Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2002. július (7. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-27 / 174. szám

Interjú 2002. JÚLIUS 27., SZOMBAT 3 HÍRLAP - Nincs olyan városrész Tatabányán, melyet az elmúlt hetekben valahol fel ne túrtak volna. Útelzárások, lassuló forga­lom, bosszúság. - Türelemre van szükség - mondta Bencsik János polgármester. - Ezeket a munkálatokat télen nem lehet elvégezni. Ha azt szeretnénk, hogy a kivitelezők időben és jó minőségben végezzenek a munkával, akkor legyünk irányukba figyelmesebbek. Ne hagyjuk ott a parkoló autót a forgalom elől elzárt építési területen. Gyalogosként ne a munkagödrökön keresztül, hanem a túloldalon közlekedjünk. Szeptember végé­ig 700 millió forintot költünk közlekedésfej­lesztésre. Való igaz, minden városrészben építkezünk. Többek között megépítjük az ipari park hiányzó gyalogjárdáját és kerék­párútát, mely az ott dolgozó 3000 munka­­vállaló biztonságos közlekedését fogja szol­gálni. Kerékpárutat építünk a Komáromi úton, járdát Kertvárosban, Dózsakertben és a Szent Borbála téren. Befejezzük a sár­berki gyűjtőút rekonstrukcióját. Utat épí­tünk Kertvárosban, a lakótelepen, parkoló­kat Felsőgallán, és elkezdtük a Kodály tér felújítását is. Felsorolásom korántsem teljes körű. Megértem tehát az építkezésekkel já­ró bosszankodást, de ettől még ezek a munkák felfordulással járnak. - Mikor épült utoljára kerékpárút a városban? - Pontosan tíz esztendővel ezelőtt, a Ko­máromi úton. Most újabb kilométerrel növe­kedett a hossza. Hamarosan kezdetét veszi a Síkvölgyi-temető megközelítését szolgáló jár­da és kerékpárút megépítése is. S ha már szó esett a stratégiáról, akkor ide illik az a hír, hogy négy tervezési pályázatunkat is pozití­van értékelte a Regionális Területfejlesztési Tanács. Az egész várost érintő fejlesztések­ről van szó. Összességében 53 millió forintot nyertünk a déli elkerülő út, a városi kerékpá­­rút-hálózat, a turisztikai információs tábla­­rendszer és a csapadékcsatorna-hálózat re­konstrukciójának megtervezésére.­­ Lesz-e változás a Lapatári-csomó­­pont helyzetében? Aki Kertvárosból Újvá­ros irányába szeretne kikanyarodni, an­nak akár negyedórát is kell álldogálnia, és akkor a gyakori koccanásokat még meg sem említettük.­­ Elnézést kérek az autóval közlekedőktől. Eredetileg már az elmúlt év végén terveztük a körforgalom megépítését Mivel állami út­szakaszról van szó, így hosszas egyeztetési, közbeszerzési procedúra után, épp a napok­ban indulhat meg a beruházás. Szeptember végére ezen a területen is megszűnik egy balesetveszélyes csomópont - Maradva az utaknál. Engedjen meg nekem egy kis gonoszkodást A Ságvári úton májusban felújították a gyógyszer­­tár mögötti utca egyik felét, majd az alsó szakasz helyreállítása nélkül levonultak a kivitelezők a munkaterületről. Ez is a stratégiai gondolkodás része?­­ Ahogy vesszük. Korábban csak az út fel­újítása és néhány parkoló kialakítása szere­pelt a tervben. Megjegyzem, helytelenül. Idő­közben úgy ítéltük meg, hogy a járdát is át kell építenünk, és ebben az esetben legalább tíz évig csak a fenntartással kell foglalkoz­nunk. Ez már stratégiai döntés volt Ahhoz viszont, hogy a megnövekedett műszaki tar­talmú munkát el is tudjuk végeztetni, módo­sítani kellett a város költségvetését. Amíg er­re sor nem került addig le kellen állítani a munkálatokat Úgy gondolom, minden érin­tett - velem együtt - ismét csak tanult vala­mit az esetből. A lakók pedig jól járnak, mert így teljes értékű közlekedési felületet kapnak vissza. És még valami, ami nagyon fontos. Minden egyes építkezésnél figyelemmel va­gyunk a mozgásukban akadályozottak bizton­ságos közlekedésére. Az átkelőhelyeknél az új szabványok szerint lesüllyesztjük a járda­­szegélyeket Mindez jelentős mértékben se­gíti a kisgyermekesek és az idős emberek közlekedését is. - Gyors fejszámolás után az eddigiek a kettőmilliárdos fejlesztési keretnek csak a felét teszik ki. A sok apróság között van­­nak-e még nagyobb feladatok? - Ez utóbbiak közé sorolható a jó ütem­ben haladó dózsakerti bérlakásépítés. A Szé­­chenyi-terv májusi döntésének köszönhető­en még az idei évben megkezdődhet Kertvá­rosban a Cseresznyefa utcai építési telkek ki­alakítása. Az utca felső szakaszán lakók is örülhetnek, hiszen az út azon a részen is szi­lárd burkolatot kap. Folytatódik a játszótér­építési program, mely idén az Ifjúmunkás út környékét érinti Újvárosban. Beneveztünk a stadionépítési programba is. Bizakodunk, hogy a kormányváltás nem hiúsítja meg kö­zösségünk ezirányú törekvéseit.­­ Apropó, foci. Nem mondható, hogy ed­dig nagy i focibarát hírében állt volna a tata­bányai képviselő-testület Mi történt? Most talán mellényúltak a szavazógomboknak?­­ Csak a bolond ember meri lyukas zsák­ba a mákot Először be kell foltozni a lyuka­kat Tréfát félretéve: a képviselő-testület egy­hangú, tudatos döntést hozott arról, hogy vá­rosunk számára fontos a labdarúgó utánpót­lás-nevelés. Közel 500 gyerek és fiatal rend­szeres testmozgását és nevelését biztosítja. Megfelelő garanciák mellett anyagi és erkölcsi védnökséget vállaltunk felette. Miután külön­­külön meghallgattam az érintett szakvezető­ket és edzőket, azt kértem tőlük, hogy saját maguk tegyenek javaslatot azon személyekre, akik szakmai irányításával, technikai segítség­­nyújtásával szeretnének dolgozni. Le a kalap­pal előttük. A régmúltból származó sérelme­iken túlemelkedve felelős döntéseket hoztak. A felnőtt focit azért támogatjuk, hogy a saját nevelésű játékosainknak legyen hol játszani. A szükséges garanciák beépítését itt sem kerül­hetjük meg, hiszen csak így kerülhetjük el, hogy a csapat tulajdonosa kénye-kedve sze­rint dönthessen arról, hogy az egyesületet a városban tartja vagy pedig elviszi innen. Ke­mény feltételeket támasztottunk. Mindezek­ből látszik, hogy az utánpótlás-nevelés szintén a hosszú távú stratégiai kérdések közé tarto­zik. Ezért támogattuk eddig is az atlétikát, és most mellette az eddigieknél nagyobb mér­tékben a focit, és hasonló testületi döntés alapján a fiú kézilabdát is. - Vegyük ezt úgy, hogy mindez a humán erőforrással történő gazdálkodás része? - Vegyük úgy, hiszen ép testben lakoz­hat ép lélek. Ezért újítottuk fel az uszodai öltözőket, tettük használhatóvá a strandot, s ezért támogatjuk az atlétikapálya megújí­tását, valamint a Petőfi Tömegsport Egye­sület kezelésében lévő szabadidőpark fej­lesztését. Tanévkezdésig eljutunk odáig, hogy a felsőgallai Nemzetiségi és a dózsa­kerti Turul Óvoda tornaszobájának meg­építésével a város összes gyermekintézmé­nye rendelkezik majd tornateremmel. A kedvezőtlen környezeti változások követ­keztében egyre többen szenvednek aller­giás betegségekben. A legyengült immun­­rendszer növeli az új típusú betegségekkel szembeni kiszolgáltatottságot. A testmoz­gás, történjen az a gyermekintézmények­ben, a játszótereken, városi közparkokban, ezzel szemben erősíti az ellenálló képessé­get, javítja a mozgáskultúrát, a szervezet levegővel való ellátottságát. Felvillantja az összetartozás, a közös játék örömének a szépségét. Ez is a stratégia része, s egyben látnunk kell, hogy minden anyagi javakért kiáltó igényünknek lelki eredetű mozgató­rugója van. - Meg ne haragudjon érte, de az iskolai vizesblokkok felújítási programja mögött is? - Az én gondolkodásom szerint igen. A belső tisztaság iránti igény magával hozza a külső környezet iránti igényességet is. Ezért indítottuk el tehát az iskolai vizesblokkok fel­újításának kiemelt programját - Ezek szerint tornaterem és vizes­blokk: egyenlő oktatás? - Nem egészen, hiszen ezekben a hetek­ben a felújítások mellett komoly eszközpót­lási programot indítottunk. Olyan pályázati rendszert alakítottunk ki, mely ösztönzőleg hat az intézményvezetőre is, így állami, ön­­kormányzati és intézményi források egyesí­tésével mintegy kettőszázmillió forintos fej­lesztésre nyílt lehetőségünk. Külön is sze­retném kiemelni az iskolai könyvtárak kiala­kítását és az állománygyarapításukat segítő programunkat Sok tiszta tekintetű, s igen értelmes gyermekkel találkoztam már, akik­nek otthonából hiányoznak a könyvekkel teli polcok, s a család szerény anyagi helyze­te nem is teszi lehetővé a hiányosságok pót­lását Marad tehát a könyvtár, s azon belül is az iskolai könyvtár, mely mindenkinek lehe­tővé teszi a népszerű és minőségi ifjúsági irodalomhoz, s tegyük hozzá, a méregdrága albumokhoz, lexikonokhoz való hozzáfé­rést. S hallj csodát Tatabánya, növekvőben van a könyvtárlátogató gyermekek és fiata­lok tábora! - Nem úgy a mozié, pedig az igény ezen a területen is érzékelhető. - Érzem is a fiatalok egyre szorítóbbá váló elégedetlenségét Őszintén megvallva, ha fel­hőtlen moziélményre vágyom, akkor én is a pesti multiplexeket látogatom. Ezidáig, egyik piacvezető vállalkozás sem volt hajlandó be­fektetni nálunk. Ha ez az év végéig is így ma­rad, akkor az önkormányzatnak saját beruhá­zásában kell kialakítani egy minőségi szolgálta­tást nyújtó háromtermes miniplexet . Ezek szerint beletenyereltünk a vá­ros gyenge pontjába? Milyenek a város által nyújtott szórakozási és kulturális lehetőségek? - A kulturális életünket színesnek és szín­vonalasnak tartom. Inkább a műszaki háttér­rel vannak gondjaink. Felújításra vár a szín­ház, s ezzel együtt meg kell újítanunk a szín­padtechnikát is A jelenlegi állapot már nega­tívan befolyásolja az előadott darabok élvez­­hetőségét A Közművelődés Háza „gatyama­rasztaló és harisnyapukkasztó’ székeit a na­pokban cseréljük. A városrészekben műkö­dő művelődési házak, a művészeti és hagyo­mányőrző csoportok rendszeresen örven­deztetnek meg bennünket színvonalas és egyben szórakoztató előadásaikkal. Közösek lettek ünnepeink is. Nem ritka, hogy egy idő­ben és egy helyen tíz-húszezer tatabányai és városkörnyéki ünnepel­és szórakozik együtt.­­ Sokaknak viszont nem tetszik a han­gos zene, a mulatozás.­­ Én meg azt vallom, hogy a gazdasági vál­ságból kilábaló városunkban a munka mellett helye van a kikapcsolódásnak is. Létszükség­letté váltak a társas együttlét lehetőségét biz­tosító rendezvények: a szüreti felvonulások, a városrészi családi napok, sörfesztiválok. No, persze a mértékletesség e tekintetben sem hanyagolható el. Figyelemmel kell lenni a pihenni vágyókra is. Közösen kell megtalál­nunk a középutat­­ Vannak azért negatív következményei is egy-egy fesztiválnak. Ezek közé tartozik az egyre hangulatosabbá váló Millenniumi Közpark füvének a kitaposása.­­ Köszönöm a megjegyzést A lakók nyu­galma mellett figyelnünk kell a zöldfelületek regenerálódási igényeire is. A területen az idei évben már nem lesz több rendezvény. A parkért aggódók szavaiból az is kicseng, hogy a városlakók megszerették az új sétányokat örülnek a virágoknak, és egyre többen be­csülik meg az elmúlt években kiültetett tíz­ezernyi fa és százezernyi cserje közösségileg hasznos szolgálatát Ha ebben az irtózatos kánikulában nem párologtatták volna el a gyökereikkel elérhető nedvességet akkor a rekkenő hőségben sorra dőltünk volna ki a hőgutától. Egy kifejlett platán akár évi 6-8 tonnányi szennyező anyag megkötésére is képes. Látnunk kell, hogy micsoda értéket képviselnek parkjaink és a még fiatal korban lévő fasoraink, melyek már a jövő nemzedé­két fogják szolgálni. Ez is a stratégia része. Csakúgy, mint az új hulladéklerakó, a szelek­tív gyűjtés bevezetése vagy a szennyvíztisztí­tó hatásfokának növelése. A döntéseink elő­készítésekor figyelembe kell venni, hogy az újkori iparosításunk és a növekvő lakossági igényeket kielégítő szolgáltatások letelepíté­se, miként fogja befolyásolni azt a természe­tes környezetet, melynek mi magunk, a váro­sunk és annak lakói is részesei vagyunk. - Úgy gondolja, hogy az egyszerű vá­roslakó képes befolyásolni a külső körül­mények alakulását? - Egyéni és közösségi döntéseink, cseleke­deteink a város fejlődését szolgáló beruházá­sok, az általunk igénybe vett természeti erő­források és a megtermelt hulladék, szennyvíz egyaránt hatással vannak a természetes kör­nyezetet is magában foglaló rendszerre. És ugyanez a rendszer visszahat ránk. Befolyá­solja közérzetünket, egészségünket, emberi kapcsolatainkat is. Meg kell értenünk, hogy mi magunk is részét képezzük ennek a rend­szernek. Nem állunk felette és a folyamato­kat nem szemlélhetjük a kívül álló idegen szenvtelenségével. Döntéseink, cselekede­teink hatása utolér bennünket Sok éven át lehet szennyezni a környezetünket anélkül, hogy jelentős hanyatlás mutatkozna, azután hirtelen átbillen egy teljesen más állapotba. A fokozatos változások felhalmozódnak, azután a rendszer egyetlen megrázkódtatása - egy folyószennyezés, áradás, szárazság, erdőtűz, az ivóvíz elszennyeződése - kiváltja a termé­szetes egyensúly összeomlását Egyetlen fele­lőtlen döntésben, mintegy új lökésben ott van a lehetőség, hogy a természetes rend­szer átbillen egy másik állapotba, amely már kevésbé előnyös számunkra lakóhelyünk és gazdasági tevékenységünk szempontjából. Káoszugrásnak nevezzük ezt az eseményt Amikor egy rendszer a kritikus küszöböt el­éri, hirtelen változások jelentkeznek. Ahogy a társadalomban, úgy a természetben sem utal sok árulkodó jel egy sorsdöntő változás­ra, míg az be nem teljesedik. Amikor viszont megtörténik, ha még van is remény a vissza­fordítására, az roppant nehéznek bizonyul. Társadalmunk és gazdaságunk tarthatatlansá­ga kritikus szakaszához érkezett. Elérkeztünk a döntési pontig. Vagy megtesszük az elen­­gedhetetlen lépéseket a fenntarthatóság ér­dekében, vagy magunkra húzzuk a káosz kö­vetkezményeit Új gondolkodásmóddal, ön­ként vállalt felelősségtudattal még van esé­lyünk. - Nem gondolja, hogy az Ön által fel­vázolt forgatókönyv hallatán sokan csak legyintenek, és továbbra is élik a már megszokott életüket? - Lehetséges. Ettől függetlenül azért mégis leszögezhetjük, hogy a világot össze­tartó erők az ember kezébe kerültek, de hi­ányzik hozzá a tudatossága. Az éretlen, rossz ember kezében ezek az erők halálos fegyvert jelentenek. A mögöttünk hagyott század súlyos példákkal szolgált mind­annyiunk számára. Háborúk, koncentrációs táborok, politikai ellenfelek lemészárlása. Látnunk kell, a szabad társadalom legfőbb érdeke, hogy törődjön az emberi kapcsola­tok minőségével, mert ezen alapul összetar­tó ereje. Egy városi közösségé is. Ahol a szeretet véget ér, elkezdődik a hatalom erőszakos kiterjesztése. Megjelenik a fehér­vagy a vörösterror. Ezért tartom fontosnak a Terror Háza létrehozását - Mi lehet a szerepe egy politikai vitát kiváltó emlékmúzeumnak? - Ne csodálkozzunk a felszínre kerülő in­dulatokon, hiszen a még élő áldozatoknak és a korábbi diktatórikus hatalom gyakorló­inak egyaránt nehéz belenézni a kiállítás ál­tal odatartott tükörbe. A sebek még ko­rántsem gyógyultak be, s addig, amíg a bű­zös genny nem kerül eltávolításra a gyulladt sebből, nem is fog. Ez a gyógyulás természe­tes velejárója. Amíg a lelki traumák által ütött sebeket ki nem tisztítjuk, addig nem alakulhat ki a már nagyon várt társadalmi béke, az újkori kiegyezés sem. Az orvos is akkor jár sikerrel, ha a gyógyulni vágyóval együtt megtalálja a betegséget kiváltó okot. S ha megértjük, hogy mit üzen nekünk a fáj­dalmas tünet, s van elég bátorságunk azzal szembenézni, akkor újra egészségessé vál­hatunk. Ugyanez a folyamat játszódik le tár­sadalmi szinten is. Ha a betegséget csak tü­­netileg kezeljük, akkor csak átmenetileg ja­vul a beteg állapota. A rendszerváltozás so­rán csak tüneti kezelésben részesült a testi­­leg-lelkileg megnyomorított nemzet. Ezért azt mondom, hogy a múltunkkal való őszin­te szembenézés nélkül nem lehet a jövő fe­lé fordítanunk a tekintetünket.­­ Ez azt jelenti, hogy a múltban a dik­tatúra fenntartása érdekében szerepet vállalók akkori cselekedeteit tartalmazó dokumentumokat a nyilvánosság számá­ra is hozzáférhetővé kellene tenni? - Megkerülhetetlennek tartom. Néhány héttel ezelőtt a hétfő reggelenként a Radír Rádióban adásba kerülő Lámpagyújtogató cí­met viselő jegyzetemben már kifejtettem ez­zel kapcsolatos hitvallásomat Akik ismernek, azok jól tudják: napi munkám végzésébe so­hasem szoktam aktuálpolitikai eseményeket keverni. Az elmúlt hetek belpolitikai történé­sei hatására lelkivilágom belső harangjai még­is félrevezettek. Vészhelyzet van. Vészhely­zet van, mert be akarnak csapni, félre akar­nak vezetni. Sőt a megtévesztésemre tör­nek. Nemcsak az enyémre, hanem a politikai élet iránt kevésbé érdeklődő átlagemberére is. Olyan színben igyekeznek feltüntetni az el­múlt rendszer politikai rendőrségét amely nemzetünk érdekeit szolgálva megvédett bennünket a szovjet gazdasági hegemóniától, és utat nyitott a nemzetközi pénzügyi alapok­kal történő együttműködésünknek. A fenti magyarázkodás nem személyemben, hanem nemzeti hovatartozásomat illetően sért. Igen, sért Hiszen 1989-ig Magyarország egy idegen elnyomó hatalom, a Szovjetunió által fegyveresen megszállt ország volt E fegyve­res megszállók irányították az ország politikai vezetését ellenőrizték az igazgatását A ró­mai hármassal jelzett politikai rendőrség, mely egységesen és egyben szovjet vezetés alatt tevékenykedett, e diktatúra fennmara­dását biztosító titkos szervezetként végezte dolgát Sok esetben belegázolva az egyszerű kis ember magánéletébe is. Eddig még soha­sem hozakodtam elő azzal, hogy 18 évesen csak azért mert egyházi főiskolára jelentkez­tem, katonai szolgálatomat gyűjtőtáborban kellett letölteni. Gyűjtőben, ahol a politikai tisztek feladata az volt hogy ideológiai szem­pontból a diktatórikus rendszer hűséges ki­szolgálójává neveljenek. Sikertelenül. Az álta­luk gyakorolt megaláztatás és lelki terror csak a belső tartásomat erősítette. Korábban apámat megverték, mert nyilvánvalóvá tette kritikáját a falusi párttitkár túlkapásaival szemben. Nagyapámat addig ütlegelték a kol­hozba történő önkéntes belépése érdeké­ben, míg fizikai értelemben is megnyomorí­tották. Egyik sem vált ettől hőssé, és egyikük sem ápolta magában a gyűlölet tüzét, s nem forraltak bosszút megalázóikkal és bántalma­­zóikkal szemben. Hittünk abban, hogy a sors igazságot szolgáltat, és lesz még a magyar szabad és független nemzet - Nem tart attól, hogy a korábbi rend­szerben akár a hatalom fenntartásában szerepet vállalók közül azok, akik egyéb­ként elégedettek az Ön tizenkét esztendő alatt végzett munkájával, most megne­heztelnek Önre? - Nem gondolom, azért mert tizenkét éves szolgálatom alatt nem üldöztem a régi rendszer vezetésében részt vállaló veteráno­kat, s azért mert a tehetséges középkorú ká­dereket sem távolítottam el állásaikból, ha­nem igyekeztem békés keretet biztosítani az egyébként tönkretett helyi gazdaságunk újjá­építéséhez, még nem jelenti azt, hogy ne len­nék a demokratikus rendszerváltás töretlen híve. Nem azért szerveztem barátaimmal tüntetést tizenhárom évvel ezelőtt a mun­kásőrség felszámolásáért, s nem azért vállal­koztam két bajtársammal együtt a Lenin-szo­­bornak, mint az elnyomó diktatúra jelképé­nek eltávolítására Tatabánya főteréről, hogy most ugyanazok az emberek, ugyanazokat a módszereket alkalmazzák, és ezáltal meg akarjanak téveszteni. Ma sincs bennem harag, sem gyűlölet, de azt elvárom, hogy ne akar­janak félrevezetni. Ne akarják se nekem, se a gyermekeimnek a politikai rendőrt nemzeti hősként beállítani. A korábbi titkos rend­őrök ne a múltjuk átfestésével foglalkozza­nak, hanem­ kérjenek bocsánatot, hogy volt idő, amikor saját nemzetükkel szemben, el­nyomó idegen érdekeket szolgáltak. Amennyiben erre nem kerül sor, akkor 1990-en utáni munkásságuk nem egyéb mint mimikri, a régi káderek megváltozott körül­ményekhez való színlelő alkalmazkodása. - Tegyük fel, hogy nyilvánosságra hoz­zák a III-as főcsoportfőnökség keretén belül szolgálatot teljesítők listáját Ezt követően az érintetteknek távozniuk kel­lene a közéletből? - Nem büntetésre és megbélyegzésre van szükség, hanem tisztánlátásra, a múl­tunk közös feldolgozására, a lelkiismeretük által eddig folyamatosan kérdőre vont em­bertársaink megnyugvására. Ennek a folya­matnak a végén jöhet el a már nagyon várt társadalmi megbékélés. A kicsi gyermek is addig szorong, amíg szülei nem jönnek rá csínytevésének eredményére. Ha kiderül az elkövetett bűn, s a kis elkövető töredel­mesen bevallja, akkor felszabadul a titok terhe alól, s újra béke költözik a családba. Katartikus élmény. Mintha erről szólna a tékozló fiú esete is. A hazudozás, az igazság eltagadása viszont egyre mélyebbre húz. Teszem hozzá: a képmutatás csökkenése és az önismeret növekedése csak jó hatás­sal lehet embertársaink megítélése szem­pontjából is. A politikában is szükség van az alázatra. A felfuvalkodott ember csak a sa­ját jelenéről vesz tudomást. Képtelen tanul­ni a múltból, képtelen felfogni a jelen törté­néseit, és képtelen helyes következtetést levonni a jövőre vonatkozólag. - Ezzel azt akarja mondani, hogy az önismeret olyan, mint a csodagyógyszer? - Nálam bevált De ehhez saját életemben is meg kellett tapasztalnom, hogy ha egy fa az égig ér, akkor gyökerei a pokolig nyúlnak le. Ám a fa fönt és lent ugyanaz. Keserves ta­pasztalatok árán értettem meg, hogy csak ak­kor őrizhetem meg önállóságomat, ha nem azonosulok a szembenálló ellentétek egyiké­vel sem, hanem középen tudok maradni kö­zöttük. Ez azonban akkor lehetséges, ha nem csak az egyiknek, de a másiknak is tudatában vagyok. így kerülhető el az egyesülés az „egy­oldalú igazsággal”. Mindenki hozzájárulhat a világ jobbításához azáltal, hogy jobban ismeri magát a benne lakozó jót és rosszat. A sza­bad társadalomnak érzelmi természetű kö­tőanyagra van szüksége, mely a felebaráti szereteten alapul. Ezt pedig a megértés ala­pozza meg. A megértést a szerénység. A sze­rénységet az önismeret Az önismeret pedig önelfogadást és mások elfogadását hozza. S eközben azt is megtapasztaltam, hogy a saját belső árnyékomba való betekintés eredmé­nye az a szerénység, amely elengedhetetlen a tökéletlenségem elismeréséhez. És a saját tö­kéletlenségem elismerésére van szükségem ahhoz, ha emberi kapcsolatokat akarok léte­síteni. De ez már az én személyes életstraté­giám. Oláh György Szellemi kalandtúra Bencsik János polgármesterrel „A szabad társadalomnak érzelmi alapú kötőanyagra van szüksége”

Next