Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 1996. október (1. évfolyam, 153-178. szám)
1996-10-02 / 154. szám
Művészeti magazin „Kitoljuk a műsorunkat” Színes fertályóra Laár András zsenitraktorral Este negyed kilenc. Az esztergomi Szabadidőközpont aulájában a helyi fiatalság díszevirága. Mindannyian a Tyúk Színház műsorára jöttek. Akárcsak az a két úr, aki egy öltözőben készülődik. Dolák- Saly Róbert már túl van egy tévéinterjún és egy cukrászdán. Nekünk Laár András nyilatkozik. A poén petárda parádé jeles tűzmestere nehezen lesz úrrá gátlásos természetén. Néhány másodperc is beletelik, mire választ ad fel nem tett kérdésünkre. Talán a legfontosabb, hogy október tizenkettedikén a Budapest Sportcsarnokban játszik a KFT. Öt év után újra összeállunk, minden kedves érdeklődőt innen és onnan szeretettel várunk. - Új dalok? - Nem ígérhetem biztosra. Van egy ambíciónk, hogy újra aktualizáljuk a zenekart. Viszont ennyi „kihagyás” után nehéz olyat csinálni, amit mindenki úgy gondol... Próbáinkon az együttgondolkodás perceit percegjük. - L art pour l’art? - A társulat Rengeteg parittya című műsorára még van érdeklődés a Bábszínházban. Két éve játsszuk, én is csodálkozom... Irtunk a tévének egy szilveszteri anyagot. Most azon huzakodunk, hogy egy talonban lévő műsorunkat adják le vagy ezt. Osz télre L’art pour l’art együttest tervezünk. Nyáron turnéztunk a Fahrenheit kíséretével és megragadott minket a megszólalás méltóságteljes gigantikussága. - Hogyan lehet ennyit tétlenkedni? - Három éve megszakítás nélkül turnézunk. Tavaly nyaralhattunk egy hetet, de akkor is dolgoztunk. Néha összevezünk egy délelőtti órán, ezek valóban mi lennénk? Másrészt viszont azt csináljuk, amit szeretünk. Ez manapság keveseknek adatik meg. Negyvenegy évesek vagyunk (társam kicsit idősebb!!!) és úgy élünk, ahogy az emberek huszonöt éves korukban szoktak. Ezért nem öregszünk. Konzerválódtunk. - Hol az erőleves? - hangzik a gitártok mögül. Dolák- Saly Róbert okot talált a megszólalásra. Intermezzo. - Három éve dolgozunk együtt. Jól összeszoktunk a hasonló gondolkodásmód miatt. Tényleg, hol az erőleves? - kukkant az ajtó felé Laár nagyjából félpercenként, mikoris fehér tornacipőjében lába meg-megrándul. - Az irományainkat állítottuk színpadra. A műsorszámok legnagyobb része kimaradt a társulat repertoárjából, mert nem odavaló volt. Azért is jobb így, mert a dolog sokkal rugalmasabb, aktuálisabb. Ha ma megírok egy verset, este talán már elő is adhatom. - A mai műsort most írom össze - mutatja DLR a filctollal kellőképp összefirkált géppapírt. Jutalmát tüstént elnyeri. Pincér lavírozik be, tálcáján erőlevessel. DSR mer és nyel,Laár sok tésztát szed, majd csípőspaprikát morzsol. Ezzel időt nyerünk egy utolsó kérdésre: - Miért Tyúk Színház? - Elemeztük a Holló Színház sikerének titkát. Rájöttünk, hogy a kulcs a madár. Egyébként is tyúkszemek vagyunk, kitoljuk a műsorunkat. Megértőn átengedjük a terepet az erőlevesnek. Kihátrálunk. Az előtérben várakozó tömeg lassan besodródik a színházterembe. Telt ház van. Talán Michael Jackson jött el? - tán - Dolak-Saly Robert Laár András hírlap 1996. OKTÓBER 2., SZERDA 7 Mindannyian repülni vágyunk Krajcsirovics Henrik grafikusművész kiállítása Hogy lehet megrajzolni a Csendet? Ha Krajcsirovics Henriket kérdezzük, azt válaszolja: szénnel és pittkrétával. Az idős művész kiállítását volt tanítványa, Kövesdi Mónika művészettörténész nyitotta meg szeptember 28-án 17 órakor Tatán, a Helyőrségi Klubban. Nem tudta, de nem is akarta nélkülözni a szubjektivitást, azt a szeretetet és tiszteletet, amit ma is érez a Mester iránt. A Hírlap megkérte Krajcsirovics Henriket, meséljen a munkáiról: - Ezek a munkák, amiket itt kiállítottam, az utóbbi 1-2 év termése. A szén és krétarajzok mellett tollrajzaim is láthatóak. - Milyen stílushoz tartoznak ezek a grafikák? - Mestereimnek Bajcsyt, Domanovszkyt és Koffán Károlyt tekintem. Stílusomra leginkább a konstruktivizmus jellemző. - Olyan megfoghatatlan dolgokat rajzol, mint amilyenek például a Csend, a Hajnal, a Repülni vágyók című alkotásokon láthatóak. Miért ezek a nehezen papírra vihető érzelmek, gondolatok vonzzák? - Engem a tájban is a karakterek, az emberi érzelmek fognak meg. A Csend, az meg olyan jó! Néha jó hallgatni... - A kiállítás egyik központi képe az Öreg harlequin. Tévedek, ha az ön vonásait vélem felfedezni benne? - Nem, ez valóban önarckép.Egy önvallomás magamról. Ugyanúgy kerestem a karaktert, mint a Jó, a Gonosz, a Rút és a Szép című képemnél. A kiállítás megnyitója után a művész egy szubjektív tárlatvezetéssel avatta be a meghívottakat képei születésének körülményeibe, így egészen másként értelmezhettük a tájat, amely lehet akár emberarcú is... - bm - Megyei képfestők ünnepe Péntektől ötvenegy művet láthatnak A Közművelődés Házába látogatók. A megnyitott kiállítás anyagának tőszomszédságában egy bajnai pannó díszült. A kettő kapcsolatáról, valamint a XVI. Komárom-Esztergom megyei Amatőr Képző- és Iparművészeti Kiállítás tapasztalatairól kérdeztük Kántor János művésztanárt. Az ismert festő-grafikus szerencsés ember. Negyvenkilenc évét harsányan hazudtolják indulatai, életereje, lelkesedését huszonévesek irigyelhetik. - Honnan ez a lendület? - A fiataloktól, a tanítástól... Ezt a szemléletet Krajcsirovics Henriktől kaptam. Az utánpótlás hiányán fanyalgóknak üzenem: tíz éve működik a bajnai alkotótábor. Az idei tárlat anyagának grafikai részét zömmel régi „bajnaiak” adják! Csemi Péterné Korka Zsuzsanna és Kapa most Melinda továbbjutott Országos szinten méretnek meg... - Amatőrként? - Nem szeretem ezt a jelzőt. Indokolatlan , hisz a tehetség, az érték fellebbezhetetlenül nyilatkozik meg. Attól, hogy valaki begyűjti a szükséges papírokat, miért lenne művész? - És aki megsértődik? - Ha a megnyitómra céloz, elismerem: kissé indulatosra sikeredett. A fájdalom diktálta így. Néhány évtizeddel ezelőtt én álltam izgatottan a néhai képek előtt. A képcsinálót igazán csak kevesen szeretik. Minden tárlat csodavárás és csodatétel, igazi ünnep. A most ilyen-olyan okból távolmaradók nem segítették szebbé tenni a megyei kiállítást. Kisebb lett az ünnep. Ennek nem örülök. - Mi lesz velük? - A tehetség gyönyörű tulajdonsága, hogy mindent túlél. Számomra ezt jelenti a Rembrandt-önarckép kacsintása. Remélem, túlteszik magukat az indulatokon. Ahogy Szász Endre mondja:A tehetség nem dumál, hanem dolgozik”. Mi látni, kérdezni és dolgozni tanítjuk a gyerekeket. Közben pedig közösség teremtődik. Ez teszi széppé a bajnai pannót s a következő kiállításokat is. Belinszki Zoltán ✓ Új gyűjtemény a Kortárs Magyar Galériában Lábody László, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke nyitotta meg a közelmúltban, Dunaszerdahelyen a Kortárs Magyar Galéria második gyűjteményes kiállítását. A tárlat ötven új darabjának javarészét magyarországi művészek ajánlották fel, akik közül sokan személyesen is részt vettek a megnyitón. A kiállítótermet Dunaszerdahely önkormányzata tartja fenn szlovákiai magyar vállalkozók és anyaországbeli támogatók, köztük az Illyés Közalapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Magyar Hitelbank segítségével. A galériában megtekinthető tizenhárom fiatal szlovákiai magyar alkotó munkája is. Talán megérjük, hogy Észak-Komáromban is megvalósul egy több éve dédelgetett álom: hasonló galéria nyílik a Zichypalotában... Ó-Ó Ruha- és festménykiállítás Hetényben A komáromi járásbeli Hetényen három éve működik a Nagy János szobrászművész és felesége által, önkormányzati támogatással létrehozott Lilla Galéria. Fennállása alatt a Csokonai Lillájáról elnevezett kiállítóhelyiségekben számos bel- és külföldi képzőművész alkotásait mutatták be. Október 6-ig láthatók a debreceni Madarász házaspár művei. Madarászná Kathy Margit textilművész nem hivalkodó, mégis elegáns ruhakölteményeivel, Madarász Gyula festőművész pedig eredeti színkompozíciós képeivel érkezett a Felvidékre. Az ünnepélyes ruha- és festménykiállítás megnyitóján beszédet mondott dr. Lázás Imre, Hajdúböszörmény polgármestere, a Hajdú Városok Szövetségének elnöke, s nem utoosó sorban közreműködött a komáromi Borostyán együttes. M. I. Színes kínálat Észak-Komáromból A Jókai Színház idei tervei Az 1996/97-es színházi évad első bemutatóját, azaz Molnár Ferenc ,A testőr” című vígjátékának premierjét október 18-án láthatja a közönség. Az előadást Illés István, a kecskeméti színház volt igazgatója rendezi, a főbb szerepekben pedig Boráros Imrét, Petrécs Annát, Ropog Józsefet, Németh Icát, Benes Ildikót, Dráfi Mátyást, Szentpétery Arankát láthatjuk. November 15-én a Bor József magyarországi vendégrendező által rendezendő Magnier-Szenes-Nádas-darabot, a „Mona Marie mosolya” című zenés vígjátékot tekinthetik meg a nézők. December 6-án tűzik műsorra Csukás István Ágacska” című meséjét, amelyet - a Tatabányai Jászai Mari Színházzal közös produkcióban - a budapesti Frenkó Zsolt visz színpadra. Ezt követi Barc-Iván „Ketten” című drámájának téli bemutatója, melyben Stefan Kozma, pozsonyi vendégrendező közreműködik. Február 21-én a Székesfehérvári Vörösmarty Színház a komáromi társulattal együtt viszi színre Marin Drzic „Dundo Maroje” c. vígjátékát. A rendező személyéről még tárgyalások folynak. Áprilisban Móricz Zsigmond-Kocsák Miklós „Légy jó mindhalálig” című musicalje Komáromban is hódító „útjára indul”. Az előadást Pinczés István, volt debreceni főrendező állítja színpadra. Az évad utolsó bérletes produkciója Rudolf Sloboda :Armageddon” című szatirikus játéka, amelyet Fülöp Antal, komáromi író fordított. A tavasszal betervezett Hamletelőadás helyett bérletes előadásként láthatja a közönség Moliere Don Juanját, amelyet a kárpátaljai Vidnyánszky Attila rendezett Bérleten kívül tekinthető meg Ratkó József „Segítsd a királyt! ” című történelmi drámája (Beke Sándor rendezésében) és Fazekas Mihály Ludas Matyi című zenés mesejátéka, amelyet Megyeri Zoltán, nyíregyházi színész-rendező rendezett. Mindkét előadást a kassai társulat mutatja be. Továbbra is műsoron marad: Jókai-Rossa- Mészöly ,Az aranyember” című romantikus zenés játéka (Tímár Mihály szerepében Kaszás Attilát és Bajcsy Lajost láthatják). Miskó I.