Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)
1924-04-26 / 51. szám
ItgyvsiStM ftvMjram« SI. SiliOMbati 1914. Április 96» as KOHABOW LATOK POLITIKAI Ssii’fesztiár <uíak'*sk»v&& értékben * Swysjea éc vláékr* p#si8í sz«tfiW«»#l: SgtáS« ék« SO X féléTie 40 X« m^yecévra £ 9 Xo küuoms» i«ex& Egy»» ««ál ® ára * 80 ffilár. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. FCszerkesztő: 8AÁL QTULA éter. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF ár. gserkesztsiség és kiadóhivatal: Nádor in. 29., hoTá úgy a lap szellemi részét illeti közleményed, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küUtasA^fe Kéziratokat nem adunk vissza. lepiesikMit! Wmm: ktáiH unüitt i 3 ailisi Imik, Komárom, ápril 25. akadályoz bennünket senki. És mi volna például akkor, ha azok, akiknek most az illetőségét harminc-negyven évi ittlakás után kétségbe vonják, ebből azt a következtetést vonnák le, hogy a véradót az illetőség elismerésével hozzák szoros kapcsolatba azzal a logikai művelettel, hogy a honvédelem az állampolgári kötelesség s aki a honvédelemnek tagja az állampolgár is. Viszont megfordítva a nem állampolgár nem lehet a hadseregnek tagja, mert aki nem jó állampolgárnak, hogy lehet jó katonának? Meg vagyunk ugyan arról győződve, hogy a magyarság mindezek ellenére is lerójja a véradót, mert törvénytisztelő és a rendet meg nem bontó nemzet. De érdemes volna ezzel a témával a hatóságoknak és a kormánynak is foglalkoztak. Ezt tehát vegyék tudomásul azok, akiket illet. Aki jó katonának, tartsák azt jónak akkor is, ha állampolgárságról és illetőségről van szó. Mert békességgel tűrő nemzet vagyunk ugyan, de nemcsak a méltányossággal és az igazsággal nem egyeztethető össze az az elbánás, amelyben részünk van, de a józan ész törvényeivel sem. Márpedig a józan ész sehol, még a republikákban sem mellőzhető és a demokrácia valahogyan sehogysem illeszthető össze keresztmetszetében, amely ilyen visszás dolgokat mutat. A véradóval szemben jogra van szükség, állampolgári jogra, mert minden adónak és kötelezettségnek jogállamokban jogok felelnek meg. A megyebizottságok ülései: A nagyzsupák megyebizottságai közül e héten négy bizottság tartotta meg alakuló ülését. A kassai megyei bizottság április 23 án tartotta ülést Unman dr. zsupán elnöklete mellett, ápr. 24-én a posssonymegyei, a zólyomi és a liptószentmiklósi megyei bizottságok tartották meg alakuló üléseiket. A megyei választások tudvalévően az elmúlt év szeptember havának 30 ik napján tartattak meg, tehát, majdnem hét hónap lankán került csak sor a megyei bizottságok üléseire, ami a legékesebben beszél a megreformált és koncentrált közigazgatás demokratikus gyorsaságáról. — A kisantant konferenciája. A kisantant legközelebb ismét tanácskozásra ül össze. A konferenciát ezáltal Prágában tartják meg. Már a legutóbbi tanácskozáson elhatározták, hogy a kisantant konferenciáit ezentúl félévenként tartják. A prágai konferenciának határidőét még nem állapították meg, mert Benaa dr. külügyminiszter a tavasszal Amerikába megy, s ahol előadásokat fog tartani és csak hazaérkezése után tarthatják meg a tanácskozást. A szlovák néppárt új rezoluciója. A szlovák néppárt e hó 22 én Rózsahegyen tartotta végrehajtó bizottsági ülését Hlinka András elnöklete mellett. Az elnök megnyitójában kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A szlovák néppártnak a magyarokhoz való viszonyáról kijelentette, hogy elismerik a magyarokat megillető jogokat, megbecsülik a magyarokat, de az elmagyarosított szlovákokról csak sajnálkozással emlékeznek meg. Majd a végrehajtó bizottság egy rezoluciót fogadott el, mely szerint a szlovák néppárt az egységes csehszlovák köztársaság alapján áll, de a szlovák nemzet önrendelkezési jogához továbbra is rendületlenül ragaszkodik. A kormánnyal semminemű kompromisszumba, tanácskozásokba nem bocsátkozik, mert annak teljes mérvű rosszindulatáról már régen meg van győződve és annak távozását követeli. Nemzeti jogainak kivívása érdekében a törvényes kereten belül még a legszélsőbb eszközök igénybevételétől sem riad vissza. A razdáció elítéli a prágai kormánykörök korrupt gazdálkodását és tiltakozik a reakciós sajtótörvény ellen. Követeli Szlovenszkó bevételeink és tudásainak elszámolását, a földreform igazságos végrehajtását, a hivatalnoki és tisztikar részére az egyenlő elbánást. Álást foglal a razotáció végül a régi megyerendszer meghagyása mellett. Megint egy új uövetség. Csak nemrégiben kötötte meg Csehszlovákia Franciaországgal a külön szövetséget, melyet Jugoszlávia és Románia részéről is hasonló védelmi szövetség követett. Most egy újabb ilyen szövetség küszöbön levő megkötéséről ír a „Matin“ c. francia lap, amelyet prágai tudósítója arról értesít, hogy Masaryk köztársasági elnök olaszországi útja, a csehszlovák—olasz szövetségi szerződés megkötésével van kapcsolatban. A lap szerint ezen szövetséggel akarja Csehszlovákia megpecsételni a köztársaságnak az olasz —jugoszláv antanthoz való csatlakozását és a két szláv utódállam szolidaritását. Az új szövetség megkötését Benes külügyminiszter kezdeményezi és épen olyan elvek szerint valósul meg, mint a francia—csehszlovák garanciális paktum. Prágai hivatalos körökben az olasz— csehszlovák szövetségi szerződés megkötését megcáfolták, — de nem fogunk csodálkozni azon, hogyha ennek dacára az új szövetség mégis létrejön, mert hiszen van már erre példa, hogy hamarjában mást ne is említsünk, mint a francia szövetségi szerződést, melyet annak idején először szintén megcáfoltak. Sorozzák a magyar legényeket az öreg megyeházán. Seregesen tódulnak oda a bizottság elé, amely megmustrálja őket, az első korosztály fiataljaiban könnyen válogat, mert ezek még kétszer is eléje állnak, de a második, harmadik korosztályokból a rostán több akad meg és lesz a köztársaság hadseregének katonája. A katonasor ezelőtt pár évvel nem volt valami kivánatos és gyöngyélet a magyar fiúknak, akiket messze-messze, cseh városokba vittek el tőlünk, ahol ellenséges tekintetek fogadták őket, sőt imitt-amott inzultusok is érték. Most már jobban megbecsülik és értékelik a magyar katonát. A hadügyminiszter és a hadsereg főfelügyelő zengedeznek róluk ékes dicséreteket, hogy a magyar milyen kitűnő »katona-anyag«. S miután így áll a dolog, lássuk mi is van a sorozással és a magyar véradóval? Semmi más, mint az, hogy a magyarság a véradót kétszeresen szolgáltatja be a köztársaságnak. A magyar föld népéből kétszer annyi lesz alkalmas, mint a cseh iparvidékek bányász és munkás lakosainak a fiaiból, tehát a magyarság a véradót nagyobb kulcs szerint fizeti, mint azt arány szerint viselnie kellene. Ezt a statisztika igazolja, de a kormány sem tagadja. S várjon a szigorú cseh járási főnökök, akik az útlevélnél, az iparjognál, a községi segélynél, a rokkant ügyeknél, munkanélküli segélyezéseknél és a választói névjegyzékeknél mindig az illetőséget firtatják, kérdezik-e egytől is a magyar fiuktól, hogy: édes fiam van-e illetőséged ezen a földön? Nem hisszük. A véradót le kell szolgálni, ami a csehszlovák demokrácia szerint nem zárja ki azt, hogy kétségbe vonják a bevált katona fia apjának illetőségét. Mert itt az állampolgári kötelességek mindenkit terhelnek, de az állampolgári jogok, ezekről ne beszéljünk ilyen hangosan, mert még rossznéven veszik tőlünk és hamar irredenta hírünket keltik a nemzetiségi türelem fordított apostolai. Mi tehát a véradó terén a köztársaság első nemzete vagyunk, egyéb adóban se mi vagyunk az utolsók Ezek a kisebbségi jogok teljes egészükben szabadon gyakorolhatók, ebben ugyan még nem Komárom, — április 25. Mikor öt évvel ezelőtt a szövetséges hatalmak a békediktátumokat megalkották, a szerződések gyártásánál aligha gondoltak arra, hogy azok végrehajtása lehetetlen lesz. A világbéke hangzatos jelszava alatt kötötték gúzsba a legyőzött nemzeteket, amelyeknek országaiból gavallérosan adományoztak hatalmas területeket a háború alatt hozzájuk pártolt kis nemzetiségeknek. Hogy a békeszerződések nyomában a rémélt jólét helyett szenvedés és Szombaton és vasárnap VáifOSI MO&iéSZiailÉ[Z. ] Szombaton és vasárnap Új világkonferencia. 11f1-CH ÁLLÁ SZAHARA URA. ~3 £ 3Sr*-