Állami Polgári Fiúiskola, Komárom, 1898

mondható, vagy ha csakugyan mondá — nem vonjuk kétségbe Beöthy Zsolt állítását — hanem akkor Lilla csakugyan nem volt méltó Csokonai szerelmére; annak a költőnek a szivére, aki a múlt század magyar irodalmának a legnagyobb esze volt; aki ezenkívül a legműveltebb négy nagy nemzet nyelvét értette, iro­dalmát áttanulmányozta és magyarra forditgatta, tehát a szó szoros értelmében európai műveltsége vola, a klasszikus művelt­ségen kívül is; ezeken kivü­l egyetemes műveltségét igazolja még hogy a történelem, csillagászat, természetrajz stb. mind a kiskör­űjében vala s félig mérnök, félig jogászember is volt; sőt zon­gorán, fuvolán a zeneművészetnek, több fenmaradt szép rajzain pedig a festőművészetnek is művelője volt. Eltörpül­t mellette a Lilla kisvárosi műveltsége és talán a sors bölcsen határozott, mikor ennek az egyenetlen házasság­nak ilyeténképpen vágott eléje. Fátyolt a két nyugtalan lélekre, nem a feledés, hanem az emlékezet örök fátyolát. Csokonai Debreczen déli oldalán, a hat­vani utcza végén lévő öreg temetőben piheni a halhatatlanság örök álmait. Lilla pedig a dunaalmási márványhegyek lejtőjén elterülő kis falusi temetőben szendereg, álmodozva az ő költőjével félbemaradt és majdan a túlvilágon folytatandó boldogságról. Nyugodjanak békével ! VII. Mielőtt irodalomtörténeti tanulmányunk végére érnénk, szór­junk még egy-két babérlevelet a költő komáromi emlékére, így pl. a »Figyelő« cz. irodalomtörténeti közlöny 1881 évi X. kötetében (228 stb. lapon) olvassuk a következőket : »Helikoni Virágok, vagyis Csokonai V. Mihály és más versszerzők munkáiból összeszedegetett darabok. Leírattak Rév- Komáromban 1811-ben Kaszás Sándor által.« A mintegy hatvan versből álló gyűjteménynek majdnem fele Csokonai műve, amelyek között még több kiadatlan költeménye is van. E becses komáromi relikviák beküldője, ismertetője és birtokosa Ányos Lajos barátunk, aki mint irodalmi amatőr és Máthé Pál néven mint műfordító sem szorul külön dicséretre.

Next