24 óra, 2004. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-28 / 201. szám

2004. Augusztus 28., szombat A várdai festőkúria kertje csendes. Kora délután van, a fények már inkább simo­gatnak, mint égetnek. Két óriási, foltos dög fekszik a bejárat előtt, a teraszon meg egy puli pihen. A rózsák, amelyek az utat szegélyezik, már elnyílottak. Van valami őszi a hangulatban, pedig még csak augusztus közepe van. A kas­tély előszobájában várom a ház asszo­nyát. Kellemes a hűvös és lenyűgöző a tér. Arról árulkodik, hogy használói értik és tisztelik a míves munkát. A házban, valahol messzebb zene szól, időnként pedig női léptek visszhangoz­nak. Gyorsak és kopogósak. A telefon pedig egyfolytában csak csörög. Szászné Hajdú Katalin szomorkás mosollyal érkezik, aztán csak mesél és mesél. Szász Endre figyelt rá, és taní­totta még azzal is, hogy magára hagyta. Egy éve már. - Lassan telt el az elmúlt egy év? - Volt olyan, amikor a napok hó­napoknak tűntek, és olyan is, amikor repültek. A tél nagyon lassan ment el. Megviselt. Volt, hogy délig fel sem tud­tam kelni, mert úgy éreztem, nincs miért. A­­ nyár és a tennivalók aztán rendbe hoztak, de most, az évforduló környékén sokat gyötrődtem. Rám tört sok minden, ami tavaly ilyenkor tör­tént. Nehezen viselem. - Ki segít? - Édesanyám, a testvérem és a ba­rátok. - Többen vagy kevesebben vannak, mint egy éve? - Igaz barát éppen annyi van, mint egy éve volt. Kevés, de ezt jól tudtam akkor is. Éppen ezért csalódnom sem kellett, ha erre gondolt. Elég jó ember­ismerő vagyok, így mindig tudtam, hogy ki van mellettünk számításból és ki az, akire valóban számítani lehet. A férjem is tudta. Az elmúlt egy évben semmi nem változott, csak letisztult. Akiről úgy gondoltam, hogy barát, arról ez még inkább kiderült, akiről meg tud­tam, hogy nem az, ez lett világosabb. Sokan úgy hiszik rólam, hogy befolyá­solható és gyenge vagyok, pedig ke­mény fából faragtak. -Egyedül van? - Van egy házvezetőnő, aki mindig itt van, és édesanyám is nagyon sokat velem van. -Magányos. - Aki elveszíti az igazán hozzá tar­tozót, az utána már valahogy mindig magányos. Bandi mindenben a társam volt. Nagyon­­ hiányzik. - Mi hiányzik? - Ezt nem lehet megfogalmazni. Ha valakivel/akivel lelkileg olyan közeli kapcsolatban van az ember, mint én a férjemmel, akkor nem tudja meg­mondani, mi hiányzik a legjobban. Több mint húsz évet voltunk együtt, a másik felem hiányzik. - Többre értékeli ma a házasságát, mint egy éve? - Én mindig tudtam, hogy mi nagyon jó házasságban élünk, és hogy nagyon kevés az ilyen kapcsolat. Vele mindig mindenről jól el lehetett beszélgetni, és vidáman teltek a napjaink. Jókedvűen vagy viccelődve, vagy ha komoly dol­gokról volt szó, akkor komoly dolgokat tudtunk megbeszélni. Érdekelte, hogy velem mi van, engem érdekelt, hogy ve­le mi van. - Könnyű volt vele? - Nekem nem volt nehéz. Jól kiegé­szítettük egymást. Jó volt egymás köze­lében. Például amikor bementem a kór­házba, akkor mindig olyan jókat aludt. Olvastam mellette, vagy rejtvényt fej­tettem, de nekem is jó érzés volt, hogy tudtam, most jobban van, hogy ott vagyok. Jó energiákat adtunk át egy­másnak. - Van, aki többet tudott róla, mint ön? - Nem hinném. Senki nem élt vele ilyen hosszú időt, és én a régi baráto­kon, ismerősökön keresztül a régi éle­téről is sokat tudok. - Amikor telnek a hétköznapok, tudatában tud lenni az ember, hogy az egyik legnagyobb kortárs művész közelében él? - Én mindig tudtam. Nem is tudtam, inkább éreztem. - Meghívás? Sok munkát ad a ha­gyaték? - Sokat. Nagyon sok meghívás érke­zett szinte az ország minden részéből kiállításokra, galériákba. Elkészítettünk egy állandó kiállítást is Várdán. Ennek anyagát három-négy havonta cserélem. Az évfordulóra pedig Szigetváron nyílt egy nagy kiállítás, ami októberig lesz látható, és szinte a teljes életművet fel­öleli. Másrészt vannak olyan munkái, amelyek feldolgozásra várnak. Ezeket megkeresem és lefotózom, hogy meg­legyenek. Most egy virtuális múzeum elkészítésén dolgozom, de a távolabbi terveim között szerepel az is, hogy ké­szítek egy könyvet. - Szász Endre többször beszélt arról hogy minden házasságból üres kézzel távozott, és a feleségeire komoly gyűjte­ményt hagyott. - Nincs eladó Szász-képem, és erről nem szeretnék többet mondani. - Mivel telik egy átlagos nap Várdán? - Amikor kell, dolgozom. Kiállítást szervezek, festek, ügyeket intézek, be­vásárolok. Amikor meg szabad időm van, olvasok vagy a kutyákkal játszom a kertben. Ahogy mások. - Ha kell egy liter tej, elmegy és meg­veszi? - Igen. Elmegyek egy boltba, és ahogy mindenki, megveszem, ami kell. Én is ezen a földön élek, bár tudom, hogy a világ, amiben élek - művésze­tek, kastély -, sokak számára miszti­kusnak és kicsit elvontnak tűnik, de én nem így érzem. Pont úgy élek, mint más. Elmegyek a barátnőmmel uszodá­ba, teniszezni, színházba, és nem fő­városi sztárfodrászokhoz, meg nagy kozmetikai szalonokba járok, ahogy sokan gondolják. Kaposváron intézem ezt is. Én nemcsak várdainak, hanem kaposvárinak is vallom magam. - Az utcán sokan megismerik? - Igen. Van, aki feltűnően úgy tesz, mintha nem ismerne, és van, aki odajön hozzám, de sokat vagyok inkognitóban. - Az milyen? - Akkor olyan átlagosan öltözöm fel. Szeretek ilyenkor bemenni egy mú­zeumba, és úgy elbeszélgetni képekről, hogy közben nem tudják, ki vagyok. A múltkor szoláriumba mentem, és az ott lévő fiatal lányok egyből letegeztek. Jólesett a hiúságomnak. - Azért a legtöbbször elegáns. Nagy gondot fordít az öltözködésre? - Nem­ vagyok mániás öltözködő, de szeretem összeszedni az egymáshoz illő darabokat. Hétköznap inkább spor­tosan öltözöm, de ha kell, elegáns vagyok, néha meg nagyon jó úgy iga­zán felöltözni, és elmenni mondjuk egy bálba. Azokat a darabokat szeretem, amelyek elegánsak, de nem túlzottan feltűnőek, és van bennük valami kis flikk-flakk. - Mikor fest? - A férjem inkább éjjel dolgozott, én inkább nappal. Szeretem a természetes fényeket, és gyakran festek a természet­ben. Idő és kedv kell hozzá, én ezt hí­vom ihletnek. Nem tudok a munkába menekülni, csak ha jó a kedvem, akkor tudok festeni. - Sokan vallják magukat Szász tanít­ványnak. Ön is? - Nagyon sokat tanultam tőle. Em­berileg és művészileg is. Odafigyelt a munkáimra, de nem szólt bele a mű­vészetembe. Azt mondta: abba, hogy miként fogalmazok képileg, nem le­het beleszólni, és nekem a saját sze­memmel kell látni a világot, nem az övével. Sokat dicsért, és szerette a szí­neimet. - Mit tapasztal, azért érdeklődnek ön iránt, mert Szász, vagy azért mert Hajdú? - Eleinte biztosan sokan gondolták, hogy én a férjem nevéből akarok mű­vész lenni, de azóta már kiderült, hogy nem. Persze most is vannak, akik a fér­jem miatt kíváncsiak arra, hogy mit tu­dok, de különbséget tudok tenni az ér­deklődők között. Szerencsére van, aki valóban rám kíváncsi. Szeretik az em­berek a képeimet. Októberben Kapos­váron önálló kiállításom lesz. - Sok saját képet ad el? - Eladhatnék többet is, mert vevő lenne, de én ezzel nagyon furcsán va­gyok. Nehezen adok el. A képeim hoz­zám nőnek, és szinte szívfájdalommal válok meg tőlük. Bizalmi kérdést csiná­lok belőle. - Megnézi magának, kinek ad el? - Furcsa ugye, de így van. Pedig mondják, hogy hiába a sok kiállítás, akkor leszek igazán a köztudatban, ha ott vannak a képeim az emberek falain. Tudom, hogy így van, mégis nehezen megy. - Tetszik nekem, hogy sokat nevet. - Bandival nagyon sokat nevettünk. Jó humora volt, és szerettünk nevetni. Amikor valamin jóízűt nevetek, ma is eszembe jut, hogy mindig azt mondta: szereti a göndör kacajomat, amikor ne­vetek, kisüt a házban a nap. - Azt mondta, úgy érzi magát, mint­ha elvesztette volna a másik felét. Lesz még kerek a világ? - Én örökre Szász Endre felesége maradok. Őrzöm őt, a lelkemben és a szívemben, de ha nem élne bennem a remény, hogy egyszer boldog lehetek még, nem lenne miért felkelnem hol­nap. Szeretnék egyszer olyan boldog lenni, mint voltam. Tudom, hogy ő is ezt szeretné. fábos erika Jó hallgatni, ahogy gyöngyöző kacagással nevet, de amikor komoly dolgokról beszél, akkor is van vala­mi huncut mosoly mandulavágású szeme sarká­ban. Pici, törékeny nő, mégis erő van benne. Néha­­kislány, néha meg királynő, de mindig természetes, és még ha zárkózott is, elragadóan kedves. Húsz évet töltött Szász Endrével. Az elmúlt egy évben minden megváltozott, és még­sem változott semmi körülötte. Ma is Várdán él, és szerencsésnek mondja magát. Művész ő is, de csak akkor fest, amikor jobb kedve van. És egyre többször kerül elő a festőállvány... Egy év várdai magány Két év udvarlás Viccesen mindig azt mondta: először a fenekem tetszett meg neki, de amikor később megismert, rájött, hogy a fe­jemben is van valami, ami töb­bet ér. Hollóházán ismerkedtünk meg, nagyon sok nő járt hoz­zá. Sokaknak udvarolt. Nekem is, de én nem álltam be a sor­ba. Amikor odamentem, nem voltam belé szerelmes. Sze­rettem a művészetét, a képeit, és tiszteltem az embert. Aztán sokat mesélt, beszélgettünk, és ahogy együtt dolgoztunk évekig, megszerettük egy­mást. Amikor két év után még mindig udvarolt, és láttam, hogy elmaradnak mellőle a nők, megéreztem, komolyan gondolja, és abban is biztos voltam, hogy együtt mara­dunk. FOTÓK! SOMOGYI HÍRLAP/LANG RÓBERT 15. OLDAL Róla mondták Tanulságos művészet az övé, mivel az elementáris művészeti­ mester mellett is képes volt megtartani önálló hangját, és vállalásának megfelelően tudott produkálni. (Bereczky Lóránt művészettörténész, a Magyar Nemzeti Gléria főigazgatója) Nyugodt környezetet teremtett Szász számára, amivel hozzá­járult ahhoz, hogy a művész a betegsége ellenére is sokáig tápon tudott maradni, és okoz­­hatott. Az pedig külön kurió­zum, hogy nemcsak passzív szemlélője volt, hanem maga is alkot és fest, munkásságának további gazdagítása a jövőben életprogram lehet Hajdú Katalin számára. (Géger Melinda művészettörténész) 24 ÓRA Komárom-Esztergom megyei napilap Kiadja az Axel Springer-Magyarország Kft Komárom-Esztergom Megyei Irodája. Főszerkesztő: MISKEI FERENC Megbízott vezető szerkesztő: TÓTH ILONA Kiadóvezető: B. NAGY LAJOS Kiadóvezető-helyettes, hirdetési vezető: BAJISI SZABOLCS A szerkesztőség és a kiadó címe: 2800 Tatabánya, Fő tér 4. Levélcím: 2801 Tatabánya, Pf. 141. Telefon: (34) 514010. Szerkesztőségi telefax: (34) 514011­­ e-mail: szerk.kom@axeis.hu Kiadói telefon: (34) 514000; Kiadói telefax: (34) 514001 Esztergomi kirendeltség: 2500 Esztergom, Vörösmarty u. 5. Telefon: (33) 414068, (33) 509-220 Komáromi kirendeltség: 2900 Komárom, Igmándi u. 14-16. Telefon: (34) 346-120, t+fax: (34) 340357 Készült: Szilády Nyomda Kft Telefon: (76) 481-401 • Telefax: (76) 481-204 Felelős vezető: BOROS GÁBOR ISSI 4 szám:1416-8650 Az előfizetői példányok kézbesítését az Axel Springer-Magyarország Kft. Komárom-Esztergom Megyei Irodájának terjesztőhálózata végzi, az árusítás a RÁBAHÍR Rt. regionális árushelyein keresztül történik. Terjesztésvezető: TÍMÁR JÁNOS Telefon: (34) 514030; Fax: (34) 514033 e-mail: telj.kom@axels.hu Előfizetés a kiadónál: Tel.: (34) 514031, Telefax: (34) 514033 valamint a területi ügynökségeknél és a kiadó kézbesítőinél közvetlenül, postautalványon és átutalással a KHB (Tatabánya) 104009130911733000000000 ASM (Tatabánya) pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetés díja: egy hónapra 1395 Ft, negyedévre 4185 Ft, fél évre 8370 Ft, egy évre 16 740 Ft Hirdetésfelvétel: Tel: (34) 514020; Telefax: (34) 514021 email: hirdkom@axels.hu Lapunkban a cikkek végén megjelenő fekete háromszög fizetett hirdetést jelent. A 24 Óra bármely részének másolásával, terjesztésével, az adatok elektronikus tárolásával és feldolgozásával kapcsolatos minden jog fenntartva Értesüléseket átvenni csak a 24 Órára hivatkozva lehet. Tájékoztatjuk Olvasóinkat, hogy a különböző versenyeken, játékokon, akciókon, szavazásokon, rejtvénypályázatokon stb. részt vevők által személyesen, írásban, telefonon, SMS-ben, interneten, e-mailben megadott személyes adatok nyilvántar­tásunkba kerülnek. Az adatokat megadva hozzájárulnak ahhoz, hogy azok felhasználásával a Társa­ságunk érdekeltségében tartozó cégek, amelyek az adatok feldolgozását is vég­zik (Axel Springer-Magyarország Kft., Axel Springer-Budapest Kiadói Kft., Harlequin Magyarország Kft., Zöld Újság Rt., Petőfi Lap- és Könyvkiadó Kft., Nép­újság Kft., Hungaropress Sajtóterjesztő Kft ), előfizetéses megrendelését teljesít­sük, akcióira, kiadványaira és egyéb szolgáltatásaira felhívjuk a figyelmet. Az érintettek felvilágosítást kérhetnek az általunk kezelt személyes adataik köré­ről, felhasználásuk módjáról és céljáról, és bármikor kérhetik azok helyesbítését, felhasználásuk korlátozását, illetve törlését. Kéziratokat és fotókat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza. Az újság PANDA szerkesztőségi rendszerrel készült. A MATESZ által auditált

Next