Komáromi Lapok, 1924. január-június (45. évfolyam, 1-78. szám)

1924-04-29 / 52. szám

*3=568 :® SH_^w ®**6t5$niR 4wf«»8iram* SS. ® s/és KORABOB­UM o 1 ne i ü: Jk. jc Kjí a. p. Kedd, 1924. április 29. SStotesS­iff m^h-mimvSk értékben? istäi'/iisa 4s vidékre pasta! siftkläStÜsesl: 8 ® ö8s évre 80 I, félévre 40 I3 negyedévre 20 ÜL Külföldön 169 Ki. Egyen szám ám t 80 fillér. «LAPÍTOTTA : TUSA JÁNOS. f&Mjkss»te: QAÁL ajtU dr Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. S*erÍM»ztő«ég és kiadóhivatal: Nádor­ n. 29., hová úgy s lap szellemi részét illető közlemények, »H a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendői; Kéziratokat nem adunk vissza. igpisniii beteokiBt l­ánná szói: kedden untirtiUi és szmhfti Komárom,­­ ápril 28. Öt esztendő után végre megláthattuk a nagy reform igazi arculatát: a nagy­­megyék gyűléseit, amely a szlovenszkói autonómiát jelenti a kormány szerint. Ha szegény Szlovenszkónak mindig csak ezzel az autonómiával kellene beérnie, elbúcsúzhatna minden reménységétől, hogy közügyeit, közigazgatásának, kultú­rájának, gazdasági életének berendezését a maga kívánsága szerint és nem előirt sablonok szerint rendezheti be. A zsupánok, — úgy látszik ugyan­arra a receptre, mint a járási főnökök, — a régi közigazgatás ócsárlásával akar­ták a mai centralista berendezkedés szép­­­séghibáit eltakarni. Sok helyen, különösen felsőbb megyékben szemébe vágták éppen a szlovák ellenzéki pártok a kriti­kát, hogy kár a régi rezsimet szidni, mert a régi közigazgatás mellett jobb közálla­potok voltak, mint most. A zsupán urak kibeszélték magukat felsőbb rendeletre, de az ellenzék, tehát a lakosságnak ab­szolút többsége sem maradt néma szem­lélője az eseményeknek és mindenütt elmondta a véleményét a kormány re­formjáról, mely sok-sok évtizeddel vetett vissza bennünket a jogfejlődés ország­út­ján. Hol van ez a megyei képviselet a régi törvényhatóságtól, amelyben a do­mináns szerepet még az antidemokratikus virilizmus mellett is a nép választott képviselői játszották! Míg a nagymegyei képviseletben hasztalan választ általáno­san és titkosan a nép, hiába nyilvánítja meg szabadon annak többsége leplezetlen akaratát, hogy ezzel a kormányzati rend­szerrel torkig van, a kormány beülteti oda kinevezett darabontjait és a nép aka­ratának befellegzett ! Hol itt a demokrácia, mely az al­kotmánylevélben oly szépen hangzóan van kifejezve: minden hatalom forrása a nép. Hát ez a forrás erősen buzog a kormány ellen, de a hatalmat mégis a kormány tartja a markában és hiába a nép akarata, a kormány akaratát viszik keresztül a néppel szemben a kivezényelt kormány bizalmiak. Minden ez, csak önkormányzat nem. Ha az ellenzéki szónok az utakról fog beszélni és a kormány eljárását fogja bírálni, amit elkerülni nem lehet, az elnök rácsönget, hogy az politika és a megye­­bizottság nem politizálhat. Furcsán hang­zik ez, amikor a megyebizottságot és a közigazgatás minden közéletét a politikai pártok alkotják. A köztársaság egész struktúrája a politikai pártok pillérein nyugszik. A politikai pártok nélkül — t. i. a kormány pártjai nélkül: petyka, djeszatka, — a kormánynak még egy rendeletet sem szabad kibocsátania, sem egy törvényt előkészítenie. Minden előnyt a pártok szerint osztanak el, még a spiritusz részesedés is pártok szerint lett annak idején kiosztva, mint az utólag kiderült. Akkor tehát, mikor a politika min­denütt otthon van a községi képvisele­tektől fölfelé és a politikai pártok akaratai ütköznek meg minden kérdésben az egész vonalon, a politikát kizárni annyit tesz, mint egy intézményt életerejétől és leve­gőjétől megfosztani. A vérszegény megyei képviseletek, ahol a zsupáni és kormány­akaratok, mint bekebelezett terhek, bal­lasztként szerepelnek, nem felelhetnek meg így hivatásuknak. Potemkin falvak ezek, amelyek a centralizmus diktátumait leplezik, de ezzel már az első ülés után tisztában van mindenki. Talán még az az egy szempont, hogy az egyre jobban szorongatott sajtószabad­ság mellett lesz a közvéleménynek egy­­egy fóruma, amelyen panaszait a nyilvá­nosságra hozhatja Azonban a fülek több­sége, amely ezeket meghallgatja, érzéket­lenül tér fölöttük napirendre. Mi megyegyűlésektől nem várhatunk semmit. a Vissza kell térnünk a népakarathoz, a hatalom forrásához és azon lenni, hogy az elsöpörje a mai kormányzatot és an­nak kreatúráit, hogy új törvényhozás ta­karítsa el annak romjait és törölje el a törvénytárnak a demokráciával ellenkező oly számos és elviselhetlen cikkelyét.­­ Az ellenzék győzelme az érsekujvári városbíró választásoknál. Mint ismeretes, Ér­sekújvár képviselőtestületének várostirói vá­lasztását a zsupán megsemmisítette, mert sze­rinte az első városbir­ó megválasztása nem volt abszolút többség eredménye. Városbiráknak az első választáson az ellenzék vezérembereit választották meg, igy városbirónak Holota János dr­­., helyetteseinek pedig Blaskovics István dr.-t és Néder Jánost. Az új választást április 26-án, szombaton tartották meg, ami iránt oly nagy érd­elődés nyilvánult, hogy a járásfőnök a rend biztosítása érdeké­ben külön intézkedett az iránt, hogy a vá­lasztó közgyűlés termébe 150 hallgató számára adjanak csak ki belépőjegyet. A választást Ozorai József dr., az Országos Magyar Kisgazda és Kisiparos Párt köztiszteletben álló vezető férfia, mint korelnök vezette. A leadott szavazatok közül 19 et kapott Holota János dr., a magyar pártok jelöltje és 16 esett Hirsch Gézára, a kormányt támogató pártok jelöltjére. Egy sza­vazólap üres maradt. Eszerint Holota János dr.-t, az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparos Párt érsekujvári osztályának főtit­kárát abszolút szótöbbséggel Érsekújvár vá­­rosbirójává választották meg. Első város­­biróhelyettes Blaskovics István dr. (Hlinka párti) és másodhelyettes Néder János (kér. szocialista) lett. A választás eredménye a vá­ros őslakossága körében osztatlan, lelkes örömet keltett.­­ A jövő évi állami költségvetés. A jövő évre szóló költségvetés javaslataira nézve a héten kezdik meg a tanácskozásokat. A tanácskozásokba az összes illetékes tényezőket bevonják és a konferenciákon elsősorban a költségvetés kidolgozásához szükséges irány­elveket akarják megállapítani, hogy a költség­­vetést mindjárt az őszi ülésszak megkezdése után a nemzetgyűlés elé terjeszthessék. A Prager Presse értesülése szerint a költségve­tés összeállítása során figyele­­mbe fogják venni a legutóbbi költségvetés tárgyalásakor a nem­zetgyűlésen elhangzott kívánságokat is.­­ Oroszország kártérítési követelése Csehszlovákiától. A kormányhoz közelálló „Ceske S­ovo“ a moszkvai hivatalos lapból egy közleményt ismertet, mely szerint a szovjet­­kormány kártérítés­i igénnyel akar fellépni a csehszlovák köztársasággal szemben. A moszkvai „Izveszti*“ ugyanis azt írja, hogy Oroszor­szágban segítőbizottság alakult a kü­földi be­avatkozás áldozatainak érdekében, mely a szovj­­ kormánynak a kü­földi hadseregek által okozott károk megbecsülésénél segítségére lesz. Az Angolországtól követelendő kártérítés ös­­­szegét 3 millió font sterlingben állapították meg és ezt a követelést már át is nyújtották az angol kormánynak. Most a szovjet kormány a bizottsággal közösen a csehszlovák köztár­saságnak beterjesztendő kártérítési számlát készíti elő. A bizottság elnökének nyilatkozata szerint a cseh legionáriusok által Tomsk kor­mányzóságban okozott kár körülbelül 37 mil­lió aranyrub el, ami mintegy félmilliárd cseh­szlovák koronának felel meg.­­ A köztársaság birtokreformja és Anglia. A Times egyik legutóbbi számában éles bírá­lat jelent meg a csehszlovák birtokreformról. A lap azt írja többek között, hogy Csehszlo­vákiában nemrégen törvényt hoztak, mely ki­mondja a földbirtoknak az állam által történt kisajátítását. Ezek között a birtokok között van több kiterjedt és értékes földbirtok, ame­lyek angol állampolgárok tulajdonai. Nem te­kintve, hogy a csehszlovák kormány részéről felajánlott vételár nem valami nagy, a vétel­árat különböző adó és más illeték annyira megterheli, hogy ezek a vételárat majdnem teljesen fölemésztik s ilyenformán az állam részéről történő állítólagos vásárlás úgyszólván konfiskálás számba megy. Angliában a föld­reform ilyen módon való keresztülvitele nagyon kedvezőtlen benyomást tett. Hire jár, hogy az angol kormány a megkárosított angol állam­polgárok nevében a csehszlovák kormánynál kifogást tesz. A gataiak államsegélye­­ i (Hogyan is kaptak a gataiak államsegélyt? — Nagy az elkeseredés Gután. — Az ígéretek olyanok mint a szappanbuborék) Az alábbi nyilatkozat közlésére kértek föl bennünket, — amelyhez igazán fölösleges kommentárt fűzni — beszél, sőt kiabál az eléggé: „Hogy a lakásínségen segítve legyen, a gúzsi gazdaközönség kiosztott a nincstelenek részére mérsékelt árért házhelyeket. Most már volt házhely, de nem volt pénz az építéshez! Kapóra jött tehát a hír, hogy az állam az építkezésekre kedvezményes kölcsönt vagy se­gélyt ad. Az építtetők közül el is ment Po­zsonyba a Munkaügyi miniszteriumhoz egy kül­döttség 1922. március 12.-én. A küldöttséget a miniszteri titkár szívesen fogadta, kérésüket írásba foglalva átvette és biztosította a kfil-

Next