Komáromi Lapok, 1927. január-június (48. évfolyam, 2-78. szám)
1927-01-13 / 6. szám
4. oldal. Komáromi Lapok Letartóztattak egy jósnőt, aki a halottak szájából harapófogóval húzta ki a fogakat. A Verhovina paraszt lakossága nem csak arról ismeretes országszerte, hogy ott uralkodik a legborzalmasabb nyomor és ott pusztíl a tuberkulózis és az alkohol, hanem arról is híres, hogy az emberek a legsötétebb középkori szellemű babonákban hisznek Persze majdnem minden faluban akadnak lelkiismeretlen egyének, akik igyekeznek fejleszteni a babonát, amiből természetesen nekik van hasznuk; némelyeknek biztos megélhetés a kuruzslás. Sajnos, a nyilvánosságra nagyon ritkán kerülnek az ilyen esetek, mert az érdekeltek eltitkolják, hisz félnek a hatóság beavatkozásától meg a titokzatos szellemek „bosszújától“. A kuruzslók félelme nagyon is indokolt, mert műveleteik a legtöbbször törvénybe ütközők Az alábbi eset is jellemző példája annak, milyen nagy még a sötétség hatalma a kulturális fejödésben visszamaradt embereknél. A rejtélyes barlang. A verhovinai Kriszna község határában egy sűrü, elhagyott erdőben egy töb felé elágazó hatalmas barlang van, melyben még a világháború idején az előnyomuló orosz katonák hosszabb ideig tanyáztak. Ezek a katonák borzalmas dolgokat műveltek ezen a környéken. Kiraboltak majdnem minden házat, fiatal asszonyokat és lányokat a barlangba hurcoltak és ott erőszakot követtek el rajtuk Akik ellenkeztek, azokat bestiális kegyetlenséggel megölték. Ezeknek az áldozatoknak a holttesteit a barlangban ásták el. És azóta a környék lakossága nem mer még a közelébe se menni a barlangnak. Sokan azt hangoztatják, hogy az ördög lakik ott, aki fiatal csinos hucul legény képében jelenik meg a falvakban, a fiatal lányokat éjnek idején láthatatlanul elviszi a barlangba, ott megbecsteleníti őket, aztán visszafekteti őket ágyukba. A titokzatos jósnő és a hűtlen férjek. A barlang közelében — mint rémregényekben gyakran olvasható — egy kunyhóban állítólag magányosan élt egy öreg hucul asszony, aki jósolással és kuruzslással foglalkozott Sokan keresték fel, mert ezt híresztelte, hogy olyan csodaszer van birtokában, mellyel meg lehet akadályozni azt, hogy a férjek hűtlenek legyenek, illetve megcsalják feleségeiket. Azonban, hogy mi volt e csodaszer, azt a beavatottakon kívül senki sem tudta — titokzatos asszony ugyanis megeskette azokat, akiknek a csodaszerből adotl, hogy a titkot senkinek sem árulják el Az eskü megszegőinek pedig Belzebub és az egész alvilág szörnyű bosszuját helyezte kilátásba. A halottak fogai Az öregasszonynak volt egy különös szokása. Ugyanis nem volt az a temetés, melyen rést ne vett volna. Sőt, mikor tudomására jutott, hogy valaki meghalt a környéken, nyomban odasietett, a hozzátartozókat kiküldte abból a szobából, ahol a halott feküdt, ő maga pedig belülről magára zárta az ajtót A hozzátartozóknak azt mesélte, hogy ezt azért teszi, mert imádkozni akar a halott lelki üdvéért, azonban néha azt is mondta, hogy azért zárkózik be a halottal, mert fel akarja támasztani. Hogy azonban valóban mit csinált a halottal, az Szilveszter éjjelén derült ki. Aznap halt meg ugyanis a 18 éves Koznyák Pável. A fiú szülei éjfélkor templomba mentek és ezalatt az öregasszony belopózkodott a házba. Mikor a szülők hazaérkeztek és benéztek abba a helyiségbe, ahol a halott feküdt, megdöbbenve látták, hogy az öregasszony a halott fölött térdel és egy nagy harapófogóval húzza ki annak fogait, amiket aztán egy piros kendőbe rakott A jósnőt a felháborodott szülők kilökték a házból, másnap pedig feljelentést tettek ellene halottgyalázás miatt A jósnő a csendőröknek bevallotta, hogy rendszeresen lopkodta a halottak fogait, amiket aztán drágán adott el babonás asszonyoknak, akiknek bebeszélte, azt, hogyha férjeik ágyába rejtik el éjjel, mikor alusznak, akkor sosem fogják őket megcsalni. A kuruzsló asszonyt letartóztatták. Az árvízveszedelem Az árvíz veszedelme ha most jelenleg nem is kullog itt a kertek alatt, de kisebb-nagyobb áradásokra, folyók megduzzadására esvetlen számítanunk kell és ha már megduzzadtak a folyók, akkor egy lépéssel közelebb vagyunk az árvízveszedelemhez. A hees esők rengeteg vízmennyisége nemcsak azért duzzasztja meg a folyóink vizeit, hogy a csapadékos vize a folyam medrébe jut, hanem azért is, hogy az esők elősegítik a hegyek hórétegének az olvadását és azt olyan rohamossá tehetik, hogy a folyók nem bírják medreikbe befogadni a rengeteg nagy vízmennyiséget és ez kilép a medréből. A föld már annyira átázott a sok és folytonos esőzésektől, hogy már nem képes azt elinni és a lapályosabb helyeken már megállt a víz apró tavak, pocsolyák alakjában Természetesen ez tönkreteszi az őszi vetéseket. A sok esőzésnek csak egy hasznát látja a gazda, hogy a mezei egerek, pocskok, ürgék, hörcsögök nagyrészt elpusztulnak az átázott talajban. Különösen sok mezei egér pusztult el már eddig is. A folytonos esőzések veszedelme azáltal is nő, hogy napon átáztatják a védtöltéseket, amelyek így nehezebben tudnak ellentállni a nagy viznyomásnak Komáromot és Komárom vidékét különösen érdekli mindez, mert legjobban ki van téve a veszedelemnek, hiszen köröskörül vízzel vagyunk körülvéve. Bennünket egyenlőre nem fenyeget veszedelem és a védtöltéseink is olyan biztosak, hogy már nagyobb veszedelmet is kiáltottak. Természetesen veszedelem idején első sorban szegény Erzsébet-szigetünk issza meg a régi kerttulajdonosok mulasztásait mert 10—15 év alatt a Duna medrének a kotrásakor kikerült anyaggal fokozatosan fel lehetett volna tölteni az egész szigetet. Mert csak ez mentesítette volna igazán a szigetet az árvíztől. A jó töltés ha nem is szakad át, de a fakadó vizek azért csak elöntik a belső területet, így használ a töltés a szigetnek, ha nem töri át az ár és amikor átöri, mint tavaly is. De annak idején mindenki csak a jelennel törődött és sajnálták feláldozni a kert fáit. Igaz, hogy ez veszteséget jelentett volna, de 5—10 év alatt mindenkinek újra és az árvíztől mentes viruló szép gyümölcsös kertje lett volna. Ha akkor a szigeti kerttulajdonosok egy akaraton letek volna, ma már a sziget régen magasabb volna pár méterrel, az árvíztől nem kellene félni s a hordott iszapon a növényzet még bujább volna, mint most. A szigeti kertek termése nem forogna állandóan veszedelemben. Komáromnak volna állandó gyümölcs kivitele, a pénz és az áru forgalma növekednék és Komárom vagyonosodása is ,s mint ezeken kívül Komárom közegészségügye is nagyot nyert volna ezzel, mert eltűntek volnak a sziget lapos pocsolyái, amelyek a szúnyogoknak, a bacillusoknak és a baktériumoknak a melegágyai ás a maláriának és sok gyilkos kórnak az okozói. % — Talált kutya. A komáromi rendőrség hathónapos vadászkutyát talált és ugyancsak 5—6 hónapos farkaskutyát. Tulajdonosaik kiválthatják a rendőrségnél. « 1927. január 13„ HÍREK, Erdélyi magyar diák, Szegény fiú .. . Szeretnélek megsimogatni most, Lesimitani zilált szög hajad, fts áldóan és nyugtatóan Fejedre tenni nyugtalan kezem, Világ-omlás kicsi mártírja Tel Csak azt nem tudom, ki a nagyobb mártír: Te vagy a tanítód, Vagy mindkettőtök hét fájdalmas anyja, A tőrrel átvert, ősi Alma Mater ? ! Szegény fiú . . . Már férfigondok gyermekgondjad. Már ízetlen a diligentia. S jaj, nincsen íze a vakációnak! Az én gondtalan diákéveimből Szeretnék olykor reád aranyozni Egy-egy vidámabb, mosolygóbb vonást, Mert a te ajkad összeszorított, Sötét és hallgatag, Mint hogy ha minden óra minden percén Hangtalan „Ave Caesar“-t mondanál, Szegény fiú ... Aki hallgatod itt A nyelvek bábeli zűrzavarát, — Mi lesz veled? Szédülve hullsz a hang-örvénybele? Vagy fogsz még valaha a Lélek nyelvén, Pünkösdi tüzes nyelven szólani ? ... Reményük Sándor. — A Ref ifjúsági Egyesült mulatság?. Vasárnap, január 9-én zajlott le a Komáromi Református Ifjúsági Egyesület farsangi műsoros táncmulatsága a Dósa féle Vigadó összes helyiségeiben. A teljes siker jegyében lefolyt végtelenül kedves hangulatú mulatságon igen nagy számban jelentek meg Komárom város társadalmából, amely felekezetekre való tekintet nélkül nagy számban volt képviselve ez a halommal is a derék egyesület estélyén. Örömmel vehetjük ezt tudomásul annyival is inkább, mert ez a városunkban fennálló felekezeti békének egyik szép bizonysága. A zsúfolásig megtelt nagyterem színpadán változatos műsor vezette be az estélyt, amelynek első száma az egyesület jeles zenekarának nyitánya volt, amelyet ifj Árvay András vezetésével nagy sikerrel adtak elő a zenekar tagjai. Majd Csukás Ilonka jelent meg a színen és elszavalta Toóth Zsigmondnak „Otthon“ c. szép költeményét, amelynek minden szépségét hatásosan juttatta kifejezésre a talentumos előadó. Kacagtató számul az egyesület ügyes műkedvelői a „Vonósnégyes“ c. bohóságot adták elő igen nagy hatással, a közönség mulattatására, mely a vidám helyzeteken sokat és szívből kacagott. A szereplők valamennyien megállották helyöket és az elismerés meleg tapsaival jutalmazták őket ügyes játékukért.A darabban szerepeltek Titóa Baba (Jolán), Teili Ilus (Tini), Ivanits Ilus (Bella), ifj. Árvay András (Schvvarcz), ■ Szalay Ernő (Salgó), Kemenczky Béla (Salgó Géza), Fürjes Kálmán (Margó) legifj. Bihary László (Darnai) és ifj. Hissy Kálmán (Vendég), akik valamennyien teljes dicséretet érdemelnek. Ifj. Bihary László szép énekszámaival szerzett elismerő tapsokat, amelyekből megérdemelt rész jutott ki az egyesület zenekarának is, amely bezárta a műsort Műsor után az ügyes rendezőség egy pillanat alatt táncteremmé alakította át a nézőteret s a fiatalság táncra perdült A mindvégig kitűnő jó hangulatban lefolyt, minden részében családias jellegű mulatságnak csak a világos hajnal vetett véget. A sikeres estélyt Kollár Lajos, az egyesület nagybuzgalmú másodelnökével az élén az egyesület ifjúságából szervezett rendezőbizottság rendezte, amely az egyesület jóhírnevének gyarapításához e feledhetetlen kedves emlékű táncestéllyel is dicséretre méltó módon hozzájárult. — Adomány. A gyermekkonyha további fenntarthatására 20 K-t küldött lapunk kiadóhivatalához egy községi iskolai tanító. Kövessük példáját! — Réthy pemetefű cukorka, köhögés és rekedtség ellen ismét kapható. A Munkás dalárda Dal estélye iránt napról-napra fokozottabb mértékben nyilvánul meg az érdeklődés és biztosra vehető, hogy vasárnap, január 16 án este zsúfolásig meg fog telni a Dózsa-féle vigadó emeleti nagyterme, hogy végig élvezzék azt a változatos gazdag műsort, amelyet az agilis vezetőség ez estére is összeállított. Természetesen a műsor főrészét a Munkásdalárda népszerű énekkarának szebbnél-szebb énekszámai fogják kitöltenie Krausz Marci lelkes karnagy betanításával és vezetésével. Ők már oly sok kellemes órákat szereztek a katonás fegyelemmel megszervezett és betanított énekkar pompás énekszámait szerető komáromi közönségnek, hogy hálátlanság volna a komáromi közönségtől, ha nem sietne most vasárnap este 8 órakor a Dózsa féle Vigadóba, hogy a derék dalárdát meghallgassa. A sok élvezetes órát tömeges látogatásával viszonozza a komáromi közönség. A nyitány után a gazdag műsort egy bájos leányka, Pintér Gizikó nyitja meg, aki dr. Baranyay József, „Komáromi Lapok“ szerkesztőjének ez a alkadalomra írt prológját fogja elszavalni s ki tavaly is olyan meleg sikert ért el kedves szavalásával. Azután kezdetét veszi a gazdag műsor. A közönség helyesen teszi, ha helyeit pontosan 8 órára elfoglalja. A dalestélyre különben az alábbi meghívót bocsátotta ki a rendezőség: A Komáromi „Egyetértés“ Munkásdalárda 1927. évi január 16 án (vasárnap) este 8 órai kezdettel a Dózsa féle „Vigadó“ nagytermében saját alapja javára szigorúan zárt körű, daleste ilyel egybekötött táncestélyt rendez, melyre a kivii címzettet és annak nagybecsű családját tisztelettel meghívja az egyesület rendezősége. Belépődíj: személyjegy 8 K (vigalmival), alapító és pártoló tagoknak 6 korona (vigalmival). A meghívó másra át nem ruházható és kívánatra a jegyváltásnál felmutatndó. Felülfizetéseket köszönettel fogadunk. A tánchoz a zenét egy jóhírű zenekar szolgáltatja. — Műsor: Nyitány: 1. Prológ. Irta dr. Baranyay József, előadja Pintér Gizike, 2. Bircardla II. Rávfy Géza. Előadja a müködőkar, 3. Dalok. Énekli Topos János, 4. Népdalegyveteg. Dr. Angyal A, Eőadja a müködőkar, 5. Kuplé, Énekli Csizmár Bandi, 6 Népdalegyveteg. Hoppe Rezső. Előadja a müködőkar. 7. Dalok: Énekli Adamek József. 8. Dalos induló. Volkmár V. Előadja a müködőkar. A szóló énekszámok és a kuplé szövegét és zenéjét szerezte Seres Rezső. — Karnagy: Krausz M. — Az énekszámokat zongorán kijári Katona Rudolf. — A magántisztviselők és kereskedlmi alkalmazottak mulatsága, ez évben ismét a báli szezon egyik kimagasló eseménye lesz. A rendezőség a táncestélyt irodalmi nívójú műsorral köti össze, melynek keretében fővárosi művészeket léptet fel. A magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak bálját nagy érdeklődés előzi meg. — Tiltott határátlépés. Nagymegyeren a csendőrség január 11 ikén igazolásra szólított fel egy csavargó külsejű egyént, akiről kiderült, hogy Bujtás Gyulának hívják, 20 éves magyar állampolgár foglalkozás nélküli. Beszálították a komáromi járási főnökséghez, ahol vallomása szerint azért lépte át a határt Pozsony-Ligetfalunál, mert már hosszabb ideje állás nélkül volt és nem bírta a nyomorúságot. Állítólag Budapestről gyalog jött Pozsonyig a határig, ahol a ligetfalusi téglagyárnál útlevél nélkül lépte át a határt. Pozsonyból továbbcsavárgott Csallóközben, míg végül Nagymegyeren felfedezték a csendőrök. Megmotozásakor néhány szerelmes levelet találtak nála és a munkakönyvét, amelyből kitűnik, hogy vendéglői segédmunkás volt, majd az egyik balatonfüredi szanatóriumban, szolga. Tiltott határátlépés miatt nyolc napi fogházra ítélte el a szolgabíró, az ítélet kitöltése után pedig kitoloncolják. Amikor a petróleumlámpa a gyorsnak karóba karúl. Hétfőn este 7 órakor borzalmas szerencsétlenség történt Magasfalu község egyik lakosában. Ribar Mária király sírkarcsáról leszármazott 27 éves asszony Emília nevű 3 éves leányával egyedül tartózkodott otthon. Az anya foglalatokodott, a gyermek pedig játszadozott. Ribárná