24 óra, 1991. június (2. évfolyam, 128-151. szám)

1991-06-04 / 129. szám

TV-JEGYZET K(O) 2. Várható volt, hogy lesz folytatás, hisz az „örök­zöld” téma sosem lesz lerágott csont, amíg „olyan lá­nyok” élnek és mozognak a földön... Márpedig élnek és mozognak, s mint Dobray György filmje (K2) bemutatta, nem is rosszul. Az éj­szakai lányok persze teljesen mások, mint Rákóczi té­ri sorstársaik, bár a lényeg ugyanaz: hiányt töltenek be, valamit pótolnak, jobbik esetben ők a mazsola a kalácsban. Mindezt természetesen pénzért, busás jö­vedelemért ... A fekete, érett szépség — egyébként kétgyermekes anya — mosolyogva bevallja: kislány korától igazi nő­nek érzi magát, csakhogy álmai nem vál(hat)tak való­ra. Nem lett belőle (film)színésznő, a sok hányattatás, támasznélküliség sodorta az éjszakai jelet felé. A szőke pityergős hajadon — noha a „legprofibb” szakmában a „legprofibb” szolgáltatást nyújtja — szintén a három­műszakos szövőnői „karrier” helyett választotta a mu­latók fényes, csillogó-villogó világát, ahonnét egyedül nem képes kiszakadni. Pályatársnője viszont a különös találkozások, a nem hétköznapi életstílus miatt rabja az éjszakának: magabiztos mosolya is jelzi, elégedett, s esze ágában sem lenne ezt felcserélni egynapi nyolc­órás melóért, ahol havonta keresne annyit, mint a bá­rokban néhány óra alatt. S a férfiak — magyarok, nyugatiak, arabok — pedig fizetnek, mint a köles. Hisz szükség van ránk — teszi hozzá ártatlanul. Az „ipar” pedig valóban prosperál, örvényével magával ragadja — főként az egyedülálló, intézetből kikerült csinos lányokat, akik számára aligha kínál­kozik más alternatíva. Az ügyesebbek viszont csak át­menetnek tekintik a prostitúciót: addig, amíg anyagi­lag „megszedik” magukat, egzisztenciát teremtenek — jólétet biztosítva a belőlük élőknek is —, hogy öreg napjaikon... S addig? Sokan kényszerűségből, sokan kiszolgál­tatottságukból feláldozzák ifjúságukat, boldogságukat. (Mert aki nem, az nem erre a pályára való — összeg­zi tömören a mosolygós, copfos leány a bárpultnak tá­maszkodva), egy illúzióért, s főleg a sok pénzért... azok, akik intelligenciájuknál, nyelvtudásuknál, em­pátiájuknál fogva más területen is vihetnék valamire. Ha... Elgondolkodtató Dobray György filmje, amely sorsok, zátonyra futott életutak felvillantásával keresi a választ: a börtön árnyékában mégis milyen erők ta­­szítják-sodorják e lányokat, asszonyokat a teljes ki­égés, kiábrándultság, a lelki KO — knock out — felé. S a válaszkeresésben noha a rendező a korábbi tanulságok ismételgetésén, a közhelyszerű megfogal­mazásokon alig lép túl — felsejlenek a társadalmi zavarok, az értékek, az erkölcs torzulásai is, ame­lyekkel szemben csupán egyfajta védekezési reflex, tudatos vállalás, „csereüzlet” az övék. A tisztesség és tisztességtelenség határán ... — veizer — Kék Könyv Csaknem 400 oldalas kötetben — jól forgatható Kék Könyvben — jelentette meg a Galaxia Kiadóház a magyarországi utazási irodák külföldi és belföldi úti programját. 300 iroda 1600 ajánlata igen nagy válasz­tékot kínál. Hol van már egy-két nagy utazási iroda egyeduralma — a privatizáció biztos jele a 300 iroda működése. Csak legyen pénzünk a válogatáshoz, majd az utazáshoz... esesse sse^eseeeeeetssesesei 24#RA^ Főiskolai helyzetkép: Ballagtak, vizsgáznak, felvételiznek... Az elmúlt években fejlő­dött igazi főiskolává tár­gyi-technikai feltételekben is az Esztergomi Vitéz Tanítóképző Főiskola. János Hogy csak a legfontosabbakat em­lítsem: új kollégium épült, megvásárolták és átalakítot­ták az udvarhoz tartozó vá­rosképi jelentőségű épülete­ket. Most dolgoznak a szak­emberek a minden igényt kielégítő új tornatermen; új helyiségekbe költözött át a könyvtár és tágas olvasóte­remmel bővült. A régi tor­natermet átalakítják a főis­kola dísztermének is megfe­lelő nagyelőadóvá. Persze, a fejlődés kétségtelen tényei ellenére sem nevezhető a helyzet ideálisnak, de nem is tudom, hogy egy felsőok­tatási intézménynek illik-e önmagával elégedettnek len­ni? Nem is hallottam ilyes­mit Kaposi Endre főigazga­tótól, de nem is panaszko­dott, amikor körbekalauzolt az intézményben, kimondot­tan azért, hogy nézzem is meg, amiről írok. Büszke csupán az új Ikarus autóbu­szukra volt, azt a gyár kö­rüli exportmizériák miatt kedvezményes áron tudták megvenni, s amire, lehet, holnapután már nem is ju­tott volna megfelelő összeg a költségvetésükből. A főiskolának akkor van igazi hangulata, amikor fel­gyorsulnak az események: ballagás, felvételi, vizsga­­időszak, államvizsgák, diplo­maosztás __ Nos, megvolt a ballagás. Az idén először fejezték be tanulmányaikat a négyéves tanító-művelődésszervező szakon. Ez utóbbiban könyv­terjesztésre és filmterjesztés­re képeztek tanítókat, hogy ha úgy hozná a helyzetük, tudjanak, mondjuk, elvezet­ni egy könyvesboltot, vagy mozit — tolmácsolta e kva­lifikáció hasznát a főigazga­tó. Az új tanévben tíz száza­lékkal növekedhet a hallga­tói létszám, s új szakokat is indítanak — média, hitokta­tó-tanító —, valamint meg­kezdődnek a négyéves nyelv­szakok is. Az idén tartottak először teljes körű alkalmassági vizsgát a felvételizőknek, mégpedig zene és vizualitás, valamint testi és kommuni­kációs alkalmasság alapján. Kaposi Endre főigazgató ér­tékelése szerint ez rendkívül megszűrte a felvételiző tár­saságot. Legtöbben fizikailag nem feleltek meg a követel­ményeknek, ugyanis, tizen­két év testnevelése sem volt elég ahhoz, hogy a minimá­lis követelményeknek meg­feleljenek: fel tudjanak mászni mondjuk a kötélen, vagy egy távot bizonyos­­ idő alatt lefussanak. Tanító szakra 109-en, taní­tó-művelődésszervezőre 55- en, tanító-szociálpedagógus­­ra 49-en, angol oktató és ta­nító szakra 4-en, német nem­zetiségi tanítóra vált tanítóra 5-en, 8-an, szlo­óvónőire 32-en, szlovák óvodapedagó­gusnak 5-en jelentkeztek. Közülük a tanítóira felvéte­lizhetnek 70-en, a művelődésszervezőre tanító­40-en, a tanító-szociálpedagógiára 24-en — a többi szakokon ennél jóval kisebb volt a lemorzsolódás. A főigazgató úgy értékelte az idei esztendőt, hogy a fő­iskolára jelentkezők aránya csökken, az itt szerzett dip­lomának már nincs inspirá­ló ereje. A másik ok a kö­zépiskolák normatív teljesít­ményszemlélete — az elstí­­rozás — a közepes képessé­gű tanulókkal a nem kellő törődés, valamint a pedagó­guspályáknak az a hierarchi­kus szemlélete, hogy az óvó­nő alig pedagógus, míg az egyetemi oktató nagyon az. A státust nézik, nem a neve­lési folyamat egészét, amely­ben az óvónő éppen olyan fontos, mint az egyetemi ta­nár. A kultúrát közvetítő ér­telmiségi pályák társadalmi elértéktelenedése óriási ve­szélyt rejt magában, ugyanis a demokrácia alapját jelen­tő társadalmi esélyegyenlő­ség érvényét és érvényesíté­sét ássa alá. Csató Károly Kaposi Endre főigazgató Gondolat Elhamarkodott nézet az, mely a tudósokat és a nőket külön szempon­tok szerint, a tekintély, illetve a rondaság mér­tékében osztályozza. .(Boris Vian) a Zsaruk Zsarunak lenni, úgy lát­szik, sehol sem könnyű. Különösen olyan helyeken, ahol naponta legalább egy gyilkosság, tucatnyi rés, kéttucatnyi nemi bele­erő­szak és még ennél is több garázdaság, közlekedési ki­hágás (stb.) történik. A New York-i 87. körzet manhattani származású kh­­a­miíró, Ed McBain szerint pedig épp ilyen terület: a híres-hirhedt körzet rend­őreinek valóban nincs ide­jük unatkozni , szórakoz­ni, magánéletet élni, a csa­láddal törődni még annyi sem. Zsarunak lenni nemcsak az elrettentő bűnözési sta­tisztikák miatt nem kön­­­nyű, hanem azért sem, mert a rendőröket ban senki sem veszi igazá­n.ko­molyan”. (S ebben nem­csak a 87. körzet a „listave­zető”). Ha éppen nyugalom van, tudomást sem akar­nak róluk, a gondjaikról venni, ha pedig egy ravasz, intelligens bűnöző rettegés­ben tartja a várost, a csa­vargóktól a polgármesterig, mindenki gyors eredményt vár tőlük. A 87. körzetben pedig a Süket, a bosszúálló gyilkos zsarolással, fenye­getéssel , és valóra váltott ígéreteivel, két gyilkosság­gal ugyancsak megrémíti a városrész jómódú polgára­it... Ed McBain a krimi­irodalom legjobb hagyomá­nyait követve mutatja be a zsaruk mindenki különböző világát a másétól nyo­mozók gyöngéit, estlensége­­it; s azt, hogy a legrava­­szabbul felállított csapda is csődöt mondhat, ha nem szegődik a rendőrök mellé szövetségesül a véletlen és a szerencse ... A Pannon Kiadó gondozásában megje­lent könyvecske immár a második kötete Ed McBain rendőrökről szóló sorozatá­nak, amelyet három újabb könyv követ. — vt — „Kiváló diákok" Több megyei és országos tanul­mányi versenyen szerepeltek a kö­zelmúltban megyénk diákjai. A megyei biológiaversenyen a Ko­máromi Petőfi Sándor Általános Iskola diákjai arattak, meg a dobogós helyeket­ szerezték 1. Ba­­zsánt Tamás, 2. Mészáros András, 3. Ézsöl László, 4. Molnár Mariann (Szomód, Általános Iskola), 5. Né­meth Melinda (Ászár, Általános Is­kola), 6. Magyar Ildikó (Dorog, Dó­zsa Gy. Ált. Isk.). A megyei gimnáziumi angol ver­senyt Magyar Melinda nyerte, Lovász Ildikó (mindketten a Tata­2.­bányai Bárdos László Gimnázium tanulói), Pásztor Attila (Esztergom, Dobó Gimnázium), Essősy Orsolya (Tata, Eötvös Gimnázium), 3. Pálfi Katalin (Tata, Eötvös Gimnázium). Szomor: ez a Gerecse lan­kái között megbúvó alig ezer lakosú falu két éve is­mét önálló, akkor szűnt meg a kényszerházasság a szomszédos Gyermellyel. A szomori közösség azóta nagy hangsúlyt fektet a német nemzetiségi hagyo­­hiányok ápolására, a már­­már elfeledett múlt emlé­­keinek felélesztésére. Ta­valy nemzetiségi napot ren­deztek, amely olyan sikert aratott, hogy úgy érezték ezt folytatni kell. Ezért az­tán az iskola tantestülete karöltve a polgármesterrel elhatározta, hogy falunapot tartanak május 25-én. E sikeres rendezvényt követő­en beszélgettünk az általá­nos iskolában a tantestület tagjaival és a község pol­gármesterével. Villányi Márton igazgató mindenekelőtt azt ajánlot­ta tekintsük meg azt a ki­állítást, amelyet az iskola ebédlőjében rendeztek be, s amelyen végigkövethető falu múltja, jelene. S való­­­ban, a gyerekek gyűjtéséből származó anyag témák sze­rint csoportosítva, megis­merteti a látogatót mind­azzal, amit Szomorról tudni kell. Kezdve a falu 1270-re visszanyúló történetétől, a tanulás, művelődés doku­mentumain át, egészen a hétköznapokig és ünnepe­kig követhető nyomon a te­lepülés élete. Megtudhatjuk például, milyen is volt egy igazi hagyományos sváb es­küvő, mit illett ilyenkor felvenni, s mi volt a köte­lező ünnepi menü. A terem közepén pedig a régi szo­mori iparosok eszközei ter­mékei láthatók. Túlzás nél­kül mondható, hogy „igazi” múzeumba való anyag gyűlt össze a kis kiállítóterem­ben. De nézzük, mi is történt még május 25-én, hiszen a kiállítás csak egy — igaz, a legmaradandóbb — része volt ennek a napnak. A ké­szülődés már pénteken dél­után elkezdődött, mikor a nyolcadikos lányok Károlyné segítségével Mayer sü­tötték a hagyományos ró­zsafánkot, amely azelőtt la­kodalmakon volt szokásban. A fiúk pedig szombaton kötényt kötve árulták csemegét. Ezen a napon dél­­ után háromkor indult az ünnepség felvonulással, amelyen részt vett a falu apraja-nagyja. Élükön népviseletbe öltözött óvodá­­­sokkal, majd az iskolások­kal, köztük a diákszínpad, az ön­képző kör és hagyo­mányőrző szakkör tagjaival járták körbe a falut. után kezdődött a műsor Ez­a Vásárhelyi-kastély kertjé­ben. Az óvodások német nemzetiségi táncokat adtak elő az elsősök németül éne­keltek, az önképző kör pe­dig Shakespeare Szentiván­­éji álomjából mutatta be a Mesteremberek jelenetét. Végül a negyedik osztályo­sok a Kőleves című mese­játékot játszották el. A műsor után gyermeknapi táncmulatság volt, majd Sztaskó Andrea tanárnő Kossuth gondolataival nyi­totta meg a már említett kiállítást, amely június 19- ig, évzáróig tart nyitva. S hogy ezután mi lesz ve­le? — ezt kérdeztük Nagy György polgármestertől. — Nagy igény lenne egy állandó kiállításra, sajnos, nincs megfelelő helyiség er­re a célra. Talán sikerül egy öreg parasztházat vagy esetleg egy szobát erre a célra megkapnunk. Bízunk az itt lakók segítőkészségé­ben, hiszen az önkormány­zat köztudottan nem dúskál anyagiakban. — Lesz-e folytatása a­ hagyományőrző rendezvé­nyeknek? — Biztosan lesz. Terve­ink szerint szeptember 22- én lesz hasonló megmozdu­lás a faluban. Akkor avat­juk fel a II. világháborús emlékművet, amelyre sok kitelepített szomorút vá­runk haza. Egyébként az emlékmű is az ő segítsé­gükkel készül. Búcsúzóul még megtud­tuk, hogy a Szomori Álta­lános Iskolában 1989. július óta, amióta visszanyerte ön­állóságát, ismét nyolc osz­tály van. A 147 gyerek el­sőtől kezdve tanulja a né­met nyelvet, sőt már az óvodában gondot fordíta­nak a nemzetiségi nyelv ok­tatására. Végezetül meg­kértek feltétlenül írjam le Pintér Józsefné nevét, aki tavaly a nemzetiségi , idén pedig a falunapot szer­vezte. — Szőts — Szomoron: hagyományápolásból jeles! 1991. június 4., kedd

Next