Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-07-02 / 53. szám

negyvenkettedik­ évfolyam. 53. szám. Szombat­ 192X. július 2. LAPOK KOMÁROMMEGYEI Előfizetési ár Csere-szlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sígégy évre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám áraz 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. KÖZLÖNY Szerkesztőség és kiadóhivatal, Nád­er­ u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden sz­edán és szombaton. IIII Idilli ill az ámulatból, melybe a zsupán beszéde ejtett bennünket és meglepetésünkben el is feledkeztünk egy­ szóról; sem a zsupán, sem mi nem ejtettük ki ez ideig ezt a szót: elégtétel, mely most élesen és hide­gen süvölt fel ajkainkról, mint a kivont kard pengéje. A magyarságot vérig sértette a kor­mány helyi képviselője, a zsupán, belát­hatta, mert be kellett látnia azt is, hogy ok nélkül gázolt végig rajtunk, mi sem természetesebb, mint az, hogy ebből le kellene magára nézve vonni a következ­ményeket. Ha egy magyar főispán ezt meg merte volna tenni a világgá kürtöit »magyar járom« idején, azt a főispánt másnap táviratban hívták volna fel le­mondásának benyújtására, amennyiben ez nem jutott volna lassan járó eszébe. Itt a kormány sem mozdul meg az elégtételadásra, bizonyára azért, mert nem vett az esetről tudomást, mert a zsupán aligha jelentette fel magát, a lapokból pedig csak a kormányt dicsőítő és töm­­jénező cikkeket ceruzázzák ki a kormány számára. Gondunk lesz reá, hogy a kor­mány tudomást szerezzen az esetről és minden előzményéről. A zsupántól nem is kérünk, nem is várunk többé elégtételt. Emlékezzünk vissza, hogy a Magyar Nemzeti Párt megalakulásakor a polgári rendőrhatóság­nál bejelentett és attól engedélyezett­­ párt­­gyűlést nemcsak feloszlattatta­ a katonai rendőrséggel, de ötszáz komáromi polgárt bezáratott a terembe és megfosztott sza­badságától a zsupán úr katonai csatlósai­val. Ott voltak fogva a gyülésterem lezárt ajtói mögött előkelő komáromi polgárok, akik megjegyezték ebből az esetből, hogy a polgári szabadság az adók minél sűrűbb befizetésében merül ki a demokratikus republikában. Fogva volt a rendőrség képviselője is, míg az épületes »félreértés« kiderült. Ezért nagy hangon elégtételt ígért ugyanez a zsupán és intézkedett is annak kiutalványozása iránt a legközelebbi só­hivatalnál Ennek a zsupánnak sajátságos fogalmai lehetnek az Ígéretről és azt kell hinnie, hogy őt ez nem kötelezi, sem annak következménye. Mi a kormánytól várunk és köve­telünk elégtételt a zsupán sértő és ma­­gyargyalázó beszédéért és ha a kormány még nem esett gondolkodóba efelett, az a kötelességünk, hogy az elégtétel formá­jára is felhívjuk figyelmét. Elég ehhez egyszerűen a kormány elé tárni a zsupán itteni másféléves működésének pontos lel­tárát és annak következményeit, a meg­szilárdulni indult, de feldúlt társadalmi és felekezeti békét, törvénytelen intéz­kedéseit és hatásköri túllépéseit, a kisebb és nagyobb Gessler-kalapokat, amelyek reánk meredeknek rövid és nekünk mégis oly hosszú helytartósága idejéből. Azt sem mondhatja rólunk, hogy nem voltunk türelmesek vele szemben. Próbálta volna meg­viselt dolgait a né­metek között végig csinálni például Eger­ben. Onnan bizonyára hirtelen és várat­lanul kellett volna elutaznia. Mi vártunk és tűrtünk. Vártuk a belátást és tűrtük a kihívásokat és hittük, hogy megcsúfo­lásunk egyszer véget ér. Most már elég volt, a mérték betelt. Elégtételt követelünk, elégtételt várunk. A kormány intézkedjék, míg nem késő, Gessl­ert és kalapját távolítsa el fóru­munkról. Mi nem akarunk ingerlékeny természetű ifjú politikusok játékszerei lenni, sem pedig a köztársaság kísérleti nyulai, akiken fiatal emberek kormányzati bölcseségüket próbálják ki. Komáromot és környékét is igyekeznek megfertőzni a bécsi »emigránsok« magyarságot gyalázó, piszkos sajtótermékeivel. A Bécsi Magyar Újság, A Jövő és Az Ember ezek a herosztráteszi dicsőségben sütkérező triumvirátusai a köpködő sajtónak, pontosan megérkeznek a legfigyelmesebb posta és vasúti szolgálat közepette. A busás szubven­ción kívül, amelyet a magyar­gyűlölő prágai köröktől élveznek, az egész köztársaságban a legfigyelmesebb kiszolgálásban részesülnek ezek a szennyiratok. Mivel a többszöri figyelmeztetésre, felszól­­lalásra­ se szakítanak az irányadó körök ezek­kel a magyar­gyalázó Bécsi Magyarokkal és a megértés és a kölcsönös közeledés politikáját (ezzel ugyancsak arcul csapdossák, a magyarság fog frontot alkotni e piszkolódó és a magyar­ságot befeketíteni igyekvő szennylapok ellen. Önérzetes magyar ne vegye meg, ne olvassa a Bécsi Ma­gyart és szennyes társait. Aki még ezek után is megveszi és olvassa, azt a magyarság ellenségé­nek tartjuk. Minden kávéház és vendéglő magyar törzs­vendégei szólítsák föl a tulajdonost, hogy ne tartsa ezeket a ma­gyar gyalázó újságokat, mert különben önérzetes magyar oda nem teszi be többet a lábát. Attól az ujságárusitó üzlettől, attól a rik­kancstól, amelyikek ezeket a lapokat árusitja ne vegyetek semmit. Magyar testvéreink, akik adtok még vala­mit a magyarságtokra, jegyezzétek meg azok neveit, akik ezeket a bécsi szennye­seket veszik és olvassák. Je­gyezzétek fel és küldjétek be neveiket hozzánk. Ezeket, mint a magyarságot gyalázó és gyöngíteni akaró sajtótámogatókat, mi a ma­gyarság ellenségeinek tekintjük, mert engedelmet kérünk, aki olyan sajtótermékeket vesz és ol­vas, amelyek tapsolva vigyorognak, ha az itt élő magyarságnak’kellemetlenséget­ okozhatnak, amelyek kajánul fölkacagnak, amikor Csonka- Magyarországot még jobban megcsonkítják, amelyek arra szítják a magyarellenes politikai irányzatokat, hogy Pécset és Baranyát ne adják vissza szerencsétlen magyar testvéreinknek, ame­lyeknek a megváltozott francia közvélemény da­cára a legfőbb búbánatuk, hogy Nyugatmagyar­­országot még mindig nem szakították el az ezer sebből vérző magyarságtól, amelyek a nagy és kis antantot állandóan arra uszítják, hogy szállják meg az egész magyar földet és irtsák ki az utolsó magyart is a föld színéről, — en­gedelmet kérünk, akik ilyen sajtótermékeket vesznek és olvasnak, akik ilyenből merítik szel­lemi táplálékaikat, azok bár magyarul beszél­nek, de mi nem tartjuk magyaroknak, és óva intjük ezeket a megtévelyedetteket, hogy gondoljanak arra, hogy a köztársaságban élő magyarság nem lesz mindig ilyen másodrangú polgársága ennek az államnak. Európa rokon­­szenve napról-napra fokozódik a nemzeti kisebb­ségek sorsa iránt, s amit a prágai kormány makacssága nem akar megadni, majd megadja a külföld nyomása alatt és a trianoni békeszer­ződésben biztosított nemzeti kisebbségi jogok előbb-utóbb győzedelmeskedni fognak és akkor az itt élő­ magyarság épen olyan tömör, erős és hatalmas lesz, mint a köztársaság nemzetsége és akkor ezek a Bécsi Magyart faló jó urak igen félszeg helyzetbe fognak kerülni. Jó lesz tehát meggondolni a dolgot és még kellő időben visszatérni a jó útra. Magyarok! — Ne csak a jó barátaitokat tartsátok számon, hanem az ellenségeiteket is! Lapszemle. túl korona 28 Iá­­dig tűnitek még címmel: Új rovatot nyitunk a fenti cím alatt. Ebben közölni fogjuk a magyarságot érdeklő, részint a magyarságot támogató, ré­szint támadó cikkeket, híreket. Olvasóink nagy részének nincs módjában többféle lapot ol­vasni és az ellenünk és mel­lettünk támadt áramlatokról hű képet alkotni. E hiányt ez a rovatunk fogja pótolni. A Ruszinszkói Ma­gyar Hírlap Írja Med-Mills J­ános P^a festő és vegytisztái Komárom, Nádor-utca 3. és 48. szám. a­.-—■ [UNK] [UNK]s'.T­i Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit. .......—

Next