Komáromi Lapok, 1926. január-június (47. évfolyam, 1-77. szám)
1926-03-18 / 33. szám
1926. március 18 — Köszönöm a részvétet, — mondja a rövid, energikus kézfogás alatt — olyan hangsúllyal és tekintettel, ahogy a fájdalmukon uralkodni tudók szokták a temetési kondoleálást fogadni. Két lépéssel a fegyvertelen őr előtt, egyenletes, nyugodt sétálással, felemelt fejjel végig megy a hosszú folyosón, de egykori délceg tartása, — most látom csak igazán! — görnyedt és megroppant, maszkírozatlanul . . . zsebébe nyulkáló, ruháját rángató gesztusai pedig elárulják felindultságát. Az aligazgató úrral utána nézünk, mig csak el nem tűnik a keresztfolyosón ... s egy nagybajuszú őr kalauzolásával — aki kattanva nyitja-zárja mögöttem a kilincsnélküli ajtókat — már kinn is vagyok a csatakos, fagyos, de szabad, szabad ! — utcán s nagyot lélegzem a csípős északi levegőből. — Kirándulásom rendkívül érdekes lesz, — de Kopenhágával együtt csak három hét, — írta be december 10-én Jankovich Arisztid a piros naplóba. Érdekességben valóban nincs hiány, — három hétnél azonban tovább fog tartani — Kopenhága nélkül is. Megyery Ella. A Jókai Egyesület szabadoktatási előadásai 1926. évi március hó 21-én du. 6 órai kezdettel kivételesen a főgimnázium dísztermében. Műsor :i* Dr. Bognár Cecil egyetemi m. tanár: Megemlékezés Széchenyiről és Herczeg Ferencről. n. Torna István a népszerű író, a kitűnő szónok. A szlovenszkói magyar irodalom lelki konstrukciói címen tart előadást. Belépődíj nincs, csak tetszés szerinti adományokat kér minden látogatótól kiadásai fedezésére a Jókai Egyesület. „Feltétlenül kisiet a szabadságban, a demokrácia és a béké ojjászületet Nitti szenzációs nyilatkozata Európa helyzetéről. — Súlyos kritikája a békeszerződésekről, a fasizmusról és Mussoliniról. A Bécsben megjelenő „Stunde" legutóbbi száma szenzációs Nitti-interjút hoz. A bécsi lap munkatársa párisi lakásán látogatta meg a nagy olasz államférfit, akinek a fasista uralom elöl menekülnie kellett hazájából és most a francia fővárosban él és dolgozik. Nitti a következőket mondotta : Európa egész nyomorúsága a békeszerződésekből származik. Wilsonnal sokszor igazságtalanul bánnak, ő becsületes őszinte elgondolkodású ember volt, aki erősen hitt eszméjében. Gyenge volt azonban Clemenceauval és Lloyd Georgeval szemben, akiket én hiába próbáltam megnyerni a magam álláspontja számára A békeszerződéseket megkötötték s ez volt a koporsó, amelyet magának a béke épített. — Nem volt akkor valami könnyű helyzetem Olaszországban. Egy olyan miniszter, aki középuton halad, aki hisz a demokráciában és a szétrombolhatatlan fejlődési erők működésében, nem tud kiegyezni a jobb és baloldali radikálisokkal. A polgári pártoknak igen szocialista barát voltam, a szocialistáknak nem tetszett, hogy teljesen elutasítom a bolsevista módszereket. Ha menedéket nyújtottam a hazájukból elűzött forradalmároknak, akkor jobbról hallottam mormogást. Ha barátságosan fogadtam Nikolajevics nagyherceget, akkor balról hallottam sziszegést. Komáromi Lapok Nehéz dolga van annak ebben az életben, ki egy osztálynak sem akar szolgálni és megveti az összes elnyomó rendszereket. — Tudom, hogy sok barátom van Olaszországban, de ezek nem mozdulhatnak. Meg vannak kötve, féltik személyes szabadságukat. Ha otthon maradtam volna, valószínűleg már nem élnék. Olaszországi tartózkodásom utolsó napjaiban barátaimnál kellett menedéket keresnem. Házamat szétrombolták, engem pedig kerestek a fanatikus fasisták. Bűnöm az volt, hogy Európa békéjéért hazám keretei között is harcoltam. A fasizmust időleges jelenségnek tartom, jól ismerem az olasz népet, épen olyan kevéssé élhet szabadság, mint nap és meleg nélkül. El lehet tőle venni rövid időre a szabadságot, lehet azt helyettesíteni felvonulások és monumentális gesztusok által, de ő mégsem fogja sokáig hordani az önmagára rakott láncokat. A fasizmus csak felelet a bolsevizmusra, de olyan felelet, amely maga is új kérdéshez vezet. A fasizmus régen összetört volna, ha Mussolini nem volna olyan tehetséges vezér. Mussolini gerinc és valódi hit nélkül való, de szereti a hatalmat, ha nem is tudja azt tartani. De már sötétedik körülötte, mert nem tud több új szót mondani népének. A szótára kiürült. — Könyvem „A béke“ huszonhárom nyelven jelent már meg. Gondolataim körülrepülték már a világot, fia szegény ember vagyok s az irodalmi munkámból élek: angol és amerikai újságok szívesen hozzák cikkemet. Francia lapokba nem írok, mert nem akarom, hogy úgy tűnjön föl, mintha visszaélnék annak az országnak a jóakaratával, amely nekem menedéket nyújtott. Elvből nem nyilatkozom a francia politikáról, noha útját azzal az érdeklődéssel követem, amit ez a nagy nép megérdemel, de távol legyen tőlem, hogy bármily kellemetlenséget okozzak is neki. — Annál élénkebb részt veszek az európai politikában és szűkebb hazám eseményeiben. Olasz lapokba nem ithatok, oda csak kerülő utakon hat el a szavam. Olaszország azonban nem szakítható ki Európából, csak szabadságra ment belőle a demokrácia. A legnagyobb baj, hogy mindenki túlságosan gondol önmagára, saját maga szenvedéseire. A győzők nem törődnek a legyőzőttekkel, a demokrácia nem a körülötte lévő abszolutista játékokkal és a kapitalista Európa elmegy a bolsevista Oroszország mellett. Vissza kell nyernünk Oroszországot Európa számára anélkül, hogy leszólnánk azt a államformát, amibe Oroszország belebújt. Feltétlenül hiszek a szabadság, a demokrácia és a béke újjászületésébe. Mert mi vagyunk nemcsak a múlt, hanem mi vagyunk a jövő is. Rövidlátó lesz az olyan ember, aki csak a mára gondol és nem használ minden baj megelőzésére, tagjai felfrissítésére, szájápolásra valódi mentholos VDIANA“ SÓSBORSZESZT. Hatása: fájdalomcsillapító, hűsítő, edző, üdítő, frissítő, erősítő, fertőtlenítő. Kis üveg Kő 550, közép üveg Kő 16, nagy üveg Kő 32 959,c 3. oldal. visszhangozták a szót. Az Ady és Ölvedi verseket német fordításban Höizlin Frigyes, a prágai német színház előadóművésze deklamálta. Az est után társasvacsorára jöttek össze a Makk ifjai. A „Makk“ ennek az estének rendezésével újból bizonyságot tett arról a magasztos hivatásról, melyet betölt. K. T. A jatt* M kultúrestje. Mély, tátongó sebek borítják a magyar társadalom testét. A jelen szomorú valósága, a jövő színtelen, fakó álomképei nevelik a ma magyar fiatalságát. Ma minden magyar energia, minden tehetség a magyar látért harcol. A magyar főiskolások egyetlen nagy egyesülete, a „Makk“ kultúresteket, irodalmi előadásokat rendez, hogy propagálja a magyar kultúrát, hogy megismertesse az idegennel a magyar zsenit, hogy barátokat szerezzen a magyar művészetnek, a magyar szépnek. Így aztán sok szenvedő bajtársnak jut egyegy ebéd, talán néha jut egy kisdiákszobába meleg is. Ezek az előadások sok fiatal lelket visznek előbbre — talán a még bizonytalanabb jövő felé. A Makk márc 11-iki kultúrestje is a legteljesebb siker jegyében zajlott le. Az idegen, aki a magyar kultúra kincsesházába bepillantót, meggyőződött a magyar irodalom, a magyar művészet mérhetetlen gazdagságáról. prágai Námelháznak szép és díszes közönséggel megtelt díszterme nagy és nemes hitvallás volt: a testvéri megértő áldozatkészség fényes diadala. Az est Grosschmid Géza dr. szenátor magyar és német nyelvű beköszöntőjével kezdődött. Felemelő, kedves szavakkal üdvözölte a magyar művészetnek és a magyar ifjúságnak barátait. Az est középpontját Szvatkó Pál dr - nak, a P. M. H. belső munkatársának német nyelvű, magas nívójú, egyéni beállítású fejtegetése képezte. A nyolcéves szlovenszkói magyar irodalomról beszélt és többek között a következőket mondta: Szlovenszkón az átalakulás után a legerősebb iramot a magyar irodalom kezdte meg. Ennek oka az, hogy Budapest centralizálásának megszűnése után itt életképes kultúrtestrész maradt fej nélkül. A vérkeringés két irányból indult meg. A budapesti nívó által leszorított provinciális dilettantizmus az erősen kihangsúlyozott nemzeti eszme szolgálatában kvantitatív tevékenységre buzdult. Másrészt pedig a Bécsben székelő emigránsok kerestek érvényesülési teret Szlovenszkón. Az emigráció politikai hatása rövidesen megszűnt, kulturális hatása azonban megmozdítólag és nívóemelőleg megmaradt és hatott. Jellemző a két irányra Pozsony és Kassa kulturcentrummá való kifejlődése. A két szélsőséges iránynak természetszerűleg szintézisben kellett összeolvadni Ez a szintézis tulajdonképpen a múlt év őszén következett be, amikor a P. M. H. hasábjain kivétel nélkül megszólaltak mind a két irány eredőjében önállóvá fejlődő szlovenszkói írók. Az első önálló szlovenszkói lírikus Mécs László. Az első, szintén nagyobb sikert elért elbeszélő Egri Viktor. Különösen nagy hatása volt Mécs Lászlónak, aki szavaló estéin tömegeket tudott vonzani. Azóta sok új név került a fórumra: a lírában Vozki Dezső, Győry Dezső és Ölvedi László, a prózában Darkó István, Lányi Menyhárt, Sebesi Ernő. Ezek mellett a magyar, de különösen a német szépirodalom terén kitűnő nevet biztosított magának Ady legjobb német fordítója, a Prágában élő, szlovenszkói származású Neubauer Pál, a Párisban élő Márai Sándor, akik a szlovenszkói kultúra internacionális európai nívóját képviselik. A mindvégig lebilincselő előadást a hallgatóság zajos tetszéssel jutalmazta. Kálix Jenő zongoraművész Chopin Nocturno és Scherzo H moll op. 2- jét játszotta. Játékához feleslegesnek tartjuk kommentárt fűzni. A fiatal, nagy tehetségű zongoraművész ma egyike a legtöbbet ígérő zenecsillagoknak, akivel talán a komáromi közönségnek is lesz alkalma megismerkedni. Fehér Lajos, a Makk fiatal szavalóművésze néhány Ady-költeményt interpretált. Hatalmas orgánumával, behízelgő előadásával az Ady-költemények szépségeinek legparányibb részleteit is kifejezésre juttatta. A közönség tapsait ráadással kellett megköszönnie. Az estély keretén belül mutatkozott be a prágai közönségnek Ölvedi László dr., az ismert érsekujvári költő Szándékosan hagyjuk a végére. Saját költeményeit szavalta sötéten, keményen, magyar ruhában. És szavában zengett az érc, az igazság, a hit, a remény és körül ragyogó szemek és kinyiót ajkak Herczeg Ferenc. (Dr. Hajdú Lukács bevezető megemlékezése a Földessy társulat jubileumi díszelőadásán.) (folyt. és vége.) Nagy vigasztalás a Fogyó hold c. regénye. A magyar történelem legszomorúbb korszakában játszódik, a török hódoltság idején. A fogyó hold a hanyatló török hatalom jelképe. Bájos szerelmi regényt mond el benne Herczeg, hogyan lettek egymáséi Molnár Palkó és Bertóti Kata. Ennek a szép könyvnek minden sora azt mondja a magyarságnak, hogy nem szabad csüggedni egy pillanatra sem. Ha küzdelmes, nehéz is az élet, élni kell. Lám Molnár Palkó szegény rab, akit csak azért engedett el a koppányi bég, hogy összegyűjtse a váltságdíját, Bertóti Kata meg — a bánok, vajdák, zászlós urak unokája — most szegény leány, de hiába a rabság, szegénység, örökös harc, küzdelem, a szerelem és vele a boldogság csak kivirágzik a szívekben, egymáséi leszek, lakodalmai ülnek. A lakodalmas ház fáklyái világítanak az éjszakában, a süket csendet felveri a dal, zene ujjongása és az égen mintha lassan-lassan keskenyedne a hold karimája, Herczeg Ferenc teremtő géniuszának talán legnagyobb alkotása a Híd, Széchenyi István gróf tragédiája. Hogy ki volt Széchenyi a magyarságnak, meghatóan mondja el a 11. felvonásban egy öreg táblabíró : A nemzet már-már halott volt és sírban porladozott, de ide eljött Széchenyi István és azt mondta: Kelj föl és járj — és a nemzet szive megtelt tűzzel, ifjúsággal és alkotóerővel. Ez az ország méhlepte temető volt és most műhely, amely hangos a gr. Széchenyi teremtő szellemének kalapácsütéseitől. Az I. felvonásban Széchenyi csupa reménykedés és tervezés. Sok vergődéses, lázas éjszakán elgondolja a nagy munka tervét. Először összegyűjti a magyarságot, ezért kell a kaszinó, színjáték, tudós társaság és a lóverseny, aztán megindítja az ország átélt testében a vérkeringést, a forgalmat, ezért kellenek az utak, vasutak, hidak, hajójáratok, folyószabályozás. Ezért kell a Híd is. Széchenyi ugyan elsősorban azért építi, mert szörnyű barbárságot lát abban, hogy jégzajlás idején békés polgárok, nők, gyermekek — olykor egy csésze kávéért, vagy valami táncvigalomért — kockára vetik az életüket, de a Hid Herczeg darabjában symbolummá nő. Ezen a hidon nemcsak a pestiek és budaiak fognak átjárni, hanem nagyobb út, Európa és vele a XIX. század. Egy uj népvándorlás indul meg Európa és Ázsia között. A Hid méltó lesz a nagy vendég fogadására. Két diadalív a Dunán a magyarság pons triumphalisa. A két parti városnak hozzá kell szépülnie. Ilyen híd körül mást nem lehet építeni — csak palotákat. Múlnak az évek. Széchenyi mellett a magyar megújhodásnak egy más vezére is támad, Kossuth Lajos. A magyarság ezer éves tragikuma, hogy legnagyobbjai nem értik meg egymást. Széchenyi és Kossuth is különböző utakon haladnak. Kossuth azt tartja, hogy boldog csak szabad nemzet lehet. Ki kell verni Ausztria fejéből azt a szörnyű rögeszmét, hogy a magyar vér és magyar arany az ő tulajdona. Kossuth azt akarja, hogy a nemzet oly viharosan, oly mohón követelje a szabadságot, mint a szomjanhaló a vizet és akkor Ausztriának nem lesz elég szuronya, hogy eltilthasson bennünket a kutaktól. Szerinte nem a hidakon, nem a műutakon, gőzhajókon fordul meg a nemzet sorsa, hanem azon, mennyire tud ragaszkodni az ideáljai*