Komáromi Lapok, 1923. július-szeptember (44. évfolyam, 79-117. szám)

1923-07-03 / 79. szám

2. oldal ígérnek földet és minden földi menyországot, , azonban azt már tudjuk, hogyan váltsák be azokat. Foglalkozik a községi választások fon­tosságával és a népet a magyar egység meg­teremtésére buzdítja. A keresztényszocialista párt a kisgazdapárttal együtt haladva, küzd a magyar nemzeti kisebbség jogaiért, a béke­­szerződés és a törvények betartásáért és nin­csen oka arra, hogy e munkáját szégyenlenie kellene. (Lelkes éljenzés). Dr. Neumann Tibor pozsonyi ügyvéd a következő szónok, a keresztényszocialista párt ügyésze, aki nagy szónoki sikerrel fejtette ki a párt gazdag szociális tartalmú programmját. Majd Dosztál Jakab iparos, a komáromi kör­zet elnöke a kisipar bajainak ad hangot, me­lyet a kapitalista nagyipar tönkre akar tenni. Beszél az ígéretekről, melyeket a kisiparosság kapott, de csak az ígéreteket kapták meg, olcsó kölcsönt és ipartámogatást senki sem. Ellenben pontosan megérkezett a vagyondézsm­a fizetési meghagyás, lisztpótlék, baleseti járulék, jövedelmi adó visszamenőleg is két évre. Buz­dítja a népet az összetartásra, mert ha ez be nem következik, létünk alapja csúszik ki aló­lunk. (Nagy tetszés.) Majd Poór Ferenc párttitkár zajos tetszés mellett sorolja fel a magyar lakosság nagy sé­relmeit, amelyek orvoslásra nem találnak. Pa­naszainkat meg nem hallgatják, tehát azon kell lennünk, hogy a pártunk súlya emelked­jék. Mindenkinek kötelessége elhelyezkedni egy politikai pártban, mert e nélkül elérni semmit sem tudunk. A kiváló szónok nagy hatással fejezte be beszédét. A zárszókat Takáts Sándor, a nagyme­gyeri kér. szoc. párt társelnöke mondotta gyújtó lelkesedést keltve a több ezer főnyi hallgató­ságban. „Komáromi Lapok 19?3. julius 3. nyert befejezést a pompás ünnepség. A tömeg a legnagyobb rendben oszlott szét. A napot délután népmulatságok fejezték be. Zászlószentelés Losoncon. — Az Országos Magyar Kisgazda, Földmives é­s Kisiparos Párt nógrádi zászlószentelése. — Nógrádi magyar népek, az aratásra érett áldott élet becsületes munkásainak nagy ünne­pe volt ez idén Péter és Pál napja. Mielőtt megcsendültek az aranykalászok erdejétől ter­hes magyar mezőkön a kaszapengék, Nógrád magyar földmivesei diadalmas ünnepi felvonu­lással lepték el Losonc város utcáit s elhozva magukkal a város­falak közé a szabad magyar mezők egészséges lelkét, méltóságteljes erővel és tiszteletet parancsoló komolysággal hitet tettek öntudatos magyarságuk mellett. A Ma­gyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt nógrádi osztályának e méreteiben páratlanul nagyszabású zászlóavató ünnepe hatalmas mére­teivel s az ünneplő tömegek nemes tettekre és önzetlen áldozatokra kész rajongó lelkese­désével messze kimagaslik a köznapi esemé­nyekből. Az ünnepségre már a kora reggeli órák­ban megkezdődött Nógrád minden vidékéről a tömegek özönlése. A város apraja és nagyja hasonlóan ellepte a Tugári­ tér felé vezető utcákat és türelmesen várta a felvonulás meg­kezdését. 9 óra után megindult a menet. Leg­elöl kétszáz főből álló díszes lovasbandérium masírozott, melyet Jacsmenyik József nagyda­róci gazda és Mocsáry Pál füleki birtokos vezettek. Utánuok az aratást jelképező szekér, majd az egyik falusi fúvós zenekar következett. A koszorusleányok beláthatatlan hosszú csoport­jában sok száz magyar ruhás leány pompázott. A nézők ezrei elragadtatással gyönyörködtek a városi és falusi magyar szépségeknek színes tömegében. A leányok után a rendező ifjúság több száz főből álló csoportja ment. Ezután következett a felavatandó zöld selyem zászló virágfüzéres magyar ruhás lányok sorfala között. A zászlót Kasza Balázs fülekpüspöki gazda vitte. Közvetlen a zászló után virágdiszes fogatokon a zászlóanyák mentek. Az egymás mellett ülő diszmagyaros uriasszonyok és a komoly ünneplőbe öltözött gazdaasszonyok gyö­nyörű kifejezői voltak a városi polgárság és a falvak földmives népe ünnepi kézfogásának. A zászlóanyák után az Országos Magyar Kis­gazda, Földmives és Kisiparos Párt és a test­vérpártok vezetői sorakoztak. Ott láttuk többek között Petrogalli Oszkárt, a Központi Iroda igazgatóját és a Prágai Magyar Hírlap főszer­kesztőjét, Füssy Kálmán nemzetgyűlési képvi­selőt, dr. Törköly József körzeti pártelnököt, Koczor Gyula pártelnököt, Fodor Jenő igazgatót, Nagy Sándor főtitkárt, dr. Giller János párt­elnököt, Novák Bélát, a Jogpárt egyik vezetőjét, Sziga Bélát, a Kér. Szoc. pár losonci elnökét és másokat. Ezután jött a pártszervezetek beláthatatlan hosszú sora. Mintegy hatvan ma­gyar falu népe vonult fel a több kilométeres menetben. A menet a Buza-térra érve, elhelyezke­dett a zöldgalyas hátterű tábori oltár körül. A lovasok által szegélyezett hatalmas térségen közel tízezer ember szorongott. Ilyen tömeget Losonc falai még sohasem láttak. Fél 11 órakor a Losonci Magyar Dílegylet énekszáma nyitotta meg az ünnepséget. Az ünnepi szentmisét Gallusz Péter rippi esperes fényes papi segédlettel mondotta. Mise alatt a­­ gallai földmives énekkar a legszebb miseéne­­kekkel szerepelt. A megható egyházi után Gallusz esperes az igazság lelkétől aktus­­­ál­hatott, mélyen járó beszéd kíséretében meg­­­­szentelte a római katholikus egyház nevében a zászlót.­­ A mély hatást keltett szavak után Egyed Aladár sajógömöri ág. h. ev. lelkész lépett az­­ oltár elé és lélekbemarkoló magyar beszéd­del áldotta meg a zászlót. Beszédében gyö­nyörű bibliai idézeteket szőve, a magyarságot egymás megértésére, egymás szeretetére buzdí­totta és rámutatott arra a nagy föladatra, amely reá vár és amelyet be kell töltenie. Vé­gül szívből fakadó, érzésteli szavakkal áldotta­­ meg az uj zászlót és Isten segedelmét kérte s rája. A mély hatást kiváltott beszéd után Sörös Béla, losonci református lelkész, a Magyar Kisgazda, Földm, és Kisiparos Párt országos alelnöke áldotta meg a zászlót. Mély gondo­latokkal telített hatalmas beszédében arról a természeti önerőről emlékezett meg, amely az­­ élettelen göröngyből fölfelé törő, egymáshoz­­ simuló, egymást támogató, egymást emelő éle­­­­tet teremt. Ezt a zászlót is a magyar rögből ez az ösere emelte ki és ez a zászló is életet­­ hirdet, egymást támogató, egymást megértő­­ magyarok életét hirdeti. Ez alatt a zászló alatt az önfeláldozás és a hűség legyen a ve­zérlő szellemünk s fogadjuk el ezt Isten pa­rancsaként jövőnk irányítóul. Végül dr. Vajda Béla losonci főrabbi avatta föl az igazságos Isten nevében a zász­lót, amely az emberi szabadságjogok, az egyen­lőség és a testvériség zászlaja legyen. Ezután dr. Giller Jánosné a zászlóanyák nevében megkoszorúzta a zászlót. Majd Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő lelkes szavak­kal adta át az országos pártvezetőség nevében a zászlót Kasza Balázsnak, a nógrádi zászló­­­­tartónak s egyúttal a dunamenti szinmagyar­­ vidékek magyarjainak nevében testvéri üdvöz­­­­letét tolmácsolta. Rubint Koczka Lajos kalondai kisgazda­­ ügyes szavalata után a rappi, vilkei, bussai, s ipolynyitrai, ipolybolyki, pinci, bolgáromi, sá­­­­volyi, fülekpüspöki, kalondai, panyidaróci, tér­­i beléti, nagydaróci, galsai, kismunyadi, persei,­­ ragyolci, csákányházai, losonci, füleki, miksii és a többi községek magyar leányai nevében koszorúzta meg egy-egy magyar ruhás leány a zászlót. Majd Czakó József galsai kisgazda Ünnepi beszédet mondott. — A mai ünnep — úgymond, többek között — örömünnep nekünk, mert mindnyájan, kik itt jelen vagyunk, egy­­ közös, szent és életrevaló érzéstől vagyunk át­­­­hatva, a testvériség érzésétől, az összeforrás­­ és megértés nagy érzésétől. Ebből az együtt­érzésből fog megerősödni a mi közös akaratunk s ebben az egyesülésben növünk meg mi kis­emberek együttesen hősökké, de ebben nő naggyá maga a nemzet is. Az egyszerű, de szívből fakadt és lelkes beszédet meleg ünnepléssel fogadta a nagy­közönség. Ezután kezdetét vette a zászlósze­gek beverése. A zászlórúdba az első szeget Szilassy Béláné nevében dr. Giller Jánosné helyezte el. Majd a zászlóanyák (Domborovszky Józsefné, Nagy Gézáné, Nagy Petik Pálné, Rubint Jánosné, Szabó Jánosné, Sülyi Alajosné, Tóth Miklósné és Ujj Antalné) következtek. Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő és országos pártelnök nevében dr. Törköly József, majd Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő, Koczor Gyula ügyv. elnök és mások helyeztek el szöget a zászlóban. Fél 1 órakor a leglelkesebb hangulatban A komáromi r. kat. autonom egyház közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Komárom, jun. 30. A komáromi r. kat. autonom egyház pén­teken, junius 29. tartotta rendes éri közgyűlését a Majláth iskola dísztermében dr. Majer Imre apátplébános, egyházi és dr. Alapi Gyula világi elnökök vezetése alatt szép számú egyháztag jelenlétében. Dr. Majer Imre apátplébános emelkedett szellemű megnyitó beszédében hangsúlyozta, hogy a katolikus keresztény vallás tanításai a keresz­tény világnézet alapvető pillérei, tehát ezek meg­­erősülésére kell a híveknek törekednie. Ezt a fokozott katolikus hitélet és öntudat útján érjük el, a másik célhoz vezető eszköz pedig az iskola, mely kiegészíti a templom munkáját Iskoláihoz tehát ebből a célból ragaszkodik a katolikus egyház. A mélyen szántó gondolatokkal heves beszéd nagy benyomást tett a megjelent hívekre. Az apátplébános kegyeletes szavakkal em­lékezett meg hivatali elődének dr. Madárkay Miklós ny. komáromi plébánosnak Komáromban ez év elején bekövetkezett haláláról. Dr. Alapi Gyula világi elnök terjesztette elő ezután a terjedelmes elnöki jelentést, mely megemlékezik az elmúlt 1922. év gazdag ese­ményeiről a hitélet, iskolák, szociális és jótékony­­sági tevékenység terén is kiterjedt az 1923. évi működési programm vázolására is. A múlt évnek kiemelkedő eseménye a plébános választás, mellyel húsz évnek küzdel­mei jutottak nyugvó pontra s amely közmeg­nyugvásra nyert megoldást dr. Majer Imre pár­kányi plébános megválasztásával, akit junius 3 án pünkösd ünnepén iktatott díszes hivatalába dr. Koperniczky Ferenc pozsonyi nagyprépost impozáns ünnep keretében, amely a felekezeti békének is hangsúlyozott ünnepnapja volt. A köz­­­­gyűlés köszönetet szavazott Solymossy Dezső és Babics Endre káplánoknak önfeláldozóan telje­sített munkásságukért. Fontos eseménye a múlt­­ évnek a kisszeminárium létesítése is egyelőre 12­­ kispapra, kik a Szent Anna épületében laknak. Majd az iskolákról, emlékezett meg a jelentés,­­ kiemelve az irg. nővérek elemi iskolájának és óvodájának jelentőségét és áldozatkész támoga­­­­tását. Az egyháztársadalmi életről beszámolva,­­ meleg szavakkal emlékezett meg a jelentés a­­ Katolikus Legényegylet, a Katolikus Egyházi­­ Énekkar, a Szent Erzsébet Nőegylet, a Szent­­ Szív Társulat, a Katolikus Nők és Férfiak Ol­táregylete, a Leányok Mária kongregációja és a Szívgárdák működéséről a kultúra, a társadalmi élet és a jótékonyság terén. A jótékonyság fejezeténél a nagyszabású katolikus piknik és a Kóstoló sikereiről emlé­kezett meg a jelentés és a tizenöt Katolikus Estéről, amelyek a harang-alapra több mint 20000 K és az irg. nővérek leányinternátusára 10000 K összeget eredményeztek. Az orgona­hangverseny megtartásáért Schmidthauer Lajos orgonaművésznek, aki 3000­­ tiszteletdíját fel­ajánlotta az orgona­alapra, jegyzőkönyvi köszö­netet szavazott. Megörökítette Dosztál Jakab templomgondnok nevét is, aki a Szent Anna uj harangját díjtalanul öntötte meg. A jelentés a folyó év programmjául a Sz.­András főtemplomnak halaszthatlan renová­lását jelölte meg, amelynek ügyében a képvise­­­let kérelemmel fordult a város közgyűléséhez, továbbá a harangok megszerzését (egyelőre két harangét) és az orgona restaurálását a principal sípok helyreállítását, melyek a vezetőség kiváló gondoskodása tárgyát képezik. Végül a világi elnök megköszöni az egy­házközség támogatását és a személyével szem­­­­ben megnyilvánult bizalmat, amelynek a múlt­­ év folyamán oly impozáns kifejezést adott a­­ katolikus társadalom. A tartalmas jelentést lelkesen megéjje­ I nézték. Zsidek Mihály pénztáros a múlt évi záró­­­­számadást ismertette, mely után dr. Alapi Gyula világi elnök a folyó évi költségvetést ismertette, melynek keretében gondoskodni fog az egyház­­község a leányiskola tetőzetének kijavításáról, úgy ezeket, mint a temető-számadást vita nél-

Next