Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)
1922-07-01 / 78. szám
negyvenharmadik évfolyam. 78. számi Szombat) 1922. július 1. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár ceh-szlovák értékben. Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Esés* évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyed szám ára 180 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. - a) Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szambáton Milliárdok hevernek évek óta kihasználatlanul a hadikölcsönökben, melyeknek elismerése egyik legsürgősebb kérdését képezi a köztársaságnak. A hadikölcsönök egyik tekintélyes részét alkotják azoknak a háborúelőtti adósságoknak, melyeket a csehszlovák állam a békeszerződésben magára vállalt, mint a kapott területeken levő terheket. Jellemző azonban, hogy az adósságok átvállalásának gyakorlati végrehajtásában évek óta késedelmeskedik s mindenféle fortéllyal igyekszik olyan megoldást keresni, mely csak részben hárít kötelességeket az állam pénztárára, így jár el a hadikölcsönök dolgában is, pedig, ha van kérdés, mely a lakosság széles rétegeit és az állam gazdasági életét nagyon közelről érinti, akkor ezt elsősorban kell fölemlíteni. Igen sokan vannak, akik egész vagyonukat adták oda annak idején az elődállamoknak, a társadalom minden rétege, kivétel nélkül részt vett a hadikölcsönök jegyzésében, özvegyek, árvák, munkások, erkölcsi testületek ajánalották föl áldozatukat a haza oltárára és nagy összeomlás következtében szétdarabolt részekből átkötött utódállamokban alig van kilátás arra, hogy a kölcsön az igazsághoz és a vállalt kötelezettséghez híven elismertessék. Valahány pénzügyminisztere volt az ifjú államnak, mindegyik foglalkozott a kérdéssel, de gyökeres és megnyugtató megoldásra egyik se szánta rá magát. Sőt volt olyan pénzügyminiszter is, aki egyáltalán hallani sem akart ezeknek az adósságoknak beváltásáról. Az 1920. évben kibocsátott IV. államkölcsön keretében akarták először megoldani a kérdést, de ez a kísérlet, mint köztudomású, csúfos kudarccal járt. Most éppen az erre vonatkozó törvények kiegészítését célzó törvényjavaslat is megbukott, mert tervbe vett rendelkezései semmi jót nem biztosítottak volna a hadikölcsön tulajdonosoknak, sőt még a legszerényebb vagyoni viszonyok között élők kölcsönét is nagy veszteséggel akarta csak elismerni, mely végeredményben még az u. n. kártalanítás mellett is, a névérték nevetséges százalékával váltotta volna be a kötvényeket. Már a pénzügyi bizottságban nyilvánvalóvá lett, elfogadhatatlan hogy ez az újabb javaslat pénzügyminiszteri hasztalan igyekezett , és a miniszterelnök hangulatot kelteni a korcs javaslat mellett, annak sorsa meg volt pecsételve: kormánynak vissza kellett vonni a javasalatot. Nemrégiben mondta csak Benes, hogy ezt a kérdést nem szabad elhamarkodni, úgy látszik azonban, hogy a régóta húzódó előkészítés alatt mégsem tudott a kormány olyan javaslatot szerkeszteni, mely közmegelégedésre intézte volna el ezt az égetően sürgős kérdést. De hiszen mindaddig, míg a kormány be nem látja, hogy tisztán politikai szempontból nem lehet elbírálni ezt a valójában közgazdasági kérdést, addig hiába kísérletezik ilyen és hasonló megoldással, kár az időért és fáradtságért, mert csakis akkor cselekszik az állam érdekében, hogyha a vállalt kötelezettségnek teljes mértékben eleget tesz. Noha a békeszerződések az adósságok átvállalásáról szólnak, a csehszlovák kormány a hadikölcsönöknek csak részleges beváltásáról és bizonyos kártalanításról akar intézkedni, pedig világos, hogy csakis a teljes elismerésről lehet szó. Bizonyos, hogy az állam terhei szaporodnak ezzel, de a nagy területi gyarapodás nemcsak jogokat juttatott a köztársaságnak, de kötelességeket is rótt reá. A hadikölcsön kérdésnek megoldásánál a IV. államkölcsön féléven át ismételten meghosszabbított jegyzési határideje meggyőzhette a kormányt arról, hogy hasonló experimentumokkal hiába kisérj létezik. A polgárság bizalmát így nem képes maga iránt felkelteni. Pedig azt minden kormánynak tudnia kell, hogy egészséges állami élet csak ott virágzik, s hol a gondjaira bízott nép bizalommal tekint azokra, kik sorsát intézik. A most visszavont javaslat még a kormányt támogató pártok soraiban is ellenzésre talált, a bizottság ülésén sem ment keresztül, mert rendelkezései nem feleltek meg a méltányosság és az igazság elveinek. Ennél a kérdésnél pedig csakis az igazság szempontja döntő, mert csak úgy lehet az érdekeltek, de az állam javára is eredményesen megoldani. A községi választások. A kormánynak igen súlyos problémája a községi választások megtartása, mert évek óta halasztja. Most ismét egy évre halasztotta el s talán majd a késő unokák fognak csak abban a szerencsében részesülni, hogy részt vehetnek a demokratikus állam községi választásában. Igazán humoros, hogy mennyire fázik a kormány a szlovenszkói választásoktól, mert már nem lehet mást gondolni, hogy oly sokszor elhalasztja. Persze a fontoskodó kijelentés sohasem marad el ilyenkor, aminthogy ezúttal is kinyilatkoztatta Benes miniszterelnök, hogy ami a választásoknak többek között Szlovenszkón és Ruszinszkóban való keresztülvitelét illeti, a kormánynak az a szándéka, hogy a választások megtartását — mihelyt csak lehetséges — lehetővé teszi és azoknak egy évvel való elhalasztása nem akarja azt jelenteni, hogy egyáltalában nem tartják meg azokat. A kormány előkészületeket tesz arra, hogy a választásokat minél előbb meg lehessen tartani. A kistapolcsányi gazdálkodás és Micsura. Élénk emlékezetben van még az az interpelláció, melyet Taussig kommunista képviselő terjesztett a képviselőház elé Micsura dr. teljhatalmú miniszternek még zsupán korában viselt kistapolcsányi dolgai miatt. A képviselő sok mindennel vádolta meg a minisztert és a múlt heti ülésen megismételte vádjait. Micsura miniszter, mint a Slovensky Dennik írja, ennek következtében szükségesnek tartotta, hogy a tényállás tisztázására a minisztertanácsnál vizsgálatot kérjen maga ellen. Szlovenszkóban kíváncsian várják a vizsgálat eredményét, mely hivatva van a tényállást a maga valódiságában megállapítani. Szétosztott iskolapénzek. A kormány két és fél millió koronát utalt kulturális célokra, nevezetesen az iskolák támogatására. Ezt az összeget Stobár miniszter állítólag a petka utasítására a többségi pártok között osztotta szét, ami igen szokatlan elintézés. Ebben a nem mindennapi politikai pikantéria nélkül való ügyben e szenátusban interpelláltak és jelznek. Harner, Mayr, Harting, Nägle és Zuleger szenátorok azt kérdezik a minisztertől, hogy mily alapon történt ez a szétosztás. Az interpelláció megemlíti, hogy az összegből a cseh szociáldemokrata párt egy milliót, a többi cseh párt pedig ötszázezer koronát kapott. = Tisztviselők elbocsátása. Ez a terv már régen a levegőben van és a kormány többször nyilatkozott felőle. Benes miniszterelnök az elbocsátott tisztviselők ügyében nála járt küldöttség előtt újra kijelentette, hogy a közeljövőben 20.000 állami tisztviselőt, főként vasutasokat fognak elbocsátani az állam szolgálatából. Erre szerinte azért van szükség, mert Csehszlovákiának csak 36.000 tisztviselővel van kevesebb tisztviselője, mint volt az egész Ausztriának. A tisztviselők elbocsátása gazdasági, hivatali és politikai kritériumok szerint fog történni. A hadikölcsön javaslat visszavonása. A sokáig halasztgatott hadikölcsön javaslat, amely elé oly nagy érdeklődéssel tekintettek a köztársaság érdekelt népei, végre tárgyalás alá került. A kormány benyújtotta a nemzetgyűléshez és az illetékes pénzügyi bizottság le is tárgyalta a javaslatot, de mivel teljesen elfogadhatatlan volt, egyben le is szavazta. A javaslat ellen nemcsak az ellenzék tagjai foglaltak állást, de még a kormányt támogató koalíciós pártok közül is csak két párt követelte a javaslat tárgyalását. Szerdán egész éjjel kapacitálta Benes miniszterelnök a pártok vezéreit, de nem sikerült őket megnyerni. Végre is mit tehetett a kormány egyebet, mint azt, hogy reggel hat órakor visszavonta javaslatát a Ház nagy megnyugvá- Milus János Cuhaf6S.t. és, vegytisztiló w Komárom, Nádor utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit. —j