Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-26 / 51. szám

ItgyvsiStM ftvMjram« SI. SiliOMbati 1914. Április 96» as KOHABOW LATOK P­OLITIKAI Ssii’feszti­ár <uíak'*sk»v&& értékben * Swysjea éc vláékr* p#si8í sz«­tfiW«»#l: SgtáS« ék­« SO X­ féléTi­e 40 X« m^yecévra £ 9 Xo küuoms» i«e­x& Egy»» ««ál ® ára * 80 ffilár. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. FCszerkesztő: 8AÁL QTULA éter. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF ár. gserkesztsiség és kiadóhivatal: Nádor­ in. 29., hoTá úgy a lap szellemi részét illeti közleményed, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küUtasA^fe Kéziratokat nem adunk vissza. lepiesik­Mit! Wmm: ktáiH un­üitt i 3 ail­isi Imik, Komárom,­­ ápril 25. akadályoz bennünket senki. És mi volna például akkor, ha azok, akiknek most az illetőségét harminc-negyven évi ittlakás után kétségbe vonják, ebből azt a követ­keztetést vonnák le, hogy a véradót az illetőség elismerésével hozzák szoros kap­csolatba azzal a logikai művelettel, hogy a honvédelem az állampolgári kötelesség s aki a honvédelemnek tagja az állam­polgár is. Viszont megfordítva a nem ál­lampolgár nem lehet a hadseregnek tagja, mert aki nem jó állampolgárnak, hogy lehet jó katonának? Meg vagyunk ugyan arról győződve, hogy a magyarság mind­ezek ellenére is lerójja a véradót, mert törvénytisztelő és a rendet meg nem bontó nemzet. De érdemes volna ezzel a témá­val a hatóságoknak és a kormánynak is foglalkoztak. Ezt tehát vegyék tudomásul azok, akiket illet. Aki jó katonának, tartsák azt jónak akkor is, ha állampolgárságról és illetőségről van szó. Mert békességgel tűrő nemzet vagyunk ugyan, de nemcsak a méltányossággal és az igazsággal nem egyeztethető össze az az elbánás, amely­ben részünk van, de a józan ész törvé­nyeivel sem. Már­pedig a józan ész sehol, még a republikákban sem mellőzhető és a demokrácia valahogyan sehogysem illeszt­hető össze keresztmetszetében, amely ilyen visszás dolgokat mutat. A véradóval szem­ben jogra van szükség, állampolgári jogra, mert minden adónak és kötelezettségnek jogállamokban jogok felelnek meg.­­ A megyebizottságok ülései: A nagy­­zsupák megyebizottságai közül e héten négy bizottság tartotta meg alakuló ülését. A kassai megyei bizottság április 23 án tartotta ülés­t Unman dr. zsupán elnöklete mellett, ápr. 24-én a posssonymegyei, a zólyomi és a liptószent­­miklósi megyei bizottságok tartották meg ala­kuló üléseiket. A megyei választások tudvalévően az elmúlt év szeptember havának 30 ik napján tartattak meg, tehát, majdnem hét hónap lankán került csak sor a megyei bizottságok üléseire, ami a legékesebben beszél a megreformált és koncentrált közigazgatás demokratikus gyor­saságáról. — A kisantant konferenciája. A kisantant legközelebb ismét tanácskozásra ül össze. A konferenciát ezáltal Prágában tartják meg. Már a legutóbbi tanácskozáson elhatározták, hogy a kisantant konferenciáit ezentúl fél­évenként tartják. A prágai konferenciának ha­táridőét még nem állapították meg, mert Benaa dr. külügyminiszter a tavasszal Ameri­kába megy, s ahol előadásokat fog tartani és csak hazaérkezése után tarthatják meg a ta­nácskozást.­­ A szlovák néppárt új rezoluciója. A szlovák néppárt e hó 22 én Rózsahegyen tar­totta végrehajtó bizottsági ülését Hlinka And­rás elnöklete mellett. Az elnök megnyitójában kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. A szlovák néppártnak a magyarokhoz való viszonyáról kijelentette, hogy elismerik a ma­gyarokat megillető jogokat, megbecsülik a ma­gyarokat, de az elmagyar­osított szlovákokról csak sajnálkozással emlékeznek meg. Majd a végrehajtó bizottság egy rezoluciót fogadott el, mely szerint a szlovák néppárt az egységes csehszlovák köztársaság alapján áll, de a szlo­vák nemzet önrendelkezési jogához továbbra is rendületlenül ragaszkodik. A kormánnyal semminemű kompromisszumba, tanácskozásokba nem bocsátkozik, mert annak teljes mérvű rosszindulatáról már régen meg van győződve és annak távozását követeli. Nemzeti jogainak kivívása érdekében a törvényes kereten belül még a legszélsőbb eszközök igénybevételétől sem riad vissza. A razd­áció elítéli a prágai kormánykörök korrupt gazdálkodását és tilta­kozik a reakciós sajtótörvény ellen. Követeli Szlovenszkó bevételein­k és tudásainak elszá­molását, a földreform igazságos végrehajtását, a hivatalnoki és tisztikar részére az egyenlő elbánást. Á­lást foglal a razotáció végül a régi megyerendszer meghagyása mellett.­­ Megint egy új uövetség. Csak nem­régiben kötötte meg Csehszlovákia Franciaor­szággal a külön szövetséget, melyet Jugoszlávia és Románia részéről is hasonló védelmi szö­vetség követett. Most egy újabb ilyen szövet­ség küszöbön levő megkötéséről ír a „Matin“ c. francia lap, amelyet prágai tudósítója arról értesít, hogy Masaryk köztársasági elnök olasz­­országi útja, a csehszlovák—olasz szövetségi szerződés megkötésével van kapcsolatban. A lap szerint ezen szövetséggel akarja Csehszlo­vákia megpecsételni a köztársaságnak az olasz —jugoszláv antanthoz való csatlakozását és a két szláv utódállam szolidaritását. Az új szö­vetség megkötését Benes külügyminiszter kez­deményezi és épen olyan elvek szerint valósul meg, mint a francia—csehszlovák garanciális paktum. Prágai hivatalos körökben az olasz— csehszlovák szövetségi szerződés megkötését megcáfolták, — de nem fogunk csodálkozni azon, hogyha ennek dacára az új szövetség mégis létrejön, mert hiszen van már erre példa, hogy hamarjában mást ne is említsünk, mint a francia szövetségi szerződést, melyet annak idején először szintén megcáfoltak. Sorozzák a magyar legényeket az öreg megyeházán. Seregesen tódulnak oda a bizottság elé, amely megmustrálja őket, az első korosztály fiataljaiban könnyen válogat, mert ezek még kétszer is eléje állnak, de a második, harmadik korosz­tályokból a rostán több akad meg és lesz a köztársaság hadseregének katonája. A katonasor ezelőtt pár évvel nem volt valami kivánatos és gyöngyélet a magyar fiúknak, akiket messze-messze, cseh városokba vittek el tőlünk, ahol ellenséges tekintetek fogadták őket, sőt imitt-amott inzultusok is érték. Most már jobban megbecsülik és értékelik a magyar katonát. A hadügyminiszter és a hadsereg főfelügyelő zengedeznek róluk ékes dicsé­reteket, hogy a magyar milyen kitűnő »katona-anyag«. S miután így áll a dolog, lássuk mi is van a sorozással és a magyar véradó­val? Semmi más, mint az, hogy a ma­gyarság a véradót kétszeresen szolgáltatja be a köztársaságnak. A magyar föld né­péből kétszer annyi lesz alkalmas, mint a cseh iparvidékek bányász és munkás lakosainak a fiaiból, tehát a magyarság a véradót nagyobb kulcs szerint fizeti, mint azt arány szerint viselnie kellene. Ezt a statisztika igazolja, de a kormány sem tagadja. S várjon a szigorú cseh járási főnö­kök, akik az útlevélnél, az iparjognál, a községi segélynél, a rokkant ügyeknél, munkanélküli segélyezéseknél és a válasz­tói névjegyzékeknél mindig az illetőséget firtatják, kérdezik-e egytől is a magyar fiuktól, hogy: édes fiam van-e illetőséged ezen a földön? Nem hisszük. A véradót le kell szolgálni, ami a csehszlovák de­mokrácia szerint nem zárja ki azt, hogy kétségbe vonják a bevált katona fia apjá­nak illetőségét. Mert itt az állampolgári kötelességek mindenkit terhelnek, de az ál­lam­polgári jogok, ezekről ne beszéljünk ilyen hangosan, mert még rossz­néven veszik tőlünk és hamar irredenta hírünket kel­tik a nemzetiségi türelem fordított apostolai. Mi tehát a véradó terén a köztársa­ság első nemzete vagyunk, egyéb adóban se mi vagyunk az utolsók Ezek a kisebb­ségi jogok teljes egészükben szabadon gyakorolhatók,­ ebben ugyan még nem Komárom, — április 25. Mikor öt évvel ezelőtt a szövetséges hatalmak a békediktátumokat megalkották, a szerződések gyártásánál aligha gondoltak arra, hogy azok végrehajtása lehetetlen lesz. A vi­­lágbéke hangzatos jelszava alatt kötötték gúzsba a legyőzött nemzeteket, amelyeknek országai­ból gavallérosan adományoztak hatalmas terü­leteket a háború alatt hozzájuk pártolt kis nemzetiségeknek. Hogy a békeszerződések nyomában a rémélt jólét helyett szenvedés és Szombaton és vasárnap V­áifOSI MO&i­éSZiail­É[Z. ] Szombaton és vasárnap Új világkonferencia. 11f1-CH ÁLLÁ­ SZAHARA URA. ~3 £ 3Sr*-

Next