24 óra, 1990. július (1. évfolyam, 72-97. szám)
1990-07-16 / 84. szám
Ide el kell menni! Sokak által kedvelt kirándulóhely a festői szépségű Vértestolna Fotó: Haraszti A Dorogi Eötvös József Általános Iskola igazgatójának vezetői megbízása július 31-én lejár. Az állás betöltésére kiírt pályázaton egyetlen „nevező”, az intézmény jelenleg kinevezett vezetője, Fülöp Pál „lépett ringbe”. A rendkívüli nevea főtestületi értekezleten az iskola igazgatója 83 százalék egyetértő „véleményt” kapott. Fülöp Pál 1959 óta dolgozik pedagógiai pályán. Tanított a murakeresztúri, milájd a Tót-kertvárosi Általános Iskolában. 1965-ben került a Dorogi Városi Tanács V. B. Művelődési Osztályára gazdasági,nulmányi felügyelői majd tabeosztásba. 1968-ban kapott megbízatást az osztályvezetői feladatok ellátására. A járási hivatalok megszüntetését követően 1984-től a Dorogi Tanács V. B. művelődési, egészségügyi, sport osztály vezetője lett. 1985-től a Dorogi Eötvös József Általános Iskola igazgatója. Ugyancsak a bányászvárosban, a Zrínyi Hona Általános Iskola vezetői állása július 31-én nyugdíjazás miatt megüresedik. Az álláshelyre — pályázat útján — egyedül Kovács Lajos az intézmény tanára jelentette be „igényét”. A rendkívüli nevelőtestületi értekezleten titkos szavazással az igénybejelentő” 100 százalék egyetértő véleményt kapott. Kovács Lajos 1971-ben, a Komárom megyei Vasdinnyepusztán kezdte tanítói pályáját. Lakásgondjainak megoldatlansága miatt 1973- ban a Fejér megyei Perkátára költöztek, ahol három évig tanított. Az utolsó tanévben igazgatóhelyettes, egyben az iskola megbízotti igazgatója is volt. 1976 és 1982 között — Dorogra költözésük után — a Tát-Kertvárosi Kilián György Általános Iskolában dolgozott, előbb beosztott nevelőként, majd igazgatóhelyettesi beosztásban. 1982-ben került a Dorogi Zrínyi Hona Általános Iskolába, ahol 1985-ig az iskola igazgatóhelyettese volt. Ekkor saját kérésére felmentették a beosztásából, mint magyar szakos tanár, jelenleg is az intézmény pedagógusa. — efká — Keresztes József BÁNYÁSZÖKÖL -ról, -ről A bukaresti Egyetem téren a bányászok általi tüntetésszétverés, azon kívül, hogy visszataszító, arra is utal, hogy az sztálinista értelmiség ellenség, nemcsak a puccsista vezetésben, de az ingyenélőikre méltán haragvó munkásban is ott van, s akár felheccelték a „zsilieket”, akár kedves kötelességüknek érezték szétverni az „ahelyett, hogy dolgoznának”, tüntető értelmiségi „csavargókat”, az „oszd meg és uralkodj” klasszikus elvének nevében glaszékesztyűs kéz meghosszabbított „vasöklei” voltak. Lehet, hogy a Zsilvölgyi bányászok holnapután a megélhetési gondok miatt sztrájkolni fognak. Lehet, hogy őket is megveretik az aknaudvaron ... mert „a botnak két vége van”... és ,„ma nekem, holnap neked” ... AZ ÓRA KÖRBEJÁR Emlékezetes film, aminek végén a negatív hőst lesodorják a mutatók. Metafora ez. Máig tanulságos. Milyen cinikusan beszéltek az emberrel a pufajkát alig hogy levetett hajcsárok! „Mi az, pajti, nem tetszik a rendszer!?” Tíz- és tízezrek menekültek miattuk külföldre. Kedvenc érvük volt: „Azok csinálták az ellenforradalmat, akik nem szeretnek dolgozni!” Ha valaki, kifulladva, megállt, ráripakodtak: „Eredj, mondd meg a bányamesternek, hogy nem akarsz dolgozni!” Mindez a rendszerváltás kapcsán jutott az eszembe. Hova menekülnek majd az ilyenek, ha nem tetszik, nekik a rendszer ?! afiRÄj Nem csak igével „Őszentségét arra kérjük, hogy tegyen lelkipásztori utazást a Vatikánban is, és hirdesse alkalmazottainak körében is a keresztény szociális elveket.” A felszólítás a pápai állam világi alkalmazottainak lapjában jelent meg. Amennyiben olvasta II. János Pál, megtudhatta belőle, hogy több mint 1200 laikus — tehát nem egyházi személy — „keserűségének” adott hangot. A cikk szerint nagyon helyes, hogy az egyházfő következetesen foglalkozik a társadalom, a nagyvilág gondjaival, hogy utazásai során felhívja a hatalmon lévők figyelmét a szociális felelősségre, hogy jogokat követel a dolgozóknak, hogy inti a munkáltatókat. Észrevétlen maradt az alkalmazottak május 28-i csendes tüntetése is a falakon belül. És még csak választ sem kaptak arra a kétszer is hangoztatott kérésre, hogy a pápa fogadja a küldöttségüket. vatikáni alkalmazottak csak azt szeretnék, ha szakszervezetként és nem pedig szabadidős gyülekezetként kezelnék a szervezetüket, továbbá, ha a Szentszék munkaügyi hivatala valóban foglalkozna gondjaikkal, a bérezéssel és a nyugdíjakkal. Mert nem csak igével él az ember, még e szent falak között sem. „Amikor Angliában Shakespeare..." Beszélgetés Bor József színházigazgatóval Egyik darabjuk, a mindig közönségsikert hozó Charlie nénje a nagyigmándi velődési házban ment műéppen, s ott, az új ház új klubjában futottam össze Bor Józseffel, a Győri Kisfaludy Színház igazgatójával. A hirtelen találkozásból, hirtelen keresetlen kérdésre futotta: — Hogy vannak? — Köszönjük, még megvagyunk. — Még? — Íme, játszunk. Vidéken is, más megyékben is, s anyaszínházunkban is, abban a tetszetősre, de ügyetlenül, szakszerűtlenül épített monstrumban, megmelyet bizony egyre nehezebb fenntartanunk. Annak ellenére, hogy a vidéki színházak közül az elmúlt hat évben a győri volt a leginkább látogatott. De jegybevételeink az összrezsinek így is csak húsz százalékát érték el. — Most akkor büszkék, vagy sem a színházakra? — Nézőpont kérdése. Ha valaki a színházakat is a nemzeti jövedelem egyik forrásának tekintené csupán, bizonyára összehúzná a szemöldökét. De más szempontok is vannak. Ha elfogadjuk azt, hogy a színház által „termelt” értékek nem közvetlenül a költségvetésben jelentkeznek, hanem valahol máshol, akkor ... Nos, akkor azt mondhatjuk: ezen a téren mi már rég megelőztük a nyugati országokat. Az esztétikai értéket alkotó színház a világon mindenütt támogatást igényel. Mi, magyarok, megelőztük a Nyugatot abban, hogy vidéken is legyenek értékes színházaink. Jó lenne ezt megtartani, de az az igazság, nem tudom pontosan, hogy jelenkorunkban meddig „húzhatjuk ki”. A korábbi éves költségvetésünk az idén már csak fél évre lett volna elég. Szerencsére megkaptuk a parlament jóvoltából azt a 200 millió forintos póttámogatást, mellyel ebben az évben még fenntartjuk magunkat. De hogy jövőre mi lesz ? — Mi lehet? — Hadd ragadjak ki őszi ■ műsortervünkből két darabot. Színre visszük a Traviátát, s a Teaház az augusztusi holdhoz című vígjátékot. V...?Sőt — ha úgy ■ tetszik — meggyőződésből, ■ utóbbitól feltétlen kasszasikert remélünk. Jóllehet, erre se mondanám, hogy a meggyőződéseink ellenére.. Mindenesetre tervezünk, gazdálkodunk, s még ügyeskednünk is kell, a korábbi időszakoknál sokkal zívebben. Színházunk innen350 dolgozója között 115 művész van ... — De vajon hogy érzik most magukat? — Ahogy lakatosaink, kárpitosaink, díszletezőink. Bizonytalanul, s ez bizony rossz érzés. De talán sarkalló is. A közös lalkozásokban, s az nagy váregyéni utakat kereső kisvállalkozásokban is meg kell hallani az idő szavát, s felkutatni a lehetséges megoldásokat. Főiskolai tanárom, Hegedűs Géza bácsi szokta mondani: Amikor Angliában Shakespeare éppen alkotott, nekünk akkor kellett nádasokba, erdőkbe menekülni török, tatár elől. Ahhoz képest feljöttünk valamelyest, s jó lenne a szintet megtartani. Sulyok Kálmán Hírünk az országban Június 25— július 1. (KONCZ): Paskai bíboros Isten kezét látja: Zarándoklat a szívbúcsúra. = Mai Nap, 146. sz. 5. 1. KOVÁCS Béla: A természetgyógyászat reneszánsza. Népszabadság, 147. sz. 4. 1. [A MAGYAR férfi ifjúsági röplabdaválogatott Esztergomban csapatával.] mérkőzik Dánia = Nemzeti (Nép) Sport, 102. sz. 2. 1. MUNKAVÁLLALÁSI engedélyt kapott Szabó László, a Tatabányai Bányász NB I-es férfi kézilabdacsapatának edzője... = Nemzeti (Nép) Sport, 102. sz. 2. 1. HÉT nap Bányászfórum krónikájából. Föld, 26. sz. 9. 1.=. Szabad KIÁRUSÍTÁS a laktanyában. [Hír], Szabad Föld, 26. sz. 7. 1. — GIPPERT —:... próbája az evés, de. = Magyar Mezőgazdaság, 26. sz. 19. 1. — Rövid beszélgetés meth Miklóssal, a Fejér Néés Komárom-Esztergom Megyek Tejipari Vállalat tatabányai termelési üzemének termelési igazgatójával. [SZALMA József a TBSC labdarúgója marad.] [Hír.] [ Nemzeti (Nép) Sport, 104. sz. 2. 1. a [ÁTADTÁK Esztergomban szovjet katonák által használt területet tanácsnak.] [Hír.] = a városi Mai Nap. 148. sz. 5. 1. — Helyén a Suzuki Swift személygépkocsik összeszerelésére alkalmas üzemcsarnokot építenek. (H. bíró): Becserélték a lopott árut. Megvalósult konvertibilitás az esztergoami Unikerben. = Mai Nap, 149. sz. 9. 1. — Az Uniker 219-es boltjában történt csereberéről, sikkasztásról. HORVÁTH J. József — Kanyó András: A Mindszenty-ügy: Igazságtétel. Az Actedron nem igazságszérum. Kik mit hamisítottak? — Magyarország, 26. sz. 24 —25. 1. — Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érselk. GUBÁS M. Ibolya: Kádár János menyasszonya volt. „Kedves Piroska!” Beszélgetés Juranitsné Döme Piroskával. 111. — Képes 7, 26. sz. 20—23. 1. — Komárom megyei vonatkozásokkal. Kesztölc, Tatabánya, Dorog, Tardosbánya. VÁLLALATI CSŐDÖK. A 40 rabló. = Heti haság, 26. sz. 72. 1.Világgaz— A 300 millió feletti veszteséget kodók között mutató gazdát1989-ben Dorogi Szénbányák Vállalata (694 millió Ft). EZER lengyel feküdt a sínekre. Túszul ejtették forgalmistát: Komáromi inacidens. — Mai Nap, 151. sz. 2. 1. BARTH Sándor: öt esztendeje üzemel a faaprítéki tüzelésű fűtőmű Tatán. Az Erdő, 4. Sz. 175—178. 1. — Környezetbarát fűtőmű. BODRI Ferenc: Párhuzamos magántörténetek. = Valóság, 6. sz. 68—78. 1. — Dorog, 1940—1950. Szeibert Mihály, bányász házának elkobzása, Valovics Ferenc munkásmozgalmi múltja. FEJŐS László: A közművelődési könyvtárak számítógépesítési helyzete 1989- ben. = Könyvtári 5—6. sz. 491—498. 1.Figyelő, — Megyei hivatkozásokkal. (József Attila Megyei Könyvtár, Városi könyvtárak.) Megilletődve állok az esztergomi bazilika bejárata mögött bal kézre eső oltára előtt. Bakócz-kápolna Hallgatom az idegenvezető tömör mondatait, amit a kicsiny szentély nagy emberéről, a századok homályából is tiszteletet, elismerést parancsoló főpapi méltóságról, annak műveltségéről, emberségéről mond. „Erdődön született” — hallom a rövidke mondatot. Felkapom a fejem, nézem a körülöttem állók ábrázatát. Semmi különöset nem mutatnak az arcok a sok hitvitát megélt főpap bölcsőhelyének említésekor. Úgy látszik, csak engem talál szíven Erdőd, az erdélyi nagyközség nevének említése. S már azt is tudom, hogy nem véletlenül. A minap nálam járt régi cimborák, volt kenyerespajtások hozták a szomorú hírt: Erdődön vandál kezek tették tönkre az ősi várrom lábánál sok évtizede álló Petőfiemlékművet... Óhazámban gyakran látogattam Erdődre. Tehettem, hiszen alig tíz-egynéhány kilométerre laktam tőle. Ezek a kirándulások gyakran végződtek úgy, hogy felkapaszkodtam a község peremén húzódó, hajdani Szendrey-vár egyetlen épen maradt bástyájára. Ilyenkor mindig megérintett, hatalmába kerített valami kimondhatatlan érzés. Gyakran Szendrey Ignác uram szigorú hangját véltem felfedezni, amint lányát, az alig tizenhét esztendős, de fülig szerelmes Júliát leckézteti, mert az nem tud szabadulni Petőfi Sándor bűvöletéből. Le-letekintettem a vár fokáról, s a szerelmes költő által megénekelt tavat, s a szomorúfűzet kerestem. Se tó, se szomorúfűz, csak az ormótlan gránitkő hirdette, hogy hajdan itt álldogált a költő a tó partján. Egyszerű szürke kő, rajta az itt „született” vers egyik sora: „Álldogálok a tó partján szomorúfűz mellett.. Kegyeletidéző zarándokhelye volt ez a költészet megszállottjainak — magyarnak, románnak, hazainak, külföldinek — immár évtizedek óta. Megálltak a előtt, átszellemülten gránitkő olvasták a kőbe vésett szavakat, s vitték hírül az országba, világba: Erdődön, ebben soknemzetiségű erdélyi községben tisztelettel adóznak a világirodalom nagy alakjának, Petőfi Sándornak. Lesújtott az óhazából érkezett szomorú hír. Hát ezért talált szíven Erdőd említése ott az esztergomi bazilikában, a Bakócz-kápolnában. Belém nyilait, hogy levegőbe repült, darabokra tört a nagy szürke kő, nem olvashatom már róla kedvenc költőm rávésett sorát. Nem vágyom többé Erdődre! Nem akarom látni a lerogyott, térdre kényszerűtéi hatalmas gránitkövet, nem akarom kőhalmazból keresgélni a betűket, szófoszlányokat, s így összerakni a gyönyörű versidézetet. A várbástyára sem vágyom többé felkapaszkodni, mert félek, innen, a magasból talán még a vandálokat is megláthatnám. Felismerném, hogy kik azok, akik törikzúzzák műemlékeinket, megsemmisítik nemzeti kincseinket. Innen, a magasból, jaj, talán Érmindszentig is ellátnék tiszta, napfényes időben! Mihaszna, ha látnám Ady Endre csöppnyi szülőházát, a mellette levő kúriát, s „száz méterre a temetőt”. Amilyen szerencsém van, még a kis tanyát, a Bencét is felfedezném pocsolyás ér karéjában. Ebben a tanyában pedig immáron négy-öt évtizede meggyötört, megcsúfolt székelyek búslakodnak. Keserű a kenyerük, nincs támaszuk, sérült a testük-lelkük. Rájuk gondolok, értük is fohászkodom a Bakócz-kápolna falatnyi oltára előtt... Kiss József A Bakócz-kápolnától az erdődi romokig 1990. július 16., hétfő