt szeretői körében kutakodnék. Volt neki jó néhány botrányszagú nőügye. Régebben és a közelebbi múltban is. — Hallhatnánk erről bővebbet is? — Sajnálom! — emelkedett fel székéről az özvegy. — Nem kenyerem a szennyesben való turkálás. Erre engem semmiféle törvény sem kötelez. Ha elkészült, akkor most aláírnám azt a jegyzőkönyveit... A következő napokban sem vett nagyobb iramot az események sodra. A néhai gyengébb nemhez fűződő kapcsolatai meglehetősen széles skálán mozogtak. Ahogy az alezredes újságíró barátja jellemezte a ügyész urat — legalább főis magánéletét tekintve — túlzás lett volna gáncs nélküli lovagnak nevezni. Cserkuti közelmúltbeli szeretői között egy sem akadt, amelyiket bármi vonatkozásban is összefüggésbe lehetett volna hozni a mérgezési kísérlettel. Ellenben egy sok év előtti intim kapcsolat felkeltette a nyomozók figyelmét. A főügyészek nyaralója melletti víkendházas telket ugyanis, egy „hallani” szerető vásárolta meg. Ismét megkezdődhetett a diszkrét, lépésről lépésre közelítő rendőrségi aprómunka. Zoltán Péter újfent riporteri fürgeséggel keringte körül Tasnádi íróasztalát. — Állati ez a sztori — lelkesedett —, képzeld ezzel a főcímmel: A jéghegykék szemű özvegy megfoghatatlan. Alcímben pedig: Hol vásárolt telket a volt szerető? — Tulajdonképpen most már elindíthatnám ezt a riportsorozatot. — És kapnál is rá egy olyan sajtópert, hogy rámenne a gatyád. Pláne, ezekkel a címekkel. Várj még, ne nyüzsögj. Nem szalad el a sztorid, és sejtésem szerint lesz ez még cifrább is. — Mit mond a nő, miért éppen a Cserkuti-villa melletti kéglit vette meg? Egyáltalán, milyen a csaj. — Súlyosan beteg, benn fekszik az onkológián. Nem vagyunk mi riporterek, hogy csak úgy lerohanjuk — bökte oldalba barátját az alezredes. — Mégis mit gondoltál? Bemegyünk a kórházba, és nekiszegezzük a kérdést: — Maga akarta megmérgezni a volt szeretőjét? Miért tette? — Ha már a lerohanásnál tartunk, emlékezetem szerint valaki mintha le akarta volna tartóztatni az özvegyet. Nem tudod, kiről lehet szó? — vigyorgott roppant barátságosan Zoltán. — Jól van, hagyd! — dörmögte Tusnádi. — Döntetlenre állunk. Bonyolítja a dolgot, hogy a nőt a nyaraló környéki szomszédok többször is látták kettesben a főügyésszel, az egyik szem-, ám nem fültanú szerint, mintha valami szóváltás lett volna közöttük. Méghozzá a Cserkutiék dácsájának teraszán. — Állati — harsogta a riporter. — A volt szerető bosszút áll! Ilyesmire orron tassz? — Nem tudom, mire orrontsak szavaiddal élve, de egy valami biztos. Valakinek azt a mérget csak bele kellett kevernie a főügyész ételébe, italába, mit tudom én mijébe? Százszor végiggondoltam a dolgot, és kizártnak tartom, hogy Cserkuti öngyilkossági szándékkal vette volna be azt a májat roncsoló készítményt. — Egyszóval, a nőt mindenképpen meg kellene hallgatni — folytatta a gondolatsort a riporter. — S miután az orvosok ehhez most nem járulnak hozzá, — mondjuk egy hozátartozónak álcázott firkász is próbálkozhatna kellő diszkrécióval. — Éles eszed van — bólintott Tasnádi. — De azért ellátnálak néhány szakmai intencióval... A szakmai fölöslegesnek eligazítás bizonyult. A kórházban a riporterrel, a kellő formaságokkal körítve közölték, hogy a keresett hölgy az éjszaka folyamán elhalálozott ... — Folytatjuk — Vajna György: Vallomás a túlvilágról III. 4 1990. május 23., szerda