Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)

1926-03-18 / 33. szám

1926. március 18 — Köszönöm a részvétet, — mondja a rövid, energikus kézfogás alatt — olyan hangsúllyal és tekintettel, ahogy a fájdalmukon uralkodni tudók szokták a temetési kondoleálást fogadni. Két lépéssel a fegyvertelen őr előtt, egyenletes, nyugodt sétálással, felemelt fejjel végig megy a hosszú folyosón, de egykori délceg tartása, — most lá­tom csak igazán! — görnyedt és meg­roppant, maszkírozatlanul . . . zsebébe nyulkáló, ruháját rángató gesztusai pe­dig elárulják felindultságát. Az aligazgató úrral utána nézünk, mig csak el nem tűnik a keresztfolyo­són ... s egy nagybajuszú őr kala­uzolásával — aki kattanva nyitja-zárja mögöttem a kilincsnélküli ajtókat — már kinn is vagyok a csatakos, fagyos, de szabad, szabad ! — utcán s nagyot lélegzem a csípős északi levegőből. — Kirándulásom rendkívül érdekes lesz, — de Kopenhágával együtt csak három hét, — írta be december 10-én Jankovich Arisztid a piros naplóba. Érdekességben valóban nincs hiány, — három hétnél azonban tovább fog tartani — Kopenhága nélkül is. Megyery Ella. A Jókai Egyesület szabadoktatási előadásai 1926. évi március hó 21-én d­u. 6 órai kezdettel kivételesen a főgimnázium dísztermében. Műsor :­i* Dr. Bognár Cecil egyetemi m. tanár: Megemlékezés Széchenyiről és Herczeg Ferencről. n. Torna István a népszerű író, a kitűnő szónok. A szlovenszkói magyar irodalom lelki konstrukciói címen tart előadást. Belépődíj nincs, csak tetszés szerinti adományokat kér minden látogatótól kiadásai fedezésére a Jókai Egyesület. „Feltétlenül kisiet a szabadságban, a demokrácia és a béké ojjászü­letet Nitti szenzációs nyilatkozata Európa helyzetéről. — Súlyos kritikája a bé­keszerződésekről, a fasizmusról és Mussoliniról. A Bécsben megjelenő „Stunde" leg­utóbbi száma szenzációs Nitti-inter­jút hoz. A bécsi lap munkatársa párisi lakásán látogatta meg a nagy olasz államférfit, akinek a fasista uralom elöl menekülnie kellett hazájából és most a francia fővárosban él és dol­gozik. Nitti a következőket mondotta : Európa egész nyomorúsága a bé­keszerződésekből származik. Wilsonnal sokszor igazságtalanul bán­nak, ő becsületes őszinte elgondolko­­dású ember volt, aki erősen hitt eszméjében. Gyenge volt azonban Clemenceauval és Lloyd Georgeval szemben, akiket én hiába próbáltam megnyerni a magam álláspontja számára A békeszerződéseket megkötötték s ez volt a koporsó, amelyet magának a béke épített. — Nem volt akkor valami könnyű helyzetem Olaszországban. Egy olyan miniszter, aki középuton halad, aki hisz a demokráciában és a szétrombol­hatatlan fejlődési erők működésében, nem tud kiegyezni a jobb és baloldali radikálisokkal. A polgári pártoknak igen szocialista barát voltam, a szoci­alistáknak nem tetszett, hogy teljesen elutasítom a bolsevista módszereket. Ha menedéket nyújtottam a hazájukból elűzött forradalmároknak, akkor jobbról hallottam mormogást. Ha barátságosan fogadtam Nikolajevics nagyherceget, akkor balról hallottam sziszegést. Komáromi Lapok Nehéz dolga van annak ebben az életben, ki egy osztálynak sem akar szolgálni és megveti az összes elnyomó rendszereket. — Tudom, hogy sok barátom van Olaszországban, de ezek nem mozdul­hatnak. Meg vannak kötve, féltik sze­mélyes szabadságukat. Ha otthon ma­radtam volna, valószínűleg már nem élnék. Olaszországi tartózkodásom utolsó napjaiban barátaimnál kellett menedéket keresnem. Házamat szét­rombolták, engem pedig kerestek a fanatikus fasisták. Bűnöm az volt, hogy Európa békéjéért hazám keretei között is harcoltam. A fasizmust időleges jelenségnek tartom, jól ismerem az olasz népet, épen olyan kevéssé élhet szabad­ság, mint nap és meleg nélkül. El lehet tőle venni rövid időre a sza­badságot, lehet azt helyettesíteni fel­vonulások és monumentális gesztusok által, de ő mégsem fogja sokáig hor­dani az önmagára rakott láncokat. A fasizmus csak felelet a bolsevizmusra, de olyan felelet, amely maga is új kérdéshez vezet. A fasizmus régen összetört volna, ha Mussolini nem volna olyan te­hetséges vezér. Mussolini gerinc és valódi hit nélkül való, de szereti a hatalmat, ha nem is tudja azt tartani. De már sötétedik körülötte, mert nem tud több új szót mondani népének. A szótára kiürült. — Könyvem „A béke“ huszonhárom nyelven jelent már meg. Gondolataim körülrepülték már a világot, fia szegény ember vagyok s az irodalmi munkám­ból élek: angol és amerikai újságok szívesen hozzák cikkemet. Francia lapokba nem írok, mert nem akarom, hogy úgy tűnjön föl, mintha vissza­élnék annak az országnak a jóakara­tával, amely nekem menedéket nyújtott. Elvből nem nyilatkozom a francia politikáról, noha útját azzal az érdek­lődéssel követem, amit ez a nagy nép megérdemel, de távol legyen tőlem, hogy bármily kellemetlenséget okozzak is neki. — Annál élénkebb részt veszek az európai politikában és szűkebb hazám eseményeiben. Olasz lapokba nem i­t­hatok, oda csak kerülő utakon hat el a szavam. Olaszország azonban nem szakítható ki Európából, csak szabad­ságra ment belőle a demokrácia. A legnagyobb baj, hogy mindenki túlságosan gondol önmagára, saját maga szenvedéseire. A győzők nem törődnek a legyőzőttek­kel, a demokrácia nem a körülötte lévő abszolutista játékokkal és a kapi­talista Európa elmegy a bolsevista Oroszország mellett. Vissza kell nyer­nünk Oroszországot Európa számára anélkül, hogy leszólnánk azt a állam­formát, amibe Oroszország belebújt. Feltétlenül hiszek a szabadság, a demokrácia és a béke újjászüle­tésébe. Mert mi vagyunk nemcsak a múlt, hanem mi vagyunk a jövő is. Rövidlátó lesz az olyan ember, aki csak a mára gondol és nem használ minden baj megelőzésére, tag­jai felfrissítésére, szájápolásra valódi mentholos VDIANA“ SÓSBORSZESZT. Hatása: fájdalomcsilla­pító, hűsítő, edző, üdítő, frissítő, erő­sítő, fertőtlenítő. Kis üveg Kő 5­50, közép üveg Kő 16, nagy üveg Kő 32 959,c 3. oldal. visszhangozták a szót. Az Ady és Ölvedi verseket német fordításban Höizlin Frigyes, a prágai német színház előadó­művésze deklamálta. Az est után társas­vacsorára jöttek össze a Makk ifjai. A „Makk“ ennek az estének rendezésé­vel újból bizonyságot tett arról a magasz­tos hivatásról, melyet betölt. K. T. A jatt* M kultúrestje. Mély, tátongó sebek borítják a ma­gyar társadalom testét. A jelen szomorú valósága, a jövő színtelen, fakó álom­képei nevelik a ma magyar fiatalságát. Ma minden magyar energia, minden tehetség a magyar látért harcol. A magyar főiskolások egyetlen nagy egyesülete, a „Makk“ kultúresteket, iro­dalmi előadásokat rendez, hogy pro­pagálja a magyar kultúrát, hogy meg­ismertesse az idegennel a magyar zse­nit, hogy barátokat szerezzen a magyar művészetnek, a magyar szépnek. Így aztán sok szenvedő bajtársnak jut egy­­egy ebéd, talán néha jut egy kisdiák­­szobába meleg is. Ezek az előadások sok fiatal lelket visznek előbbre — ta­lán a még bizonytalanabb jövő felé. A Makk márc 11-iki kultúrestje is a legteljesebb siker jegyében zajlott le. Az idegen, aki a magyar kultúra kincsesházába bepillantó­t, meggyőző­dött a magyar irodalom, a magyar mű­vészet mérhetetlen gazdagságáról. prágai Námelháznak szép és díszes kö­­­zönséggel megtelt díszterme nagy és nemes hitvallás volt: a testvéri meg­értő áldozatkészség fényes diadala. Az est Grosschmid Géza dr. szená­tor magyar és német nyelvű beköszön­tőjével kezdődött. Felemelő, kedves sza­vakkal üdvözölte a magyar művészetnek és a magyar ifjúságnak barátait. Az est középpontját Szvatkó Pál dr - nak, a P. M. H. belső munkatársának német nyelvű, magas nívójú, egyéni be­állítású fejtegetése képezte. A nyolcéves szlovenszkói magyar irodalomról beszélt és többek között a következőket mondta: Szlovenszkón az átalakulás után a leg­erősebb iramot a magyar irodalom kezdte meg. Ennek oka az, hogy Bu­dapest centralizálásának megszűnése után itt életképes kultúrtestrész maradt fej nélkül. A vérkeringés két irányból indult meg. A budapesti nívó által leszorított provinciális dilettantizmus az erősen kihangsúlyozott nemzeti eszme szolgálatában kvantitatív tevékenységre buzdult. Másrészt pedig a Bécsben székelő emigránsok kerestek érvényesü­lési teret Szlovenszkón. Az emigráció politikai hatása rövi­desen megszűnt, kulturális hatása azon­ban megmozdítólag és nívóemelőleg megmaradt és hatott. Jellemző a két irányra Pozsony és Kassa kulturcent­­rummá való kifejlődése. A két szélső­séges iránynak természetszerűleg szin­tézisben kellett összeolvadni Ez a szin­tézis tulajdonképpen a múlt év őszén következett be, amikor a P. M. H. ha­sábjain kivétel nélkül megszólaltak mind a két irány eredőjében önállóvá fejlődő szlovenszkói írók. Az első önálló szlo­­venszkói lírikus Mécs László. Az első, szintén nagyobb sikert elért elbeszélő Egri Viktor. Különösen nagy hatása volt Mécs Lászlónak, aki szavaló estéin tömegeket tudott vonzani. Azóta sok új név került a fórumra: a lírában Vozk­i Dezső, Győry Dezső és Ölvedi László, a prózában Darkó István, Lányi Menyhárt, Sebesi Ernő. Ezek mellett a magyar, de különösen a német szép­­irodalom terén kitűnő nevet biztosított magának Ady legjobb német fordítója, a Prágában élő, szlovenszkói szárma­zású Neubauer Pál, a Párisban élő Márai Sándor, akik a szlovenszkói kul­túra internacionális európai nívóját kép­viselik. A mindvégig lebilincselő elő­adást a hallgatóság zajos tetszéssel jutalmazta. Kálix Jenő zongoraművész Chopin Nocturno és Scherzo H moll op. 2- jét játszotta. Játékához feleslegesnek tart­juk kommentárt fűzni. A fiatal, nagy­ tehetségű zongoraművész ma egyike a legtöbbet ígérő zenecsillagoknak, akivel talán a komáromi közönségnek is lesz alkalma megismerkedni. Fehér Lajos, a Makk fiatal szavaló­­művésze néhány Ady-költeményt inter­pretált. Hatalmas orgánumával, behí­zelgő előadásával az Ady-költemények szépségeinek legparányibb részleteit is kifejezésre juttatta. A közönség tapsait ráadással kellett megköszönnie. Az estély keretén belül mutatkozott be a prágai közönségnek Ölvedi László dr., az ismert érsekujvári költő Szándéko­san hagyjuk a végére. Saját költemé­nyeit szavalta sötéten, keményen, ma­gyar ruhában. És szavában zengett az érc, az igazság, a hit, a remény és körül ragyogó szemek és kinyiót ajkak Herczeg Ferenc. (Dr. Hajdú Lukács bevezető m­­egem­lé­­kezése a Földessy társulat jubileumi díszelőadásán.) (folyt. és vége.) Nagy vigasztalás a Fogyó hold c. regénye. A magyar történelem leg­­szomorúbb korszakában játszódik, a török hódoltság idején. A fogyó hold a hanyatló török hatalom jel­képe. Bájos szerelmi regényt mond el benne Herczeg, hogyan lettek egymáséi Molnár­­ Palkó és Bertóti Kata. Ennek a szép könyvnek minden sora azt mondja a magyarságnak, hogy nem szabad csüggedni egy pillanatra sem. Ha küzdelmes, nehéz is az élet, élni kell. Lám Molnár Palkó szegény rab, akit csak azért engedett el a koppányi bég, hogy összegyűjtse a váltságdíját, Bertóti Kata meg — a bánok, vajdák, zász­lós urak unokája — most szegény leány, de hiába a rabság, szegény­ség, örökös harc, küzdelem, a sze­relem és vele a boldogság csak kivirágzik a szívekben, egymáséi leszek, lakodalmai ülnek. A lako­dalmas ház fáklyái világítanak az éjszakában, a süket csendet felveri a dal, zene ujjongása és az égen mintha lassan-lassan keskenyedne a hold karimája, Herczeg Ferenc teremtő géniuszá­nak talán legnagyobb alkotása a Híd, Széchenyi István gróf tragédiája. Hogy ki volt Széchenyi a magyar­ságnak, meghatóan mondja el a 11. felvonásban egy öreg táblabíró : A nemzet már-már halott volt és sír­­ban porladozott, de ide eljött Szé­chenyi István és azt mondta: Kelj föl és járj — és a nemzet szive megtelt tűzzel, ifjúsággal és alkotó­erővel. Ez az ország méhlepte te­mető volt és most műhely, amely hangos a gr. Széchenyi teremtő szellemének kalapácsütéseitől. Az I. felvonásban Széchenyi csupa re­ménykedés és tervezés. Sok vergő­­déses, lázas éjszakán elgondolja a nagy munka tervét. Először össze­gyűjti a magyarságot, ezért kell a kaszinó, színjáték, tudós társaság és a lóverseny, aztán megindítja az ország átélt testében a vérkeringést, a forgalmat, ezért kellenek az utak, vasutak, hidak, hajójáratok, folyó­szabályozás. Ezért kell a Híd is. Széchenyi ugyan elsősorban azért építi, mert szörnyű barbárságot lát abban, hogy jégzajlás idején békés polgárok, nők, gyermekek — olykor egy csésze kávéért, vagy valami táncvigalomért — kockára vetik az életüket, de a Hid Herczeg darab­jában symbolummá nő. Ezen a hidon nemcsak a pestiek és budaiak fog­nak átjárni, hanem nagyobb út, Európa és vele a XIX. század. Egy uj népvándorlás indul meg Európa és Ázsia között. A Hid méltó lesz a nagy vendég fogadására. Két diadal­ív a Dunán a magyarság pons tri­­umphalisa. A két parti városnak hozzá kell szépülnie. Ilyen híd körül mást nem lehet építeni — csak palotákat. Múlnak az évek. Széchenyi mellett a magyar megújhodásnak egy más vezére is támad, Kossuth Lajos. A magyarság ezer éves tragikuma, hogy legnagyobbjai nem értik meg egymást. Széchenyi és Kossuth is különböző utakon haladnak. Kossuth azt tartja, hogy boldog csak szabad nemzet lehet. Ki kell verni Ausztria fejéből azt a szörnyű rögeszmét, hogy a magyar vér és magyar arany az ő tulajdona. Kossuth azt akarja, hogy a nemzet oly viharosan, oly mohón követelje a szabadságot, mint a szomjanhaló a vizet és akkor Ausztriának nem lesz elég szuronya, hogy eltilthasson bennünket a ku­­taktól. Szerinte nem a hidakon, nem a műutakon, gőzhajókon fordul meg a nemzet sorsa, hanem azon, men­­nyire tud ragaszkodni az ideáljai*

Next