Állami Polgári Fiúiskola, Komárom, 1898
CSOKONAI KOMÁROMBAN. IRTA: SZENDREY IMRE. I. Csokonai Vitéz Mihály, aki a múlt század alkonyának legnagyobb költője volt, ma már legendaszerű alakja a magyar irodalomnak. A nyugtalan természetű poéta, akit szülőhazája Debreczen már mint kollégiumi diákot is kiválóan kedvelt és dicsőített, a korai ünnepeltetés által elbizakodottá len s tanáraival összetűzött, amiért aztán száműzve lett. Tógátus diák, vagyis papnövendék lévén, először is a meggyűlölt tógát dobta el magától és elment Sárospatakra jogásznak; azonban abba is hamarosan beléunt s egészen az irodalomnak adta magát, mint afféle vándor poéta. így került a Tiszántúlról a Dunántúlra Itt aztán először is Pozsonyban próbált szerencsét, ahol 1796 ban a tekintetes karok és rendek (főrendek és képviselők) nádorválasztó országgyűlésre (diétára) sereglettek egybe. »Diétái Magyar Múzsa» czím alatt ugyanis egy szépirodalmi és vegyes tartalmú lapot indított, amelyet a főurak, nemesek és megyei képviselők nagy kedvvel is olvasgattak egészen a gyűlés végéig, amikor aztán a XI-ik számmal a pünkösdi királyságnak vége szakadt és a poéta-szerkesztő újra vándorútra kelt. Volt azonban Csokonainak egy őszinte kebelbarátja, aki valamikor a debreczeni kollégiumban iskolatársa volt s akihez a dunántúli barangolásból mindannyiszor vissza-visszatért, valahányszor állás nélkül lézengett, tehát gyakorta. E költői lelkű barát.