Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2005. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
2005-01-27 / 22. szám
8 2005. JANUÁR 27., CSÜTÖRTÖK HÍRLAP Magazin Sorsfordító évszázadok Tatabányán élő lábatlani tanár írt könyvet Vértesszőlős történetéről Amikor egy ismerősömtől arról halottam, a Vértesszőlősi Általános Iskola tanára, Szűcs Imre olyan helytörténeti munkát tett le az asztalra, amelyre az egész falu büszke, egy idős, helyben lakó kollégát képzeltem el magamnak, aki élete nagy álmát megvalósítva végre formába öntötte sokéves kutatómunkája eredményeit. Ehelyett egy meglehetősen fiatalnak tűnő hang közli a telefonban, találkozhatunk akár a megyeszékhelyen is, két éve ott lakik. A lábatlani Szűcs Imre 1998-ban végzett történelem-földrajz szakon az egri Eszterházy Károly Főiskolán. Egy-egy évig tanított Lábatlanban és Kocson, öt esztendeje Vértesszőlősön okítja a nebulókat. Azért költözött Tatabányára, hogy a munkahelye közelében lakjon. Két éve volt az esküvője egy egri „leánykával”. Tényleg nagyon fiatal, egy hónappal múlt harmincéves. - Mi visz rá egy fiatalembert arra, hogy olyan témával foglalkozzon, amelyhez nincs is igazán kötődése? - 2000-ben kezdtem történelmet tanítani Vértesszőlősön, a helyi általános iskolában. Addig én is csak annyit tudtam a faluról, mint szinte mindenki az országban, hogy itt fedezték fel Samut, a világhírűvé vált ősembert. A környék könyvtárait járva szerettem volna a falu középkori és újkori történetéről többet megtudni, de azt tapasztaltam, hogy nem található olyan mű, amely részletesebben foglalkozna ezzel az időszakkal. Ezt a hiányt szerettem volna pótolni. - Mennyi ideig tartott a kutatómunka, és mi érdekeset talált? - Fél évig gyűjtöttem adatokat és történeteket. Rengeteg érdekes személyre és történetre bukkantam környékünkről, amelyről úgy gondoltam, hogy érdeklődésre tarthatnak számot, ezért könyvem első részében kevesebb szó esik magáról a településről, s több a vidékünkön lezajlott eseményekről. Feltűnhet az olvasóknak, hogy nem közlök pontos dátumot a falu keletkezését illetően. Ennek oka, hogy nem egyértelműek az ezzel kapcsolatos források. Az 1233-as adat, amely a Tájak - Korok - Múzeumok sorozat Vértesszőlőssel foglalkozó kiadványában szerepel, egyértelműen nem a mi falunkra vonatkozik, hanem a pannonhalmi apátság birtokaihoz tartozó Szőlős nevű falura. Azoknál a történészeknél, például Győrffy Györgynél, akik részletesebben foglalkoznak megyénk Árpádkori történelmével, szintén nem találkoztam településünk nevének említésével. A falu neve, mint Zewles egy 1440-es oklevélben szerepel először. Ezekből az adatokból arra következtettem, hogy településünk keletkezésének legvalószínűbb időpontja valamikor Zsigmond uralkodása idejére, de legkorábban is esetleg az Anjou királyok idejére tehető. -Hogyan épül fel a mű? - Könyvem, amelynek a Sorsfordító évszázadok címet adtam - alcíme „Képek Vértesszőlős és környékének történetéből az őskortól napjainkig” - 18 fejezetből áll, például „A nagyhatalmú Csákok”, „Hóbortos szerzetesek”, „A rettentő Rozgonyiak”, „A Szelim-lyuk”, „Marhatúra-birkaláz” stb. A fejezeteket mindig valamilyen irodalmi műből vett idézet vezeti be és egy karikatúraszerű rajz. Ezek a saját illusztrációim a gyerekek érdeklődésének felkeltésére. - Milyen támogatást kapott a helytörténeti munka elkészítéséhez és hol vásárolható meg? - A kutatást egyedül, szabadidőmben végeztem, a kivitelezésben akadtak szponzoraim. Felelős kiadóm az iskola igazgatónője, Krenner Antalné, szerkesztőm a helyettese, Szabó Mária, aki a szövegszerkesztésben segített sokat, 5-6 díszkötést és körülbelül 20 egyszerűbb kötést vállalt Csémy Károly helyi könyvkötő mester. A példányokat az iskola adta ki az önkormányzat támogatásával, amely jutalommal honorálta az erőfeszítéseimet. A könyv nincs forgalomban, könyvtárakban, múzeumokban sem hozzáférhető, előadások anyagát sem képezi. De tervbe vettem, hogy ezt a 61 oldalas dolgozatot kibővítem, és akkor talán igazi, nagyobb lélegzetű könyv lesz belőle. Akkor nem csak a tanítványaim forgathatják. Tóthné dr. Bükki Edit Szűcs Imre Erdélyi vendég a királyvárosban Esztergomba látogatott a napokban Böjte Csaba, Csaba testvér, ferences szerzetes Erdélyből, akinek gyermekvédelmi és a hátrányos helyzetű családok érdekében végzett nagyjelentőségű munkája a médiákból ismert. A szerzetes és munkatársai 8 erdélyi városban létesítettek eddig olyan oktatási- nevelési központokat, ahol a gyermekek nevelését, gondozását végzik. Knapp János Pál, Esztergom alpolgármestere fogadta a vendéget, s elmondta, hogy nagy megtiszteltetés a városnak, hogy Csaba testvér ide látogatott. Nem csak azért, mert tiszteletre méltó az a munka, amit végez, hanem azért is, mert az a nevelési mód, amellyel a hátrányos helyzetben élő családokat támogatják, megegyezik a város vezetésének céljaival is. Csabai testvér munkájuk jellemzéseként elmondta, hogy többféle tevékenység gel próbálják megkönnyíteni azoknak a helyzetét, akik a legnehezebb helyzetben nevelik gyermekeiket. Intézményeik átmenetet képeznek az árvas házak és a családi nevelés között. „Az a célunk, hogy a rászorulók igényei szerint nyújtsunk segítséget, mindig olyan fokon, amire szükség van. Akiknek nem jut elég élelem, azokat élelmezzük, ellátjuk tanuláshoz szükséges eszközökkel, ruhákkal, de előfordult az is, hogy a szülőket is elszállásoltuk, mert arra volt szükség. Akik csak iskolai ellátást igényelnek, azok hétvégén hazamennek családjukhoz, s csak hétközben vannak nálunk. Épültek árvaházak is, amelyekben sok mindenre szükség van ma is. A következő központunk is épül már Petrozsényban, s nagy szükség van a segítségre a Szovátán leégett árvaház újjáépítéséhez - emelte ki. - „Azt kérjük az anyaországtól, hogy forduljanak segítő kezekkel elesettjeik felé, s vegyék ki részüket támogatásukból, erejük és lehetőségeik szerint. Magunk is nemrég döbbentünk rá arra, hogy a moldvai csángók felé is ki kell terjeszteni munkánkat, mert ott van olyan háromezer lakosnál többet számláló magyar ajkú lakosság, ahol még eddig kilencedik osztályba nem jutott el egy gyermek sem, de még a szakma tanulása sem fordul elő. Ott tervezünk egy új központot létrehozni, ahol ma is tíznél több gyermek nevelkedik egy-egy családban, s nagyon nehéz körülmények között élnek. De határtalan optimizmussal élnek, tiszta szívvel fordulnak egymás felé. Alapkő letételére készülünk, a központhoz szükséges területet megvásároltuk, s azt szeretnénk, ha a magyar városok egy-egy épület felépítésében, létesítésében, berendezésében segítenének. Lehetne egy esztergomi ház is a központban, ami az eddigi szálakat, a barátságot is szorosabbra fűzné.” - mondta. Knapp János Pál elmondta: Esztergom városa részt vett a Beregszászon létesített magyar egyetem helyreállítási munkáiban, ahol a díszterem felújítását vállalta a város. Ezt sikeresen megoldották, az átadása megtörtént. A város feltétlenül folytatni szeretné ez irányú tevékenységét, amihez lehetősége van az erdélyi gyermekvédelmi munka támogatásával, az új központok felszerelésében részt vállalni. Az anyagi segítség mellett tényleges munkában is részt vállalhatnak azok az esztergomi szakemberek, akik hajlandók hosszabb-rövidebb ideig munkát végezni ezekben a központokban, s rövid dévai felkészítés alatt elsajátítva a szükséges munkamódszereket, hathatós segítséget tudnak nyújtani a nevelő munkában. ATEK Knapp János Pál fogadta Esztergomban Csaba testvért Fotó: ATEK Kétszáz éve halt meg Csokonai Vitéz Mihály Megyeszerte megemlékeznek a költőről, felidézik megyei kötődéseit Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulója tiszteletére, Csokonai Komárom megyében címmel a Dunaalmáson élő dr. Ferenczi Miklós Csokonai- és Lilla-kutató tart előadásokat megyeszerte felelevenítve a nagy költő megyénkhez való kötődéseit, komáromi éveit. 200 éve, 1805. január 28-án halt meg Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály, felvilágosodásunk nagy költője. 1773. november 17-én született Debrecenben, apja borbély és felcser, anyja szűrszabó leánya volt. 1786-ban anyja elözvegyült, nehezen nevelte fiát, akinek tehetségét a debreceni kollégiumban tanítója, Hálós Kovács József fedezte fel. Csokonai II. József halála után írta első közéleti verseit (Magyar! Hajnal hasad!, A pártütő), a társadalmat bíráló allegóriáit és szatíráit (Az istenek osztozása, Békaegérharc) és szépprózai műveit (A bagoly és a kócsag, A pillangó és a méh). 1790-ben elküldte verseit Kazinczynak, ő további alkotásra bíztatta. Dugonics András népiessége is hatott rá, de vonzotta a felvilágosodás. 1793-ban tucatnyi saját és a fordított színművet küldött pesti színjátszóknak. Ezekben materialista alapon támadja a nép kizsákmányolását, a „denevér babona, bagoly vakbuzgóság” vallását. Finom, rokokó verseit nyugat-európai időmértékes-rímes verselésben írta. 1794-ben mint togátus diák a poétai osztályt vezette, szabadban tartott órákat, énekre, táncra, színjátszásra is rávette diákjait a kollégiumból ezért s tán jakobinus kapcsolatai miatt zárták ki 1795-ben Pesten Dugoniccsal és Virág Benedekkel találkozott, s egy kötetet összeállított, de nem tudta kiadatni, csak hét verse jelent meg Kármán József Uránia című folyóiratában. A sárospataki jogakadémián tanult, majd a pozsonyi országgyűlésen keresett támogatót művei kiadásához, de csak a maga szerkesztette Diétái Magyar Múzsa füzeteiben tudta őket megjelentetni. Komáromban, ahol sikertelenül próbált lapot alapítani, találkozott 1797-ben Vajda Juliannával, egy gazdag kereskedő leányával, akit Lillának nevezett, s akibe beleszeretett. A lányt csak úgy ígérték neki, ha állandó megélhetést szerez. Csokonai állást nem kapott, s mire visszatért Komáromba, Lillát máshoz adták. A boldogan induló, de csalódást hozó élményből születtek a magyar szerelmi líra kiemelkedő alkotásai: A Reményhez, A Pillangóhoz, Köszöntő, Egy rózsabimbóhoz. Ezután egy ideig Somogyban, Nagybajomban élt, itt írta nagy szentimentális ódáit: A tihanyi ekhóhoz és A magánossághoz címmel s népies verseit: Parasztdal, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Szegény Zsuzsi, a táborozáskor. 1798-99-ben vetette papírra farsangi vígeposzát, a Dorottyát, számos jellegzetes korabeli figurával gazdagítva irodalmunkat. Csurgón a gimnázium segédtanáraként irodalmat, nyelvet és természettudományt tanított. Mivel költészetéből nem tudott megélni, mecénásokat keresett. 1802-ben Komáromban kinyomatta életműsorozata első darabját, Ewald Kleist A tavasz című fordításait. Háza leégett, tüdőbaja kiújult, bajait barátsága enyhítette a költő és botanikus Fazekas Mihállyal, Főhadnagy Fazekas úrhoz című verse is utal erre. Ekkori ódája, A lélek halhatatlansága kiemelkedő bölcseleti mű 1803-ban Bécsben kiadott Anakreoni verseiben a dal, a bor, a nők és a természet szépségéről énekelt. 1804. áprilisban Rhédey Lajosné nagyváradi temetésén A lélek halhatatlanságát adta elő, itt szerzett tüdőgyulladásában halt meg Debrecenben, 1805. január 28-án. MTI