Komáromi Lapok, 1922. július-december (43. évfolyam, 78-156. szám)

1922-12-07 / 146. szám

öwfoäjr«m» ------ '- ---------------- -,=ga-e P £ í$fizetési ár cseh-szlovák értékben . Helyben és vidékre postai szétküldéssel: ifésnévre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. j Egyes számára < 80 fillér. OLITIKAI LAP. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkeszti: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal, Nádor u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési díjak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szintakta 146. izém. Csütörtök» 1922. december 7. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY W>n«M1<flwrwi^.^sii .v ~.IiliiiY.l.m^^iirrV~írirrVr»iin ^T... m nSBSi Az adókivetés munkája most folyik és az adóprés teljes gőzzel dolgozik a községesített városházán. Alkalmunk volt a jövedelemadó kivetés lajstromába betekintenünk és elborzadva lapoztuk végig a kivetés adatait tartalmazó füzetet. Mintha az lenne a célja, hogy agyonnyomoritott polgárságunkat teljesen levetkőztesse, oly rémületesen nagy számokat tartalmaz. Sokszor elmondtuk az állam adópolitikájáról a véleményünket. Ha az államnak be nem vallott célja az, hogy az adóalanyokat kipusztítsa, mint a kártékony hernyókat és más rovarokat, akkor sem lehetne erre hathatósabb eszköz, mint az adókivetésnek most szokásos módozatai. De ha a cél mégis az volna, hogy az adózók — tehát az államfentartó elem — megmaradjon, legalább egy kis szuszt kellene neki engednie. De itt folyik most a jövedelem adó kivetés — 1921. és 1922. évekre — tehát visszamenőleg adóznak ismét két esztendőre. A jövedelemadó mellett ott szerénykedik azért a kereseti adó is, hogy azt se felejtsük el, amely még a régi jó időkre emlékeztet bennünket. Közben állandóan zaklatnak bennünket a forgalmi adóval, a forgalom e kerékkötőjével és a drágaság egyik legfőbb faktorával. Azután itt lebeg máris a fejünk felett a vagyonadó, vagyis a vagyonleadás, mely a vagyonszaporulati adóval megszerezve, egyes esetekben a komikum határait kezdi érinteni, mert több, mint az adó objektum mai reális forgalmi értéke. Azt kérdezzük azoktól, akiket illet, hogy lehetséges-e ezt kibírni, vagy tovább bírni? Mi azt hisszük, hogy nem. Az adózó közönség zsírját már leadta, most a bőrén van a sor. Tessék elmenni azokra a tárgyalásokra, majd tájékozódhatik mindenki a hangulatról. A közönség passzív tunyasága és gyámoltalansága is kezdi megsokalni ezt az adóműveletet, mely egyenesen elviselhetetlen. Mit használ nekünk az, hogy a demokrácia szent nevében most a munkásság is belekerül a jövedelemadó kivetése alá, mindenki, akinek hatezer koronán felüli jövedelme van. A napidíjas, a hivatalszolga százakra menő adót fizet ezentúl. Nincs többé adómentes jövedelem, csak a nagybankok, a valutaspekulánsok és a börze sikerek élvezik a jövedelem adómentességét a jövőben. Az állam adókönyvei ezek részére nem tudnak eredménnyel csapdákat állítani, melyekbe beleesnének. Kicsúsznak belőlük. De mi nem tudunk menekülni. Ennek a városnak ipara, kereskedelme érdekében emeljük fel szavunkat: a tönk szélén áll egész gazdasági életünk, ne szegjék nyakát a rettenetes jövedelmi adóval. Az adókivető bizottság lelkiismeretére appellálunk, hogy álljon síkra mellettük, hiszen a legjobban tudják ezek a polgárok, hogy milyen pusztulás seperte fel itt a közgazdasági életet, mely ezer sebből vérzik. Az államfentartó és államalkotó eleme érdekében emelünk szót. Mert igen megható dolog a nacionalista handabandázás, de ha az adózásról van szó, akkor a nacionalizmus elbújik és kárörömmel mutat reánk, mondván hogy fizethetnek a magyarok és zsidók. Nemzeti demokraták és légionáriusok ide jöhetnének gyakorlati leckéket venni az államfentartásból, az adóbizottsághoz, mely rettenetesen súlyos ezreket emel ki ismét ebből a leszegényedett polgárságból, amelynek nincs forgalma, nincs üzlete. Mivel az állam keretébe beilleszkedve súlyos kötelezettséget raknak ránk, olyanokat, amelyek egészen elviselhetetlenek, de ezeknek megfelelő jogok egyáltalán nincsenek számunkra kiszolgáltatva, azt kérdezzük az illetékes tényezőktől, mit gondolnak, meddig tarthat ez így? Meddig feszülhet a húr, melyet hajszálak tartanak már csak az év két végén ? Ez iránt a leszegényedett, meghalásra ítélt és létéért vergődő polgárság iránt adózás tekintetében a legnagyobb kíméletet és méltányosságot követeljük. A csehszlovák-magyar gazdasági egyezség. A köztársaság Magyarországgal eddig csak kereskedelmi keretszerződést kötött. A forgalmi egyezség biztosítja a köztársaság területéről származó és a drégely—palánki—ipolytarnóci vasútvonal állomásaihoz tengelyen szállított árukra nézve magyar területen a szabad átmenetet. Ehhez hasonló átmeneti szabadságot biztosít az egyezség a magyar területről Csap, Tiszaújlak és Sátoraljaújhely gyártelep vasúti állomásokra tengelyen fuvarozott árukra, ha azokat ismét magyar területre akarják visszaszállítani. Külön cikk szabályozza a posta, távíró- és telefonforgalmat. Itt még van néhány rendezetlen kérdés, mert magyar részről jegyzéket terjesztettek elő a csomag, értéklevél és utalvány, továbbá újságok szállítása dolgában. Ezekben a kérdésekben még nem történt döntés, de tárgyalás alatt vannak. A vasúti díjszabásról szóló szakasz biztosítja a legtöbb kedvezést. Külön megállapodás van a közösen használandó pályaudvarokról. Közös határállomások: Pozsonyligetfalu, Érsekújvár, Újkomárom, Párkánynána, Drégelypalánka, Szob, Ipolytarnóc, Pelsőc Bánréve, Torna, Hidasnémeti és Legenyemihály. Nincs egyelőre közös állomás kijelölve a Salgótarján—hatvani vonalon, miután itt a határt még nem állapították meg. Kimondja az egyezség végül azt is, hogy a Lengyelországból hetenként érkező, átlag három-négy szénszállítmányt a csehek Hidasnémetin, vagy Sátoraljaújhelyen tartoznak átengedni. Az árucsereforgalmi egyezség megkötésére irányuló tárgyalások kedden délelőtt kezdődtek meg a külügyminisztériumban. A megbízottakat magyar részről Wodiáner meghatalmazott miniszter, cseh-szlovák részről Dvoracsek meghatalmazott miniszter vezette. — Nyugdíjaé tanítók segélye, A nemzetgyűlés kedden tartott ülésén a kormány javaslatot terjesztett a képviselők elé a nem állami nyugdíjas tanítók segélyéről. Az egyházközségek, valamint a községek által f»nártott, állami segélyben részesülő szlovenszkói elemi és polgári iskolai tanítóknak egyszeri segélyt javasol folyósítani a kormány, mely javaslatot Dobicky képviselő ismertette. A tervezet az illető nyugdíjasokat rögtöni segélyben kívánja részesíteni arra az időre, míg a tanítói kar ezen részének viszonyait törvény útján szabályozzák. Az erre vonatkozó javaslaton már dolgoznak. A folyósítandó segély 1163000 %-át tesz ki. A javaslatot a nemzetgyűlés az első olvasásban elfogadta s így remény van arra, hogy a segélyt mielőbb ki fogják utalványozni. Az állami tisztviselők fizetésének leszállítása. A kormány az uralkodó drágaság lefaragását, úgy látszik, komolyan tervbe vette és végre is akarja hajtani. De meg kell állapítanunk, hogy az eddigi akció nem azt a radikális megoldást szolgálja, mely a drágaság kérdésében szükséges lenne. Ahelyett, hogy a rengeteg milliárdokat elnyelő nagy hadsereg létszámát apasztaná és a nagyhatalmakat is elhomályosító, szükségtelenül nagy külképviseletet redukálná és a kül- és belföldi propaganda horribilis költségeit csökkentené, nagy előszeretettel irányítja tekintetét az állami tisztviselőkre, akiknek fizetését akarja leszállítani. A Bohemia szerint a koalíciós pártok bizottsága a napokban a kormánynak az állami tisztviselők fizetésének fokozatos leszállítására vonatkozó tervével foglalkozott és a koalíciós pártok megegyeztek abban, hogy az állami tisztviselők 1923. január 1-ével az eddigi 25%-os kvóta helyett kötelesek az egész személyes jövedelmi adót megfizetni. A drágasági pótlék lefaragása április 1-én kezdődik. Erre vonatkozóan a »Národny Listy« azt írja, hogy a kormány még ezen a héten törvényjavaslatot fog terjeszteni a parlament elé, mely egy évre rendezi az állami tisztviselők drágasági pótlékát. Tehát a kormánynak a drágaság letörésére irányuló munkája elsősorban az állami tisztviselőket érinti érzékenyen, csak azt nem lehet megérteni, hogy az adók csökkentésére semmiféle lépés nem történik, holott az állam kiadásainak is csökkennie kellene a tisztviselők illetményeinek leszállításával. — A „Slovák“ a szlovákok elsikkasztásáról. Pozsonyból jelentik: A Slovák egyik számában foglalkozik a népszámlálási eredményekkel és megbotránkozását fejezi ki afölött, hogy a népszámlálás alkalmával nem tüntették föl külön a szlovákokat, hanem csehszlovákoknak állították be őket. A szlovák néppárt nem engedi elsikkasztani a szlovákokat és legfőbb kötelességének tartja, hogy a hazug cseh állításokat és statisztikát a külföldnek is tudomására adja. Csallóközi Naptár kapható Spitzer Sándor papírkereskedésében Nádor u. 29.