24 óra, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-21 / 169. szám

2. oldal - 24 Óra M EGYES KÖRKÉP Esztergom régen és ma Egy kiállítás képei a vár Rondellájában A még nálunk is öregebbek nagyszüleiktől hallották, hogy a múlt század második felében Schwach­ bácsi tálcáról kezdte: fiatalemberként nyakában lógó „üzletéből” a cipőpertlitől a medvecukron át a gombokig mindent árult. Aztán házat épí­tett a régi-régi Kispiaczi!­ sar­kán, vegyeskereskedést nyitott benne. Az államosítás után Cse­megeként, majd Delicatesse­­ként ismertük. Addig övék volt ott még né­hány üzlet, hol láthatunk ma már ilyesmit? Megcsapja or­runkat a naponta felolajozott padló szaga, odébb csábítóan mosolyognak a dekára vásárol­ható cukorkák ferde nyakú üvegedényei... Az egész ne­gyed, a belváros üzleti köz­pontja ma egy kis Szentendre­ként virulhatna. Helyén ma egy épületmonst­rum. OTP, bank, áruház, butikok. Fenn, a harmadik, negyedik szin­ten lakások. A tér korábbi intimi­tása oda, igaz, a forgalom is hatal­mas lett azóta. Kár érte. Igaz, hogy minden lepusztult, öreg, dohos és avítt volt. De a múltunk volt, melyet meg lehetett volna talán őrizni. Másutt, az említett Duna menti kisvárostól kezdve Dubrovnikig, Egerig ez sikerült. Az egyik legéteribb táj a királyvá­rosban: előttünk a Prímási Palota, a Víziváros, a Duna. A két kép közt mégis hatalmas különbség: a korábbin ott feszül, a másikról hi­ányzik a Vashíd. A Vashíd, aho­gyan nagyapáink mondták, líraib­ban: Mária Valéria. Az átkelő a ki­rályvárosból a Felvidékre, ma: Szlovákiába. A napokban végre „élesben” láthatták a hídépítők a romo­kat, a két megmaradt ívet, a fe­lemás állapotú pilléreket. Öröm, mert kezdődik az építke­zés, keserűség, mert annyian, de annyian életük végéig várták ezt a napot. Ötvenöt év sok a re­ménykedésre... Ha jól megnézzük a mai fo­tót, láthatjuk: a túloldalon város született. Korábban egy főutca, néhány rövid keresztúttal. Han­gulatos és kedves hídfő Pár­kány, legnagyobb értéke a léleg­zetelállító, esztergomi panorá­ma. Mert a királyváros ott tárul fel igazán. Onnan lesz egyszer­re mindannyiunké. Visszafelé tartva alig várjuk, hogy kikössön a komp, s ott bók­lászhassunk a Víziváros roman­tikus utcáin, a Prímás-sziget vad­regényes gesztenyefasoros sétá­nyain. Másfél év, s a korlátról kö­nyökölhetünk, naphosszat... (A kiállítás augusztus 3-áig lá­togatható naponta 10-18 óráig.) A Schwach-sarok 1885-ben A Schwach-sarok helyére épített emeletes házak napjainkban A Prímás, Palota, a Vízivárosi Plébánia, a régi hajóállomás és a Nagy-Duna látképe a vár­hegyről a századfordulón, 1900-ban A fenti látkép napjainkban 2000. július 21., péntek ! ■ [UNK] [UNK] Címert és zászlót szeretnének Az Élettér egyesület régiós tanácsadói szolgálatot is ellát Koppánymonostor Az Élettér Közösség- és Telepü­lésfejlesztő Egyesületet 1997- ben jegyezték be. Országos ha­tókörű, szakmai csoportként működik, s mindenekelőtt a kö­zösség- és településfejlesztés módszerét kívánják ismertebbé tenni, igyekeznek megteremteni a helyi nyilvánosság lehetősé­gét. A régió - Fejér, Veszprém és Komárom-Esztergom megye - tanácsadó szolgálatát is ellátják. Vezetőségük tagjai Koppány­­monostoron élnek, így tevé­kenységük a kistelepülésre is hatással van. Monostori Éva, az egyesület el­nöke elmondta: Monostoron a kö­zösségfejlesztés mellett a kultúra ápolása és a maradandó értékek bemutatása vált a fő irányadóvá. Az elmúlt esztendőkben a töb­bi mellett közösségfejlesztő be­szélgetéseket tartottak. A felmé­rések során arra kerestek választ: milyen problémáik vannak a tele­pülésen élőknek, mi az, amiben örömüket lelik, mivel töltik sza­badidejüket, miképpen tudnának egymásnak segíteni? A helyiek, akkor elsősorban a kulturális le­hetőségek hiányára, a faluszépí­tés kérdésére, a nehézkes közle­kedésre hívták fel a figyelmet. Támogatták a Koppánymonos­­toron élő, országos népdaléneklé­si versenyeken minden alkalom­mal előkelő helyezést elérő Koczka Andreát, Vizeli Ágota és Monostori Ádám néptáncver­senyét, két alkalommal jelentet­tek meg kalendáriumot, csekély mértékben pénzzel tudták segíte­ni a régió árvízkárosultjait. Még erre az esztendőre ter­vezik, ismét kiadják évkönyvü­ket, igyekeznek megteremteni az alapokat ahhoz, hogy meg­jelenhessen az ugyancsak Mo­nostoron élő Balassó Péter me­sekönyve, anekdotagyűjtemé­nye. Dolgoznak azon, hogy a településnek minél előbb le­gyen címere és zászlaja. Már most gőzerővel szervezik a szeptemberi egyházzenei na­pot is. Törekednek arra: az öt mo­nostori civil szervezet megerő­södjön, s tudjanak együtt dol­gozni a helyi problémák enyhí­tése, megoldása érdekében. Örülnének annak, ha még több öntevékeny közösség jönne lét­re. Munkájukat természetesen szívesen segítenék. K.L Ne féljünk az uniótól! Tatabánya Egy közvélemény-kutatás szerint Magyarország lakosságának mint­egy 67%-a támogatja az EU-csat­lakozást, ugyanakkor viszont igen nagy hányad csak csekély informá­cióval rendelkezik a követelmé­nyekről, várható következmények­ről - hangzott el Tatabánya és Tata szeptember 1-jei közös Európa Nap­jának tegnapi sajtótájékoztatóján. Bencsik János, a megyeszék­hely polgármestere kiemelte: mi­után az EU-csatlakozás elkerülhe­tetlen, minden lehetőséget meg kell teremteni ahhoz, hogy a köz­vélemény megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a tagsággal járó vár­ható változásokról. Annál is in­kább, mert - mint fogalmazott - jelenleg nagyon sok a megalapo­zatlan elvárás és félelem. Bálint Csaba tatai alpolgár­mester úgy vélekedett, hogy bár nagyon sok szál köti össze a két várost, a közös Európa-nap azért is fontos, mert nagyon jó lehető­séget teremt a Tatán és Tatabá­nyán élők egymásra találásához. Ádám Róbert János tatabányai önkormányzati képviselő, kül­kapcsolati tanácsnok a rendez­vényhez kapcsolódó, diákoknak szóló vetélkedőről szólt. Mint mondta, az eredményes szereplés nem igényel meg­terhelő felkészülést, mert az a cél, hogy játékos formában minél több informá­cióval gazdagodja­nak a résztvevők. * * * Az Európa-nap ün­nepélyes megnyitó­jának a tatabányai Modern Üzleti Tu­dományok Főiskolája ad helyet (kezdési időpont 9.30), majd ugyanitt az EU soros elnökségét el­látó Franciaország tervezett re­formjaival foglalkozó nyilvános politikai fórmon vehetnek részt az érdeklődők. Ezzel párhuzamo­san ugyancsak a megyeszékhelyen az emberi jogokról, a bányászha­­gyományok őrzéséről, illetve a gazdasági kérdésekről, Tatán pe­dig a csatlakozás agrárgazdasági követelményeiről szóló eszmecse­rékbe is bárki bekapcsolódhat. Az EU-diplomaták részvételé­vel zajló szakmai rendezvények mellett középiskolásokat meg­mozgató vetélkedő, illetve gazdag színpadi program lesz a Közmű­velődés Háza előtt felállítandó színpadon, este pedig nagyszabá­sú gálaműsor ugyanitt és a Jászai Mari Színház, Népházban. Kiemelt esemény a két rendező település testvérvárosait képvise­lő delegációk részvételével rende­zendő konferencia, melynek a ta­tai Vaszary-tornacsarnok ad majd helyet a délután folyamán. RIBÁRY ZOLTÁN Bálint Csaba kedves ajándékkal, a tatai várat láttató hangulatos fotóról készített, a város­­propaganda céljait (is) szolgáló képpel érke­zett a sajtótájékoztatóra. A Külügyminisztéri­um jelen lévő munkatársának, Kovács Gabri­ellának olyannyira elnyerte tetszését, hogy felvetette: utánnyomáskor - az Európa Ta­nács, a Virágos Magyarországért és az Euró­pai Virágos Városok mozgalmának lógója mellé - rákerülhetne a Rubik-kockára emlé­keztető EU-szimbólum is. Szerkesztőségünk postájából Több élet helyreállt Komárom Nagyon sok ember fordult meg a komáromi városközpontban 10 napra felállított Hit sátorban és ab­ban a Hit Gyülekezete rendezvé­nyein. Mintegy 150-en fordultak Jézus Krisztushoz, közöttük olya­nok, akiknek tönkrement a házas­ságuk, vagy súlyos betegségek gyötrik őket, netán alkohol-, illetve más szenvedélybetegséggel küz­denek. A strandon lévő fedett uszodában a tíz nap alatt sokan alá is merítkeztek, utóbb pedig többen beszámoltak közülük arról, hogy a megtérésük óta eltelt néhány nap alatt már tapasztaltak életükben gyökeres változást. A barátságtalan időjárás sem akadályozta meg a komáromia­kat és a környékbelieket abban, hogy szombaton megtöltsék a Hit sátrat és gyönyörködjenek Fride­rika csodálatos dalaiban, előadói stílusában. A tíznapos ünnepségsorozatot gyermekek és tinédzserek számá­ra szervezett programok színesí­tették, közöttük a győri Kincses­láda bábegyüttes kedves műsora, illetve a Hit Gyülekezete junior csapatának fellépése, akik a Tini Musical Show-t mutatták be telt ház előtt a Komáromi ATV Club­színházban. ■ F­lóri szeretett volna láthatatlanná válni. De a teherkocsi sofőrje­­ vilá­gosan látta, egyedül volt.­­ Nem fi­gyelt rá, csak az úttal törődött. Némelyik gödörbe hajtva kis híján kiesett a vezető­fülkéből, és Flórinak volt annyi fantáziá­ja, hogy sejtse, amaz milyen káromkodá­sokkal fűszerezi az utat. A teherautó az­tán lefékezett a kapu előtt, és a vezető há­romszor hosszan dudált. Flóri akkor már szinte futott. De mie­lőtt a közelbe ért volna, a jelek szerint a kapu megnyílott, mert a sofőr gázt adott, és az autó befordult a kerítés mögé. A sű­rű füstfelhőben a férfi alig kapott levegőt. A teherkocsi bekanyarodott a fák kö­zé. Flóri hallotta a kapu kattanását. Vala­mi fehér mozdult mögötte... És akkor történt. Még nem sejtette, hogy élete legfontosabb pillanata érke­zett el. Lábai önkéntelenül vitték előre, egész teste úgy működött, mint máskor. Belső szervei mit sem tudhattak arról, hogy odakünn és a férfi tudatában hama­rosan óriási változások állnak be. Tüdeje szűrte a levegőt, szíve pumpálta a vért, az erek rugalmasan összehúzódtak, ha­ ­ kellett, a haj­szálai nőttek. Lélegzett, lá­tott, lépke­dett. Pedig hát... már semmi sem volt ugyanolyan, mint annak előtte Megpillantotta azt a lányt. Lány volt, nem asszony. Ebben azon­nal biztos volt. Fiatal és karcsú, amilye­nek csak ezek a lányok szoktak lenni. Még semmi asszonyos az arcán, a moz­dulataiban. Még érintetlen a szelleme is, nemcsak a teste. Még nem annyira ka­cér, és nem olyan mélyen, mint azok, akik már megkóstolták a mézet. A sze­relem még nem érintette meg, nem ült a szemében. A szemében... Flóri éppen elkapta az elfordulni készülő lány pillantását. Lát­szólag egy éppen arra járó ember volt, akinek öltözete ugyan nem nagyon illett a mezőhöz. Különösen öltönye és fekete diplomatatáskája ütött el, de ő maga erre sem gondolt akkor. Szívében mindent betöltő muzsika született, és már nem is hallgatott el. A másodperc évszázaddá nyúlt. Ráte­rült mindenre, belepte, akár az édesen csorduló méz. Flóri mozgása lelassult, a férfi már csak egyet lépett. A drótkerítés másik oldalán az isme­retlen lány éppen ráfordította a kul­csot, és máris kihúzta a zárból. Hófe­hér ruhát viselt, rövid ujja látni enged­te napbarnított vállát, karját. Barna ha­ja válláig ért, és semmi sem kötötte, semmilyen bilincset nem tűrhetett el. Nem fogta át fésű vagy kendő, még egy szalag sem. Csaknem szabályos arcának remek szép keretet adott ez a frizura. Lábszára is barna, kis piros sarut viselt. Flóri mind­ezt valóságos önkívületben látta, később rakta össze agyában a látvány darabjait. Olyan szép volt a lány, hogy valósággal elvette a szavát. Szólni akart, de bénaság gátja nyomasztotta, szorította a torkát. Csak nézett, nézett... Soha életé­ben nem lá­tott még ilyen szép lányt. És nem csak szép volt, hanem akár a mágnes, azonnal vonzotta is őt. Még sok méterre volt tőle, de úgy érezte, nem mehet el innen, lábai gyökeret vernek, örökre ott marad ő is, akár ezek a fenyők a kerítés mögött... A lány szemében szelíd szikrák csillogtak. Érdeklődve nézett a férfi­ra, de nem hitte másnak, mint egy vé­letlenül éppen arra járónak, és el is fordult tőle. Kezében kis láncon ló­­bálta a kulcsot, és táncléptekkel igye­kezett a teherautó után. Amely vala­hol a közelben dübörgött még, már láthatatlanul. Aztán elment. Mire Flóri a kapurács­hoz szorította arcát és próbált utánanéz­ni, csak a fehér ruhát látta. Át-átvillant még a fenyőágak között, és eltűnt, nyo­ma veszett. A férfi csak percekkel később tért ma­gához úgy ahogy.­­Még nem is tudta el­hinni, mi történt. Ő, aki annyi nőt ismert és megismert már az életben - a szó min­den értelmében - most márványszoborrá dermedt egy legfeljebb húszéves kis csit­­ri láttán...? De rögtön rendreutasította önmagát. Hiszen ez egy gyönyörű szép nő volt! So­ha nem látott hozzá hasonlót. Nemcsak az arca fogta meg, hanem az egész jelen­ség. Mert jelenség volt ez, a tisztaság, az érintetlenség, a világtól megőrzött sze­mélyiség, így hitte, és erről pár perc múl­va már meg is volt győződve. Úgy állt ott a napfényben, mint aki az imént igazi csodát látott. És már tudta: mindenképpen be kell jutnia arra a különös birtokra. * * * Az úton ment, de nem túl messzire. Sej­tette, a facsemetéket szállító kocsi nem a birtokhoz tartozik, annak ki is kell onnan jönnie. Aligha valószínű, hogy a bent élők tartanak egy ilyen autót, hiszen ak­kor az gyakrabban közlekedne az úton. Amely begazosodott, most is láthatta. Hát leült és várt. (Folytatjuk) Nemere István folytatásos regénye —11. rész ImbUim ■jíélhin­uu's

Next