Komárom-Esztergom Megyei Hírlap, 2005. február (10. évfolyam, 26-49. szám)

2005-02-26 / 48. szám

8 2005. FEBRUÁR 26., SZOMBAT HÍRLAP ,fényfinom üzenet” a szeretett költőnek Koszorú Lilla falujából Csokonai városába A hajdani debreceni Hatvan utcai temetőből - ahol 1805. január 28-án háromezer ember kíséretében örök nyugalomra helyezték Csokonai Vitéz Mihályt - egyetlen síremlék maradt meg, a költőé. A temető helyén emeletes házak épültek, s kis szigetként áll a forgalmas utak között a kékesszürkére festett öntöttvas síremlék. Talapzatát számtalan koszorú borítja, s február 17-én a dunaalmási küldöttség 3 tagja Lévai Péter polgármester, Pál Istvánná könyvtáros és Simon Andrea művelődési ház vezető is elhelyezte itt Dunaalmás koszorúját. Száz évvel ezelőtti esemény ismétlődött meg. 1905-ben Lilla sírjánál tartotta megemlékezését a Komáromi Múzeumbarát Kör és a község lakossága Akkor indult el az a gyűjtés, amelynek eredményeként elkészült a még ma is gyönyörű kovácsoltvas díszkerítés a sír körül, s bearanyozták a síremlék betűit Legkedvesebb cselekedetük mégis az volt, hogy Lilla sírján nőtt „babérból” font koszorút vitt egy küldöttség Debrecenbe Csokonai sírjára . 2005-ben, száz év múlva újra elhozták az engesztelő szerelem apjságait. Debrecen városa küldöttségünket a legnagyobb szeretettel, kitüntetett figyelemmel fogadta Televízió- és rádióriporterek, újságírók voltak kíváncsiak a dunaalmási Csokonai Lilla kultuszra Lévai Péter polgármester elmondta, hogy nagyon is otthon van a költő Dunaalmáson, naponta kimondjuk a nevét, hiszen él intézményeink, közterületeink elnevezésében. Pál Istvánná könyvtáros azt hangsúlyozta e kultusz lelki mozgatórugója a halál után jelképesen egyesíteni azokat, akiket oly kegyetlenül szétválasztott az élet A hagyományok ápolását őrzését kötelességünknek tartjuk, hiszen e kicsi, 1570 lelkes település országos ismertsége Csokonai Lilla-dalainak köszönhető. Simon Andrea a Csokonai- és Lilla-emléknapok rendezvényeiről szólt Debrecenbe vitt koszorúnkat Lilla sírjáról vágott txvalevelekkel és hófehér szalaggal díszítettük. A szalag felirata 2005. február 16-án Dunaalmásról Lilla sírjától „fényfinom üzenet” a szeretett költőnek. A felirat idézete Káldi János: Lilla sírjánál című költeményéből származik. A szalag két végét Méreg Józsefné által festett gyönyörű képek (Lilla sírja és a híres Lilla képmás) díszítik. E szalag egy aivaággal együtt a debreceni Irodalmi Múzeum Csokonai-gyűjteményébe kerül. A koszorúzásnál jelen volt Túri Gábor, Debrecen alpolgármestere, amely azért nagyon szép gesztus községünk felé, mert ugyanekkor egy nagyváradi delegáció is tartózkodott a városházán, és ekkor tartotta összejövetelét a debreceni híres lokálpatrióták csoportja (Pl.: Szabó Magda írónő, Cserhalmi György színművész), akik abban szeretnék segíteni városukat, hogy 2010-ben elnyerte az „Európa kulturális fővárosa” címet. Alpolgármester urat és Keresztesné Várhelyi Rónát, a Debreceni Irodalmi Múzeum vezetőjét egy hangulatos ebéd keretében megismertettük dióhéjban községünk múltjával, jelenével, s átadtuk helytörténeti kiadványainkat Szóltunk arról a tervünkről, hogy szeretnénk szervezni a nyár folyamán Debrecenbe egy kétnapos autóbusz-kirándulást, s megígérték segítségüket szállásgondunk megoldására Ezúton kérem, hogy aki szeretne részt venni a nyár folyamán egy Debrecen nevezetességeit megismerő kiránduláson, jelezze szándékát a könyvtári órák alatt. Keresztesné Várhelyi Ilonának (aki látogatásunk szervezője és idegenvezetőnk volt) köszönhetjük, hogy a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt ízelítőt kaptunk Debrecen kulturális értékeiből. Első utunk a Déri Múzeumba vezetett, ahol a múzeum igazgatónőjétől, dr. Varga László Györgyné dr. Szathmári Ibolyától megkaptuk Munkácsy Krisztus-képeiről készült gyönyörű könyvet, s láttuk a lenyűgöző méretű világhírű festményeket A híres Debreceni Református Kollégium 2 évszázados falépcsőin jártunk, s megnéztük a múzeumtantermet, a malachitzöldre festett oszlopos könyvtárat és a történelmi nevezetességű imatermet. Az Irodalmi Múzeumban legnagyobb élményünk volt eredetiben látni Lilla Csokonaitól kapott gyűrűjét és a híres Lilla-festményt. Pál Istvánná Olvasóink írták Jótékonysági bál Hántán Évek óta már hagyományként megrendezésre kerül Hántán egy jótékonysági bál, amelyet az óvodás gyermekek szülei és az óvoda dolgozói rendeznek. A bevételt olyan eszközökre és fejlesztőjátékokra költjük, amelyet egyébként a gyerekek nem élvezhetnének. Ebben az évben ez a nap február 12-én volt Az este nagyon vidáman kezdődött, hiszen a szülők és az óvoda dolgozói előadták a Hófehérke és a hét törpe paródiáját ami nagyon nagy sikert aratott Ezután mindenki elfogyasztotta a vacsorát ami vadpörkölt volt és mindenkinek nagyon ízlett, de ez nem is csoda, hiszen az apukák készítették Az est fényét emelve nyolc fiatal lány nagyon látványos rock and roll-lal szórakoztatta a közönséget És ekkor kezdődhetett a zene és a tánc vagyis a buli, amelynek jó hangulatáról Mészáros György gondoskodott. Éjfélkor kezdődött a tombolasorsolás, amit nagyon sokan támogattak, ezért nagyon sok szándék talált gazdára Kellemesen telt az éjszaka és csak a hajnali kakas szó vetett véget a mulatozásnak. Ezúton szeretnénk megköszönni minden támogatást és segítséget, hiszen ennek köszönhetően a gyerekeknek egy éven keresztül sok hasznos dolgot tudunk vásárolni. Szülői Munkaközösség „Elmúlott a rövid farsang” Hagyományainkhoz híven az idei évben is farsangoltunk. Január 28-án tartottuk a hagyományos Farsangi napunkat. Már napokkal előtte a gyermekekkel közösen feldíszítettük a csoportszobákat, öltözőket a gyerekek által készített álarcokkal, kalapokkal, s Gyülekező alatt már szólt a zene, és a farsangi fánk illata az egész óvodát betöltötte. Az igazi mulatság 10 órakor kezdődött, amelyre az Idősek Otthonának tagjait és a képviselőtestületet is meghívtuk. Minda három csoport bemutatta kis farsangi műsorát. Tapssal jutalmazták egymás előadását. Az idős bácsik-nénik még műsor közben is tapssal jutalmazták a gyermekeket Utána táncoltunk, vonatoztunk, igazán jókedvű, vidám volt a kis „csapat”. És eljött a várva várt pilllanat. Kinyílt az a csoportszobaajtó, ahol az asztalok gazdagon megterítve voltak fánkkal, sütivel és szörppel (szülők hozták). A sok evés-ivás után ismét jól esett egy kicsit táncolni. Mikor már fáradtnak látszott a „csapat”, egy varázspálcát vettem a kezembe. Az óvónéniket és dadusokat „elvarázsoltam” egy-egy mesealakká A Sündisznó című mesét elevenítettük meg. Nagyon élvezték a gyermekek, hogy az óvónénik és dadusok mesehősök voltak. Nagy tapssal jutalmazták. Ebédig még volt egy kis idő ismét a táncolásra Közös volt az ebéd. Vagyis az egész óvoda apraja és nagyja egy csoportban ebédelt. A gyermekek számára izgalmas, a felnőttek részére jóleső érzés volt Nagyon jó volt együtt lenni. Fáradtan, de sok élménnyel gazdagabban indult mindenki haza Az óvoda szülői munkaközössége a sportcsarnokban február 5-én rendezte a jelmez- Pilismaróton bált. Izgatottan készült erre a napra az óvoda apraja és nagyjai „Minek öltözzek be?” Ha sikerült dönteni a szülőknek, gyermeknek, az óvoda dolgozói költővé váltak és a jelmezhez illő kis versikéket írtak, amelyeket a gyermekek örömmel meg is tanultak, majd a felvonuláskor el is mondtak. Az óvoda dolgozói most is tartogattak meglepetést a gyermekek és szüleik részére. Ők is beöltöztek a gyermekek nagy örömére. Rövid versben mondták el kit is elevenít meg jelmezük. Zsákbamacska, tombola büfé, s legfőképp a zene adta meg a hangulatot a mulatsághoz. Feldobódva de kissé fáradtan indultak haza a családok. Köszönetemet fejezem ki a szülőknek, akik hozzájárultak a rendezvények sikeres lebonyolításához. Pintér Zsuzsanna óvodavezető Reagálás a „Füstbe ment terv Vértesszőlősön” című írásra „Lapjuk jan. 31-i számában Tóthné dr. Bükki Edit a vértesszőlősi Sport utca állapotáról írt, melyhez az objektív megítélés végett az alábbi közös véleményünket fűzzük az első aláíró megfogalmazásában. Mindenekelőtt a gúnyos, minden ittlakót jogosan bántó stílust utasítjuk vissza Otthonaink nem paloták, főleg nem kacsalábon forgók. Korszínvonalon, igényesen és szeretettel megépített lakóházak. Az építészeti szaklapokban eddig megjelent többezer, kövül-belül bemutatott otthontól mindegyik elmarad - pedig azok sem paloták. Hogy hogyan épültek, ide 1991 óta, hány stádiumban, milyen összefogások árán, mennyi nagycsaládos szociálpolitikai kedvezményből, azt híven őrzi itt mindannyiunk közös emlékezete és sok videofelvétel. Az a bizonyos kerítés a beköltözés után évekkel, munkatársi kalákában épült - talán épp emiatt vette zokon a tulajdonos, hogy erre a megalázó kátyútengerre vagyunk kárhoztatva, ahogy jobb helyen még a disznókat sem tartják. Idegenek előtt az Önkormányzat is szégyelli ezt, de előttünk nem - sőt ilyen hátbatámadásokat kapunk épp tőle. Otthonteremtési vajúdásainknak tanúja volt a közelben lakó őslakosság, így a „tősgyökeres” alpolgármester is, már ha figyelte. Ami nem valószínű, hisz akkor ilyen pejoratív véleményezést ingatlanjainkról - ami az ő falujának is része - nem engedett volna közölni. De még a képét is mellérakatta A keresztutcába utóbb költöző cikkíró már nem láthatta otthonteremtéseink mikéntjét - mi viszont láttuk az övét Családunk az utcában legelsőnek, a negatívan érintettek körében pedig egyetlen önkéntesként bevállalta az utcaépítés 150 E Ft-os, borsos önrészét - de pusztán a hátsó részen lakókra való tekintettel. Láthatóan a szerző teljesen tájékozatlan a témában. Alpolgármesterünk meg úgy tesz, mintha nem tudná a valódi okot lehet, hogy tényleg nem tudja?!), és saját falujának lakóit állítja szembe, feketíti egymás, sőt immár a megye előtt. A cikk amúgy már ismerős - szinte szó szerint megjelent tavaly a helyi Hírmondóban. Mezőfi Tibor aláírással, véleményezés formájában ott nem volt doktorált mikrofonállvány. A valósághoz elsősorban azt kell tudni, melyet elkendőz a tájékoztatás, hogy az önrészt nem vállalók az utca azonos részéről kerültek ki. Itt él az „önzők csapata” - ám ha helyet cserélnének a többiekkel, az önzőségi faktorok is felcserélődnének, tudjuk mindannyian. Amikor lassan 15 éve a Resideallal magánszerződéseink köttetettek, utcánk a belső, József A. keresztutcáról két oldalról megnyitott zsákutca volt Főútvonalról való megnyitására lehetőség, terv, szó sem volt. Évekig körben is jártunk be, aztán mégis „sikerült” kinyitni a főútra - de nem a mi igényünkre, hanem a Sportcsarnok Tatabánya felőli egyszerűbb megközelítése céljából. Ennek a közintézménynek viszont a működtetése olyan, hogy az Makóknak csak gondot, nem örömet okoz. A mi családunk 5 kisgyerekkel jött ide 1994-ben, s bármennyire hihetetlen, közülük egy se rúgott soha labdába ezen a közeli sporttelepen - egyfolytában csak kiutasítás, il. lakat fogadta őket Merthogy még tönkretennék. Hát hogy (ők) nem tették tönkre, az biztos. Használhatta viszont bárki, aki fizetett érte, mert az intézmény javarészt bérbe van adva - csak a mi gyerekeink nőttek fel a tőszomszédságában minden játszási lehetőség nélkül. Ilyen lakóbarát, ápolt falut keresve se találni széles e hazában, mint látszik rajta. A számunkra igen kedvezőtlen megnyitással egykori szerződéseink jogalapot vesztettek. Az addig csak általunk használt, így murvafedéssel is járható, főleg pedig biztonságos utcánk egy nagy átjáróforgalommal megterhelt gyűjtőúttá vált. Viseli a sportcsarnok általában magas, rendezvényekkor hatalmas forgalmát. Aztán a keresztutcáét, de alkalmanként a teljes falu megközelítése is erre zajlik. Sőt kilátásban van a majorságba települő új vállalat teherforgalmának rávezetése is - az így összegződő terhelésre nem csoda, ha nem lesz elég a murvalefedés. A dán tojásléüzem tervét csak hírből ismerjük, ami nem meglepő. Az eddig minket mindig csak hátrányosan érintő számos változtatás (utcamegnyitás, terület-átminősítés, üzemtelepítés) egyikéről sem kaptunk soha hivatalos tájékoztatást, emberi szót, megkérdezést. Egyre biztosabb meglátásunk szerint az Önkormányzat itt puszta pénzforrásnak tekinti a betelepülőket, nem pedig gyermekeiket méltó környezetben felnevelni kívánó, adózó és ezért jogokkal is rendelkező embereknek. Amikor kátyúzások után az utca könnyebben járható, az átmenőforgalom hihetetlen sebességgel húz itt végig annak ellenére, hogy aszfalt híján ez az autósnak is kellemetlen és poros megoldás. A gyerekeket már a kapun kívülre sem biztonságos és egészséges kiengedni. Ezért a minket is kényelmetlenül érintő, de száguldást fékező kátyúsodásnak kifejezetten örülnünk kell - ez a mi tragikomikus helyzetünk, amit itt pont azok nem értenek meg, akik előidézték, és akiknek ez volna a feladatuk. Mert azért azt senki nem hiheti el az alpolgármester úrnak, hogy létezik család, sőt tucatnyi épp egymás mellett, aki azért építette fel színvonalas otthonát, hogy évtizedekig ilyen állapotok között éljen és így növekedjenek fel gyermekei, miközben sunyin arra apellál, hogy egyszer majd az önkormányzat beadja a derekát és leaszfaltozza - mint ahogy azt ő feltételezi és le is nyilatkozza rólunk. Nem zárkóztak volna el ennyien - legalábbis egy jóval szerényebb, a valós forgalmi arányokat tükröző önrésztől. Kiderült viszont, hogy az igényeinket megintcsak nem kérdezve elkészíttetett kiviteli terv nem tartalmaz hatásos sebességcsökkentő eszközt („fekvő rendőr”). Járda és kapubehajtó lehetőségéről is csak most olvasunk, mert eddig arról sem volt szó. Mindezek nélkül az út leaszfaltozása újabb veszélyforrás gyermekeinknek, ami számunkra nem összemérhető a komfortnövekedés nyújtotta kényelemmel. A terv ilyen formában való kivitelét a hátrányosan érintett lakók ingyen sem tudják elfogadni. Ez a probléma A hátsó, zsákutcaként megmaradt szakasz lakói ehhez képest egészen más helyzetben vannak, melyet talán nem is kell részletezni. Simán tudnának áthajtani előttünk, majd a saját szakaszukat változatlanul maguk használhatnák nyugalomban és biztonságban, akár még játékra, parkolásra is. Ők azok, akiknek ez a kényelem akár többet is megérne. A probléma világos meglátására az eddigi számos érdekegyeztető tárgyalás bőven alkalmat nyújtott, ezért hamis Mezőfi Tibor értetlenséggel csodálkozó, az önrészt nem vállalókat mélyen lehúzó nyilatkozata - mely teljesen negatív képet fest rólunk a témában járatlan olvasó számára Holott egyértelmű, hogy nem még a lakókat kell ilyen esetben hibáztatni, hanem felmérni a probléma okát, lényegét és megtalálni - szó szerint és elvont értelemben is - a járható utat. Épp a közös ügyek képviseletére és a felmerülő problémák megoldására lenne hivatott egy önkormányzat - bár nálunk mintha a ténykedése következtében problémákkal sújtott lakosság lejáratására és fenyegetésére szolgálna A keresett jogi megoldás kilátásba helyezése is jellemző - bár részünkről jobban örülnénk, ha mást próbálnának ellesni a többi önkormányzat sikeres tapasztalataiból. Ha Vértesszőlősön általánosan megkövetelt és betartott elv volna, hogy önrészfizetés nélkül nem épülhet utca, az esetben érthető volna, hogy miért hagy így élni minket az önkormányzat, és miért büntet épp ő mindannyiunkat. Ráadásul a legkárosabb helyzetbe hozottak fukarságára mutogatva - amit itt a cikkírón kívül senki nem hisz el neki. De hát falunkban számos, a mienknél jóval alacsonyabb közterhű útszakasz önrész nélkül kapott aszfaltburkolatot, így nem az emlegetett szűkülő lehetőségek diktálják e negatív diszkriminációt, hanem inkább az a szűkkeblűség, melyet betelepülőként itt több oldalról és folyamatosan megtapasztalunk - legutóbb pl. a Madonna-szobor kapcsán. A pályázati lehetőségek korában, a megye egyik legtöbb adóbevétellel bíró falujában, ahol a Sportcsarnok is folyamatos bevételeket termel, s évtizede alig fejlődik valami, nem jelenhet akkora problémát egy rövid útszakasz leaszfaltozása, amekkorát ebből itt az Önkormányzat csinál. Hasznosabbnak látnánk, ha alpolgármesterünk a viszályszítás és a falu évek óta vétlenül szenvedtetett lakóit lejárató cikkek gyártása helyett a problémák felfogásával és megértésével képviselné a helyi választópolgárok érdekeit. Az talán előbbre vinné közös szekerünket, s könnyebben kikerültté abból a kátyúból, melyben 11 éve megrekedt. Rózsa Dalmi (Sport u.), Vigány János (S. u.), Polyóka Tamás (S. u.), Zámbó Róbert (S. u. 8.), Papp Sándor (S. u. 6.), Scsibrán Zoltán (S. u. 1.), Mayer József (S. u.), Macsinka Csaba (S. u. 16.), Nagy Zoltánná (S. u. 18.), Piti József (S. u. 12.)”