Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2005. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

2005-01-27 / 22. szám

8 2005. JANUÁR 27., CSÜTÖRTÖK HÍRLAP Magazin Sorsfordító évszázadok Tatabányán élő lábatlani tanár írt könyvet Vértesszőlős történetéről Amikor egy ismerősömtől arról halottam, a Vértes­­szőlősi Általános Iskola ta­nára, Szűcs Imre olyan hely­­történeti munkát tett le az asztalra, amelyre az egész falu büszke, egy idős, hely­ben lakó kollégát képzeltem el magamnak, aki élete nagy álmát megvalósítva végre formába öntötte sokéves kutatómunkája eredmé­nyeit. Ehelyett egy meglehe­tősen fiatalnak tűnő hang közli a telefonban, találkoz­hatunk akár a megyeszékhe­lyen is, két éve ott lakik. A lábatlani Szűcs Imre 1998-ban végzett történe­­lem-földrajz szakon az egri Eszterházy Károly Főisko­lán. Egy-egy évig tanított Lá­batlanban és Kocson, öt esz­tendeje Vértesszőlősön okít­ja a nebulókat. Azért költö­zött Tatabányára, hogy a munkahelye közelében lak­jon. Két éve volt az esküvője egy egri „leánykával”. Tény­leg nagyon fiatal, egy hónap­pal múlt harmincéves. - Mi visz rá egy fiatal­embert arra, hogy olyan témával foglalkozzon, amelyhez nincs is iga­zán kötődése? - 2000-ben kezdtem törté­nelmet tanítani Vértessző­lősön, a helyi általános is­kolában. Addig én is csak annyit tudtam a faluról, mint szinte mindenki az or­szágban, hogy itt fedezték fel Samut, a világhírűvé vált ősembert. A környék könyvtárait járva szerettem volna a falu középkori és újkori történetéről többet megtudni, de azt tapasztal­tam, hogy nem található olyan mű, amely részlete­sebben foglalkozna ezzel az időszakkal. Ezt a hiányt szerettem volna pótolni. - Mennyi ideig tartott a kutatómunka, és mi ér­dekeset talált? - Fél évig gyűjtöttem ada­tokat és történeteket. Ren­geteg érdekes személyre és történetre bukkantam kör­nyékünkről, amelyről úgy gondoltam, hogy érdeklő­désre tarthatnak számot, ezért könyvem első részé­ben kevesebb szó esik ma­gáról a településről, s több a vidékünkön lezajlott esemé­nyekről. Feltűnhet az olvasóknak, hogy nem közlök pontos dá­tumot a falu keletkezését il­letően. Ennek oka, hogy nem egyértelműek az ezzel kapcsolatos források. Az 1233-as adat, amely a Tájak - Korok - Múzeumok sorozat Vértesszőlőssel foglalkozó kiadványában szerepel, egy­értelműen nem a mi falunk­ra vonatkozik, hanem a pan­nonhalmi apátság birtokai­hoz tartozó Szőlős nevű fa­lura. Azoknál a történészek­nél, például Győrffy György­nél, akik részletesebben fog­lalkoznak megyénk Árpád­kori történelmével, szintén nem találkoztam települé­sünk nevének említésével. A falu neve, mint Zewles egy 1440-es oklevélben szerepel először. Ezekből az adatok­ból arra következtettem, hogy településünk keletke­zésének legvalószínűbb idő­pontja valamikor Zsigmond uralkodása idejére, de leg­korábban is esetleg az An­jou királyok idejére tehető. -Hogyan épül fel a mű? - Könyvem, amelynek a Sorsfordító évszázadok cí­met adtam - alcíme „Ké­pek Vértesszőlős és kör­nyékének történetéből az őskortól napjainkig” - 18 fejezetből áll, például „A nagyhatalmú Csákok”, „Hó­bortos szerzetesek”, „A ret­tentő Rozgonyiak”, „A Sze­­lim-lyuk”, „Marhatúra-birka­­láz” stb. A fejezeteket min­dig valamilyen irodalmi mű­ből vett idézet vezeti be és egy karikatúraszerű rajz. Ezek a saját illusztrációim a gyerekek érdeklődésének felkeltésére. - Milyen támogatást kapott a helytörténeti munka elkészítéséhez és hol vásárolható meg?­ - A kutatást egyedül, sza­badidőmben végeztem, a ki­vitelezésben akadtak szpon­zoraim. Felelős kiadóm az iskola igazgatónője, Kren­­ner Antalné, szerkesztőm a helyettese, Szabó Mária, aki a szövegszerkesztésben se­gített sokat, 5-6 díszkötést és körülbelül 20 egyszerűbb kötést vállalt Csémy Károly helyi könyvkötő mester. A példányokat az iskola adta ki az önkormányzat támoga­tásával, amely jutalommal honorálta az erőfeszítései­met. A könyv nincs forga­lomban, könyvtárakban, múzeumokban sem hozzá­férhető, előadások anyagát sem képezi. De tervbe vet­tem, hogy ezt a 61 oldalas dolgozatot kibővítem, és ak­kor talán igazi, nagyobb lé­legzetű könyv lesz belőle. Akkor nem csak a tanítvá­nyaim forgathatják. Tóthné dr. Bükki Edit Szűcs Imre Erdélyi vendég a királyvárosban Esztergomba látogatott a napokban Böjte Csaba, Csaba testvér, ferences szerzetes Erdélyből, akinek gyermek­­védelmi és a hátrányos helyzetű csalá­dok érdekében végzett nagyjelentősé­gű munkája a médiákból ismert. A szerzetes és munkatársai 8 erdélyi vá­rosban létesítettek eddig olyan oktatá­si- nevelési központokat, ahol a gyer­mekek nevelését, gondozását végzik. Knapp János Pál, Esztergom alpol­gármestere fogadta a vendéget, s el­mondta, hogy nagy megtiszteltetés a­­ városnak, hogy Csaba testvér ide láto­­­­gatott. Nem csak azért, mert tisztelet­­­­re méltó az a munka, amit végez, ha­­­­nem azért is, mert az a nevelési mód,­­ amellyel a hátrányos helyzetben élő­­ családokat támogatják, megegyezik a­­ város vezetésének céljaival is. Csaba­i testvér munkájuk jellemzéseként el­­­­mondta, hogy többféle tevékenység­­­ gel próbálják megkönnyíteni azoknak a helyzetét, akik a legnehezebb hely­zetben nevelik gyermekeiket. Intéz­­­­ményeik átmenetet képeznek az árva­­s házak és a családi nevelés között.­­ „Az a célunk, hogy a rászorulók igényei szerint nyújtsunk segítséget, mindig olyan fokon, amire szükség van. Akiknek nem jut elég élelem, azokat élelmezzük, ellátjuk tanulás­hoz szükséges eszközökkel, ruhák­kal, de előfordult az is, hogy a szülő­ket is elszállásoltuk, mert arra volt szükség. Akik csak iskolai ellátást igényelnek, azok hétvégén hazamen­nek családjukhoz, s csak hétközben vannak nálunk. Épültek árvaházak is, amelyekben sok mindenre szükség van ma is. A következő központunk is épül már Petrozsényban, s nagy szük­ség van a segítségre a Szovátán le­égett árvaház újjáépítéséhez - emelte ki. - „Azt kérjük az anyaországtól, hogy forduljanak segítő kezekkel ele­settjeik felé, s vegyék ki részüket tá­mogatásukból, erejük és lehetősé­geik szerint. Magunk is nemrég döb­bentünk rá arra, hogy a moldvai csán­gók felé is ki kell terjeszteni munkán­kat, mert ott van olyan háromezer la­kosnál többet számláló magyar ajkú lakosság, ahol még eddig kilencedik osztályba nem jutott el egy gyermek sem, de még a szakma tanulása sem fordul elő. Ott tervezünk egy új köz­pontot létrehozni, ahol ma is tíznél több gyermek nevelkedik egy-egy családban, s nagyon nehéz körülmé­nyek között élnek. De határtalan op­timizmussal élnek, tiszta szívvel for­dulnak egymás felé. Alapkő letételére készülünk, a központhoz szükséges területet megvásároltuk, s azt szeret­nénk, ha a magyar városok egy-egy épület felépítésében, létesítésében, berendezésében segítenének. Lehet­ne egy esztergomi ház is a központ­ban, ami az eddigi szálakat, a barátsá­got is szorosabbra fűzné.” - mondta. Knapp János Pál elmondta: Eszter­gom városa részt vett a Beregszászon létesített magyar­ egyetem helyreállí­tási munkáiban, ahol a díszterem fel­újítását vállalta a város. Ezt sikeresen megoldották, az átadása megtörtént. A város feltétlenül folytatni szeretné ez irányú tevékenységét, amihez lehe­tősége van az erdélyi gyermekvédelmi munka támogatásával, az új közpon­tok felszerelésében részt vállalni. Az anyagi segítség mellett tényleges munkában is részt vállalhatnak azok az esztergomi szakemberek, akik haj­landók hosszabb-rövidebb ideig mun­kát végezni ezekben a központokban, s rövid dévai felkészítés alatt elsajátít­va a szükséges munkamódszereket, hathatós segítséget tudnak nyújtani a nevelő munkában. ATEK Knapp János Pál fogadta Esztergomban Csaba testvért Fotó: ATEK Kétszáz éve halt meg Csokonai Vitéz Mihály Megyeszerte megemlékeznek a költőről, felidézik megyei kötődéseit­ ­ Csokonai Vitéz Mihály ha­lálának 200. évfordulója tiszteletére, Csokonai Ko­márom megyében címmel a Dunaalmáson élő dr. Fe­­renczi Miklós Csokonai- és Lilla-kutató tart előadáso­kat megyeszerte feleleve­nítve a nagy költő me­­gyénkhez való kötődéseit, komáromi éveit. 200 éve, 1805. január 28-án halt meg Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály, fel­világosodásunk nagy költő­je. 1773. november 17-én született Debrecenben, ap­ja borbély és felcser, anyja szűrszabó leánya volt. 1786-ban anyja elözvegyült,­­ nehezen nevelte fiát, akinek tehetségét a debreceni kol­­­­légiumban tanítója, Háló­s Kovács József fedezte fel. Csokonai II. József halála után írta első közéleti ver­seit (Magyar! Hajnal hasad!, A pártütő), a társadalmat bíráló allegóriáit és szatíráit (Az istenek osztozása, Bé­­kaegérharc) és szépprózai­­ műveit (A bagoly és a kó­csag, A pillangó és a méh). 1790-ben elküldte verseit Kazinczynak, ő további al­kotásra bíztatta. Dugonics András népiessége is hatott rá, de vonzotta a felvilágo­sodás. 1793-ban tucatnyi saját és a fordított színművet küldött pesti színjátszóknak. Ezekben materialista ala­pon támadja a nép kizsák­mányolását, a „denevér ba­bona, bagoly vakbuzgóság” vallását. Finom, rokokó ver­seit nyugat-európai időmér­­tékes-rímes verselésben ír­ta. 1794-ben mint togátus diák a poétai osztályt vezet­te, szabadban tartott órá­kat, énekre, táncra, színját­szásra is rávette diákjait­­ a kollégiumból ezért s tán ja­kobinus kapcsolatai miatt zárták ki 1795-ben Pesten Dugoniccsal és Virág Bene­dekkel találkozott, s egy kö­tetet összeállított, de nem tudta kiadatni, csak hét ver­se jelent meg Kármán Jó­zsef Uránia című folyóiratá­ban. A sárospataki jogaka­démián tanult, majd a po­zsonyi országgyűlésen kere­sett támogatót művei kiadá­sához, de csak a maga szer­kesztette Diétái Magyar Mú­zsa füzeteiben tudta őket megjelentetni. Komáromban, ahol siker­telenül próbált lapot alapí­tani, találkozott 1797-ben Vajda Juliannával, egy gaz­dag kereskedő leányával, akit Lillának nevezett, s aki­be beleszeretett. A lányt csak úgy ígérték neki, ha ál­landó megélhetést szerez. Csokonai állást nem kapott, s mire visszatért Komárom­ba, Lillát máshoz adták. A boldogan induló, de csaló­dást hozó élményből szület­tek a magyar szerelmi líra kiemelkedő alkotásai: A Re­ményhez, A Pillangóhoz, Köszöntő, Egy rózsabimbó­hoz. Ezután egy ideig So­mogyban, Nagybajomban élt, itt írta nagy szentimen­tális ódáit: A tihanyi ekhó­­hoz és A magánossághoz címmel s népies verseit: Pa­rasztdal, Szerelemdal a csi­kóbőrös kulacshoz, Sze­gény Zsuzsi, a táborozás­kor. 1798-99-ben vetette pa­pírra farsangi vígeposzát, a Dorottyát, számos jellegze­tes korabeli figurával gazda­gítva irodalmunkat. Csur­gón a gimnázium segédta­náraként irodalmat, nyelvet és természettudományt ta­nított. Mivel költészetéből nem tudott megélni, mecé­násokat keresett. 1802-ben Komáromban kinyomatta életműsorozata első darab­ját, Ewald Kleist A tavasz cí­mű fordításait. Háza leégett, tüdőbaja kiújult, bajait ba­rátsága enyhítette a költő és botanikus Fazekas Mi­hállyal, Főhadnagy Fazekas úrhoz című verse is utal er­re. Ekkori ódája, A lélek halhatatlansága kiemelke­dő bölcseleti mű 1803-ban Bécsben kiadott Anakreoni verseiben a dal, a bor, a nők és a természet szépségéről énekelt. 1804. áprilisban Rhédey Lajosné nagyváradi temetésén A lélek halhatat­lanságát adta elő, itt szer­zett tüdőgyulladásában halt meg Debrecenben, 1805. ja­nuár 28-án. MTI

Next