Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-07-01 / 78. szám

negyvenharmadik évfolyam. 78. számi Szombat) 1922. július 1. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár c­eh-szlovák értékben. Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Esés* évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyed szám ára 1­80 fillér. POLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor­ u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. - a) Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szambát­on M­illiárdok hevernek évek óta kihasználatlanul a hadikölcsönökben, melyeknek elismerése egyik legsürgő­sebb kérdését képezi a köz­társaságnak. A hadikölcsönök egyik tekin­télyes részét alkotják azoknak a háború­­előtti adósságoknak, melyeket a csehszlovák állam a békeszerződésben magára vállalt, mint a kapott területeken levő terheket. Jellemző azonban, hogy az adósságok átvállalásának gyakorlati végrehajtásában évek óta késedelmeskedik s mindenféle fortéllyal igyekszik olyan megoldást keresni, mely csak részben hárít kötelességeket az állam pénztárára, így jár el a hadikölcsönök dolgában is, pedig, ha van kérdés, mely a lakosság széles rétegeit és az állam gazdasági éle­tét nagyon közelről érinti, akkor ezt első­sorban kell fölemlíteni. Igen sokan vannak, akik egész vagyonukat adták oda annak idején az elődállamoknak, a társadalom minden rétege, kivétel nélkül részt vett a hadikölcsönök jegyzésében, özvegyek, ár­vák, munkások, erkölcsi testületek aján­a­lották föl áldozatukat a haza oltárára és nagy összeomlás következtében szét­darabolt részekből átkötött utódállamokban alig van kilátás arra, hogy a kölcsön az igazsághoz és a vállalt kötelezettséghez híven elismertessék. Valahány pénzügyminisztere volt az ifjú államnak, mindegyik foglalkozott a kérdéssel, de gyökeres és megnyugtató megoldásra egyik se szánta rá magát. Sőt volt olyan pénzügyminiszter is, aki egyáltalán hallani sem akart ezeknek az adósságoknak beváltásáról. Az 1920. év­ben kibocsátott IV. államkölcsön kereté­ben akarták először megoldani a kérdést, de ez a kísérlet, mint köztudomású, csúfos kudarccal járt. Most éppen az erre vonat­kozó törvények kiegészítését célzó törvény­­javaslat is megbukott, mert tervbe vett rendelkezései semmi jót nem biztosítottak volna a hadikölcsön tulajdonosoknak, sőt még a legszerényebb vagyoni viszonyok között élők kölcsönét is nagy veszteséggel akarta csak elismerni, mely végeredmény­ben még az u. n. kártalanítás mellett is, a névérték nevetséges százalékával vál­totta volna be a kötvényeket. Már a pénzügyi bizottságban nyilván­valóvá lett, elfogadhatatlan hogy ez az újabb javaslat pénzügyminiszter­i hasztalan igyekezett , és a miniszterelnök hangulatot kelteni a korcs javaslat mel­lett, annak sorsa meg volt pecsételve: kormánynak vissza kellett vonni a javas­a­latot. Nemrégiben mondta csak Benes, hogy ezt a kérdést nem szabad elhamar­kodni, úgy látszik azonban, hogy a régóta húzódó előkészítés alatt még­sem tudott a kormány olyan javaslatot szerkeszteni, mely közmegelégedésre intézte volna el­­ ezt az égetően sürgős kérdést. De hiszen mindaddig, míg a kormány be nem látja, hogy tisztán politikai szem­pontból nem lehet elbírálni ezt a valójá­ban közgazdasági kérdést, addig hiába kísérletezik ilyen és hasonló megoldással, kár az időért és fáradtságért, mert csakis akkor cselekszik az állam érdekében, hogyha a vállalt kötelezettségnek teljes mértékben eleget tesz. Noha a békeszer­ződések az adósságok átvállalásáról szól­nak, a csehszlovák kormány a hadiköl­­csönöknek csak részleges beváltásáról és bizonyos kártalanításról akar intézkedni, pedig világos, hogy csakis a teljes elis­merésről lehet szó. Bizonyos, hogy az­­ állam terhei szaporodnak ezzel, de a nagy területi gyarapodás nemcsak jogokat jut­tatott a köztársaságnak, de kötelességeket is rótt reá. A hadikölcsön kérdésnek megoldásá­nál a IV. államkölcsön féléven át ismé­telten meghosszabbított jegyzési határideje­­ meggyőzhette a kormányt arról, hogy­­ hasonló experimentumokkal hiába kisér­­j létezik. A polgárság bizalmát így nem­­ képes maga iránt felkelteni. Pedig azt­­ minden kormánynak tudnia kell, hogy­­ egészséges állami élet csak ott virágzik, s hol a gondjaira bízott nép bizalommal­­ tekint azokra, kik sorsát intézik. A most visszavont javaslat még a kormányt tá­mogató pártok soraiban is ellenzésre talált, a bizottság ülésén sem ment ke­resztül, mert rendelkezései nem feleltek meg a méltányosság és az igazság elvei­nek. Ennél a kérdésnél pedig csakis az igazság szempontja döntő, mert csak úgy lehet az érdekeltek, de az állam javára is eredményesen megoldani.­­ A községi választások. A kormánynak igen súlyos problémája a községi választások megtartása, mert évek óta halasztja. Most ismét egy évre halasztotta el s talán majd a késő unokák fognak csak abban a szerencsében ré­szesülni, hogy részt vehetnek a demokratikus állam községi választásában. Igazán humoros, hogy mennyire fázik a kormány a szlovenszkói választásoktól, mert már nem lehet mást gon­dolni, hogy oly sokszor elhalasztja. Persze a fontoskodó kijelentés sohasem marad el ilyen­kor, aminthogy ezúttal is kinyilatkoztatta Benes miniszterelnök, hogy a­mi a választásoknak töb­bek között Szlovenszkón és Ruszinszkóban való keresztülvitelét illeti, a kormánynak az a szándéka, hogy a választások megtartását — mihelyt csak lehetséges — lehetővé teszi és azoknak egy évvel való elhalasztása nem akarja azt jelenteni, hogy egyáltalában nem tartják meg azokat. A kormány előkészületeket tesz arra, hogy a választásokat minél előbb meg lehessen tartani.­­ A kistapolcsányi gazdálkodás és Mi­csura. Élénk emlékezetben van még az az interpelláció, melyet Taussig kommunista kép­viselő terjesztett a képviselőház elé Micsura dr. teljhatalmú miniszternek még zsupán korában viselt kistapolcsányi dolgai miatt. A képviselő sok mindennel vádolta meg a minisztert és a múlt heti ülésen megismételte vádjait. Micsura miniszter, mint a Slovensky Dennik írja,­­ ennek következtében szükségesnek tartotta, hogy a tényállás tisztázására a minisztertanácsnál vizsgálatot kérjen maga ellen. Szlovenszkóban kíváncsian várják a vizsgálat eredményét, mely hivatva van a tényállást a maga valódiságában megállapítani.­­ Szétosztott iskolapénzek. A kormány két és fél millió koronát utalt kulturális célokra, nevezetesen az iskolák támogatására. Ezt az összeget Stobár miniszter állítólag a petka utasítására a többségi pártok között osztotta szét, ami igen szokatlan elintézés. Ebben a nem mindennapi politikai pikantéria nélkül való ügy­ben e szenátusban interpelláltak és jelznek. Harner, Mayr, Harting, Nägle és Zuleger szená­torok azt kérdezik a minisztertől, hogy mily alapon történt ez a szétosztás. Az interpelláció megemlíti, hogy az összegből a cseh szociál­demokrata párt egy milliót, a többi cseh párt pedig ötszázezer koronát kapott. = Tisztviselők elbocsátása. Ez a terv már régen a levegőben van és a kormány több­ször nyilatkozott felőle. Benes miniszterelnök az elbocsátott tisztviselők ügyében nála járt kül­döttség előtt újra kijelentette, hogy a közeljö­vőben 20.000 állami tisztviselőt, főként vasuta­sokat fognak elbocsátani az állam szolgálatából. Erre szerinte azért van szükség, mert Csehszlo­vákiának csak 36.000 tisztviselővel van kevesebb tisztviselője, mint volt az egész Ausztriának. A tisztviselők elbocsátása gazdasági, hivatali és politikai kritériumok szerint fog történni.­­ A hadikölcsön javaslat visszavonása. A sokáig halasztgatott hadikölcsön javaslat, amely elé oly nagy érdeklődéssel tekintettek a köztársaság érdekelt népei, végre tárgyalás alá került. A kormány benyújtotta a nemzetgyűlés­hez és az illetékes pénzügyi bizottság le is tár­gyalta a javaslatot, de mivel teljesen elfogad­hatatlan volt, egyben le is szavazta. A javaslat ellen nemcsak az ellenzék tagjai foglaltak állást, de még a kormányt támogató koalíciós pártok közül is csak két párt követelte a javaslat tárgyalását. Szerdán egész éjjel kapacitálta Benes minisz­terelnök a pártok vezéreit, de nem sikerült őket megnyerni. Végre is mit tehetett a kormány egyebet, mint azt, hogy reggel hat órakor­­ visszavonta javaslatát a Ház nagy megnyugvá- M­ilus János Cuhaf6S.t. és, vegytisztiló w Komárom, Nádor­ utca 3. és 48. szám. Mindennemű ruhaneműeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit. —j

Next