Komáromi Lapok, 1924. július-december (45. évfolyam, 79-149. szám)

1924-09-27 / 117. szám

1024. szeptember 27. japidMal­malapiüekedési IHil megvagjon elégedve.. Komárom, — Szept. 26. A vagyondézsma kiszabása ellen ez előtt két esztendővel minden épkézláb ember feleb* bezett, aki csak a nevét le tudta írni. A va­­gyondézsma kivetése az 1919 március 1*i álla­pot szerint történt, amikor pénzünket lebélye­gezték és egy pár lovuakat­ felbecsültek például 20000 koronára és ebben a stílusban szabták ki a vagyondéssmát és a vagyon növekedési adót. A fellebbezések ellenére is rengeteg va­­gyonhézaatót fizetett ba népünk, mely az adó­zás dolgában is első helyen áll, bár erről a pénzügyminiszter igen fukarul nyilatkozik. A vagyondézsmáról szóló novella a kis­­vagyon véd­eméré­nel és az 50000 K-t meg­haladó vagyondézsmánál lényegtelen engedmé­nyeket tesz. Most a pénzügyi kirendeltség a felebbező feleket sorra beidézi és közli velük a lényegtelen vagyondézsma leszállítást azzal, hogy a felek vonják vissza fellebezésüket. Alkaimnak volt megtekinteni egy erre vonatkozó nyilatkozatot, mely így szól: „A mai napon átvettem a vagyondézsma és vagyonnövekedési dézsma leszállításáról szóló értesítést, ezzel meg vagyok elégedve, minek folytán az említett dézsmáló ellen be­adott felebbezések elintézését nem kívánom.“ Mi e­lhisszük, hogy sok felebbezést kell elintézni a pénzügyi kirendeltségnek illetve a vezérpénzügyigazgatóságnak, sőt arról is meg vagyunk győződve, hogy ezzel nem igen siet­nek. (Az 1919. évi adó­felebbezéseket most intézték el.) Da hát a közönségnek azt taná­csoljuk, jól vegye fontolóra, hogy visszavonja-e felebbesését és ki engedje-e törülni a számát a lényegtelen vagyondézsma engedménnyel. Mert egy tény és ez az: ha a vgyondézsmát felebbezés utján leszál­ítják, akkor a csökkentett vagyondézsmából még több engedmény jár a törvény szerint. Jó lesz résen lenni és nem v koa aláírni azt, hogy „meg vagyok elégedve mert aki egy­szer meg van elégedve, az többé jogorvoslat­tal nem élhet. Mindenki kérdezze meg politikai pártját vagy ügyvédjét, mielőtt ezt a köszönő okiratot kiállítja a vagyondézsmájáról. Ezt még ellenünk fordíthatják, hogy meg voltunk elégedve .. . szó nélkül elment vele. Erre ő is kiment a táncolókhoz. Hajnal felé már együtt járták a palotást Lillával, széles jókedvvel, csillogó szemmel. Vajda Péter épp akkor hagyta abba a kártyázást. Vesztett, ez különben is megron­totta az estéjét, de mikor a leányát meglátta a korhelyhírű, szabadszáju Vitéz Mihály mellett, ez végleg elvette a kedvét s már csak azon gondolkozott, hogy vihetné haza. ő, lányának táncosul a városbiró fiát, vagy a gazdag Pibert látta volna szívesen, de nem ezt az ágról sza­kadt költőt. Bédynének ki is jelentette, hogy megy, de az hallani sem akart róla, biztatta, tartóztatta, káposztalevesre hívta. — Kedves Julianna, sose marasztaljon. Megvallom, tartok tőle, hogy ez a Csokonai, mint szokott, becsíp és még bolondokat beszél a leányomnak. — szólt Vajda. Lilla épp ott táncolt el előttük, a Cso­konai karján. Nem lehetett őket párnak mon­­­­dani, de tüzesebben járták, mint bárki. — Attól ne féljen, — vigasztalta Bédyné. ! — Csokonai ma mandulatejnél egyebet nem s ivott s ezentúl sem fog. — Annál rosszabb; józanul még jobban elbolondithatja. Mert furcsa az ilyen fiatal fe­­j­hérnép. Pedig olyanok együtt, mint a telivér­­ csikó és a keshedt gebe, — hát nézzen oda, s amint forgatja Lillát, na, nem hiszi, — folytatta Vajda. Bédyné más nézeten volt. Ismerte Cso­konai verseit, az 1741 diétát, tudta, hogy most is nem a mulatozás­­vágy, de lelkes cél vezette Komáromba: az inzurrekció megszervezése. A nemes magyarságnak felülésére biztató költe­ményének részleteit már hallotta a költő ajká­ról, oly tűzzel, oly hévvel elmondva, hogy nem látta többé Vitéz Mihály testi fogyatkozásait és csak kiáradó lelkének szépsége ejtette meg, Kom­ár őrei Lapok.' 3. oíá&í. ■w­y p­r­í­m »1 » Városi közgyűlés. — A zárórai szabályrendelet megsürgetése. — A járási hivatal és a drágaság elleni mozgalom. — Iparosok illetőségi ügye — Dr. Mikola Fe­renc lett a város jogi képviselője. — A telek­érték adó leszállítása. Komárom, —szeptember 25. Komárom város községi képviselőtestülete csütörtökön, folyó hó 25 én rendes közgyűlést tartott. A közgyűlésen választották mint a vá­ros szerződéses jogi képviselőjét, Mikola Fe­­renc dr.-t, aki négy pályázó közül titkos sza­vazással nyerte el a megbízást. A közgyűlésen interpelláció hangzott el a zárórai szabály­rendelet tárgyában és a képviselőtestület felért a miniszterhez a komáromi iparosok illetőségi ügyében. A telekérték adónak a jövő évre való 50%-os leszállítását a közgyűlés határo­zattá emelte. A közgyűlést Csizmazia György városbíró megnyitván, a tör­vényes időben bejelentett helyettesítésekről értesítette a közgyűlést és a közgyűlésen első izben helyettesként m­gjelentő Zimkay Antal kér. saoc. párti a fogadalmat letette. Interpelllációval kezdődött a közgyűlés. Neuwirth József a város képviselőtestülete által még a múlt évben létesített záróra sza­­­­bályrendelet tárgyában interpellált és az iránt érdeklődött, hogy jóváhagyta e már a minisz­térium a szabályrendeletet, vagy sem. Ha nem, akkor fölkéri a városbírót, hogy sürgő­sen tegye meg azokat a lépéseket, amelyek e fontos szabályrendelet mielőbbi életbelépteté­sét lehetségessé teszik. Csizmazia városbíró válaszában bejelenti, hogy a szabályrendeletet a mait év augusztusé­ban eljuttatták az illetékes helyére és azóta többször sürgették annak jóváhagyását. Leg­utóbb ez év május havában sürgette meg, de azóta sem történt semmi. A járási hivatalban ezzel kapcsolatosan azt a választ kapta, ho­gy a kereskedelmi alkalmazottak és kereskedő­­segédek sérelmét csakis konkrét panasz meg­tétele esetén tudja a járási hivatal orvosolni. A városbíró megígérte, hogy ismételten meg­sürgeti az elintézést, amit az interpelláló tudo­másul is vett. * A városbíró ezután előadta, hogy a város képviselőtestülete augusztus hóban tartott köz­gyűlésében állást foglalt a drágaság ellen és felirattal fordult ez ügyben a miniszterhez, akitől több sürgős intézkedés foganatosítását , s mint a nagy fantáziájú, nagylelkű asszonyok beleszeretett a más számára. Minél jobban ócsárolta Vajda uram, annál erősebbé vált­­ benne a szándék, hogy pártfogásába vegye a szerelmeseket, kik a tánc után bizalmasan sut­togva, egymáshoz simulva mentek ki a tánc­teremből és mindjárt azon kezdte, hogy a fej­csóválva utánuk induló haragos apát karon­­fogta s az ebédlőben a pehelykönnyű fánk után egy pohár borovicskát a másik után dik­tált belé, mely végre is­ földerítette a keres­kedő kedvét. — Lilla, ® lábai elé teszem a szivemet, hajoljon le hozzá és ne tapossa el, — beszélte ezalatt a költő egy ablakmélyedésben, valame­lyik belső szobában, míg Lilla a holdfényben az ablakra bórajzolta csillagokat számlálta. — Soha ajkam más dicséretét nem ismeri többé, mint az önét! — súgta mind közelebb a költő. — Soha ajkam így meg nem dobbantotta szivemet, — kezdte ismét, hogy feleletet nem kapott. — Szóljon, feleljen, nem érez semmit a szegény költő iránt, ki itt elég közelében. — Ha egyszer, csak egyszer az ajkát csókolhatnám, örömmel meghalnék utánna, — hangzottak a lázas szavak a férfi ajkáról. — Nem kell meghalnia, — fordult most felé a leány halk, édes szóval. Bédyné egy idő múlva bement valamit keresni a belső szobába. Ott találta őket egy­más ajkán csüngve, bohó, szerelmes szavakat suttogva közbe. Talán épp ezt kereste. Szó nélkül, mosolyogva fordult vissza. Vajda Péter ezalatt teljesen jókedvre derült a borovicskától, igy nem volt veszedelmes számukra. Csokonai Komáromban maradt az inzur­rekció megszervezésére, egy verse a másik után biztatta a nemes ifjakat a francok ellen való fölkelésre — és egy verse a másik után kérte hogy a drágaság tovább terjedése intéz­mény­esen megakadályoztassék. A feliratot a határozattal együtt a járási hivatalnak küldötte meg a képviselőtestület, de a határozatot a járási hivatal azzal küldte vissza, hogy az nincsen megfelelő módon „stilizálva“ és a for­mája nem felel meg annak az alárendelt vi­szony­­nak, amely a község képviselőtestülete és a járási főnök között fennáll.Ezzel kapcso­latban a városbíró felolvassa Pozsony és Léva városoknak ugyanolyan tartalmú feliratát, me­lyeket az illetékes miniszterhez felterjesztettek. Az elt­terjesztés kínosan érintette a közgyűlés tagjait és Steiner Gábor (kommunista) éles­­hangú felszólalásban azt kivánta, hogy uta­sítsa vissza a képviselőtestület a járási főnök kioktatását és javasolta, hogy a határozatot terjessze föl a képviselőtestület egyenesen a miniszterhez. Jávor főjegyző azt vitatta, hogy a járási főnöknek joga volt a határozatot vis­­­szaküldeni, mert a két hatóság közötti hivata­los alárendeltségi viszony más hangot kívánt volna meg. A járási főnök kioktatásának vis­­­­­sza mosítását pe­dig inkorrekt dolognak tartja. A közgyűlés azonban, mely a járási főnök ezen eljárásában felirati jogának korláto­zását látta és az esetleges praecedenst is el­kerülni kivánta, Steiner javaslatát egyhangúan elfogadta és a határozatnak közvetlenül a mi­niszterhez való fölterjesztését mondotta ki. Alapy Gyula dr. (kér. szoe.) indítványt terjesztett a tanács elé, amelyben azt java­solja, hogy írjon fel a képviselőtestület a köz­ponti hatósághoz hogy az iparosok illetőségének megállapítása céljából az utóbbi időben meg­indult eljárásokat szüntessék meg. Ugyanis Komárom lakosai közül igen sok, iparágát e városban 30—40 éve állandóan folytató s állan­dóan adózó iparos illetőségét kutatják, akik­nek ezzel a fennálló döntvény értelmében fzisztenciális érdekeit veszélyezteti a hatóság. Az Inditványosó íő hívja a képviselőtestület figyelmét erre a polgárság életérdekeit veszé­lyeztető eljárásra és indítványát azzal egészíti ki, hogy miután a tavaszi közgyűlés által az állampolgárság és illetőség tárgyában fölt­erjesz­tett memorandumot mindezidáig nem intézték el, sürgesse azt meg a közgyűlés a minisz­ternél. Steiner Gábor egyenesen a miniszterhez kéri fölterjeszteni a föliratot és javasolja, hogy küldjön ki a képviselőtestület egy bi­zottságot, amely a miniszternél ebben a kér­désben jelenjen meg és együttesen oldja meg ezt a fontos kérdést. Alapy Gyula szintén énekelte meg forró, soha el nem múló szerel­mét Lilla iránt, titkolt boldogságát, kitörd re­­­­ménységeit „Gerlice nyögdécseléseit“, túláradó s lelke minden igaz gyöngyét. De ezek a versek még titokban maradtak, csak Lilla tudott róluk , és Bédyné, egyetlen bizalmasuk, pártfogójuk, kinél naponként találkoztak. Mert Vajda Péter uram sehogy sem akart róla tudni. — Nincs állása, nincs vagyona, nem adhatom lányom a bizonytalanba, a bolthoz meg nem ért az ipse. S Vitéz Mihály kiszakította magát titkos mátkája karjaiból és elindult állást, hivatalt keresni, hogy mint „érdemes hivatalú és ele­gendő fizetésű ifjú­ kérőként léphessen föl. Elment a volt diétás képviselőkhöz, elment Széchenyi Ferenchez, majd Festetics György grófhoz. Utóbbiak kisebb adományokkal segí­tették ugyan, de állást nem adtak neki. S mentek Lillának a levelek, a versek, hol biza­kodók, hol levertek, hol reménykedők, hol kétségbeesettek,,de mindenekfölött szerelmesek. Távollétembe Képedet szivembe Szent bélyegül viselem. Ne légy, szép érzékeny Te is feledékeny, Legalább álmodj velem. A levelek Bédynéhez voltak címezve, s a szép asszony könnyes szemmel hallgatta, a­mint Lilla felolvasta neki. Csokonai ilyen körút után fáradtan, m­eg­­csalódottan tért vissza Komáromba, hol a ne­mesi felkelés eleinte parázsló ügye lassan elaludt a közöny hamuja alatt. S mégis mindig új erőt talált Lilla szerelmében, Julianna biztatásában. S mikor vágya a tetőfokra hágott és boldog­sága keblét szétfeszítéssel fenyegette, akkor a jó, az okos asszony tanácsira ismét elindult, hogy valóra válhasson számára mindaz, a­mi csak még ígéret volt S igy volt ez többször

Next