Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-01-07 / 3. szám

2. o­dal. . A nyelvkérdés. Mint a „Bohemia” be­avatott helyről értesül, a Benes kormány nem fogja kibocsátani a nyelvtörvény végrehajtására vonatkozó rendeletet. A kérdést a lap szerint­­ a következő (?) kormány fogja megoldani, a­mely kormánynak tavasszal kell a Benes kormányt felváltani. = Milyen lesz az új szociális biztosítás ? A »Právo Lidu« jelentése szerint a népjóléti minisztérium teljes gőzzel dolgozik a szociális biztosítást szabályozó törvénytervezeteken, me­lyek az év folyamán okvetlenül a parlament elé kerülnek, úgy hogy 1923. január elsejével életbe is lépnek ezen törvények. A törvényter­vezetek a kerületi munkásbiztosító pénztárak alapjára helyezik a szociális biztosítást s ki­egészítik a meglévő aggkori, rokkantsági és balesetbiztosítási rendelkezéseket. KISS JÓZSEF. Fekete madarak fehér ravatal felett. Az Idő könnyes szemmel magyar lantost temet. Kíséri ezer dal . . . elzengett szép dalok. Magyar lelkek hegedűse, egy agg lantos halott. Sirat a Múlt... jajong bilincsbe vert hazád. S mi nem feledjük: az agg dalnok dalát. Jövő hazád: soha sem derengő alkonyat. Álmodj lantos . . . tovább és szed az álmokat. . . . Fekete madarak fehér ravatal felett. Az Idő könnyes szemmel magyar lantost temet. 1922. RADVÁNYI KÁROLY. Éván, Éváé! — Pohárkoccintás a Kiss József halotti torán. — írta Lőrinczy György. — „Hamupüpőke ! Mákot szemeltünk!“ ... A mák elfogyott. Hamupüpőke elfáradt, elálmosodott, elaludt. És a bus öreg királyfi után siet.* «Komáromi Lapok 1922. január 7, 11. A pártsajtó. Előadó: Gál István. 12. Határozat a sérelmek orvoslása ér­dekében szükséges teendőkről. 13. Inditványok. Országos pártnap. Említettük már, hogy az Országos Ma­gyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparospárt január hó 17-én Léván tartja első országos pártnapját, amelyen a párt­politikai és admi­nisztráció vezetői beszámolnak az eddigi ered­ményekről és a további teendőket, a jövő programját fogják megbeszélni, megállapítani. A pártnap alább közölt tárgysorozatából lát­ható, hogy a pártnapon igen sok komáromi földink és jó ismerősünk is szerepelnek, mint előadók. A párt az alábbi meghívót bocsátotta ki a lévai pártnapra: Az Országos Magyar Kisgazda, Földmi­­ves és Kisiparos Párt 1922. évi jan. hó 17-é­n és az azt követő napokon tartja Léván, a Pfertikó szálló nagytermében első országos pártnapját, melyre pártunk országos választ­mányának tagjait ezennel tisztelettel meghív­juk és megjelenésüket kérjük. Felhívjuk az országos választmány tag­jait, hogy a pártnapra megbízó leveleiket hoz­zák magukkal s érkezésük idejét január hó 10-ig közöljék Kálnay Károly ref. lelkész úr­ral Léván, hogy elszállásolásukról gondosko­dás történhessék. Komárom, 1921. december havában. Lukovics Ferenc sk. orsz. pártigazg. Bt. Mohácsy János sk. orsz. ügyvezető elnök. Tárgysorozat: 1922 ja­nuár hó 17-én reggel 9 órai kezdettel: 1. Elnöki megnyitó. Tartja dr. Mohácsy János ügyvezető elnök. 2. Jegyzőkönyvvezetők és hitelesítők ki­jelölése. 3. Tagok megbízólevelének számbavétele, megalakulás. 4- A tárgyalási rend megállapítása. 5. A párt törvényhozóinak beszámolója politikai és társadalmi tevékenységükről: Han­gos István szenátor, Szent-Ivány József és Fü­ssy Kálmán képviselők. Ennek kapcsán : A párt helyzete a cseh­szlovákiai politikában, eddigi iránya és jövendő politikai feladatai általánosságban. Előadó: Szent-Ivány József képviselő. 6 Jelentés a ru­zinszkói helyzetről. Elő­adó: Egry Ferenc, a ruszinsz­ki körzet elnöke. 7. Jelentés a pártszervezés igazga­tásról, javaslat a következő évi szervezési munkára. Előadó: Lukovics Ferenc orsz. párt­igazgató. 8. A szervezeti szabályzat módosítása. Előadja: Nagy Sándor, a rimaszombati körzet főtitkára. 9. A leköszönő orsz. pártvezetőség, elnök­ség és tisztikar helyére a szervezeti szabály­zat szerint való választások meg­ítése. 10. A pártprogramol vitája: a) Nemzeti kisebbségi jogok miben éle, szabályozása, védelme. Előadó: dr. Törköly József, a rimaszombati körzet elnöke b) Kulturális ügyek, népnevelés, közép és felsős­kolák, magyar egyetem. E­őadó: dr. Kamrás József. c) Mezőgazdasági szakoktatás. Előadó: Fodor Jenő. d) Szociális kérdések és munkásüsryek. Előadók : Szlovenszket illetően Varjassy Géza, a komáromi körzet ügyvezető elnöke. Ruszin­­szkót illetően dr. Meisols László a ruszinszkoi körzet elnöke. e) Egyház és állam viszonya. Előadó: Izsák Imre, a vajáni osztály elnöke. f) Szlovenszkó autonómiája. Előadó: dr. Petrogáki Oszkár. g) Földbirtokreform. Előadó : Bartal Iván, a dunaszerdahelyi osztály elnöke. • h) Adópolitika és h­adikölcsön. Előadó: Kovács Kálmán. i) Általános gazdasági kérdések. Kontin­gens termelés stb. j) Gazdatársadalmi szervezkedés. Előadó: Szilassy Béla, a nógrádi osztály elnöke. k) A szövetkezeti kérdés. Előadó: Fodor Jenő, a Gömörkishont, vármegyei Gazdasági Egyesület Áruszövetkezetének igazgatója. l) Az iparos program kérdései. Előadó: Telek A. Sándor. m) Az iparosság elhelyezkedése a párt­ban. Előadó : ifj. Koczor Gyula. Furcsa két alak lehettünk mi, úgy együtt! Mi ketten. Kiss József, meg én. ő, a fülemile szavú és sasszárnyú guóm, meg én, a szögle­­tes csontú szürke igric. Mennyit nevethetett rajtunk a dicső tömeg! No, nem többet, mint mi­­ rajta. Szerette nézni az életet, de kicsúfolni, sőt olykor meg is pofozni — még jobban. Ezt a mostanit, úgy látszik, már erre 89 tartotta érdemesnek, azért hagyta itt. Az aktor még nem kész, az ember már elkészült, minden dolgával, minden számadásával. Főn repült ő, a maga teremtette magas régiókban. Érezte, sőt arisztokratikus gőggel ki is követelte a hivatottak kiváltságait és előjogait. Persze, hogy igaza volt. Bizton, inga­dozás nélkül hitt a maga nagyságában és szobrában. Még az emberszeretet is lázongott benne és a szentimentalizmus könnyeit csak­nem megvetette. Hát mindezért oly természetes, hogy csak ritkán találkoztunk. Többnyire ünneplő vagy gyászoló napokon. A koszorúk körül, a­miket vagy az ő fejére, vagy­­ a sírokra vittünk. De egyet elmondhatok, olyat, amit alkalmasint kevesen mondhatnak el: láttam öt sírut . . . Rimaszombatban, a gömöri lármás kis­városban, ahol ő is járt valaha az iskolába. K­ülönös, hogy amíg kezdik észrevenni a cseh politiku­sok, hogy a németek és a csehek közötti jó­­viszonyt szükséges elősegíteni, amíg csak né­met kérdésről beszélnek, egészen elfelejtik, hogy Csehszlovákiában másfél millió magyar is él s hogy itt nemcsak a német, de a magyar kérdés is megoldásra vár. Szóval annyira már mégis előre haladtak a belátásban, hogy a köztársaságban élő né­metekkel nem lehet á­lacdóan hadilábon állni. A vezető emberek belátták a helyzet tartha­tatlanságát. Hogy a józan belátás mennyire tért hódit, jellemző és tanulságos erre nézve dr. Pekar egyetemi tanárnak a cseh Tribunában megje­lent cikke, amelyből kiemeljük a következő érdekes részeket: Elítéli azokat a „rendszereket“, melye­ket a csehek „igazságtalanságnak“ tartottak, mikor azokat a régi Ausztriában ellenük al­kalmaztak, de melyeket ma a csehek a világ előtt mint s­üsségest >i utatnak be, mert azokat a németekkel szemben használják, „Hogy meg­voltam botránkozva a háború al­att, mikor Trnau állomáson váratlanul a német fölí­rás az első helyre ker­ült! Ma mi ezt kölcsönösen az összes ném­t állomásokon keresztül vittük, sőt már az utcákat jelző tábláknál is erre törekszünk! Mit nyerünk ezáltal? Semmit, tényleg semmi mást, mint gyűlöletet, elkesere­dést a németeknél, kiknek úgy látszik, emléke­zetükbe kell hozni, hogy cseh uralom alatt vannak. A mi eljárásunk psychológiájára vo­natkozólag legmeggondolandóbb az a tény, hogy mi üres külsőségekre milyen súlyt helye­zünk. Csak kifelé lásson minden csehnek, a cseh hivatalos nyelv, a cseh táblák, — főleg és mindenekelőtt a táblák. A csehek és néme­tek erőviszonyára ebben az országban — mert ezen múlik minden — sem a táblák, sem a bankjegyeken való felírások, sem a ledöntött szobrok, az erőszakolt hivatalos nyelv nem, hanem azok az erkölcsi erők döntenek, melyek a két népben lakoznak, gyermekeik száma és egészsége, munkásaik és hivatalnokaik meg­bízhatósága, szorgalma és műveltsége, a becsü­let és az ügyesség az iparban, a kereskede­lemben, valamint iskoláik, irodalmuk és m­áo­egyszer, elfutott évtizedek múltán, meglátoga­tott. Az árvamegyei ínségesek javára rendel­tem művészestét, a min­ő verseket, Bársony István meg novellákat olvasott föl. Akkor ki­mentünk abba a szomszéd faluc­kába is, Ser­kére, ahol a lelki ébredés gyermekéveit átélte, angyali szelidségü Édesanyja és annak az apostolszivü öreg kálomista papnak, Balogh Sámuelnek az oltalmazó kezei között, a­kit később egyik legszebb versében meg is dicső­ített. A csenevész kis z­idógyereket nyelvöl­­tögetve csúfolták a gubancok, néha a kutyát is ráuszították. De ő sétált. A majoresco főúri göejével, aki Dávid király domíniumát örö­­költe ... a korcsmától a parókáig, ahol a tiszteletes asszony vajaskenyérrel és a tiszte­­letes ur könyvvel, mesekönyvvel és verses­könyvel engesztel­gette . . . Hát bizony a kis korcsmára már rá sa ismert és­­ a parókia se­m rá. De megtalálták az öreg pap fiát, noha nem a parókián, hanem kastélyban, mert­­ már nagyságos vagy méltóságos úrrá lett. Va­laha együtt játszogatott Kiss Józseffel, és most, mikor a fejükre leszállott a dér, alatta együtt keresgették az elrepült tavasz fehér hóvirágát: a libapást játékos, pajkos emlékeit. Egyszer csak úgy beszélgetés közben a falra pillant és a költő megakad a szóban. A szeme szinte odatapad a falhoz ... Az arca voná­ ■ Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol­a­jcsőt vesz, az kétszer vesz. Raktáron tartok [UNK] „férfi és női gyermekcipőket, csizmákat a leg-” ■ jobb anyagból, tag és színes különlegességeket ■ Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilin­der“ Singer-féle varrógép ELADÓ! FISCHER JENŐ KOMÁRNO: Mit fafallal méh Ügyeljen a cégre!!! ■ Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükségle­ ■ ■ leit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú ■ S Berson gumb­i sarkot. ■ ............ Cipők és csizmák ! “Pl Ne mulassza el senki az alkalmat!

Next