24 óra, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-21 / 169. szám
2. oldal - 24 Óra M EGYES KÖRKÉP Esztergom régen és ma Egy kiállítás képei a vár Rondellájában A még nálunk is öregebbek nagyszüleiktől hallották, hogy a múlt század második felében Schwach bácsi tálcáról kezdte: fiatalemberként nyakában lógó „üzletéből” a cipőpertlitől a medvecukron át a gombokig mindent árult. Aztán házat épített a régi-régi Kispiaczi! sarkán, vegyeskereskedést nyitott benne. Az államosítás után Csemegeként, majd Delicatesseként ismertük. Addig övék volt ott még néhány üzlet, hol láthatunk ma már ilyesmit? Megcsapja orrunkat a naponta felolajozott padló szaga, odébb csábítóan mosolyognak a dekára vásárolható cukorkák ferde nyakú üvegedényei... Az egész negyed, a belváros üzleti központja ma egy kis Szentendreként virulhatna. Helyén ma egy épületmonstrum. OTP, bank, áruház, butikok. Fenn, a harmadik, negyedik szinten lakások. A tér korábbi intimitása oda, igaz, a forgalom is hatalmas lett azóta. Kár érte. Igaz, hogy minden lepusztult, öreg, dohos és avítt volt. De a múltunk volt, melyet meg lehetett volna talán őrizni. Másutt, az említett Duna menti kisvárostól kezdve Dubrovnikig, Egerig ez sikerült. Az egyik legéteribb táj a királyvárosban: előttünk a Prímási Palota, a Víziváros, a Duna. A két kép közt mégis hatalmas különbség: a korábbin ott feszül, a másikról hiányzik a Vashíd. A Vashíd, ahogyan nagyapáink mondták, líraibban: Mária Valéria. Az átkelő a királyvárosból a Felvidékre, ma: Szlovákiába. A napokban végre „élesben” láthatták a hídépítők a romokat, a két megmaradt ívet, a felemás állapotú pilléreket. Öröm, mert kezdődik az építkezés, keserűség, mert annyian, de annyian életük végéig várták ezt a napot. Ötvenöt év sok a reménykedésre... Ha jól megnézzük a mai fotót, láthatjuk: a túloldalon város született. Korábban egy főutca, néhány rövid keresztúttal. Hangulatos és kedves hídfő Párkány, legnagyobb értéke a lélegzetelállító, esztergomi panoráma. Mert a királyváros ott tárul fel igazán. Onnan lesz egyszerre mindannyiunké. Visszafelé tartva alig várjuk, hogy kikössön a komp, s ott bóklászhassunk a Víziváros romantikus utcáin, a Prímás-sziget vadregényes gesztenyefasoros sétányain. Másfél év, s a korlátról könyökölhetünk, naphosszat... (A kiállítás augusztus 3-áig látogatható naponta 10-18 óráig.) A Schwach-sarok 1885-ben A Schwach-sarok helyére épített emeletes házak napjainkban A Prímás, Palota, a Vízivárosi Plébánia, a régi hajóállomás és a Nagy-Duna látképe a várhegyről a századfordulón, 1900-ban A fenti látkép napjainkban 2000. július 21., péntek ! ■ [UNK] [UNK] Címert és zászlót szeretnének Az Élettér egyesület régiós tanácsadói szolgálatot is ellát Koppánymonostor Az Élettér Közösség- és Településfejlesztő Egyesületet 1997- ben jegyezték be. Országos hatókörű, szakmai csoportként működik, s mindenekelőtt a közösség- és településfejlesztés módszerét kívánják ismertebbé tenni, igyekeznek megteremteni a helyi nyilvánosság lehetőségét. A régió - Fejér, Veszprém és Komárom-Esztergom megye - tanácsadó szolgálatát is ellátják. Vezetőségük tagjai Koppánymonostoron élnek, így tevékenységük a kistelepülésre is hatással van. Monostori Éva, az egyesület elnöke elmondta: Monostoron a közösségfejlesztés mellett a kultúra ápolása és a maradandó értékek bemutatása vált a fő irányadóvá. Az elmúlt esztendőkben a többi mellett közösségfejlesztő beszélgetéseket tartottak. A felmérések során arra kerestek választ: milyen problémáik vannak a településen élőknek, mi az, amiben örömüket lelik, mivel töltik szabadidejüket, miképpen tudnának egymásnak segíteni? A helyiek, akkor elsősorban a kulturális lehetőségek hiányára, a faluszépítés kérdésére, a nehézkes közlekedésre hívták fel a figyelmet. Támogatták a Koppánymonostoron élő, országos népdaléneklési versenyeken minden alkalommal előkelő helyezést elérő Koczka Andreát, Vizeli Ágota és Monostori Ádám néptáncversenyét, két alkalommal jelentettek meg kalendáriumot, csekély mértékben pénzzel tudták segíteni a régió árvízkárosultjait. Még erre az esztendőre tervezik, ismét kiadják évkönyvüket, igyekeznek megteremteni az alapokat ahhoz, hogy megjelenhessen az ugyancsak Monostoron élő Balassó Péter mesekönyve, anekdotagyűjteménye. Dolgoznak azon, hogy a településnek minél előbb legyen címere és zászlaja. Már most gőzerővel szervezik a szeptemberi egyházzenei napot is. Törekednek arra: az öt monostori civil szervezet megerősödjön, s tudjanak együtt dolgozni a helyi problémák enyhítése, megoldása érdekében. Örülnének annak, ha még több öntevékeny közösség jönne létre. Munkájukat természetesen szívesen segítenék. K.L Ne féljünk az uniótól! Tatabánya Egy közvélemény-kutatás szerint Magyarország lakosságának mintegy 67%-a támogatja az EU-csatlakozást, ugyanakkor viszont igen nagy hányad csak csekély információval rendelkezik a követelményekről, várható következményekről - hangzott el Tatabánya és Tata szeptember 1-jei közös Európa Napjának tegnapi sajtótájékoztatóján. Bencsik János, a megyeszékhely polgármestere kiemelte: miután az EU-csatlakozás elkerülhetetlen, minden lehetőséget meg kell teremteni ahhoz, hogy a közvélemény megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a tagsággal járó várható változásokról. Annál is inkább, mert - mint fogalmazott - jelenleg nagyon sok a megalapozatlan elvárás és félelem. Bálint Csaba tatai alpolgármester úgy vélekedett, hogy bár nagyon sok szál köti össze a két várost, a közös Európa-nap azért is fontos, mert nagyon jó lehetőséget teremt a Tatán és Tatabányán élők egymásra találásához. Ádám Róbert János tatabányai önkormányzati képviselő, külkapcsolati tanácsnok a rendezvényhez kapcsolódó, diákoknak szóló vetélkedőről szólt. Mint mondta, az eredményes szereplés nem igényel megterhelő felkészülést, mert az a cél, hogy játékos formában minél több információval gazdagodjanak a résztvevők. * * * Az Európa-nap ünnepélyes megnyitójának a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolája ad helyet (kezdési időpont 9.30), majd ugyanitt az EU soros elnökségét ellátó Franciaország tervezett reformjaival foglalkozó nyilvános politikai fórmon vehetnek részt az érdeklődők. Ezzel párhuzamosan ugyancsak a megyeszékhelyen az emberi jogokról, a bányászhagyományok őrzéséről, illetve a gazdasági kérdésekről, Tatán pedig a csatlakozás agrárgazdasági követelményeiről szóló eszmecserékbe is bárki bekapcsolódhat. Az EU-diplomaták részvételével zajló szakmai rendezvények mellett középiskolásokat megmozgató vetélkedő, illetve gazdag színpadi program lesz a Közművelődés Háza előtt felállítandó színpadon, este pedig nagyszabású gálaműsor ugyanitt és a Jászai Mari Színház, Népházban. Kiemelt esemény a két rendező település testvérvárosait képviselő delegációk részvételével rendezendő konferencia, melynek a tatai Vaszary-tornacsarnok ad majd helyet a délután folyamán. RIBÁRY ZOLTÁN Bálint Csaba kedves ajándékkal, a tatai várat láttató hangulatos fotóról készített, a várospropaganda céljait (is) szolgáló képpel érkezett a sajtótájékoztatóra. A Külügyminisztérium jelen lévő munkatársának, Kovács Gabriellának olyannyira elnyerte tetszését, hogy felvetette: utánnyomáskor - az Európa Tanács, a Virágos Magyarországért és az Európai Virágos Városok mozgalmának lógója mellé - rákerülhetne a Rubik-kockára emlékeztető EU-szimbólum is. Szerkesztőségünk postájából Több élet helyreállt Komárom Nagyon sok ember fordult meg a komáromi városközpontban 10 napra felállított Hit sátorban és abban a Hit Gyülekezete rendezvényein. Mintegy 150-en fordultak Jézus Krisztushoz, közöttük olyanok, akiknek tönkrement a házasságuk, vagy súlyos betegségek gyötrik őket, netán alkohol-, illetve más szenvedélybetegséggel küzdenek. A strandon lévő fedett uszodában a tíz nap alatt sokan alá is merítkeztek, utóbb pedig többen beszámoltak közülük arról, hogy a megtérésük óta eltelt néhány nap alatt már tapasztaltak életükben gyökeres változást. A barátságtalan időjárás sem akadályozta meg a komáromiakat és a környékbelieket abban, hogy szombaton megtöltsék a Hit sátrat és gyönyörködjenek Friderika csodálatos dalaiban, előadói stílusában. A tíznapos ünnepségsorozatot gyermekek és tinédzserek számára szervezett programok színesítették, közöttük a győri Kincsesláda bábegyüttes kedves műsora, illetve a Hit Gyülekezete junior csapatának fellépése, akik a Tini Musical Show-t mutatták be telt ház előtt a Komáromi ATV Clubszínházban. ■ Flóri szeretett volna láthatatlanná válni. De a teherkocsi sofőrje világosan látta, egyedül volt. Nem figyelt rá, csak az úttal törődött. Némelyik gödörbe hajtva kis híján kiesett a vezetőfülkéből, és Flórinak volt annyi fantáziája, hogy sejtse, amaz milyen káromkodásokkal fűszerezi az utat. A teherautó aztán lefékezett a kapu előtt, és a vezető háromszor hosszan dudált. Flóri akkor már szinte futott. De mielőtt a közelbe ért volna, a jelek szerint a kapu megnyílott, mert a sofőr gázt adott, és az autó befordult a kerítés mögé. A sűrű füstfelhőben a férfi alig kapott levegőt. A teherkocsi bekanyarodott a fák közé. Flóri hallotta a kapu kattanását. Valami fehér mozdult mögötte... És akkor történt. Még nem sejtette, hogy élete legfontosabb pillanata érkezett el. Lábai önkéntelenül vitték előre, egész teste úgy működött, mint máskor. Belső szervei mit sem tudhattak arról, hogy odakünn és a férfi tudatában hamarosan óriási változások állnak be. Tüdeje szűrte a levegőt, szíve pumpálta a vért, az erek rugalmasan összehúzódtak, ha kellett, a hajszálai nőttek. Lélegzett, látott, lépkedett. Pedig hát... már semmi sem volt ugyanolyan, mint annak előtte Megpillantotta azt a lányt. Lány volt, nem asszony. Ebben azonnal biztos volt. Fiatal és karcsú, amilyenek csak ezek a lányok szoktak lenni. Még semmi asszonyos az arcán, a mozdulataiban. Még érintetlen a szelleme is, nemcsak a teste. Még nem annyira kacér, és nem olyan mélyen, mint azok, akik már megkóstolták a mézet. A szerelem még nem érintette meg, nem ült a szemében. A szemében... Flóri éppen elkapta az elfordulni készülő lány pillantását. Látszólag egy éppen arra járó ember volt, akinek öltözete ugyan nem nagyon illett a mezőhöz. Különösen öltönye és fekete diplomatatáskája ütött el, de ő maga erre sem gondolt akkor. Szívében mindent betöltő muzsika született, és már nem is hallgatott el. A másodperc évszázaddá nyúlt. Ráterült mindenre, belepte, akár az édesen csorduló méz. Flóri mozgása lelassult, a férfi már csak egyet lépett. A drótkerítés másik oldalán az ismeretlen lány éppen ráfordította a kulcsot, és máris kihúzta a zárból. Hófehér ruhát viselt, rövid ujja látni engedte napbarnított vállát, karját. Barna haja válláig ért, és semmi sem kötötte, semmilyen bilincset nem tűrhetett el. Nem fogta át fésű vagy kendő, még egy szalag sem. Csaknem szabályos arcának remek szép keretet adott ez a frizura. Lábszára is barna, kis piros sarut viselt. Flóri mindezt valóságos önkívületben látta, később rakta össze agyában a látvány darabjait. Olyan szép volt a lány, hogy valósággal elvette a szavát. Szólni akart, de bénaság gátja nyomasztotta, szorította a torkát. Csak nézett, nézett... Soha életében nem látott még ilyen szép lányt. És nem csak szép volt, hanem akár a mágnes, azonnal vonzotta is őt. Még sok méterre volt tőle, de úgy érezte, nem mehet el innen, lábai gyökeret vernek, örökre ott marad ő is, akár ezek a fenyők a kerítés mögött... A lány szemében szelíd szikrák csillogtak. Érdeklődve nézett a férfira, de nem hitte másnak, mint egy véletlenül éppen arra járónak, és el is fordult tőle. Kezében kis láncon lóbálta a kulcsot, és táncléptekkel igyekezett a teherautó után. Amely valahol a közelben dübörgött még, már láthatatlanul. Aztán elment. Mire Flóri a kapurácshoz szorította arcát és próbált utánanézni, csak a fehér ruhát látta. Át-átvillant még a fenyőágak között, és eltűnt, nyoma veszett. A férfi csak percekkel később tért magához úgy ahogy.Még nem is tudta elhinni, mi történt. Ő, aki annyi nőt ismert és megismert már az életben - a szó minden értelmében - most márványszoborrá dermedt egy legfeljebb húszéves kis csitri láttán...? De rögtön rendreutasította önmagát. Hiszen ez egy gyönyörű szép nő volt! Soha nem látott hozzá hasonlót. Nemcsak az arca fogta meg, hanem az egész jelenség. Mert jelenség volt ez, a tisztaság, az érintetlenség, a világtól megőrzött személyiség, így hitte, és erről pár perc múlva már meg is volt győződve. Úgy állt ott a napfényben, mint aki az imént igazi csodát látott. És már tudta: mindenképpen be kell jutnia arra a különös birtokra. * * * Az úton ment, de nem túl messzire. Sejtette, a facsemetéket szállító kocsi nem a birtokhoz tartozik, annak ki is kell onnan jönnie. Aligha valószínű, hogy a bent élők tartanak egy ilyen autót, hiszen akkor az gyakrabban közlekedne az úton. Amely begazosodott, most is láthatta. Hát leült és várt. (Folytatjuk) Nemere István folytatásos regénye —11. rész ImbUim ■jíélhinuu's