24 óra, 1991. június (2. évfolyam, 128-151. szám)

1991-06-18 / 141. szám

TV-JEGYZET Homage a Bibó István A politikai rendszerváltás beteljesedését igazán azok a politikai erők késleltetik és akadályozzák, amelyek azon a jogon, hogy a demokrácia demokratikus, az el­múlt negyven évet úgy kívánnák „demokratikusan” a he­lyére tenni, hogy a puha diktatúra éveiben nem volt min­den rossz; jó dolgok is születtek — gulyásszocializmus, fri­­giderszocializmus, a legvidámabb barakk- és más igéző idolumok. A rosszat tehát hagyjuk. Rendszerváltás van — felejtsünk! Csakhogy, a felejtés eme szellemi-politikai konfortja nem más, mint a jövőnek mondott hazugság; lemondás a tényekről, a tények tudásáról, lemondás az identitásról, lemondás az öntudatról, az ember történelem feletti erköl­csi méltóságáról. Ezt nem vállalták azok az elmék, akik 15 esztendeje kamerát és mikrofont fogtak, s a ’68-as reformok megtor­pedózása után tomboló biszkós, komócsinos mihályos politikai visszarendeződés árnyékában és korom­­is doku­mentumfilmet és magnetofonfelvételeket készítettek Istvánnal, Nagy Imre 1956-os koalíciós kormányának Bibó ál­lamminiszterével, a század talán legnagyobb politikai gon­dolkodójával, az életfogytiglani börtönre, szellemi segéd­munkára és hallgatásra ítélt társadalomtudóssal. Csoóri Sándor költő, Halák László, az MTV osztályve­zetője, Huszár Tibor szociológiaprofesszor és Sára Sándor operatőr partizánkodta össze az Országos Széchenyi Könyv­tár dokumentumtárának a ma emlékiratnak számító do­kumentumfilmet, amit két részben, szombaton és vasárnap éjszaka sugárzott a TV1. Csodálkoztam, hogy éjfél előttre tették a műsort, iga­zán éjfél után egy órakor lett volna az ideális sugárzási ideje ennek a dokumentumfilmnek, hogy a lehető legki­sebb szellemi, politikai és erkölcsi hatása legyen, nem? Ha már néhány elme a felejtés helyett vállalta a doku­mentálást, s vele a jövőnek mondott hazugság helyett, jövőnek elmondott tények igazát, akkor ezt már csak­ így a lehetett közömbösíteni a mában, nem? ... Pedig megajándékoztak bennünket ezzel a filmmel. Csak hát Nagy Imre kivégzésének évfordulóján erről az ajándékról egy latin mondás jut eszembe: Timeo Danaes et dona ferentes. Félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is. Bibó István pedig nem félt 1939-ben sem, 1944-ben sem, 1948-ban sem, 1956. október 30—31-én sem, amikor államminiszterként a politikai és alkotmányjogi kibonta­kozás útját tervezi, s akkor sem, amikor november 4-én, egyedül maradva a helyén, parlamenti szobájában ezt nyilatkozza: „Magyarok! (...) Az Országgyűlés épületében egyedül alulírott Bibó István államminiszter maradtam, mint az egyedüli törvényes magyar kormány egyedüli képviselője. Ebben a helyzetben a következőket nyilatkozom: (...) A világ színe előtt visszautasítom azt a rágalmat is, mintha a dicsőséges magyar forradalmat fasiszta vagy antiszemita kilengések szennyezték volna be: a harcban osztály- és felekezeti különbség nélkül részt vett az egész magyar nép, s megrendítő és csodálatos volt a felkelt nép emberséges, bölcs és különböztetni kész magatartása, mely­­lyel csupán a leigázó idegen hatalom és a honi hóhérkülö­nítményesek ellen fordult. ( ...)T­isztelet Bibó Istvánnak, aki ha emigrál és tudomá­nyos munkásságát Nyugaton folytatja, ma úgy be­szélnénk róla, mint a politikatudomány Szent-Györ­­gyi Albertjéről, de neki a börtönt, a bakancstalpalást kel­lett választania; fizikai sorsközösséget a nemzettel. A dokumentumfilmesek egy tudós politikus hűségét és felelősségét mentették át mai igazsággá 1976-ból — és ezért tisztelet nekik: törvényes politikusként ezek voltak Bibó utolsó szavai: „Isten óvja Magyarországot!” Ez a film azt akarta, így legyen. Csató Károly T Egy amerikai lány Oroszlányban Jessica Lynch 23 éves San Franciscó-i lány. Egye­temet végzett angol-iroda­lom szakon. Az oroszlányi Lengyel József Gimnázium­ba a Békeszolgálaton keresz­tül került. Hogy miért? — Imádok utazni, a gye­rekeket is szeretem — me­séli Jessica. — Több évet vártam, mire a Békeszolgá­lat tudott foglalkoztatni, így kerültem Oroszlányra. — Mint amerikai állam­polgár, melyik osztályhoz, réteghez sorolod magad? — Közepesen élünk, ami ott azt jelenti, hogy jól. A milliomosok élnek szuper­­jól. Az én apám tengerész­tiszt. Nemrégen elváltak a szüleim, a nevelőapám is tengerésztiszt. Egyébként Amerikában hosszú ideig tart a válás, legtöbbet vagyonon vitatkoznak a fe­­­lek. Az általános az, hogy a gyerekek az anyánál marad­nak. — Te az itteni fizetésed­­ből élsz, vagy otthonról is kapsz pénzt? — Meg tudok élni a fize­tésemből vagyis enni, létez­ni. De ruházkodni azt már nem. Kevés meleg holmit hoztam, ahhoz, hogy egy dzsekit vegyek, már kellett az otthonról küldött csekk.­­ — Milyennek látod az it­teni embereket? — Sokat utazgatok, min­den nagyvárost megnézv­ nagyon tetszenek. Azonban az emberek idegesek, inge­rültek. S ez rám is átlagai néha, de mindenképpen ha­tással van rám. Az ameri­kaiak derűsek. Sőt, akkor is mosolyognak, ha bajban vannak. Pedig ott is van szegénység, vannak nyo­mornegyedek. — S az amerikai gyere­kek? — Nem olyan kötelesség­­tudóak, mint a magyarok. Iskola után rohannak gör­korcsolyázni, presszózni, in­ni, esetleg sajnos füvet szív­ni. — Szereztél itt már isme­rősöket, barátokat? — Egy idő után igen. Sportolok, dobolni tanulok Győrben, s kerámiázgatni is próbálgatok. Igyekszem szabadidőmet hasznosan el­­ tölteni. — Mik a terveid? — Jó tíz évig nem aka­rok férjhez menni. Szeret­ném az egész világot meg­nézni. Ha itt letelt az időm, Dél-Amerikába, majd Afri­kába megyek. Monos Zsuzsa in­j­ek, 2HRAE Megmentett kép­ességek Évről évre több a fogya­tékos gyermek. Ez annak is köszönhető, hogy ma az or­vostudomány sok korábban „halálra ítélt” újszülöttet megment, életben tart... A családoknak és a társada­lomnak pedig kötelessége gondoskodni róluk... Spe­ciális otthonok, képzési for­mák kellenek, hiszen attól még messze vagyunk, hogy az egészségesek közösségé­ben nyugodtan elvegyülhes­senek. Igen sok fogyatékos jól beilleszkedhetne, ha kör­nyezete befogadná, tolerál­ná másságát. A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Hi­vatal Kömlődön működtet egy 120 személyes speciális általános iskolát diákott­honnal, amelyben 4-től 18 éves korig középsúlyos ér­telmi fogyatékosokat nevel­nek. Ebbe az intézménybe azok a gyermekek kerülhet­nek, akikről óvodás koruk­ban vagy az általános isko­la első osztályában kiderül, hogy nem képezhetők a töb­biekkel azonos körülmények, feltételek mellett. Gyakran még a beszéd megtanulása is gondot okoz nekik... Ilyenkor szakértői bizottság — gyógypedagógus, orvos és pszichológus — vizsgálja a meg őket, s javaslatot tesz legmegfelelőbb iskolatí­pusra. Más-más intézményt javasolnak az enyhén, a kö­zepesen és a súlyosan fogya­tékos gyermekeknek. — Szomorúan tapasztal­juk, hogy a szülők közül sokan inkább otthon „búj­tatják” a gyereket és nem hozzák el az iskolánkba — panaszolja Radnóti Dezső, a kömlődi iskola igazgatója. — Pedig nálunk minden felté­tel adott, hogy kihozzuk egy-egy gyerekből a maxi­mumot... A 15 osztályunk­ban 15 tanár-gyógypedagó­gus, 11 nevelőtanár és 22, többségében szakképesített gyermekfelügyelő foglalko­zik a tanulókkal. Minden tanteremben van tv, mag­nó, írásvetítő... A havi té­rítési díjak maximuma is mindössze 1170 forint. Ebben a diákotthoni elhelyezés és az étkeztetés díja is benne van. Az óvodai csoportot és az általános iskolát kö­vetően két foglalkoztató csoportunk is van. Mindent megteszünk, hogy tőlünk kikerülve beilleszked­hessenek az emberek kö­zösségébe ... — Általában milyen be­tegség okozza a fogyatékos­ságukat? — A legtöbb gyerek Down-kóros kromoszóma­sérülés áldozata, vagy agy­velő-, illetve agyhártyagyul­ladáson estek át... Az idegrendszeri, agyi károso­dások súlyossága nálunk is különböző. Az intelligencia­hányados 25 és 50 is lehet. Két gyerek között óriási a különbség, speciális képzé­sükre nagy hangsúlyt fek­tetünk. 17 — Az idegrendszeri káro­sodás miatt hétköznapi vi­selkedésük, beilleszkedésük is nehéz... — Rengeteg türelmet és szeretetet igényelnek... Ott nincs is probléma, ahol a szülői háttér rendezett. De bizony egyharmadukhoz senki sem jár, mert állami gondozottak. Véleményem szerint, mindennek ellené­re a legrosszabb helyzetbe azok kerülnek, akiket ott­hon „bújtat” a család, mert szégyellik a betegségét és félnek a szomszédasszony pletykálkodásától. Nem len­ne szabad ilyesmivel törőd­ni, mert a gyereknek árta­nak, aki az életben megfe­lelő képzés után megáll­hatná a helyét! Németh Zsuzsa Képünk a kömlődi iskola ballagásán készült Poszter-kupa Mödlingben Tizenegyedik alkalommal rendezik meg a Posz­ter-kupa elnevezéssel 1981 óta szervezett kispályás labdarúgótornát. Idén június 21—23. között már má­sodszor ad otthont Mödling, a festői fekvésű osztrák kisváros a találkozónak. A részt vevő csapatok ugyan­azok, amelyek az elmúlt év szeptemberében a szlovákiai Nyitra-Gerencséren megjelentek. A Magyar Televízió, a Képzőművészeti Kiadó, a magyar főváros színész-, illetve cigányzenész-váloga­­tottja és a kőszegi Universal Sportegyesület csapata, valamint a Nyitra-Gerencsér és a vendéglátó ASV Hinterbrühl-Mödling játékosai. A versenyek során a Magyar Televízió és Nyitra-Gerencsér csapata há­rom-három, a Képzőművészeti Kiadó pedig két alka­lommal nyerte el a Poszter-kupát. Ebben az esztendőben a fődíjat — a Poszter-ku­pát — Mödling polgármestere adja, de serleggel ju­talmazza a résztvevőket a Képzőművészeti Kiadó igazgatója, Manndorf és Kőszeg polgármestere, vala­mint a Magyar Televízió is. MÁR KAPHATÓ a legújabb száma! Keresse a hírlapárusoknál! Szövegelés EZ ITT A KÉRDÉS „Mitterrandnak 100 szere­tője van, s az egyik AIDS- es, de nem tudja, ki az. Bushnak 100 testőre van, közülük egy terrorista, ám fogalma sincs, melyik az. Nekem 100 gazdasági ta­nácsadóm van, de köztük csak egy igazán bölcs. Saj­nos, nem tudom, melyik az.” Gorbacsov Folyóiratszemle Magyar Tudomány A tudományos közélet nélkülözhetetlen orgánuma az Akadémiának ez a fo­lyóirata, amelynek szinte minden száma meglepetése­ket tartalmaz a tudomány iránt csak érdeklődőknek éppen úgy mint a szaktudó­soknak, akik bepillanthat­nak más diszciplínákba is általa. A Magyar Tudomány idei 5-ös számában egy megrázó és nagy jelentőségű tanul­mány látott napvilágot. Or­mos Mária történészprofes­­­szor, akinek nem kis szere­pe volt abban, hogy az egy­­párti diktatúra viszonyai között Grósz Károly minisz­terelnök távollétében Pozs­­gay Imre kimondhassa: 1956 népfelkelés volt sztálini típusú diktatúra el­­­len, most tanulmányt tett közzé Magyarország az eu­rópai politikai életben 1900 —1990 címmel. A hatalmas ívű politikatörténet azt bi­zonyítja, hogy hazánk sor­sát a nagyhatalmi viszonyok alakulása határozta meg. E rendkívüli determináltság­­ban sorsunkért nemcsak az uralkodó politikai osztá­lyok voltak felelősek ha­nem a nagyhatalmak és ré­giónk kis országai is. A nemzeti függetlenségünk visszanyerésével a kérdés az, hogy túllépünk-e régi és új nacionalizmusokon, geopolitikai, kulturális és gazdasági determináltságo­­kon, mégpedig egy közös érdeken nyugvó, s ezt érvé­nyesítő regionális együtt­működés alapján. A gazdag tartalomból még kiemelném a tudomá­nyos műhely problémáit taglaló véleményeket, még­pedig Horváth Gyuláét, aki kutatóintézeti-egyetemi együttműködés a területfej­lesztési szakképzésben cím­mel írt dolgozatot. A kuta­tás és környezet témakör­ben a veszélyes hulladékok hasznosításával és leraká­sával szerzett hazai tapasz­talatokat foglalja össze Pethő Mária és Pethő Szil­veszter. csk St­ mmmm PÁLYÁZATI KIÍRÁS A Mezőgazdasági Kombinát Ipari Igazgatósága pályázatot hirdet Discont áruház vezetői munkakör betöltésére. Feltételek: Iskolai végzettség: kereskedelmi felsőfokú Szakmai gyakorlat: 5 év vezetői Feddhetetlen előélet, erkölcsi bizonyítvány Fizetés: megállapodás szerint. Előnyben részesül, aki hasonló területen többéves vezetői gyakorlattal rendelkezik. A pályázatokat írásban, önéletrajzzal együtt kell az ipari igazgatóhoz benyújtani 1991. június 25-ig. Cím: Mezőgazdasági Kombinát Ipari Igazgatóság (Pályázat) 2943 Bábolna. 1991. június 18., kedd

Next