24 óra, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-20 / 271. szám

1993. november 20., szombat Kiválasztódtunk! - A minap egy Pepsi-Cola által meghirde­­­tett állás megszerzésén fá­radoztunk századmagammal a tatai művelődési központ­ban - kezdi sorait Juhász János Almásfüzitő felsőről. -A kiválasztás módja és körülményei késztettek arra, hogy másokkal is megos­­­szam az ott tapasztaltakat. Egy adatlap kitöltésével kezdődött a szelektálás, me­lyen a vallási hovatartozás­tól kezdve a büntetlen előéle­tig, szülők, feleség, gyermek adatai, betegségek, operá­ciók és egyebekig alaposan kivesézték a jelentkezőket. A cég megbízásából jelenlévő két hölgy hangsúlyozta, hogy az adatokat számító­gépen fogják feldolgozni és értékelni. Aztán következett, mint utólag kiderült a kivá­lasztás legizgalmasabb ré­sze. Bár nem illik hölgyek életkorát megbecsülni, de esetünkben ennek jelentő­sége van. Szóval két 25 év körüli hölgy személyesen vette át a jelentkezőktől az adatlapokat, hangsúlyozva, hogy mindenki a sajátját tartsa a kezében! Ez volt a pofavizit. Szünet következett, majd negyedóra múlva kitettek kiskegyedek egy névsort az ajtóra, körülbelül 20 név szerepelt a listán. A többiek­nek megköszönték a részvé­telt. Kérdéseim a következők: Ilyen rövid idő alatt a két hölgy hogyan dolgozott fel ekkora mennyiségű adat­halmazt? Mi alapján szelek­tálták a jelenlévőket az adat­lapok ismerete nélkül. Ha személyes szimpátia alapján döntöttek, vajon elégséges-e két fiatal nő élettapaszta­lata, emberismerete egy ilyen döntés meghozatalá­hoz. A kiválasztást talán elbe­szélgetéssel kellett volna megkezdeni, néhány kérdést feltenni a jelentkezőknek és ezek ismeretében szelektálni, majd csak azokkal kitöltetni a részletes adatlapot, akik ezek után is megfeleltek. Ez így iikény­szerűen adatszol­gáltatás volt, melynek min­denki azért tett eleget, mivel bízott a­­ számítógépes fel­dolgozásban. Ne beszéljünk most itt személyiségi jogaink védelméről, mivel valóban „önként" szolgáltattuk ki bi­zalmas adatainkat, de nem lepne meg, ha ezek után együgyű reklámcégek és vil­lámgyors csomagküldő szolgálatok bizarr ötleteik­kel bombáznák a postalá­dámat. Márciustól Munkáspárt A Központi Bizottság tudo­másul veszi az 1992. december 12-én kiírt pártszavazásról adott jelentést. Megállapítja, hogy a pártsza­vazás eredményes volt, mivel a tagság 88 százaléka részt vett ezen, és 94 százaléka a Mun­káspárt névre szavazott. A Központi Bizottság megálla­pítja, hogy a párttagság akaratát kifejező pártszavazás alapján a párt neve 1993. március 1-től Munkáspárt - hangzott a Mun­káspárt közleménye. Miért van szükség mindezt közzétenni, hiszen ez ma már sok ember számára természe­tes? Igen sokan tudják ezt és tu­domásul veszik. Ugyanakkor az is igaz, hogy egyesek tájékozat­lanságuk, mások politikai meg­fontolások miatt a régi, MSZMP kifejezést használják pártunk megjelölésére. Ezúton is elhatároljuk ma­gunkat az MSZMP elnevezés használatától - írja levelében többek között Izsáki Mihály Ta­tabányáról. SZERKESSZÜNK EGYÜTT! Reggelre harminchat csirkének csak a darabjai maradtak Finom körte befőtt a nyesteknek­ ­ Esztergomi összkomfortos, kényelmes lakásunkat cseréltük el a mostanira, a könnyebb megélhetés reményében ker­tesre - írja Kiss Sándorné Tát­rai. - Baromfiakkal kezdtünk volna foglalkozni, saját fogyasz­tásra. Egy reggelre harminckét, 40-45 dekás csirkénknek csak a darabjai maradtak. Egyetlen csirke vészelte át a mészárlást. A másik ház egyik lakójának a portáján és az épületek tetején rengeteg lomtalanításból eredő hulladék van, és alatta már évek óta elszaporodtak a házi állato­kat dézsmáló ragadozók. Ez nem csak anyagilag káros, de az állatok a fertőzést hordozzák úgy az emberre, mint az álla­tokra. Ez a KÖJÁL megállapítása, mivel már jártak itt. Eredmény­telenül, mert minden helyi ha­táskörbe tartozik. Panasszal fordultam a pol­gármesteri hivatalhoz, de intéz­kedés nem történt. A köztársa­sági megbízotthoz fordultam panaszommal. Az ő intézkedése alapján hoztak egy határozatot, amely olyan nesze semmi fogd meg jól stílusú volt. Az utcán és az előkertben lévő szemét nagy része eltűnt, de az udvarban lévő épület, ahol a ragadozók élnek, változatlan. Az állataink sajnos továbbra sincsenek biz­tonságban. Az éjszakák már elég hidegek ahhoz, hogy az ál­latok zajára állandóan szalad­gáljunk. Nem tudom ez a nagy „de­mokrácia ” milyen másoknak, de nekünk nagyon keserves él­mény, mert a panaszunk csak mosolyt, vagy vállvonogatást eredményez. Kérem, adjanak tanácsot, mit lehet ilyen esetben tenni, vagy kihez lehet jogorvoslatért for­dulni. Nem könnyű tanácsot adni. Egyrészt nem közterületről van szó, másrészt, mint hallottuk az elátkozott ragadozók, nyestek. Ezek az állatkák védettek. Megmérgezni, kifüstölni, ku­tyákkal elriasztani, meglőni, ép­ségüket veszélyeztető módon befogni őket tilos. Tehát a jó­szándék a polgármesteri hivatal részéről nem elég, cselekvési területüket erősen behatárolják az előírások, a jogszabályok. Azt tanácsoljuk, hogy levélí­rónk várja meg a hivatal „akció­jának” eredményét. Táton járva azt hallottuk, hogy rövidesen egy speciális nyestbefogó hálót állítanak fel. Az időpont nem véletlenül ala­kult így. Csak november elsejé­től február végéig lehet a kis ál­latkákat befogni. A háló köze­pére, a szakemberek ajánlása alapján finom körtebefőtt kerül. Bármilyen hihetetlen, a nyestek ennek illatára rohannak majd a csapdába. Persze, ha kiderül, hogy a ra­gadozók nem nyestek, akkor jöhetnek a drasztikusabb meg­oldások. Lilláról Oroszlányban­ ­ A nyáron az oroszlányi Ságvári Endre Általános Iskola tizen­nyolc tanulója egy tehetséggondozó irodalmi tábor keretében elju­tott Dunaalmásra, ahol Csokonai-emlékeket keresve találkoztak dr. Ferenczy Miklós orvos-íróval. A Lilla-kutatótól sok mindent meg­tudtak Csokonai Lillájáról, meghívták, hogy tanáraiknak, az érdek­lődő gyerekeknek meséljen kutatásairól - írja a 8. c-ből Kis Gabri­ella. - így jött el iskolánkba Ferenczy doktor bácsi. Diaképekkel il­lusztrált elbeszéléséből megtudtuk, hogy Vajda Júlia, Csokonai Lil­lája több mint negyven évig élt Dunaalmáson Lévai István, majd Végh Mihály feleségeként. Csokonai emlékét nem tudta feledni. A költő halálának huszadik évfordulójára úrvacsora-kelyhet csinálta­tott, amelyet még ma is használnak a református gyülekezet ünnepi szertartásain. Diaképen láttuk a Vajda Júlia második férje által állíttatott sírem­léket, amelyen csak ez áll: Lilla. Dunaalmáson nemcsak Lilla- emlékeket gyűjtenek, hanem a régi paraszti életforma tárgyi emlékeit is. Szívesen fogadnak minden ér­deklődőt. Magam és társaim nevében elmondhatom, örülök, hogy meg­hallgattam a nagyszerű előadást. Negyven éve együtt Negyvenedik házassági évfordulóját ünnepelte Csémen Egri János és neje, Mészáros Terézia. Szűk családi körben tartottuk az ünnepséget, mely meglepetés volt a házaspár részére. Szeretnénk még egy meglepetést szerezni számukra. Régi hűséges olvasói az újságnak. Azzal a kéréssel fordulunk Önökhöz, hogy jelenjen meg az ünnepségről készült fénykép az újságban és a család így is köszönthesse „Mamit és Papit” a nagy nap alkalmából - írja a család nevében id. Egri Jánosné Komá­romból. A kérésnek örömmel tettünk eleget és a jókívánságokhoz szer­kesztőségünk is csatlakozik. Egri Jánosnak és feleségének még nagyon hosszú, boldog éveket kívánunk. Lehetőleg továbbra is együtt... Ártatlanul... Ön mit tenne, ha bántalmaz­nák? Már hallom is a válaszo­kat, nem hagynám magam, sőt a rendőrséghez fordulnék. Ezt csináltam én is, kezdte panaszát Reichert Gábor. Feljelentést tet­tem. S ahogy a mesében lenni szokott a rossz elnyerte méltó büntetését... De nem, engem a feljelentőt büntették meg, szabálysértésért. Hogy miért? Talán mert meg­védtem magam. Úgyhogy, ked­ves uram és hölgyem, ha esetleg hasonló helyzetbe kerülne, ké­rem hagyja magát szépen meg­verni, aztán békével a szívében ballagjon haza, és ne jusson eszébe, hogy a rendőrséghez forduljon, mert a pofonok után egy újabbat kap. Csekken. Körtefa A néni a zebra túloldalán türelmesen várta a kocsiáradat végét. Prófétazöld kordbár­sony kabátka és világos­­szürke, bokáig érő hócipő volt rajta. Sánta volt, a kezé­ben bot, arca ránctalan. Bár­­tortalanul neki-nekiindult, de aztán visszalépett. Megkön­­­nyebbülve láttam, hogy egy fiatal, karcsú hölgy is át akar jönni, majd csak karon fogja a nénit. Nem gondolt rá. A néni csak állt és néha nekiindult. Félt. Volt még időm a követ­kező buszig, átmentem érte. Aztán leültünk a megérkező buszban, ki hol „érte”, csak a diskurzusra lettem figyelmes. Útitársának a néni elmondta, hogy Tardosról jön és a Ská­lánál fog leszállni, mert gyü­mölcsfát akar venni. Télikörte fát. Hozott magával egy kis piros műanyag vödröt, abba majd óvatosan beleteszi. Ért hozzá, azelőtt a tsz-ben dol­gozott. Két éve cseresznyefát ülte­tett és már szép. Kiderült az is, hogy nyolc­vanéves. Közben a busz megérkezett a Skála megállóba. Egy fiatal férfi szólt a buszvezetőnek, hogy legyen kicsit türelmes, aztán leszállt és nagy szeretet­tel lesegítette a nénit, aki elin­dult gyümölcsfát venni. A legszívesebben vele mentünk volna, így persze csak fohászkod­tunk, hogy baj nélkül hazaér­jen Tardosra és el tudja ültetni a fát. Azzal a hittel és bizalom­mal, amellyel megbabonázta minden hallóközelben lévő útitársát.­­f-Rovatszerkesztő: FENYVESI KÁROLY 7 Egy nehéz ördög A Vöröskereszt szervezésében kellemes kirándulás résztvevői voltunk - írja Omlósi Irén vöröskeresztes titkár Komáromból. Sopronnál átlépve a határt az első állomás Bécsújhely bevá­sárló központja volt. Egy kis vásárlási központja volt. Egy kis vá­sárlás után indultunk utunk végcélja felé, Puchbergbe. A szemet gyönyörködtető táj, a ködfoszlányokból felbukkanó Alpok nyúl­ványai alatt meghúzódó tiszta házak, gazdaságok, a legelésző te­henek nyugalmat, békét sugároztak. Mindenütt rend és tisztaság. Puchbergbe érve a marcipán múzeum sok csodája művészi ke­zek munkáját dicsérte. A Szabó-cukrászda finom tortája, tejszínes kávéja, üdítője emlékezetes ízét megőrizzük. Délután kirándulást tettünk a kilátóhoz és a vízeséshez. A látvány felejthetetlen volt. A vízesés szépségét látva, elfelejtettük az esőt, a gyaloglást a mere­­­dek, csúszós úton. Köszönet a sok szép élményért a szervezőnek: Dr. Kovács Györgyné, Idának, s köszönet az ügyes gépkocsivezetőnek, aki biztonságosan vitt és hozott bennünket. A fotón egy a sok emlék közül, marcipán ördög. A súlya 330 ki­logramm. A felvételt Gábor József készítette. Már csak hab a tortán - Milyen alapon meri Nahlik Gábor az Esti egyenleg című hírműsort megszüntetni? A ta­valy október 23-i botrányt nem Bánó András szervezte, ők csak megörökítették. Azt a botrányos eseményt, hogy a köztársasági elnök úr nem szólalhatott meg az ünnepen, ott állt egyedül, védtelenül, kiszolgáltatottan, a demokrácia megcsúfolásának tartom még a mai napon is. Hogy ezt még fokozni is lehet, rémálmaimban sem jutott eszembe. Bánó Andrásék „ügye” már csak hab a tortán. Kormánypárti képviselők jó kapcsolatokat tartanak fenn a szélsőjobboldali körökkel, mi­közben az embereket riogatják a a szélsőbal megjelenéssel, ezalatt Munkáspártot értve. Az agyonhallgatás módszere nem vált be, az emberek tudják, hogy a Munkáspárt következe­tes baloldali párt, azért akar be­kerülni a Parlamentbe, hogy még hatékonyabban képviselje azokat, akiket nevében is vál­lalt. Van átfogó, a gazdaság minden részére érvényes prog­ramja, a társadalom részéről felmerülő elvárásoknak meg tud felelni. Véleményem szerint a többpárti demokrácia sarok­köve az objektív tájékoztatás, a szabad véleménynyilvánítás, a sajtószabadság és az etika - írja régi levelezőnk, Teslérné Pechó Katalin Dorogról. Megcsontosodott liturgiák - Mielőtt saját, józan dön­tésem alapján egy kis feleke­­zethez csatlakoztam volna, hitre jutottam egy úgynevezett történelmi felekezetben és an­nak hűséges tagja voltam. Te­hát egyáltalán nem voltam reményt vesztett. A református teológiára ké­szültem - írja Simonyi Miklós Dorogról. - Most, hogy immár több mint három éve vagyok az új keresztény közösségben, el­mondhatom, hogy azon túl, hogy Istennel is élőbb a kö­zösségem, látom a különbsé­get a két felekezet között. Eb­ben a kis felekezetben nem­csak beszélnek teológia fo­galmakról, hanem üres, meg­csontosodott liturgiák helyett a Szent Szelem friss erejében, szentségében, szeretetében szolgálnak. A nagy történelmi felekeze­teknek is ugyanazok az „esz­közök” állnak a rendelkezé­sükre (Biblia, Isten szeretete, stb.), nem is beszélve arról a nem csekély anyagi juttatás­ról, amelyet az államtól kap­nak. Persze elismerem, hogy ha én ateista fiatal lennék, nem szívesen mennék be olyan templomba, ahol üres, halott ceremóniák folynak. Ettől az emberek borzad­nak. Sok-sok színnel kockáson Mucsi István Tardosbányán lepecsételt bélyeggel feladott levelét megkaptuk. Kiszínezett, kockás lapokra sárga, zöld és piros betűkkel írt verseit kitet­tük a faliújságunkra. Sajnos színes sorait még nem tudjuk élethűen visszaadni lapunkban.

Next