Komáromi Lapok, 1925. július-december (46. évfolyam, 79-157. szám)
1925-07-02 / 79. szám
2. oldal. Komáromi Lapok kének, az a család megélhetését teszi lehetetlenné. Faluhelyen akárhány esetet tudunk, hogy 14—15 éves leány teljesen fejlett, sőt a törvény is megengedi, hogy orvosi bizonyítvánnyal férjhez is mehet, mint ez martosi káplán koromban, de Kamocsán is megtörtént. Tessék az ilyeneket kamasz fiukkal együtt járatni mindennapi iskolába ! Hogy a városi és falusi gyermekek házi nevelése között mi különbség van, azt mi falusi iskolaszéki elnökök és tanítók jobban tudjuk, mint a miniszteri tisztviselők. Most csak ennyit, majd alkalmilag még lesz erről ínnivalóm. Folytatom a felhívást, hogy ezen legfontosabb népi ügyünkhöz más is szóljon hozzá! Válgmelléki, Raji- és RéÉÉKiállítas. Az állami polgári leányiskola idei rajzkiállításáról hazatérve, elgondolkoztam. Milyen hanyag az ember megfigyeléseiben, mennyire érzéktelen, sokszor igazságtalan a kis lépésekkel, látszólag helyiérdekű eredményekkel szemben. Viszont pontosan elkönyveljük és a csodáktól elszokottan ludbőrös ámulattal tiszteljük a világ eddigi folyásába beleörvénylő nagy zsenik csodával határos teremtéseit. Mintha a méhet nem, csak a mézes cukrot szeretnék, csak a nagy hullámok hatnának ránk. Milyen egy-kettőre hódolunk a nagy tudósnak, művésznek, szellemóriásnak. Még ki sem nyílt a szemünk és máris elismeréssel respektáljuk szemaphorjaikat. Az alchimista füstös, repedt bögréjétől, madame Cuvier laboratóriumáig, Steffenson primitív tolattyújától az express vonat, Ford autó vagy Zeppelinig, Guttenbergtől a rotációs és szedő gépekig, Giottótól Michelangellóig mennyi száz és száz, az egész föld nyüzsgő kerekségét átnyaláboló, millió és millió ember intim, privát életébe belekapcsolódó nagy és új erők milyen tiszteltek, mennyire csodáltak és mily bőkezűen honoráltak. Ez mind helyes is, sőt egyik-másik ilyen alkotó zsenit, profán értelemben vett imádás illetné meg, hiszen tovább teremtettek a megteremtett világon, a mi szabásunkhoz mérték, formázták, rendezték el a nyers földburkot. Tisztelet és hódolat nekik, de mért vagyunk szűkkeblűek, ha az ilyen nagy eredményeket összekapcsoló sok millió parányi összetevőkről van szó? Miért nem adózunk kellő elismeréssel azoknak, akik megindítói az ilyen áldással terhelt lavinának, akik előkészítő, előmelegítői a végső phaenomennek, a palota vakolat és téglahordozóinak ? Márt sebezzük fitymálással a segítő jószándékot és mért nem vesszük észre a nagy alkotó palántakorabeli ápolóját ? Pedig észre kellene venni, hogy a nagy elmék erjedéséhez az első impulzust a tanítója adta; ő az, ki az első hályogot operálja, aki mint bűvész elsőnek nyúl a szűz agyvelő mimóza érzékenységű finom rugóihoz, melyek dermedtek maradnának vagy rendszertelenül kattognának-berregnének az ő mesteri beavatkozása nélkül. Nem igazságtalanul, felületesen, megérdemelt tisztelet nélkül és nem kellő elismeréssel ejtjük ki e szavakat: vidéki tanító, falusi magister, vidéki rajztanár, tanítónő stb . Lényegében mennyivel több figyelmet, lelki rezonanciát érdemelnének az évzáró ünnepélyek, a rajz kézimunka és egyéb kiállítások. Nem kellene- e az ilyen összefoglaló demonstrációt tényleg nemes versenynek tekinteni, ahol itt-ott oroszlánkörmök mutatkoznak? Nem kellene-e az évzáróknak nagyobb érdekcsoportokat, mecénásokat vonzani mint egy aukciónak, ahol régi cserepeket árvereznek? Mennyi sok szép és komoly ígéretet lehetne itt felnyalábolni, pártolni. (Holmi — Cilike naplóját nem tartom elégnek.) És végre mennyi elismerés, köszönet, hála és buzdítás kellene, hogy fűtse további nagy munkájában a tanítómestert, aki észrevétlenül, szerényen végzi a szellemóriások fejlesztésének első és legfontosabb munkáját. Mert hisz a tudomány-irodalom-művészet nagy fáklyái azért világítanak, mert valamilyen rég elfelejtett magister csiholta hozzá az első szikrát. Ilyen gondolatok torlódnak önkéntelenül a szemlélőben, ha olyan sikerült kiállítást lát, mint amilyen az említett polgári iskola rajz és kézimunka kiállítása. Mittelholzer Ágoston vidéki rajztanár, Szilágyi Mária és Kanizsai Margit tanítónők oly munka eredményét mutatják itt be, amely a kulturharc legnemesebb modorához, a kultúrafejlesztés egyik legszükségesebb módjához tartozik, úgy hogy megnemesedik, tiszteletreméltó patinát kap a vidéki rajztanár és tanítónő kifejezése és bátortalanul, szerényen csatolja hozzá elismerését, hódolatát a szakértő. Harmos. Prágai sonkát kolbászárut finom felvágottakat stb. legjobban csak a hír Ilin üzletben vásárolhat. Vendéglősöknek engres árak! 417 (Kolek.) — Zárójelben, mint a név gazdája. — Ezelőtt két esztendővel Pozsonyba menve, türelmetlenül vártam Szerdahelyen, hogy a lokomotív „reggelit“ vegyen magához. Még ma sem tudom megérteni, hogy miért kell olyan állomáson, hol még fordító korong sincs, annál kevésbbé más forgalmi akadály vagy menetrendi politika, ha csak azért nem, hogy a lokomotív félóráig pihenjeen, az állomási vendéglős félóráig dolgozzon. Egy sörtől csöpögős bajuszon valakit láttam, aztán kászálódott a szerelvény. Az indulás utolsó pillanatában, s mint iskolából a gyerek, a vendéglő ajtaján egy öt-hat tagból álló társaság l lökdösődött. S nekem úgy tetszett, mintha a szerelvény várt volna a besörözött társaságra. Egyenesen a mi kocsinkba rontott. Ülésemmel szemben egy komoly, disztingvált öreg ur, apát, kanonok vagy esperes lehetett, üldögélt s mikor a társaság beszékelt, kirt telen hátat fordított s a vidáman pöffögő, immár fölfrissült, vonat megindult, s Egy feketehaju és szúrós szemű, középkoru s jóltáplált, de azért szikár termetű úrról első pillanatra meglehetett állapítani, hogy a társaság lelke. Új volt rajta minden, még talán a neve is. Frissen borotvált bőre pirosságából halvány vonalak tompasága, régi redők helye és emléke, tűnt elő. Föltűnően nézegette a kezét, meg a mI 1 1 ® >3aS Nem kell a fővárosba menni!!N mikor wí*a i+*Na4 POLLÁK JULISKA 302w*0y0» 5► utódánál \&M Komáromban, Nádor utca 17. sz.9X olcsóbban beszerezhetők a leg a újabb és kényelmes gummi ás £ halcsont nélküli hasfüzek és mell-i »0tartók orvosi rendeletre is. »m «MBőrkeztynk nagy raktára ! Kéz*NMtyűk tisztítása és javításai Selyemrp*ihX és flór harisnyák nagy válaszfátékban íü « ■ 1925. julius 2, simmi cipőt, melyet időnkint meg-meg törült — zsebkendőjével. Nohát ez parvenü lehet csak — gondoltam és figyeltem tovább. Folyton és mind hangosabban beszélt és szünet nélkül gesztikulált. Társasága tagjait valami olyanról akarta meggyőzni, amit senki sem vont kétségbe. Nohát ez fehér, gondoltam s figyeltem tovább. Azután aktuális kérdésekről kezdett csevegni: magyarosításról, szlovákosításról, helyi iskoláról, magyar kormányról, mely Szerdahelyi butaságban akarta tartani s úgy látszott mintha az egész szakasz utasait bele akarta volna vonni a társalgásba. Nohát ez azsant provokatőr, gondoltam s figyeltem tovább. Utitársaim feszélyezettséget árultak el. A kanonok bácsi szörnyű buzgalommal szemlélte a felső-csallóköz akácfáit, melyek fölforditott cirokseprő módjára meredeznek az égnek. Egy nyurga fiatal úr minden áron aludni próbált, de kötélnek nem állott senki. A sertésen fölfésült hajú, fekete szemű úr csak beszélt tovább, dicsérve magát, magasztalva közéleti tevékenységét és sorba szedegetve elő jövendő terveit. No hát ez janicsár, gondoltam s figyeltem tovább, őt nem zavarta semmi. Új témákat kezdett. Amerikát, papokat, vallást. Kanonok bácsimon láttam, hogy fáj neki, amit hall s láttam a krisztusi türelmet arcán. Perversus ember, gondoltam s figyeltem tovább. Olvasom az újságban, hogy Kolekot letartóztatták. Én már akkor tudtam, hogy ez így lesz, mikor a vasúton megfigyeltem. HÍREK, — Aratás. Régi hagyományok s szokás szerint Péter és Pál napján megpendül a kasza a határban és az aranyságára érett gabonatenger fölött végigsuhan az arató halált osztó eszköze, hogy a lehullott, kévébe kötött kalász piros szeméből élet fakadjon. Mert a magyar gazda szerint most kezdődik az igazi, valóságos élet, amely az egész világ lüktetését szabályozza, amint áldásával elárasztja a földet. Kaszák élének suhanása, levegőégben trillázó pacsirta éneke tölti be a határt, mely mintha a hálaadás himnuszát zengené a Mindenhatónak, aki bőséges kegyelmében részesíti ismét az embert. A régi vers szavai jutnak eszünkbe, amint hangzik: Vidul a föld ábrázatja, a jó Isten megmutatja neked, ember, hogy szeret, adván újra kenyeret... Valóban, ha van munka, amely Isten nevével kezdődik, — pedig minden munkának az Isten nevével kellene kezdődnie — akkor az az aratás, amikor a gazda fáradságos igyekvésének eredményében a Gondviselés szeretetét és jóságát eleven szemekkel láthatja, nagyságát és hatalmát meghatva érezheti. Az idei aratás, az eddigi jelek szerint, jobban beváltja a tavasz ígéretét, mint tavaly, az utolsó hűvösebb hetek csak fejlesztették a gabonát és az idén jobban fizet a föld. Nehéz sorsunk vesződségei között nagyon is ránk fér a jobb termés, amelynek nyomán áldásnak kell fakadni az egész emberiségre. — Halálozás: Mint őszinte részvéttel értesülünk, Kovács Kálmán, az Országos Magyar Kisgazda, Földmives és Kisiparospárt központi főtitkára, folyó hó 1-én Rimaszombatban elhunyt. Benne a párt egyik lelkes odaadó főtisztviselőjét vesztette el, aki fáradhatatlan kitartással, nemzetéhez és fajához való szívós ragaszkodással munkálkodott a magyarság javán s akinek hűsége és lelkes szorgalma példát mutató marad mindenkoron. Az élete legszebb korában elhunyt főtitkár kihűlt porrészeit csütörtökön délután temetik Rimaszombatban. Emléke áldott marad a párt tagjai szivében ! — Tanítói értekezlet. Kedden Bagotán tartotta meg az érsekujvári 1. sz. tanfelügyelőség tanítósága a tanév utolsó értekezletét. A bagotai uj iskolában énekkel fogadták a gyermekek a tanítókat. Az értekezleten Kurinszk Ferenc tanfelügyelő az uj földrajztanítás módjáról tartott előadást és fölkérte Róth Jenő tanítót, hogy a jövő évben ilyen szellemben tartson mintatanítást valamelyik értekezleten. Utána Kemény Rezső tartott előadást az írás és számalás tanításáról az I. osztályban, melyet rajzzal illusztrált. Az értekezleten Scheuer Mária tanítónő eszmefuttatást adott elő a koncentrikus tanítás módjairól a kirándulás kapcsán, szintén illusztrálva rajzzal is. Délután megtekintették az ógyallai csillagvizsgálót. — Rubinstein sakkmester Érsekújváron. Az érsekujvári sakkért. évi július 6-án, hétfőn vendégül látja Rubinstein sakkmestert, sok nemzetközi mesterverseny, így a legutóbbi marienbadi verseny győztesét. Sikerült a mestert megnyerni arra, hogy 35 ellenféllel szimultánt játszék, melynek külön érdekességet kölcsönöznek Rubinstein kitűnő eredményei, melyet szlovenszkói turnéján is elért. — Nyugdíjazás: Bérczy Jenő párkányi járásbírósági tisztviselőt julius hó elseén kezdődő hatállyal nyugdíjazták. — Tanítók gyűlése. A párkányjárási általános Magyar Tanítóegyület csütörtökön tartotta rendes közgyűlését a r. kath. iskolában. Az elnöki megnyitó és a pénztári jelentés után Krausz Zsigmond olvasta fel a mesedélutánok pedagógiai hatásáról szóló tanulmányát, majd Tóth István adta elő megfigyeléseit a prágai tanulmányairól. Az élvezetes előadások általános tetszést arattak. Az indítványok letárgyalása után a gyűlés végetért. — A érsekujvári gimnázium államosítása. Évek óta tárgyal Érsekújvár 3 városa a kormánnyal a községi kath. gimnázium államosítása iránt. Hir szerirint a tárgyalások már annyira előrehaladtak, hogy az állam az intézetet a jövő tanév elején átveheti. A közli oktatásügyi minisztérium leküldte a város szerződéstervezetét, melyet most a képviselőtestületnek meg kell tárgyalnia. s A tervezet szerint az állam átveszi az intézet jelenlegi tanárait bizonyos feltételek alatt, de afelett, vajjon az át- veendő tanárok megfelelnek-e a kikötött feltételeknek, kizárólag a tanügyi hatóság határoz, a városnak abba nem lesz beleszólása. — Hogy mi lesz ennél az intézetnél egy-két év múlva a magyar tanárok és tanulók sorsa, azt könnyen elképzelhető. A régi tanárokat nyugdíjba küldik, ha ugyan valami rosszabbat nem tesznek nekik, a magyar osztályokat fokozatosan megszüntetik. Az érsekujvári magyarság a gimnázium államosításával egyik legerősebb védőbástyáját veszti el. — Új iskola. Garamkövesd község községi képviselőtestületéből és a r. k. iskolaszék tagjaiból megválasztott építési bizottság, a legutóbb tartott gyűlésén egy modern iskola építését határozta el. Több benyújtott terv alapos megvitatása és bírálata után az építési munkálatokra Chinorai István építőmester pályázatát találta legmegfelelőbbnek. Egyben a plébániahivatal a szépi rendészeti bizottsággal egyetemben a templom parkírozását is tervbe vette, s ahová az új iskolát építik. — A hadikölcsön tulajdonosok figyalmébs! Június 30-án lejárt az első fontos határidő a hadikölcsönökre nézve. Eddig kellett beadni mindazoknak a bejelentéseket, akiknek a vagyona nem haladja meg a 25000 K-át. A terminus lejárt, de azok, akik az utolsó nap hiába tülekedtek az írásaikat beadni, ezek halasztást kaptak. Július 31-ig kell azután a még megmaradt hadikölcsönöket beadni, vagyis azokat, amelyeket sem kártalanítási kötvénnyel nem cseréltek be, sem a tulajdonos nem fizet rá, hogy IV. államkölcsönt jegyezzen. Ezen leadott kötvényeket, mint értékteleneket az adóhivatalok jegyzék alapján veszik át és ismerik el. A jegyzék egyben bizonyíték, amelyet 60 napon belül be