24 óra, 2021. június (32. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-05 / 128. szám

2021. JÚNIUS 5., SZOMBAT Magyar képviselet nélkül döntöttek hazánk sorsáról a párizsi békekonferencián Nagyhatalmak közt felőrlődve Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum aláírásának évfordulójáról 2010 óta a nemzeti összetartozás nap­jaként emlékezünk meg. Máig megmaradtak a kér­dések: lehetett volna-e más­ként, ki volt a bűnös, hol hi­bázott az akkori magyar po­litikai elit? Ennek az is oka, hogy az 1990 előtti kom­munista érában nem lehe­tett ezekről a kérdésekről nyíltan beszélni, így a tria­noni gyász még nem fejező­dött be, máig feldolgozatlan trauma. Pétervári Ádám adam.petervari@mediaworks.hu ÉVFORDULÓ Ha Magyarország felosztásának okait kutat­juk, kihagyhatatlan az akkori nemzetközi viszonyrendszer, a nagyhatalmi politikai érde­kek megvizsgálása. Annak el­lenére, hogy Oroszország ter­veiben már a háború elején szerepelt szlávok lakta terü­leteinek a megszerzése. Nyu­gaton nem volt feltétlen hadi cél az Osztrák-Magyar Mo­narchia szétverése. Ez csak 1917-től kezdett körvonala­zódni, miután egyre jobban fenyegette a Nyugatot egy né­met hegemónia alatt egyesü­lő nagy kontinentális hata­lom rémképe. Úgy vélték, ezt megakadályozandó minél job­ban fel kell aprózni Kelet-Kö­­zép-Európát. Az 1919. január 18-án kez­dődött párizsi békekonfe­rencián a világ új alapköve­inek tudományos kidolgozá­sát több száz fős szakember­­gárda kezdte meg. Azonban egy magyar sem volt köztük, nagyrészt a francia és a szláv tudósok akarata érvényesült, akik a legkevésbé sem szim­patizáltak hazánkkal. Ahogy Harold Nicolson brit diploma­ta megfogalmazta, azok kezé­ben volt Magyarország sorsa, akik „heves ellenszenvvel vi­seltettek e turáni faj iránt”. Hamar ejtették a sokat han­goztatott, igazságos etnikai alapokat, és elővették a kéz­zelfogható gazdasági és poli­tikai szempontokat. Az ame­rikai és brit javaslatok et­től lényegesen eltértek, de a franciák nem engedtek. Hazánknak nem volt sem­milyen képviselete ezekben a bizottságokban, ugyanis meg sem hívták a magyar delegá­ciót, még csak beutazási enge­délyt sem kaptak magyar ál­lampolgárok Franciaország­ba vagy Nagy-Britanniába. Az antant egyetlen kormányt sem ismert el legitimnek: sem Károlyi Mihályét, sem a Ta­nácsköztársaságét, sem a sze­gedi ellenkormányt vagy a Friedrich István vezette kabi­netet. Kun Béláék jártak leg­közelebb a meghíváshoz, ami­kor 1919. május 1-jén küldtek nekik egy meghívót, de az so­sem ért célba. Henri Allizé, egy kisebb rangú bécsi fran­cia biztos tartotta vissza, aki emlékirataiban büszkélke­dett el „hőstettével”. Az, hogy következmény nélkül vissza­tarthatott egy ilyen fontos ira­tot, megmutatja, mennyire je­lentéktelen volt a nyugati dip­lomáciának a magyarok meg­hallgatása. Magyarország sorsa már 1919 elejére eldőlt ezekben a szakértői albizottságokban. Készen állt az új magyar ha­tár terve: megpecsételődött a Felvidék, Erdély és a Dél­vidék sorsa, ráadásul ezek csaknem egésze megszál­lás alatt is volt. A magyar bé­ke ügye sokadrangú kérdés maradt a Nyugat szemében. Németország leszerelése, az ENSZ elődje, a Nemzetek Szö­vetségének létrehozása, Len­gyelország újraélesztése, az orosz bolsevizmus terjedése, az Oszmán Birodalom sorsa számukra mind nagyobb fon­tosságú kérdés volt, így ami­kor Apponyi Albert vezetésé­vel végre megérkezett 1920 elején a magyar delegáció Pá­rizsba, már megkötötték a né­met, az osztrák és a bolgár bé­keszerződést is. Túl sok min­den eldőlt már, amit felforga­tott volna a magyar kérések újratárgyalása. A trianoni döntések súlyos­ságában fontos szerepet ját­szott a kései meghívás, a Ta­nácsköztársaság rossz hí­re, de igazából már a Monar­chia felosztásának eldönté­sekor eldőlt hazánk sorsa. A közép-európai kisállamok­ból csak úgy tudtak életké­pes államokat létrehozni, ha szétosztogatják köztük a Mo­narchia testét. Nem kellett megerőltetnie magát a Nyu­gatnak, hiszen 1918-tól kezd­ve önmagától is összezuhant: a cseh és a horvát független­ség kikiáltása után Magyaror­szág is kiszakadt, ezzel végleg megszűnt az Osztrák-Magyar Monarchia és vele együtt a re­mény az addigi magyar hatá­rok fennmaradására. 93 030 km^ 7 600 000 magyar 63 004 km‘ V < 1 084 000 magyar 4 026 km*‘ 64 000 magyar / 1­­ 102 181 km* 1 704 000 magyar 63 497 km ^3 000 magyar­ n­ A diktátummal az ország elvesztette kétharmadát, a magyarok harmada határon túl rekedt Fotó: MW Miért kellett mégis aláírni? A diktátum aláírásának meg­tagadásával a teljes elszige­telődés kockázata fenyege­tett, ami beláthatatlan követ­kezményekkel járt volna. Hadi­foglyok százezrei sínylődtek tá­borokban, teljes zár alá vették volna az egész magyar állami vagyont, nem fogadták volna el a magyar pénzt. Megszűnt volna a külkereskedelem, nem utazhattak volna a magyar ál­lampolgárok külföldre. Ezek ál­tal a magyar állam megszűnt volna létezni a többi állam sze­mében. Az aláírásnak megta­gadása tehát összességében az ország nehezen helyreállí­tott belső stabilitását sodorta volna veszélybe. Nemzeti sorstragédiánk miniatűr képeken Bélyegekkel Trianonról TÁftLAT „Darabokra szaggatta­­tol” Trianon 100 - Összetar­tozás 1100 címmel hétfőtől új kiállítás látható a budapesti Bel­yegm­úzeumban. Re­ndhagyó és különösen izgalmass’ mindaz, amit a ki­állítás kínai, filatéliai szem­pontból, a koraűrsi bélyegek tükrében szemlélni a triano­ni merénylethez vezető utat, a merénylet által okozott kény­szerpályákat, valamint ezen pályákról az életösztön ál­tal diktálta­ kitörési kísérle­teket - hangsúlyozta a tárla­tot megnyitó beszédében Kö­vér László, az Országgyűlés elnöke. Kiemelte, hogy a sors­fordító idők sodrában a bélye­gek mindig olyan felértékelő­dő miniatűr kordokumentu­mok, amelyek a kortársaknak vagy az utókornak segítenek értelmezni a valóságot, s így van ez a bemutatott trianoni bélyegeinkkel is. Trianoni történetünk - akár száz esztendő után is - azért érdemes a folyamatos értéke­lésre és értelmezésre, hogy utódainkkal, gyermekeinkkel és unokáinkkal soha többé ne történhessen meg az, ami elő­deinkkel, dédszüleinkkel és nagy­szüleinkkel történt. A po­litikai felelősség mindig ered­ményfelelősség, és azt mindig a politikusok viselik, ám az árát mindi­g­­ nemzet egésze fizeti meg - emelte ki a ház­elnök. Kövér László elmondta, 101 esztendővel a diktátum aláírása után ugyanazt kíván­juk magunknak, mint Euró­pa minden nemzete és orszá­ga számára: együttműködés­re képes, önrendelkező nem­zeti államot és nemzeti önazo­nossághoz való jogot minden európai embernek. A tárlaton a többi között idegen hatalmak megszállási felülnyomásaival ellátott so­rozatok, helyi kiadások, tábo­ri levelezőlapok és levéltárak láthatók. E bélyegek segítségével nemcsak emlékezünk, ha­nem visszaforgatjuk az idő kerekét és nyomon követhet­jük az akkori időszak embe­ri sorsokat eldöntő változá­sait - mondta Hegmanné Ne­mes Sára, a Magyar Posta Zrt. elnöke. Hozzátette, a be­mutatott bélyegek révén vé­gigkövethető egy-egy terület el- vagy visszacsatolása, va­lamint az akkori események, gazdasági változások. Az első világháború utáni minden te­rületi változást a földrészek térképeire elhelyezett vonat­kozó bélyegek segítségével lehet nyomon követni. A kiállítás a trianoni bé­­kediktátum előzményeinek áttekintésével indul, és az 1918/1919-es forradalmakon, az első világháború, a gazda­sági világválság eseményein keresztül vezeti el az érdek­lődőket az 1947-es párizsi bé­keszerződésig. Ma Területenként idézik fel a múltat a postai kiadványok­Fotó: MTI TÖRTÉNELEM 11 Egyedülálló régészeti leletek az emlékparkban Hun aranyak kiállítása ÓPUSZTASZER A hunok régé­szeti hagyatékát bemutató ki­állítás nyílt Arany, ezüst, vas címmel az Ópusztaszeri Nem­zeti Történeti Emlékpark­ban. Kertész Péter, az emlék­park igazgatója a nyolc mú­zeum összefogásával megva­lósuló tárlat anyagát bemuta­tó sajtótájékoztatón elmondta, hogy ez az eddigi legnagyobb, a hunokkal foglalkozó kiállí­tás, melyhez tudományos kon­ferencia is kapcsolódik. A kiállítás a lószerszám­­zat és életmód, a temetkezés, a hitvilág, a rituálé, a római kapcsolatok témakörök köré csoportosítva mutatja be az európai hunokat a Kárpát-me­dencei régészeti örökségük tárgyi kultúrájából kiindul­va. A két nagy hun halotti ál­dozati leletet, a szeged-nagy­­széksósi és a Pécs, nagyko­­zár-üszögpusztai nemesfém tárgyait, valamint a hunok­nak küldött római aranyadó részét képező szikáncsi érmé­ket is bemutatják. Emellett az árpás-dombi földi és szirma­­besenyői temetkezések, vala­mint a kapolcsi előkelő ger­mán női sír is megtekinthető. Az érdeklődők láthatnak olyan különleges hun kori tárgyakat is, mint az ázsiai kultúrákban az újjászületés jelképének számító, kabócá­kat mintázó kistokaji cikádák vagy a rádpusztai üst másola­ta. A látogatók szembesülhet­nek a Kárpát-medencében a hunokkal megjelenő, majd az alávetett népek között is el­terjedő koponyatorzítás em­lékeivel is. A kiállítás anyaga elsősor­­­­ban a hun elit tárgyait ál­lítja a középpontba - fejtet­te ki Szabó Dénes Kristóf, a tárlat kurátora. A két legna­gyobb nemesfém letet, a sze­ged-nagyszéksósi és a nagy­­kozár-üszögpusztai egyaránt a halottkultuszhoz kapcso­lódó reprezentatív tárgyak­ból áll. Ezeket az arany vagy arany díszítésű ékszereket va­lamilyen előkelőséggel temet­ték el. A szakembereknek ar­ról nincsenek pontos adata­ik, hogy az aranyozott lószer­számok, a kardok hüvelye­it díszítő aranyveretek vagy ékszerek használati tárgyak voltak-e, vagy csak a teme­tési szertartásra készültek - mondta a történész. A tárlat a miskolci Herman Ottó Múzeum, a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a veszp­­rémi Laczkó Dezső Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a szegedi Móra Ferenc Múze­um, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum és a győri Rómer Flóris Múzeum együttműkö­désével jött létre. A kiállításra belépőjegyet váltók megtekinthetik az em­lékpark nevezetességeit: Feszty-körképet, az egyko­­­ri Pallavicini-kastélyt, a Szer monostorát, a Csillagösvény labirintust, valamint az Erdők templomát is. Ma Kiemelkedő része a szeged-nagyszéksósi leletnek Fotó: MTI

Next