Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-01-03 / 1. szám

hegyen harmadik évfolyam. I. szám. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár cseh-szlovák értékben. Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Igéta évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 1­80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Keddi 1922. január 3. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 28., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik i­eteekint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. i év néni a politikában. Egy esztendő arasznyi idő a népek tör­ténetében és mikor a végére érkezünk, hiányzik a kellő távlatunk, hogy teljes tárgyilagosságai Ítéletet mondhassunk minden eseménye felett. Mindazonáltal oly időköz, amelynek tanulságait érdemes levonni és az sem lesz baj, ha a tudo­mányos objektivitásról le kell mondanunk, mert a küzdőnek nem megdönthetetlen tudományos igazságokba, se biztos célkitűzésre és a helyze­tek gyors mérlegelésére van szüksége.­A cseh-szlovák állam fennállásának har­madik évében még mindig nem küzdötte le azokat a betegségeket, melyek kezdetben gyors lefolyású gyermekbetegségeknek látszottak, melyek idő múltán egy krónikus baj minden jellegzetes tünetét felvették. A cseh nép három­száz év múlva ismét visszanyerte állami füg­getlenségét és duzzadó önérzettel úgy vélte, hogy újonnan alapított államát nemzeti államnak kell és lehet berendeznie Elfelejtette azt, hogy az új államban vannak népek, amelyek az államalakulásig­­ már bő, időkön át a politikai függetlenség birto^kában voltak (a német és magyar) és elfelejtette, hogy viszont az államban élő egyéb népek(a szlovák, len­gyel, vagy a rutén) oly időbeli, mikor a népek önrendelkezésének és a nemzeti eszmének renaissancea látszott bekövetkezni, a maguk részére is igyekeztek ezen elvek következmé­nyeit levonni. A cseh-szlovák egység fikciója éppúgy, mint a szláv szolidaritás hangoztatása a tényleges ellentéteket ki nem küszöbölhette. A nemzeti állam teljes kiépítésének és a való­ságos életbe való átültetésének törekvése volt az az alapvető gondolat, amely a mondott nehézségekkel nem törődő cseh politikát kez­dettől fogva irányította. Mivel pedig ezt az ideát csak a nemzeti tekintetben valóban igen agilis hivatalnoksereggel lehet megvalósítani­, ha ugyan egyáltalában megvalósítható, a teljes centralizációra fektették a kormányzatot. Szlovenszkó és Ruszinszkó­ autonómiája bele­ütközött ebbe a célba és ezért félnek úgy az egyiktől, mint a másiktól. A nemzeti államot azonban leginkább a magyar és német kisebbsé­gektől féltették, ezért igyekeztek őket teljesen védtelenekké tenni. Mindezm népek az uralkodó többség, helyesebben az uralkodó kisebbsé­g ál­tal hozott törvényekkel szemben könnyen rámu­tattak arra, hogy ezek ellenkeznek nemcsak az igazsággal és az államrarommal, de ellenkeznek a békeszerződéssel és a pitsburgi és a so­­rantoni egyezményekben vállalt kötelezetségek­­kel is a békekonferencia előtt Benes és Osusky által tett ígéretekkel is. Ezen ellentétben számos ellentmondás, számig nehézség rejlett. Az állam politikájának a fenti irányba való beállítása úgy bel- mn­t külpolitiki tekin­tetben igen szerencsétlennek bizonyult. A választott törvényhozás tudvalevőleg 1920 májusában kezdte m­g a működését. A választási geometria és egy brutális válasz­tási kampagne eredményeként Tusárnak si­került oly parlamentet összehozni, amely a nemzeti állam megteremtésében hajlandó a kormánynak segédkezet nyújtani. Főként a cseh szociáldemokrata és az agrárius pártokra támaszkodva. Tusár egy „vörös zöld koalíciót“ hozott össze. A koalíció kebelében mutatkozó nagy gazdasági ellentétek, de főként a cseh szociáldemokrata pártban támadt szakadás miatt Tusárnak ősszel távoznia kellett. Nem­zeti többség alakítása lehetetlenné vált és azért, a Bécsből jól ismert módszerhez folya­modtak a cseh politikusok: Cserny elnöklete alatt hivatalnokkormányt alakítottak. A hiva­talnokkormány számára az öt cseh párt biz­tosította az államszükségletek megszavazását. A kormánnyal való összeköttetés és annak irányítása céljából ezen pá­rok vezérei tanács­kozásokra gyűltek össze, amelyek egyre állan­­dóbbb jelleget öltöttek, így született meg a petra. A hivatalnokkorm­ány uralma minden várakozás ellenére 10 hónapig tartott. A kor­mányzás ezen módja mindenesetre anachroniz­­mus volt egy demokratikusnak nevezett ál­lamban. Minthogy azonban a költségvetési pártok között fenforgó mélyreha­t ellentétek miatt hosszú ideig gondolni sem lehetet arra, egy parlamentáris többségen, a választások eredménytől pedig félniök kellett, a kényelmes módszerrel nem akartak szakítani. A nagy ellentétek miatt a parlament működése hóna­pokon át vontatott tempóban haladhatott csak előre. A nagy adótörvények tárgyában július havában, az adózó polgárság bőrére létre­jött a kompromisszum. Gondolkodás nél­kül megszavazták ezeket a javaslatokat. Da­cára az így megnyilvánuló összhangnak, par­lamentáris kormányt akkor még nem alakítot­tak és sok személyi nehézséget kellett legyőzni mig szeptemberben Cerny helyébe nem ugyan Svehla, az outsider Benes elnöklete alatt uj kabinet lépett. Az uj kormány az öt cseh na­cionalista pártra támaszkodott — mert „nemzetközi“ szociáldemokraták Prágában na­­a­cionalistábbak a tizenhárompróbás nacionalis­­táknál — és a pártok közül három helyet foglaltak el a kommunisták kivételével a szlovák képviselők is. A kormány továbbá számított a három cseh u. n. kisklub jóakaratú támoga­tására is. Az új kormány a benne helyt fog­laló pártok programjából folyó nagy elvi ellen­tétek miatt október 18-iki bemutatkozása al­kalmával csak igen sovány programmot hoz­hatott, amelynek két pozitívuma a nagy me­gyékről szóló törvény végrehajtása és a taka­rékossági elv. A nagy politikai kérdések (egy­ház és állam szétválasztása, szociálpolitikai és nemzetiségi kérdések,) éppen csak hogy érintve vannak. A koalíció egységén a szlovák nép­párt kiválása volt az első szakadás, a kisklu­­bok pedig azáltal, hogy a budget ellen sza­vaztak, megmutatták, hogy a kormány nem­csak, hogy támogatásukra, de még feltétlen semlegességükre sem számíthat. A koalíció ereje mindezek miatt decem­berben erősen meggyengült: a kormány egy törvényt, melyhez kvalifikált többség szükséges, nem tudna keresztülvinni, egyszerű javaslatok is éppen csak, hogy többséget kaphatnak. Szlovenszkón, Teschenben és Ruszinszkón­ egyéb okok mellett azért tolják ki a választásokat, mert a 15 be nem töltött mandátum közül a legtöbbet az elenzék kaparitana meg, ami által a kormány parlamenti helyzete még nehezebbé válnék. Az egységes nemzeti állam eszméjének hordozója ez a nemzeti koalíció, amelynek Spi­ritus rectora az öt pártvezér. A koalícióval azonban nagyobb törvényhozási munkálatokat aligha lehetne keresztülvinni, vagy csak oly kompromissziumok útján, amelyek mellett a törvényhozás egészen elvtelenné válik. Ezen a bajon nem tudnának választás útján sem se­gíteni,­ mert egy választás az eseményeket csak rontaná. A koalíció pártjai közül a szo­ciáldemokrata párt az, amely legtöbbet veszí­tene. Mandátumainak egy részét felszívnák polgári szövetségesei, de a másik részét a kommunnisták, tehát egy ellenzéki csoport vinné el. Szlovenszkón pedig a szociáldemok­raták, akik a Tusor kormány segítségével és az új választási törvény révén váratlan ered­ményeket értek el, még rosszabbul járnának, és épen úgy mint az agráriusok, nem egy mandátumot az ellenzéki csoportnak volnának kénytelenek átengedni. A másik út az volna, hogy a kormány az egyik, vagy másik ellen­zéki csoporttal igyekeznék megegyezni és a nemzeti koalíció helyébe oly többséget alakí­tani, amelyben egyik vagy másik kisebbségi nemzetnek, emez, vagy amaz pártja is részt­­venne. A cseh szociáldemokraták ezért igye­keztek arra, hogy német elvtársaikkal keressék a kibékülés útját, míg más oldalról a cseh agráriusok a német agráriusokkal. Tekintettel azonban a német népnek a nemzeti kérdésben kifejezésre jutó egységére, amely a mozgósí­tás alkalmával vezéreinél is radikálisabb volt, mélyreható és az egész alkotmányra kiterjedő elvi jelentőségű eredmények nélkül teljesen lehetetlen, hogy német párt — legyen az pol­gári, vagy szocialista, —­beléphessen a kor­mányba. így válik a nemzeti kisebbségek kérdése belpolitikáiig is az állam lappangó válságá­nak csomópontjává. A Cerny kormányhoz a kisebbségeknek igen szomorú emlékei fűződ­nek. A decemberi prágai zavargások és a postelbergi németellenes tüntetésekkor nem mert, vagy nem akart a nacionalista csőcse­lékkel szembeszállni. Cernyvel egyidőben Szlovenszkóban Micsura került a hatalom élére, aki Dérer után az „erős kez” politikájának idejét elérkezettnek látta, de ezen „erős kéz“ nem a kormány tekintélyét emelte, hanem csak a szabadságjogokat fojtogatta egyre heveseb­ben. A hivatalnok kormány egy lépéssel sem vitt közelebbi a nemzeti kisebbségek kérdésének rendezéséhez, a nyelvtörvény végrehajtási ren­deletének kiadását egyre halogatta, a parla­mentben pedig nem egyszer egyenesen provo­kálta a kisebbség képviselőit, úgy hogy azok hosszú ideig teljesen távoltartották magukat. ■ a ház- és bizottságok üléseitől. Bauest kine­vezésekor, dacára annak, hogy a nyilt nemzeti ■ Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol-" ■ esőt vesz, az kétszer vesz.R­­aktáron tartok £ ■férfi és női gyermekcipőket, csizmákat a leg-* ■ jobb anyagból, lag és színes k­önlegességeket ■ Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilin­ FISCHER JENŐ KOMÁRNO, mm Ilii der“ Singer-féle varrógp ELADÓ! Ügyeljen a e e­g­r­e ! ! Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükségle­ [UNK]­teit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú * Berson gummi sarkot. ■ B**~ Cipők és csizmák! *PI Ne mulassza el senki az alkalmat!

Next