24 óra, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-02 / 151. szám

14SPORT 2019. JULIUS 2., KEDD Európa-bajnokként és vb-ezüstérmesként vonult vissza a kiváló sportoló Keszler Andrea jelenleg a tatabányai fiatalokért dolgozik Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, Keszler And­rea, a Tatabányai Diák Kor­csolyázó Egyesület (TDKE) Európa-bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázója a közel­múltban bejelentette vissza­vonulását. Az alábbi interjú­ban többek között a kezde­tekről, a pályafutását leg­inkább meghatározó élmé­nyekről és jövőbeni terveiről beszélgettünk vele. Kun Attila attila,kun.mediaworks.hu - Közel két évtizedet töltött a jégen. Elég volt?­­ Elég volt, sok volt. Már a tavalyi pjongcsangi játékok előtt eldöntöttem, hogy nem vállalok több olimpiai ciklust. A 2017-18-as szezon zárása után sokat gondolkodtam, vé­gül a befejezés mellett döntöt­tem. Idén töltöm be a 30. életé­vem, ebben a sportágban már egyáltalán nem számítok fi­atalnak. Fejben sem éreztem már, hogy sokáig bírnám még a jégen, emellett könnyebben jöttek a sérülések is. - A befejezést kiveséztük, tér­jünk rá a kezdetekre.­­ Ahogyan sokan mások, én is úgy kezdtem a sportolást, hogy a testvéremet követtem. Ő már görkorcsolyázott a tata­bányai Jókai-iskolában, ami­kor édesapám még óvodás­ként engem is levitt egy edzés­re. Kipróbáltam, megtetszett, ott ragadtam. - És ha egy üzlet beindul... - Hamarosan leigazolt a TDKE, ahol 11 éves koromtól kezdtem el gyorskorcsolyáz­ni rövid pályán. Majd 2006- ban Budapestre kerültem, az ugyancsak tatabányai Béres Bencével edzettünk a TRG­­SE-nél, egy évvel később pe­dig bekerültem a válogatott­ba is. - Szükség volt a váltásra? - Az eredményesség szem­pontjából mindenképpen. Több lehetőségünk volt edze­ni, ráadásul nyáron is jégre tudtunk menni, amit akkor Tatabányán még nem tehet­tünk meg, hiszen nem volt fe­dett jégpálya. Hetente négy­öt alkalommal gyakoroltunk, mindennap feljártunk. - Hogy tudta összeegyeztet­ni a fővárosi tréningeket a ta­nulással? - A közgázba jártam Tata­bányán, de a tréningek miatt sokat hiányoztam. Szerencsé­re a tanáraim végig mellettem álltak. - Magyarországon megszokott, hogy a görkorcsolyát a tizen­éves fiatalok űzik versenysze­rűen, majd áttérnek a gyorskor­csolyára. Ez máshol is így mű­ködik? - Külföldön nem tapasztal­tam ilyet, ott a görkorcsolyát idősebb korban is versenysze­rűen űzik. Nálunk jellemző ez a korai váltás. - Említette, hogy hamar válo­gatott lett. Melyek voltak az első jelentős versenyei? - 2007-ben, Mladá Boleslav­­ban vehettem részt először ju­nior világbajnokságon, majd egy héttel később Sheffield­­ben már a felnőtt Eb-n is jégre léphettem. - Bő egy évtizedes felnőtt pá­lyafutása alatt kiemelkedő eredményeket ért el. Melyekre a legbüszkébb? - A legnagyobb sikereimet a 3000 méteres váltóval értem el. Ezek közül a legnagyobb talán az Európa-bajnoki cím megszerzése volt 2009-ben, Torinóban, de nagyon büsz­ke vagyok a két évvel ezelőt­ti rotterdami vb-ezüstre és az olimpiai szereplésekre is. Bár érmet nem nyertünk, de 2010 és 2018 között háromszor vé­geztünk az első hat között az ötkarikás játékokon. Ami az egyéni versenyeket illeti, két éve második lettem 1000 mé­teren Torinóban az Eb-n, emel­lett a tavalyi olimpián 10. let­tem 500 méteren. - Melyek voltak a legemléke­zetesebb helyszínei? - Minden városnak meg­volt a maga külön­­legessége. Torinó­ban voltam a leg­eredményesebb, de nagyon tetszett Calgary, Szöul és Rotterdam is, míg Vancouvert azért emelném ki, mert itt szerepeltem elő­ször olimpián. Persze tudnék negatív példákat is említeni: 2008-ban, Ventspilsben vet­tünk részt az Európa-bajnok­­ságon, ahol a váltóval döntő­be jutottunk. A futamot azon­ban előrehozták, erről viszont minket nem értesítettek, így meg sem jelentünk. Kizártak minket, ezzel pedig nagy va­lószínűséggel egy érmet buk­tunk el. A 2014-es szocsi téli olimpia sem a szívem csücs­ke. A rendezés is hagyott kí­vánnivalókat maga után, az eredmények sem voltak az igaziak, emellett a csapaton belüli összhang sem volt meg­felelő. A 2015-ös dordrech­­ti Eb-n sípcsonttö­rést szenvedtem, fél évig tartott a felépülésem, de a csavarokat csak tavaly szedték ki a lábamból. - Hogyan nézett ki egy átlagos napja versenyzőként? - Bár a TDKE igazolt ver­senyzője vagyok, több mint tíz éve a válogatott kerettel készülök a fővárosban, itt is élek. Délelőtt négy óra edzés, kora délután pihenő, majd dél­után és kora este újabb három, három és fél órás tréning volt a penzum hat napon keresztül egy héten. Márciusban, a sze­zon végén kaptunk egy hónap pihenőt, aztán kezdtük elöl­ről. Karácsonykor is csak két nap szünet járt. Emellett ter­mészetesen utazás, edzőtábo­rok és versenyek „színesítet­ték” a programot. Sokszor na­gyon monotonnak éreztük, de az eredményekért meg kell dolgozni. - Anyagilag hogyan győzte mindezt? - A szülői támogatás mellett állami ösztöndíjat is kaptam. - Kinek köszönheti leginkább a sikereit? - A szüleimnek, emellett az edzőim közül Lugosi László­nak és Németh Tibornak a TD­KE, valamint Bánhidi Ákos­nak, Telegdy Attilának és Li Nának a válogatott részéről. - Van hiányérzete a pályafutá­sával kapcsolatban? - Nincs. Elégedett vagyok, hiszen szép eredményeket ér­tem el és sok helyre eljuthat­tam. - Mik a tervei a jövőre nézve? - Miután felhagytam a ver­senyzéssel, elkezdtem edzős­­ködni a TDKE-nél. Heti két-há­­rom alkalommal járok le Bu­dapestről, és elmondhatom, hogy nagyon ügyes gyerekek­kel dolgozhatom együtt Tata­bányán. Emellett h­amarosan végzek az Óbudai Egyetem gazdálkodás és menedzsment szakán, természetesen az itt megszerzett tudásomat is sze­retném kamatoztatni a későb­biekben. - Hogyan látja a rövidpályás gyorskorcsolya helyzetét ha­zánkban és nemzetközi szinten? - A 2006-os torinói olimpi­án nyújtott jó szereplés ráirá­nyította a figyelmet a sportág­ra itthon. Egyre többen válasz­tották a rövidpályás gyorskor­csolyát és megnőtt a támoga­tottság is. Ez jelentette az ala­pot, amelynek mára megvan­nak az eredményei, a legjobb példa természetesen a fiúvál­tó olimpiai bajnoki címe. Egy­re több fedett csarnok épül az országban, ami a klubok le­hetőségeit is bővíti, így a jö­vőt biztatónak látom. Nemzet­közi szinten korábban egyér­telműen Ázsia uralta a sportá­gat, ma már nem akkora a fölé­nyük, mint korábban. Európa is egyre erősebb, köszönhető­en például az ázsiai edzőknek. Li Na hozzánk is új módsze­reket és másfajta hozzáállást hozott, amit ugyan nehéz volt megszokni, de az eredmények önmagukért beszélnek. Egyre kisebbek a különbségek, szá­zadok, ezredek döntenek egy­­egy versenyen, a jég pedig a legjobbaknak is csúszik, a fa­voritok is könnyen kieshetnek. - Mit tanácsol annak, aki az ön nyomdokaiba szeretne lépni? - Rengeteget kell edzeni és tanulni, de mindez megtanít a kitartásra és a csapatmun­kára. Emellett sokat utazhat és láthat az, akiből versenyző lesz, nem is beszélve a lehetsé­ges sikerekről. na­­naponta hét-nyolc órát edzett ver­senyzőként il i. » Wi­fi Keszler Andrea jelenleg a Tatabányai Diák Korcsolyázó Egyesület edzőjeként tevékenykedik Elégedett pályafutásával az Európa-bajnok Fotók: Dallos István Keszler Andrea névjegye Született: Tatabánya, 1989. jú­lius 28. Lakhelye: Budapest. Sportága: rövidpályás gyorskor­csolya. Egyesülete: Tatabányai Diák Korcsolyázó Egyesület. Példaképe: Jevgenyija Radano­­va (Bulgária). Legnagyobb sikerei: egyé­ni: olimpiai 10. (2018, Pjong­­csang, 500 m), Európa-bajnoki 2. (2017, Torino, 1000 m); 3000 méteres váltóban: olimpiai 4. (2018, Pjongcsang), 5. (2010, Vancouver), 6. (2014, Szocsi), vi­lágbajnoki 2. (2017, Rotterdam), Európa-bajnok (2009, Torino). Látogasson el hírportálunkra! KEMMA.hu

Next