Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-02 / 53. szám
negyvenkettedik évfolyam. 53. szám. Szombat 192X. július 2. LAPOK KOMÁROMMEGYEI Előfizetési ár Csere-szlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sígégy évre 60 K, félévre 30 K, negyedévre 15 K. Egyes szám áraz 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. KÖZLÖNY Szerkesztőség és kiadóhivatal, Náder u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szedán és szombaton. IIII Idilli ill az ámulatból, melybe a zsupán beszéde ejtett bennünket és meglepetésünkben el is feledkeztünk egy szóról; sem a zsupán, sem mi nem ejtettük ki ez ideig ezt a szót: elégtétel, mely most élesen és hidegen süvölt fel ajkainkról, mint a kivont kard pengéje. A magyarságot vérig sértette a kormány helyi képviselője, a zsupán, beláthatta, mert be kellett látnia azt is, hogy ok nélkül gázolt végig rajtunk, mi sem természetesebb, mint az, hogy ebből le kellene magára nézve vonni a következményeket. Ha egy magyar főispán ezt meg merte volna tenni a világgá kürtöit »magyar járom« idején, azt a főispánt másnap táviratban hívták volna fel lemondásának benyújtására, amennyiben ez nem jutott volna lassan járó eszébe. Itt a kormány sem mozdul meg az elégtételadásra, bizonyára azért, mert nem vett az esetről tudomást, mert a zsupán aligha jelentette fel magát, a lapokból pedig csak a kormányt dicsőítő és tömjénező cikkeket ceruzázzák ki a kormány számára. Gondunk lesz reá, hogy a kormány tudomást szerezzen az esetről és minden előzményéről. A zsupántól nem is kérünk, nem is várunk többé elégtételt. Emlékezzünk vissza, hogy a Magyar Nemzeti Párt megalakulásakor a polgári rendőrhatóságnál bejelentett és attól engedélyezett pártgyűlést nemcsak feloszlattatta a katonai rendőrséggel, de ötszáz komáromi polgárt bezáratott a terembe és megfosztott szabadságától a zsupán úr katonai csatlósaival. Ott voltak fogva a gyülésterem lezárt ajtói mögött előkelő komáromi polgárok, akik megjegyezték ebből az esetből, hogy a polgári szabadság az adók minél sűrűbb befizetésében merül ki a demokratikus republikában. Fogva volt a rendőrség képviselője is, míg az épületes »félreértés« kiderült. Ezért nagy hangon elégtételt ígért ugyanez a zsupán és intézkedett is annak kiutalványozása iránt a legközelebbi sóhivatalnál Ennek a zsupánnak sajátságos fogalmai lehetnek az Ígéretről és azt kell hinnie, hogy őt ez nem kötelezi, sem annak következménye. Mi a kormánytól várunk és követelünk elégtételt a zsupán sértő és magyargyalázó beszédéért és ha a kormány még nem esett gondolkodóba efelett, az a kötelességünk, hogy az elégtétel formájára is felhívjuk figyelmét. Elég ehhez egyszerűen a kormány elé tárni a zsupán itteni másféléves működésének pontos leltárát és annak következményeit, a megszilárdulni indult, de feldúlt társadalmi és felekezeti békét, törvénytelen intézkedéseit és hatásköri túllépéseit, a kisebb és nagyobb Gessler-kalapokat, amelyek reánk meredeknek rövid és nekünk mégis oly hosszú helytartósága idejéből. Azt sem mondhatja rólunk, hogy nem voltunk türelmesek vele szemben. Próbálta volna megviselt dolgait a németek között végig csinálni például Egerben. Onnan bizonyára hirtelen és váratlanul kellett volna elutaznia. Mi vártunk és tűrtünk. Vártuk a belátást és tűrtük a kihívásokat és hittük, hogy megcsúfolásunk egyszer véget ér. Most már elég volt, a mérték betelt. Elégtételt követelünk, elégtételt várunk. A kormány intézkedjék, míg nem késő, Gesslert és kalapját távolítsa el fórumunkról. Mi nem akarunk ingerlékeny természetű ifjú politikusok játékszerei lenni, sem pedig a köztársaság kísérleti nyulai, akiken fiatal emberek kormányzati bölcseségüket próbálják ki. Komáromot és környékét is igyekeznek megfertőzni a bécsi »emigránsok« magyarságot gyalázó, piszkos sajtótermékeivel. A Bécsi Magyar Újság, A Jövő és Az Ember ezek a herosztráteszi dicsőségben sütkérező triumvirátusai a köpködő sajtónak, pontosan megérkeznek a legfigyelmesebb posta és vasúti szolgálat közepette. A busás szubvención kívül, amelyet a magyargyűlölő prágai köröktől élveznek, az egész köztársaságban a legfigyelmesebb kiszolgálásban részesülnek ezek a szennyiratok. Mivel a többszöri figyelmeztetésre, felszóllalásra se szakítanak az irányadó körök ezekkel a magyargyalázó Bécsi Magyarokkal és a megértés és a kölcsönös közeledés politikáját (ezzel ugyancsak arcul csapdossák, a magyarság fog frontot alkotni e piszkolódó és a magyarságot befeketíteni igyekvő szennylapok ellen. Önérzetes magyar ne vegye meg, ne olvassa a Bécsi Magyart és szennyes társait. Aki még ezek után is megveszi és olvassa, azt a magyarság ellenségének tartjuk. Minden kávéház és vendéglő magyar törzsvendégei szólítsák föl a tulajdonost, hogy ne tartsa ezeket a magyar gyalázó újságokat, mert különben önérzetes magyar oda nem teszi be többet a lábát. Attól az ujságárusitó üzlettől, attól a rikkancstól, amelyikek ezeket a lapokat árusitja ne vegyetek semmit. Magyar testvéreink, akik adtok még valamit a magyarságtokra, jegyezzétek meg azok neveit, akik ezeket a bécsi szennyeseket veszik és olvassák. Jegyezzétek fel és küldjétek be neveiket hozzánk. Ezeket, mint a magyarságot gyalázó és gyöngíteni akaró sajtótámogatókat, mi a magyarság ellenségeinek tekintjük, mert engedelmet kérünk, aki olyan sajtótermékeket vesz és olvas, amelyek tapsolva vigyorognak, ha az itt élő magyarságnak’kellemetlenséget okozhatnak, amelyek kajánul fölkacagnak, amikor Csonka- Magyarországot még jobban megcsonkítják, amelyek arra szítják a magyarellenes politikai irányzatokat, hogy Pécset és Baranyát ne adják vissza szerencsétlen magyar testvéreinknek, amelyeknek a megváltozott francia közvélemény dacára a legfőbb búbánatuk, hogy Nyugatmagyarországot még mindig nem szakították el az ezer sebből vérző magyarságtól, amelyek a nagy és kis antantot állandóan arra uszítják, hogy szállják meg az egész magyar földet és irtsák ki az utolsó magyart is a föld színéről, — engedelmet kérünk, akik ilyen sajtótermékeket vesznek és olvasnak, akik ilyenből merítik szellemi táplálékaikat, azok bár magyarul beszélnek, de mi nem tartjuk magyaroknak, és óva intjük ezeket a megtévelyedetteket, hogy gondoljanak arra, hogy a köztársaságban élő magyarság nem lesz mindig ilyen másodrangú polgársága ennek az államnak. Európa rokonszenve napról-napra fokozódik a nemzeti kisebbségek sorsa iránt, s amit a prágai kormány makacssága nem akar megadni, majd megadja a külföld nyomása alatt és a trianoni békeszerződésben biztosított nemzeti kisebbségi jogok előbb-utóbb győzedelmeskedni fognak és akkor az itt élő magyarság épen olyan tömör, erős és hatalmas lesz, mint a köztársaság nemzetsége és akkor ezek a Bécsi Magyart faló jó urak igen félszeg helyzetbe fognak kerülni. Jó lesz tehát meggondolni a dolgot és még kellő időben visszatérni a jó útra. Magyarok! — Ne csak a jó barátaitokat tartsátok számon, hanem az ellenségeiteket is! Lapszemle. túl korona 28 Iádig tűnitek még címmel: Új rovatot nyitunk a fenti cím alatt. Ebben közölni fogjuk a magyarságot érdeklő, részint a magyarságot támogató, részint támadó cikkeket, híreket. Olvasóink nagy részének nincs módjában többféle lapot olvasni és az ellenünk és mellettünk támadt áramlatokról hű képet alkotni. E hiányt ez a rovatunk fogja pótolni. A Ruszinszkói Magyar Hírlap Írja Med-Mills János P^a festő és vegytisztái Komárom, Nádor-utca 3. és 48. szám. a.-—■ [UNK] [UNK]s'.Ti Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit. .......—