Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1996. szeptember (1. évfolyam, 128-152. szám)

1996-09-11 / 136. szám

6 1996. SZEPTEMBER 11., SZERDA HÍRLAP Vigyázat, ufók! K. Károly, a „magányos farkas” vállán egy puskával nem gondolta volna, hogy bármitől is visszariadna saját felségterületén. Éppen ezért 1992. júniusa több szempontból is felejthetetlen marad a vadőr számára. Éjszakai ellenőrző körutamból indultam hazafelé. Mikor áthaladtam az erdőszéli tisztáson, balról furcsa fényre lettem figyelmes. Arra gondoltam, hogy talán orvvadászok pásztázzák át a vetést. Leraktam a kismotorom, vállamra vettem a puskám, és elindultam visszafelé az ösvényen. A kis tisztás széléhez érve szinte földbe gyökerezett a lábam, ugyanis tőlem úgy 150 méterre az erdősáv szélénél megpillantottam egy fénylő gömböt. Szép lassan, hangtalanul ereszkedett lefelé, és a földtől körülbelül egy méter magasságban megállt. A szememet mindvégig rajta tartva, szép lassan elindultam a fényjelenség irányába. Mikor közelebb értem, már tisztán kivehető volt gomba alakú formája, függőleges oldalakkal és kezdtek körvonalazódni a szögletes ablakok is. A kupola alakzatból nagy erős fény áradt az alatta lévő fűre. A tárgy tömegét tekintve kis Polski Fiat nagyságúnak tűnt. Gondoltam, lesz, ami lesz, még közelebb megyek. Fűkkor a tárgy jobb felső részéből ívhegesztő fényhez hasonló színű fénycsóva villant fel. Mint valami nagy tapogatókar, átpásztázta maga körül a terepet. Ekkor megálltam. Talán félúton járhatott Károly az ismeretlentől, mikor megtorpant. Nem tudta, mitévő legyen. Talán őt keresi a fénycsóva? - morfondírozott. Visszaforduljon? Elmeneküljön? Töltse meg a fegyverét? Közben a fénycsóva áthalad rajta is, majd eltűnt. A vadőr továbbindult. Amikor úgy harminc-negyven méterre lehettem az ufótól, egyik pillanatról a másikra erős fuvallat hangját hallottam, és ezzel egyidőben erős hideg levegő csapott meg. Ettől a pillanattól kezdve furcsa érzés kerített hatalmába. Azonnal megálltam, megfordultam. Úgy emlékszem, még a kezemet is felemeltem, és elindultam visszafelé. Úgy lépkedtem merev testtel, hogy még hátra sem mertem nézni. Még a motorom mellett is elmentem, de nem mertem odamenni, hogy beindítsam. Már jóval túlhaladtam a jó öreg mopeden, mikor először vissza mertem fordulni, de abban a pillanatban egy erős fénycsóva a szemembe világított. Ez a kísérlet még háromszor megismétlődött, míg elértem az első tanyáig. A fény végig rajtam volt. Az ezután következő párszáz métert nem tudom, hogyan és mennyi idő alatt tettem meg, mert csak arra emlékszem, hogy már ott állok a kapu előtt. Károly izgatottan zörgette fel ismerősét, de sajnos a helyszínre visszaérve a mopeden kívül már semmit nem találtak. Debrecen Haltáp erdőszélen 1992 nyarán 22 óra Észlelő: Komádi Károly Vadőr Ki&ií X<- -t v....<.5 £ ..... Érkezés: Fénygömb Távozásról nincs információ Becsült méretek A fénysugár követte a szemtanút. Emlékezet kiesés. Hideg fuvallat. Később fényjelenség, a házukban. Befogásolt állapot? Új vizuális mikroprocesszor Új elven működő mikroprocesszort mutattak be Budapesten a találmány alkotói. Az úgynevezett analogikai módon működő chipet Leon O. Chua, a kaliforniai Berkely Egyetem professzora és Roska Tamás professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Tudományos Kutatóintézetének munkatársa ismertette kedden az újságírókkal. A találmány premierjét azért tartották Budapesten, mert Magyarországon fejlesztették ki a mikroprocesszor használatához szükséges fejlesztőrendszert. Ez teszi lehetővé, hogy a mikroprocesszort a gyakorlatban is alkalmazni, azaz programozni lehessen. Az új mikrochip lényege, hogy kombinált módon működik, ötvözve az analóg és a logikai elvet. Az úgynevezett CNN - Cellular Neutral Network - elv alkalmazásával kifejlesztett chip az első tárolt programú analogikai tömbszámítógép. Egy ilyen chipnyi kis számítógép saját analóg memóriával és logikával rendelkezik. A gépet egy új típusú tárolt program vezérli, amely lehetővé teszi széles körű alkalmazását. A találmány mindenekelőtt a térinformatikában jelent forradalmi áttörést. A mikroprocesszor ugyanis a szem retinájához hasonló felépítésben és elven működik. Ezért jól használható többek között orvosi területeken, például mellrákdiagnosztikában vagy a kromoszómaelemzésben. Segítségével hordozható videotelefont is lehet készíteni. A feltalálók elmondták: az eddigi fejlesztésekre valamivel kevesebb, mint egymillió dollárt kellett költeni. Ahhoz, hogy a sorozatgyártás megindulhasson, további 10-15 millió dollárra lesz szükség. A gyakorlati alkalmazás néhány év múlva várható. Rejtélyes világ A kozmikus energia Harasztosi László úgy gondolta, hogy a beléje áramló nagy mennyiségű és igen hatásos kozmikus energiát valamilyen módon át kellene adnia a betegeknek és egyéb rászorulóknak. Gyógyító kozmikus energiát adott egy Éremnek. Feltöltötte végtelen erővel, amelyet a Mindenségből kapott valamilyen rejtélyes módon. Az Érme, az öngyógyítók új eszköze, az egészséges, hosszú élet biztosítéka! A lehetőségek igen tágak. A szív- és érrendszeri megbetegedések terén is nagyon jól használható az Érme. Csaknem az összes belgyógyászati panasz esetén alkalmazható, és a nőgyógyászati panaszok esetén is kiválóan segít. Valójában nagyon sok kór nevét kellene itt felsorolnunk, olyan sokat, hogy az már-már gyanússá tenné a módszert. Gyógyítja a pszichoszomatikus, lelki és idegrendszeri elváltozásokat, és az érmével szorongás, a pánikbetegség is jó hatásfokkal kezelhető. A szenvedélybetegségek esetén is segít. A sportsérüléseket meglepően rövid idő alatt sikerül vele rehabilitálni, elmulasztani. Ez természetesen fontos lehet nemcsak a hivatásos sportolóknak, de azoknak is, akik csak egészségük megőrzése érdekében szoktak futni, kerékpározni, úszni stb., és valamilyen kisebb-nagyobb sérülést szenvedtek. A Gyógyító Érme általános bioenergetikai feltöltést is biztosít. Mit jelent ez? Azt, hogy használata után egy ideig ismét tele leszünk jótékony energiákkal. Kedvünk megjavul, erősnek, és ami a legfontosabb: egészségesnek érezzük magunkat! Az Érme pozitív hatással van a test sejtszerkezetére. Biztosítja a fiatalságot, a fizikai és szellemi frissességet - függetlenül a kortól! A húszéves fiatalnak éppen úgy, mint a hetvenéves vagy ennél idősebb embernek. Az Érme mindezek mellett növeli a sportteljesítmények szintjét is. Ennek jelentőségét nem kell hangsúlyozni a hivatásos sportolók számára. Végső soron az Érme hosszabb életet ad. De nem szenvedésekkel, betegségekkel teli életszakaszt hosszabbít meg, hanem biztosítja, hogy bármeddig is élünk, egészségesebbek leszünk az átlagnál. P. R. Akiket érdekel a reinkarnáció A tudat az elsődleges. A jövőben egy öt részből álló sorozattal szeretnénk megörvendeztetni azokat, akiket érdekel a reinkarnáció. Aki nyilatkozik a témáról: Szilágyi Imre, klinikai pszichológus. Ötszáz körül van azoknak a száma, akik az elmúlt négy év folyamán részt vettek a reinkarnációs csoportjain, így tapasztalatokban nincs hiány. Magam is több alkalommal „utaztam”, illetve segítőként kísértem mások „utazásait”. Most az első alkalommal a pszichológus a reinkarnációval kapcsolatos benyomásairól, véleményéről, módszereiről olvashatnak. - Ön szerint miért olyan nagy a különbség a keleti és a nyugati ember felfogásában a reinkarnációt illetően? - Egyrészt abból adódik a különbség, hogy a VI. század közepe táján törölték a Bibliából az ilyen jellegű tanításokat, elvesztek az időben a gyökerek. A másik az, hogy mi nyugatiak igyekszünk a tárgyakat, dolgokat, jelenségeket „szétszedni”, így nagyon sokat tudunk nagyon sok dologról, de az egészről, az életről, a természetről, önmagunkról igen keveset. A keletiek mindig többet foglalkoztak önmagukkal, helyükkel a világban, mint mi. Ők az életet minél teljesebben szemlélték, és igyekeztek az életet ebben a teljességben megőrizni. Mi elmélyedtünk az anyagban. Ok pedig a tudatban. Ma már én is úgy látom, hogy a tudat az elsődleges, amelynek vannak megnyilvánulásai, például az energia és valahol az anyag is az. - Mikor találkozott először a reinkarnációval? - A nyolcvanas évek közepén. Néhány riport a rádióban, ezeket könyvek követték, cikkek. Munkám során egy betegem hipnózisban „visszacsúszott” egy inkubátorban elszenvedett élménybe, ami engem, az akkori felfogásom miatt nagyon megdöbbentett. Ekkor kezdtem el megismerkedni a különböző technikákkal, amelyekkel ezek az élmények tudatosan a felszínre hozhatók. Ismereteim megvoltak, de úgy éreztem, hogy nincs erkölcsi alapom arra, hogy alkalmazzam, mert a saját bőrömön még nem tapasztaltam meg az egészet. Fürre 1991-ben adódott először lehetőségem. - Miért várt az első csoporttal mégis egy évet? - Önmagammal kellett először „megegyeznem”. Van-e jogom elhúzni azt a bizonyos fátylat a múltról? Milyen következményei lesznek ennek a „mozdulatnak”? Biztos voltam abban, hogy véletlenek nincsenek, hogy nem véletlenül jutottam el odáig, hogy képes legyek ezt a mozdulatot megtenni. Végül képzettségem, szakmai felkészültségem, addigi tapasztalataim arra a döntésre juttattak, hogy elkezdhetem a csoportos reinkarnációkat. - Milyen technikával dolgozik csoportban? - Az egyéni terápiában alkalmazott hipnózist semmiképpen nem tartottam és ma sem tartom megfelelő módszernek csoportok esetén, így szükségessé vált egy olyan technika kifejlesztése, kikísérletezése, amely egy rendkívül mély relaxált állapotot eredményez, egy már-már transz állapotot. Ezt a technikát az előző életi élmény előtt a csoport tagjaival begyakoroljuk. Nagyon jól emlékszem, hogy ezeknél a gyakorlatoknál olyan mély nyugalomban voltam, amelyet annak előtte soha nem sikerült elérnem. — A mélységet jellemzi egy történet. A csoport tagjai már nagyon mélyen voltak, amikor a terem egyik bukóablaka leszakadt. Akkora robajjal történt mindez, hogy a segítőim és jómagam is, akik fennvoltunk, majdnem frászt kaptunk az ijedtségtől. A csoport tagjai meg sem rezzentek! Utóbb néhányan emlékeztek valami külső zajra, de olyan távolinak tűnt számukra, hogy nem is törődtek vele. - Miben látja a kialakított technika előnyét a hipnózissal szemben? - A legnagyobb értéke, hogy meghagyja az egyén selfjét, tudata bizonyos kontrollját. A self csak annyi élményt „enged meg”, amennyivel a lélek képes megbirkózni. Gyakorlatilag úgy működik, hogy a fel nem dolgozható élmény megérkezése előtt az „utazó” egyszerűen elalszik, vagy annyira éber lesz, hogy nem történik semmi. A résztvevők közül milyen arányban élnek át előző életet? - Valamilyen élménye a két nap alatt a résztvevők 99 százalékának van. Ha nem előző életi, akkor kora gyermekkori, vagy a fogantatás, születés idejéből jönnek fel emlékeik. Előző életi élménye a tapasztalatok szerint 85 százaléknak van. - Mitől függ, hogy jönnek-e élmények? Aki vállalkozik egy ilyen „utazásra”, annak van már valami belső késztetése, elfogadási hajlama, esetleg olyan problémája, akár egészségügyi, akár lelki, amelyre addig hiába keresett választ. A legfőbb gát egyrészt az, ha nagyon akarják az élményeket, így nem hagyják folyni a dolgokat, gáttá válik az akarás. A másik gátló tényező az lehet, ha az utolsó percben meggondolják magukat, és nem szeretnének kapni semmit. Ezek a folyamatok nem tudatosak! Volt, akit megcsípett egy óriási szúnyog, ami miatt nem tudta folytatni az „utazást”. Persze a csípésnek nyoma sem volt! - Úgy gondoljuk, hogy bevezetőnek ennyi elég! Mi lesz a következő találkozásunk témája, mire számíthatnak az olvasóink? - A csoportfoglalkozások tematikáján haladunk majd végig. A legközelebbi találkozáson a kapuról fogunk beszélni, arról a kapuról, amely a racionális világot és a nem racionális világot elválasztja. Hangsúlyozni szeretném, a nem racionális jelleget, amely nem keverendő össze az irracionálissal. Hartman Ilona nem az anyag Egy betegem „visszacsúszott” egy inkubátor élménybe